Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
1985. április 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Folyamatosság A politizáló közvélemény megkülönböztetett figyelme, érdeklődése kísérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácskozásait. Arra várt választ az ország, s benne megyénk lakossága, hogy milyen cselekvési programot dolgoz ki a párt legfelső fóruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szükségesnek fejlődésünk előbbre vitelére, szocialista vívmányaink megőrzésére és továbbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző választ adott ezekre a kérdésekre. Az előterjesztett és elhangzott beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat világosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van politikai koncepciója a további cselekvés tartalmára, a problémák megoldására. A XIII. kongresszus egy olyan nemzeti programot körvonalazott, amelyet teljes szívvel magáénak vallhat és követhet minden hazáját szerető ember, a szocializmus valamennyi híve. A XIII. kongresszus küldöttei azért tudtak eleget tenni a közvélemény, megbízóik várakozásának, mert az MSZMP ez alkalommal sem tért el csaknem három évtizede követett gyakorlatától. Nyíltan szembenézett a társadalmi fejlődés tényleges kérdéseivel, valóságos súlyuk rangján kezelte mind az elért eredményeket, mind a gondokat és problémákat. Pártunk nem igyekezett a szőnyeg alá söpörni munkánk fogyatékosságait, nem kívánta titkolni a nehézségeket a nép előtt. S éppen ez adta meg az alapot ahhoz, hogy a kongresszus a helyzet reális értékeléséből kiindulva megvalósítható, teljesíthető célokat jelölhessen meg a további cselekvés számára. Az értékelésben és a feladatok meghatározásában pártunk számára megbízható iránytű áll rendelkezésre: a körülmények alakításának, a világ megváltoztatásának forradalmitudományos elmélete, a marxizmus—leninizmus. Elméletünknek az élet által sokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul követi, de nem kezeli az elveket dogmaként, hanem folyamatosan szembesíti azokat a változó valósággal. „Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük az eszményünknek” — hangsúlyozta a kongresszuson elhangzott vitaindító beszédében Kádár János. Az alapvető irányvonal folyamatossága és a szüntelen készség a megújulásra — politikánknak ez a két alappillére a XIII. kongresszuson ismételten megerősítést kapott, mert az eredményes munkának e kettő egysége volt és lesz a jövőben is az egyik legfőbb biztosítéka. Politikánk folyamatossága tükröződött abban is, hogy a kongresszusi vita egyértelműen kifejezte: az MSZMP számára változatlanul alapvető törekvés az emberek életviszonyainak szebbé, jobbá, gazdagabbá tétele. A Központi Bizottság beszámolója nyíltan szólt arról, hogy a kedvezőtlenre fordult gazdasági körülmények miatt az elmúlt években ebben a tekintetben nem tudtunk előbbre lépni, sőt a lakosság egy részének, bizonyos rétegeknek az életszínvonala csökkent. A kongresszus azonban úgy ítélte meg, hogy most már megteremthetők — és meg is teremtendők — e tendencia megfordításának feltételei. Ezért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második felében meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. A kongresszus vitája ország-világ előtt tanúsította, hogy a párt érzékenyen figyel a társadalom különböző rétegeinek méltánylást igénylő szükségleteire, legyen szó akár a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bizonyos foglalkozási csoportok keresetének viszonylagos elmaradásáról. De a kongresszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és problémát, pártunk hagyományaihoz híven tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jövedelmek, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztéséhez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert bármiféle más eljárásból csak kára származhat a társadalomnak és az egyéneknek is. A legfontosabb, hogy a munkateljesítmények értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fedezetet az életszínvonal emelését, a társadalmi igazságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. Kedvező tényként vehették számba a küldöttek, hogy — a XII. kongresszus határozatának megfelelően — sikerült lényegesen előbbre jutni a népgazdaság egyensúlyának helyreállításában. Éppen ezért határozhatott úgy a kongresz- szus, hogy a következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, olyan növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. Ám a növekedés gyorsítása — s ez a nyomatékos figyelmeztetés is elhangzott a kongresszuson — csak akkor nem vezet a korábbi feszültségek visszatéréséhez, ha minőségi változást tudunk elérni a munka szervezettségében, a beruházási források ésszerű hasznosításában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, az ésszerű kockázatvállalásban. Különösen fontos feladatunk a műszaki fejlődés felgyorsítása, ami társadalmi-gazdasági haladásunknak immár minden tekintetben a kulcskérdésévé válik. A gazdálkodás és az életviszonyok korszerűbbé tételével egyenértékű és attól el nem választható törekvésként fogalmazódott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erősítése. Ennek elengedhetetlen része, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet folytassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és céljainkkal ösz- sze nem egyeztethető jelenségek ellen. A nemkívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkívánja a közvélemény aktivizálását, a szocialista demokrácia további elmélyítését és erőteljes kibontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. Ezek megvalósítása nélkülözhetetlen mind az állami élet fejlesztésében, mind a gazdálkodó szervek tevékenységében. A kongresszus meghozta határozatait, állást foglalt a társadalmat foglalkoztató, legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szellemű gondolkodást, mérlegelést, új megoldások keresését, megvalósításukra való vállalkozást igényel minden pártszervezetben, a politikai rendszer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalásainak alapos megértése, a helyi tennivalók átgondolt meghatározása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gondolkodással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát szolgáló munkánkat. II szénbányászat A magyar szénbányászat ebben az évben közel 3 milliárd forintot kap fejlesztésre. Remélhetőleg ebből az összegből a borsodi bányászkodás korszerűsítésére is jut majd. Fotó: Pusztai László BESZÉLGETÉS KOROMPAY PÉTERREL, A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI OSZTÁLYVEZETŐJÉVEL — Ezen a télen a széntermelés egyik fellegvárában, Borsodban is megismerkedhettünk a szénmizéria nyomasztó, bosszantó hatásaival. A közvélemény, mint az ilyenkor lenni szokott, bűnbakot keresett, ön a borsodi szénbányászok szocialista brigádvezetőinek küldött- értekezletén azt mondta, hogy a kívülállók helytelenül ítélték meg a szén hiány okait. Mit értett ez alatt? — Az terjedt el a közvéleményben, hogy a szénbányák termelési visszaesése okozta a szénhiányt. Az tény, hogy többek között a Borsodi Szénbányák sem tudta teljesíteni mennyiségi előirányzatát, de az is tény, hogy a magyar bányák 1984 végén ugyanannyi szenet adtak a Tüzép-telepeknek, mint 1988 végén, amikor egyenletes volt az ellátás, — Tehát nem a bányászokon múlott. . . — Semmiképpen, hiszen bányászaink tavaly október óta megállás nélkül, szabadnapokon is dolgoznak. Ezzel az önfeláldozással azonban csak enyhíteni tudták a feszültséget, amit az ugrásszerűen, nem várt mértékben megnövekedett szén iránti kereslet okozott. Olyan mértékű volt a szénfelvásárlás, hogy a magyar bányák kapacitása ezt nem tudta fedezni. Azt kell megérteni, hogy a jelenlegi adottságok és feltételek mellett a legnagyobb erőfeszítésekkel is az ország bányáiból 25 millió tonna körüli szénmeny- nyiséget lehet kitermelni. Szakembereink a tervezés során figyelembe veszik a létszámhiányt, a sok helyütt elavult gépparkot, a bányánként változó geológiai körülményeket, s ennek megfelelően erre az évre például 24 millió 690 ezer tonna szén termelését irányozták elő. Ez az a mennyiség, amit aránylag biztonsággal külszínre lehet szállítani. A magyar népgazdaságnak ugyanakkor legalább 25 millió 200 ezer tonna szénre van szüksége ahhoz, hogy zavartalanul működhessen a gazdaság és a lakossági igényeket is ki lehessen elégíteni. Eleve feszültség van tehát a terv és az igény között. — És ezt csak túlműszak- kal, szabadnapi termeléssel lehet feloldani. — így igaz. Ezért terveznek a bányavállalatok már eleve szabadnapi termelést. Ebben az évben például 1,2 millió tonna az a mennyiség, ami szabad- és ünnepnapokon fog a bányákból kikerülni. Persze, már most le merem bárkivel fogadni, hogy több lesz ez a meny- nyiség, és ezzel együtt kevesebb bányászaink szabad ideje. Az elmúlt évinél azonban többet már nem lehet vállalni, hiszen a szén- bányászatban átlagban 280— 290 napot, a Borsodi Szénbányáknál ennél is többet. 318 napot dolgoztak az emberek. — Ez annyit jelent, hogy csaknem két hónappal többet töltöttek a munkahelyen, mint más iparágak dolgozói. Mi az oka ennek, s mivel magyarázható, hogy a szénbányászatban már eleve tervezik a szabadnapi termelést? — Célszerű gazdasági érdekből kell a mennyiséget hajszolnunk. Az előbb már említettem, hogy az adottságokból pontosan ki lehet számolni a frontokról kikerülő szénmennyiséget. Kiszámoljuk, de még le sem tettük a ceruzát, már tudjuk, hogy ez kevés. Több kell, mert a terven felüli termelés 300—400 millió dollár megtakarítást jelent az országnak. Több kell. mert az energiaracionalizálás során széntüzelésre ösztönöztünk mindenkit. — Éppen ezért érthetetlen, hogy ennyire felkészületlenül érte a gazdaságot a kereslet ugrásszerű megnövekedése. — A bányászszakszervezetet nem, hiszen mi már évekkel ezelőtt is jeleztük a várható problémákat. Nem értettünk egyet azzal, hogy a szénbányászat kiemeltsége csökkent. Öt éve mondjuk, hogy a jelenlegi központi támogatás a termelés szinten- tartásához is kevés. Felhívtuk arra a figyelmet, hogy ha nem akarunk szenet importálni, márpedig nem akarunk, akkor fejleszteni kell a szénbányászatot. Megengedhetetlen, hogy a bányák fejlesztési forráshiány- nyál küszködjenek és évekig álljanak sorba a bankok előtt, mint például a Borsodi Szénbányák. Azért is fura ez, mert a szabályozók biztosítják a fejlesztési lehetőségeket. Még kell fizetni ezt a nehéz fizikai munkát, el kell érni, hogy aki leszáll a bányába, az többet keressen, mint más munkahelyen. A mai bányászbér nem csábító. Oda jutottunk, hogy csak az elmúlt évben l5()Ö-zal csökkent a föld alatti létszám, ezen belül a vájárt létszám közel ezerrel! Ilyen mértékű szakemberkie- sést már műszaki fejlesztéssel sem lehet pótolni. — Különösen akkor nem, ha előbb az elmaradt fejlesztéseket kell pótolni. A Borsodi Szénbányáknál is évek óta toldozgatás-foldoz- gatás folyik, elavult a géppark, elhasználódtak a berendezések. Öregek és kimerülőben vannak a bányák. — Fontos szerepe van a borsodi bányavállalatnak, hiszen az itt termelt szénből elégítik ki az ország lakossági igényének 60 százalékát. Sajátos a vállalat helyzete, mivel nagy a bányászlétszám, ugyanakkor az üzemek nem folytatnak mellék- tevékenységet, ami gondot okoz a bérszerkezetben. Csak a szénből élnek az itteniek, tehát béremeléskor is a szén- termelési tevékenységre kell majd koncentrálni. Az biztos, hogy egyes problémákat, így a bérrel kapcsolatos kérdéseket is csak kormány- szintű egyeztetésekkel lehet megoldani. Az évi béremelés mellett szükségesnek tartjuk a többletbéremelést is. A jövőben saját, jól megfizetett bányászainkra kell támaszkodnunk. Azt viszont hadd mondjam el, mert a brigádvezetői tanácskozáson is szóba került, hogy kormányrendelet nem fog intézkedni a középkáderek fizetésének emeléséről. Ezt minden vállalatnak és üzemnek önállóan, saját hatáskörben kell elrendeznie. — A felszabadulás óta nem nyitottak új bányát a Borsodi-medencében. A du- bicsányi bánya építésével meg kellene törni ezt a hagyományt. — Már csak azért is. mert az elképzelések szerint a magyar szénbányászatnak 1990-ben 27 millió tonna szenet kellene termelnie. Tehát a dubicsányi bányanyitás ügyében a sok vita helyett dönteni és cselekedni kell. — Végezetül hadd tegyem föl azt a kérdést, ami az elmúlt hónapokban sokszor elhangzott a bányák környékén. Meddig tartható még ez a feszített termelési tempó és meddig járul ehhez hozzá a bányászszakszervezet? — Korábban említettem, hogy célszerű gazdasági érdekek kényszerítették ki a bányászszakszervezet hozzájárulását az időnként erőn felüli vállalásihoz, ahhoz tudniillik, hogy elsősorban emberi munkaerővel pótoljuk a hiányokat. A helyzeten mindenképpen változtatni kell, mégpedig a bányászat ki- emeltségének visszaállításával. Ez nagy terheket ró a népgazdaságra, de úgy gondolom. bányászaink tettek már annyit az országért, hogy a nehéz helyzetben is elvárhassák a segítséget. Mi nem kongresszusi hetet szerveztünk. hanem kongresszusi fél évet, s emellett még kommunista műszakokat is. Fáradtak dolgozóink, ennek ellenére a föld alatti bányászat március 25-ig 208 ezer tonnával teljesítette túl időarányos tervét. Nagyon lényegesnek tartom, és ezt a bányászszakszervezet érvként fogja majd felhasználni: a föld alatti szénbányászat három hónap alatt 60 ezer tonnával adott több szenet a lakosságnak, terven felül. Nagy eredmény, ha belegondolunk abba, hogy már évek óta tart a szénbányászat második széncsatája. — Köszönöm a beszélgetést. Fónagy István Rekord Lyukóbányán Nagy teljesítményű teleszkóp Rendkívül nehéz körülmények között vágathajtási rekordot ért el Lyukóbányán a Kos Ferenc vezette szocialista brigád. Márciusban a tervezett 350 méternyi vágattal szemben 410 métert hajtottak ki F—8-as géppel a Il-es eresznek! bányamezőben. A Japán szent hegyét, a Fud- zsijámát az összeomlás veszélye fenyegeti — állítják tudósok és mérnökök, miután megvizsgálták a 3776 méter magas hegyóriást. Az ok: a csúcson eredő Oszavu folyó egyre mélyülő, veszélyes repedést okoz a hegyen. A folyónak ezért betonágyat akarnak készíteni. Az újra, meg újra földrengéseket kiváltó Oszava partjairól évente 200 ezer köbméter homok és kőzet munkálatok során, a geológiai viszonyok miatt, ellen- íveznir vagyis a bányatámo- kat teljesen körbe kellett rakni az új vágatban. A rekordnak számító eredményt a bányászok a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny keretében érték el. válik le. A szakértők gyors intézkedéseket követelnek a hegy megmentésére, és azt javasolják, hogy az Oszava mindkét partján három-öt méter magas betonfalakat emeljenek. A japán környezetvédelmi hivatal ragaszkodik hozzá, hogy a betonfalakat természetes sziklákkal borítsák, nehogy a Fu'dzsijá- ma szépsége csorbát szenvedjen. A galaxisok mélyéről érkező sugarak felfogására alkalmas a Szovjet Tudományos Akadémia krími asztrofizikai obszervatóriumában felszerelt új gammateleszkóp. A készülék a szuperrövid hullámú — az atom méreténél ezerszerte kisebb hullámhossz — elektromágneses A közelmúltban Lenin- grádban megtartott nemzetközi akupunktúra-konferencián 12 ország 150 küldötte vett részt. Az érdeklődés középpontjában a vietnami orvosok álltak, akik beszámoltak a gyógymód diagnosztikai elméletének kérdéseiről és az akupunktúrás altatás során szerzett tapasztalataikról. Nagy figyelem kísérte a két témáról késziúramlásait regisztrálja, amelyek a pulzárokban és a galaxisok magjaiban lezajló hatalmas, nem állandó folyamatok során keletkeznek. A teleszkóp fő eleme egy nagy teljesítményű antenna, amely 24 tükörből áll. Minden egyes tükör átmérője 1,2 méter. tett filmanyagot is. Ennek láttán számos küldött jelezte, hogy szívesen vállalkozna vietnami tanulmányi útra. A Szovjetunióban, Franciaországban és Olaszországban viszont meghívott vietnami orvosok dolgoznak, s a külföldi klinikákon sikerrel vezették be az akupunktúrával végzett műtéti altatást. Veszélyben a Fudzsijáma Akupunktúrás altatás
