Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

1985. április 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 r r \ Iff r mm az !|H %Mmm la M-WHUUaH 1 IE1 [_ V EG ÍL szabadidő-magazinja BODNAR ISTVÁN: T~i 1 r/* r f Erdojaro Erdöszélen Erdöszélert ezer mécses, barka bolyhol zsong a mécses. Madár röppen hajló ágra, lészket tákol. Társa várja. Illat kering. Hamvas, sárga gólyahir a táj virága. Odvas (a hajt vékony vesszőt, bejárjuk a tágas erdőt. : Az erdőben Lombkorona, kupola, minden erdő palota. Kökénykincsü körmenetre, sárgarigót süvegelve, áhítattal menj oda! A tisztáson Bolyhos erdő pázsit ágyán özbak lépdel. Fut a fácán. Gatyás galamb lagzit csapna. Csordul a fán fényes gyanta. i .......................................— G yermekrejtvény Évike meséskönyve A kis Évi felosont o padlásra és ott a régi utazókosárban sok-sok érdekes dologra lelt. Volt ott nagymama rézdarálójától kezdve gyerekjáték, bababútor és számtalan izgalmas „lelet”. Ami­nek legjobban megörült, az egy öreg meséskönyv volt, megsár­gult lapokkal. Belül jól olvasható volt minden oldal, de a cím­lapon szereplő két felirat betűiből csak töredékek maradtak, a többi teljesen megfakult. Évike is csak hosszas fejtörés után jött rá, mii tulajdonképpen a két közismert mese címe. Vajon ti is meg tudjátok mondani? Beküldési határidő: április 10. Kérünk benneteket, hogy meg­fejtéseiteket levelezőlapon küldjétek be. A hibátlanul megfejtők között könyveket sorsolunk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: 10 64 46 76 40 4 34 16 70 Könyvet nyertek: Dobó Rita, Miskolc; Vojtonovszki Orsolya, Miskolc; Fenyves. Tibor, Sajószentpéter; Kosztyó Péter, Szikszó; Kiss Katalin, Sárospatak; Horváth Gábor, Miskolc. A könyveket postán küldjük el. Jani tojásnézőben Jani elveszett. Ot kereste ma az. egész, utca. Reggeli után, szokás szerint kilovagolt seprőnyélparipáján az udvarra. Dél. felé járt már az idő, amikor nagyanyja először kiáltott utána. Válasz nem jött ugyan, de ez nem volt szokatlan dolog. Janika a négyévesek mély odaadásával szokott bele­merülni a játékba. Kiment hát a nagymama az udvarra: a seprönyéltáltos ott nyerített árván a gyepen, de Janika sehol! A nagymama elment a dombra. (Jani nagymamája a falu szélén egy szép kis liget mellett lakik.) Onnan hahózott a nagymama, de unokája kedves hangját sehonnan sem hal­lotta. — Zárva volt a kapu, hogy mehetett ki egyáltalán? — töprengett, kicsit már ijedten. S amikor már harmad­szor, negyedszer, ötödször járta körbe a környéket, ijedtsé­ge bizony már őszinte félelembe csapott át. — Százszor megmondtam neki, hogy az udvarból nem mehet ki egyedül! — ismételgette. Akkor már Janit keres­te az egész utca népe, az éppen otthon tartózkodó felnőt­tek, gyerekek. Az ijedelem egyre nőtt, a rémület borzasztó képeket fes­tett eléjük. Az udvarban ültek csüggedten, néhányan tana­kodtak, a rendőrséget akarták értesíteni, mikor a tyúkólból zaj hallatszott. A zaj után pedig a szűk ajtón kibújt bor­zasán, pelyhesen, tollasán és vidáman — Jani! Szinte hallani lehetett, ahogyan a kövek legördültek a szívekről. — Mit kerestél a tyúkólban? — Tűvé tettük érted a környéket! — Mennyit kiabáltunk utánad! — Én semmit se hallottam, mama! — Jani őszinteségé­ben nem lehetett kételkedni. — De' idenézzetek! — és ki­nyújtott maszatos tenyerén ott fehérlett egy tojás... — Bebújtam, összehúztam a lábam, és egyszer csak be­jött egy tyúk, lekuporodott a szalmára ... És én láttam, aho­gyan tojást tojt! Itt a tojás! — és diadallal nézett körül, pelyhesen, tollasán, fülig érő mosolyával. Csorba Piroska Sárkánykészítés Sokszor vágyakozva nézi­tek a bárányfelhős égbolton úszó papírsárkányokat. Ma­gasabban, alacsonyabban szállnak, de mind a másé! Kár vágyakozni! Egyszerű az elkészítésük, magatok is megcsinálhatjátok. Anyagszükséglet: 3 szál egyenes nád, 2—3 ív cso­magolópapír, ragasztó (lisztből vízzel keverve is előállítható), spárga, 2—3 te­kercs krepp-papír. A fest: hatszögletű legyen,, 3 szál nádat egyforma hosz- szúra szabjatok, s egymáson keresztbe átlós irányban (le­hetőleg az ízeknél) fektetve rögzítsétek. A nádak behasí- tott végeit hosszabb spárga­darabbal feszesen körben kössétek össze. Az így elké­szített alakzat a sárkány tes­te. A csomagolópapírból ki­szabhatjátok „ruháját". Ügyeljetek arra. hogy ez 1') centiméterrel legyen nagyobb mint a hatszögletű forma! A sarkoknál ollóval átlós irány­ban vágjátok le. A plusz 10 centiméteres papirrészt ra­gasztóval kenjétek be. majd a középre helyezett sár­kánytestre (a ki feszített spár­gára) hajtsátok rá. A nádak találkozási helyén lyukasz- szálok át a papírt, s a 10— lf> centiméteres lelógó spár­gát húzzátok át rajta, majd a spárgával átfúrt papírko­ronggal a lyukat ragasszátok le. Ehhez a spárgadarabhoz kössétek a 20—30 méter hosszú botra erősített zsine­get, amely a íeleresztéshez szükséges. A farokrész. A krepp-pa­pírtekercsből vágjatok csí­kokat. Majd két spárgadara­bot léi méterre úgy kössetek össze, hogy a sárkánytest ol­dala, s a spárgadarabok há­romszöget alkossanak. (Mint a rajzon.) Erre a három­szögre, s a csomótól egy— másfél méterre lelógó spár­gára kell a papírcsíkokat felerősíteni (csomózással, ra­gasztással), s már kész is a sárkány farka. Annál mula- tósabb. minél több színű krepp-papírcsíkot használ­tok fel. (Lehel „füleket" is készíteni!) Célszerű a farok s a test találkozásánál a spárgacso­mót koronggal leragasztani, hogy a csomagolópapírt ne lyukassza ki. A sárkány filctollal, szén­rúddal készített rajzzal dí­szíthető. S neve is lehet. (Például: Sámson. Samu, Si­mon stb.) Már csak egy kis szellő, s gyorsan futó lábak kellenek hozzá, s a ti sárkányotok is ott kering az égbolton. Horváth Edit Ez a közkedvelt és álta­lánosan ismert madár Eu­rópában a legészakibb részek kivételével mindenütt előfor­dul. Hazánkban gyakori fész­kelő, bokros aljnövényzetű erdőkben, tőlyóárterekben, parkokban, nagyobb kertek­ben találkozhatunk vele. Sze­reti a vízmosások, a hegyi patakok környékét. A vörösbegy Európa észa­ki. keleti és középső tájain vonuló madárnak számit. Bár Közép-Európában — így hazánkban is — mindig találkozunk áttelelő példá­nyokkal. Angliában viszont a gyű fűzések tanúsága sze­rint a hímeknek mindössze 25, a tojóknak 72 százaléka vonul el. Dél-Európában a vörösbegy állandó madár, de az állomány telente az északabbról érkezőkkel erő­sen felszaporodik. Tavasszal az első vonuló példányok márciusban buk­kannak fel, a vonulás április derekáig elhúzódik. Ebben az időszakban mindenütt talál­kozhatunk vörösbegyekkel, amelyekre a hímek hangos éneke is felhívja a figyel­met. Tavasszal alakulnak ki a párok, és az erdőben, az úgynevezett revirek, a köl- töterületek. amelyek hatá­rait a tulajdonos féltékenyen védelmezi szomszédaival szemben. A fészket a tojó építi er­dei mélyút oldalában, fű- csotnó alatt, patakon átve­zető fahíd gerendáján vagy más alkalmas, védett helyen. A fészek alapja száraz leve­lekből és mohából áll. a csészét finom fűszálakkal, gyökerekkel és szőrszálakkal béleli. Az. első költés ide­je áprilisra esik. másodszor a nyár derekán repítenek fiókákat. A fészekalj 5—7 fe­héres alapon rozsdásan fol­tozott tojásból áll. A tojások átlagméretei: 19x15 mm. A kotlás munkája, akár­csak a fészeképítésé, a to­jóra hárul. Az utolsó tojás lerakása után kezd ülni, a fiókák 12—13. napon kelnek. Kezdetben csupaszok és va­kok, anyjuk melegíti őket. A kikelt fióka súlya nem egé­szen 2 gramm, de gyorsan nőnek, és egyhetes korukban már 15 grammot nyomnak. 12—15 napig maradnak a fé­szekben, de szüleik még egy ideig a bokrok alatt is ete­tik őket. A vörösbegy első tollruhá- ján nyoma sincs a piros színnek, a fiatal madarak barnás alapon sárgásán pety- lyezettek. A nyár folyamán az első költésü fiatalok már lassan színesedni kezdenek, de csak a vedlés befejeződé­se után válnak „igazi” vö­rösbegyekké. Erdeinkben a kakukk leg­gyakoribb gazdamadara a vörösbegy. Ez azt jelenti, hogy a fiatal kakukkok a fák között többnyire vörös­begy fészkében nevelődnek. Sajnos egy-egy ilyen kis ka­kukk felnevelkedése mindig egy fészekaljnyi vörösbegy pusztulásával jár együtt, mert az. erőszakos madár nyomban kikelése után ki­fúrja mostoháit, és a még meglevő tojásokat a fészek­ből. Szerencsére a vörösbegy gyakori madár erdeinkben. ezért állományát a kakuk­kok tevékenysége nem fe­nyegeti. A vörösbegyek őszi vonu­lása szeptember derekán in­dul, a legerősebb október­ben. A hazai gyűrüzések ada­tai szerint a magyar példá­nyok főként Olaszországba vonulnak, de már Afrika északi partjáról is jelentet­tek vissza Magyarországon gyűrűzött vörösbegyet. Éj­szaka vonulnak, legfeljebb 100 méteres magasságban. Napközben bokrok között, gazos árokpartokon keresik rovarokból, pókokból álló táplálékukat. Hazánkban a vörösbegy védett madár, esz­mei értéke 500 forint, s ha télen találkozunk velük, ál­lítsunk kertünkben etetőt a részükre. ágaskodj fejsiévé kis vessz» csap ketté iában légy évgyűrű vérem vagy; tüxsűrü ijál sascsőrré horgodtól - csikordulj emberré! AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KÖPECZI EDIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents