Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
1985. április 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 „Minden percemet Beszélgetés Mezey Györggyel Amióta a válogatott kispadján ül, az együttes sikert sikerre halmoz. Figyelmet felkeltő eredményeket ért el a nemzetek közötti találkozókon, s abszolút biztonsággal vette a világbajnoki selejtezösorozat eddigi akadályait. Európából - leszámítva a címet védő olaszokat — elsőként harcolta ki a jogot az 1986-os mexikói világbajnokság 24-es döntőjébe kerülésre. Manapság irigylésre méltó tiszta szövetségi kapitányé, hiszen az eredmények háttérbe szorították a kétkedőket, s önmagukért beszélnek. Labdarúgó-válogatottunk szakvezetője tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez — még ha annyira kellemes is - nem végleges állapot. Napról napra produkálni kell, hogy tartós maradjon az elismerés. Mezey György igy érzi, s ennek érdekében munkálkodik. Beszélgetésünkhöz nem volt könnyű megfelelő időpontot találni, hiszen mostanság minden perce be van osztva. — Keveset tudunk pályakezdéséről. Elmondaná, hogyan és miért lett edző? — Nem tervezgettem edzői karriert, a sors hozta így. Futballoztam, aztán elvégeztem a TF megfelelő szakát. Egyszer az unokabátyám levitt a BVSC-ihez, mert az egyik kölyökcsapatnál edzőre volt szükség. Később az ifikhez kerültem, majd a felnőttekhez, aztán pedig már egy tucat NiB 1-es klub ajánlata közül választhattam. AzMTK- VM mellett döntöttem, utána pedig következett a válogatott. Eddigi munkámban mindig azt szerettem, amit éppen csináltam. — Amikor jelkérték, hogy vállalja el a szövetségi kapitányi megbízatást, sokáig gondolkodott? — Amikor elődöm leköszönt, rám gondolt az MLSZ vezetése. Egy hónapig vajúdott a dolog, töprengtem. Végül igent mondtam, mert úgy éreztem, cserbenhagynám a szövetséget, ha nemmel felelnék. Hiúságomat nem „sértette” az ajánlat, hiszen akkoriban a kapitányi funkciót elvállalni egyébként is több volt, mint kockázatvállalás. — Milyen érzés volt úgy munkálkodni, hogy a felelősség a korábbi szövetségi kapitány vállán nyugodott? — Teljes szakmai egyetértésben dolgoztunk Mészöly Kálmánnal, felhőtlen volt az együttműködésünk. Nekem kötelességem volt öt támogatni elképzelései valóra váltásában. Hangsúlyozom: nem volt köztünk nézeteltérés. — 1 Milyen a kapcsolata a klubedzőkkel? — Jónak mondható. Különösen azokkal a kollégákkal álakitoltam ki gyümölcsöző együttműködést, akiknek „embereivel” a keretben dolgozom. A többiekkel gyakorlatilag nincs kapcsolatom .. . — A válogatottal újat alkotott, nálunk eddig nem alkalmazott taktikai elemeket gyakoroltatott be. Kitől és honnan tanulta? — 1978 óta közelről figyelem a világ labdarúgását, sok gyakorlati tapasztalatra tettem szert. Külföldön sokat tanultam, s az él rak tározót takat ötvöztem saját elképzeléseimmel. Nagy dolognak tartom, hogy nemzeti tizenegyünk már hat játékrendszert tud alkalmazni. Annak idején a híres olasz Internazionale csak egyet tudott! — Egyesek szerint ön azzal .nyert csatát a válogatottnál, hogy mellőzte n korábbi „nagy neveket”. Gondolunk elsősorban Töröcsikre és Kiss .Lászlóra. Merészség kellett ahhoz, hogy vállalja ezt az elhatározást? — Amióta én irányítom a szakmai munkát, mindketten megjárták a válogatottat, ezért nem beszélnék mellőzésről. Vannak viszont elvek, amelyeknek ők sajnálatos módon nem tudnak megfelelni. Jómagam örülnék a legjobban, ha remek formában futballoznának. — Hallhatnánk valamit válogatási elveiről? — Eleinte a kitűnő erőnléttel, állóképességgel rendelkező játékosokra számítottam, mert csak ezek birtokában lehet az alapra „emeletel húzni”. Most már könnyű dolgom van: a kialakult csapatjátékhoz keresem a megfelélő embereket. Lehetőleg egy posztra kettőt is, mert helyettesekre szükség van. Olyanokra „vadászom”, akiknek van erkölcsi tartásuk, technikai és taktikai tudásuk. — Elmondaná, mitől lett tartása a válogatottnak? — Erős egyéniségeket kerestünk, olyanokat, akikben becsvágy és ambíció ötvöződött. A mostani válogatottak képtelenek elviselni a vereségnek még a gondolatát is. Fizikálisán felkészültek, taktikailag érettek. Olyan csapatjátékot terveztünk, amellyel önbizalom szerezhető, hiszen itt a másik azonnal segít, nem kell félni egy-egy hibától. — Mi a véleménye a magyar edzők felkészültségéről? — Kitünően képzettek, fölveszik a versenyt a világban dolgozó kollégáikkal. Kénytelenek sokat tudni, mert tisztában vannak vele: egy hiba és máris kapják az útilaput. Nyugaton az edzők nem foglalkoznak a neveléssel, igazi értelemben vett csapatépítéssel. Odamennek az elnökhöz és azt mondják: „A balszélső nem felel meg a követelményeknek, helyette a kiszemelt játékost kell megvásárolni!” Nálunk pedig sokszor a semmiből építkeznek a trénerek. Egy nagy baj azért van: gyakran megalkuvók, félnek az egyesületi vezetéstől, a közönségtől, és olykor a játékosoktól is. — Tavaly az MLSZ szezon előtti sajtó- tájékoztatóján szkeptikusan nyilatkozott a megoldásra váró feladatokról. Akkor hogyan ítélte meg a válogatott esélyeit? — Reálisan nem sok sanszunk volt. Csüggedten láttak munkához a labdarúgók, mindenki távolról figyelt bennünket, s a magyar—osztrák előtt várakozó álláspontra helyezkedett. Balsiker esetén alighanem következett volna a „lefejezés”. ' A játékosok azonban egyik napról a másikra talpraáll- tak, hatalmas energiával és becsvággyal láttak neki a feladatok megoldásának. — Az MLSZ-en belül kik segítik elsősorban a munkáját? — Nagyszerű kollektíva kovácsolódotl össze! Név szerint csak két embert emelek ki: ha éjszaka fél háromkor felhívom Szepesi György elnököt, akkor ö azonnal fantasztikus energiával lát munkához. Az apparátust dr. Táncsics Miklós főtitkár tanári módon fogja össze. — Mikor érezte meg, hogy jó úton jár? — Efelől kétségem sem volt, csak azt nem tudhattam, hogy ez az út végül hová vezet. Hollandiában villant ál bennem, hogy célba érünk. A vezetést ők szerezték meg, de hiába rohamoztak, nem éreztem a gólveszélyt akcióikban. Győzelmünk biztosabb is lehetett volna, hiszen 11-est hibáztunk. A csúcsot a legutóbbi bécsi találkozó jelentette, ahol a magyar szurkolók félelmetes légkört teremtettek. Ott jómagam is beleborzongtam a látványba. — Sokak szerint nagy hajtóerőt jelentett a játékosok számára beígért pénz. Hogyan vélekedik erről? — Az anyagiak kétségkívül motiválták őket, de ezen ne csodálkozzon senki, a labdarúgók is családos emberek. Ennek ellenére nyugodtan kijelenthetem: a pénznem játszott elsődleges szerepet a nagyszerű menetelésben. Egy játékos ugyanis a küzdelem hevében nem arra gondol, hogy „ezt be kell rúgni, mert ennyit és ennyit kapok érte”! Ha így lenne, a fiúk alkalmatlanná válnának a címeres mez viselésére. Elmondhatom, hogy a mexikói szereplésünkért körülbelül egymillió dollárt kapunk majd, s az összeg egy bizonyos százaléka a játékosokat illeti meg. — Meddig tart a bizalom egy-egy labdarúgó esetében? — Eddig nem volt szükség a bizalom megvonására. De ezekkel a mai játékosokkal értelmesen és kulturáltan meg lehet beszélni a dolgokat. — A fontos találkozók előtt a felkészülés kidolgozásához, a taktika megválasztásához kikéri-e a játékosok véleményét? _ Természetesen konzultálunk, de nem i skolás módon. Köztünk oda-vissza áramlik az információ, a folyamatos együttlét alatt pedig kialakul a közös egyeztetés. _ Miért nincs pillanatnyilag válogatottja a Fába ETO-nak? _ így alakultak a dolgok, ez egyébként sem elhatározás kérdése. Hajszán például szerepelt, de beteg lett. majd megsérült. Hannich is szerencsét próbált, de stílusa nem nagyon illeszkedett a csapatjátékhoz. _ Többek úgy vélekednek, hogy manapság hiányoznak a Beckenbauer-, Cruyff - féle sztárok a világ labdarúgásából. Mi erről az ön véleménye? — Változott a világ, a klasszisok módosult formában jelentkeznek. Arra, hogy cseleikkel. trükkjeikkel elkápráztassák a publikumot, manapság sem idő, sem pedig tér nincs. Felgyorsult a tempó, s a változatlan technikát jóval nehezebb alkalmazni a rohanásban. Egy klasszisnak mostanság a csapat gépezetéi kell vezérelnie, többet kell adnia önmagából. Nálunk egyre inkább beérik Détári és Kiprichet is említhetem. — ön nagy tekintélynek örvend a szakemberek, a játékosok, a szurkolók és az újságírók előtt! Minek köszönheti ezt? — Azért ez nincs teljesen így! Mutassak néhány levelet?... A tekintélyt egy kapitánynak azzal kell megteremtenie, hogy nem a külsőségekre, hanem a munkára koncentrál. Nagyon fontos, hogy a tudatos, megalapozott tevékenységét mások vegyék észre! Sajnálatos módon néhány magyar és külföldi kolléga nemegyszer önmagával foglalkozik — már elnézést — színészkedik. Példám mutatja: erre nincs szükség. — Gondol-e arra, hogy egyszer önt is utoléri az edzők sorsa, fél-e a kudarctól? — Attól rettegek: úgy következik be a sikertelenség, hogy nem lesz hozzá közöm, tehetetlenül ülök majd a kispadon. Ezért vallom, hogy a győzelmek idején is óvatosan kell fogalmazni. Ha, a feltételek biztosítottak, nincsenek zavaró momentumok, könnyű produkálni. Aki viszont így sem tud. annak fel kell állni a kispadról. — Bizonyára sok bajnoki találkozót tekint meg egy-egy hét végén. Érzett-e megegyezésre utaló jeleket az eddig látott mérkőzéseken? — Meggyőződéssel hiszem: tudatos egyezkedésre az NB I-ben már nincs példa! Olyan előfordult, hogy a csapatok féltették a döntetlent és nem kezdeményeztek, „kifelé" ennek pedig bundászaga volt. A legutóbbi zűrzavar után a válogatott keret tagjaival tisztáztam: aki gyanúba keveredik. többé nem húzhatja magára a címeres mezt! — Az osztrákok elleni találkozókon úgy tűnt, hogy Nyilasi nem telt meg mindent a siker érdekében ... — Róla csak a legnagyobb tisztelet hangján beszélhetek. Az említett összecsapásokon nem akármilyen idegi teher nehezedett rá. Becsületére legyen mondva, elviselte ezeket és derekasan harcolt. Az viszont kétségtelen: többel tud attól, amit az említett találkozókon produkált! — Foglalkoztatja-e önt a külföldi szerződés gondolata? — Igen. jó néhány külföldi meghívásom van. Vezetőimtől ígéretet kaptam, hogy a mexikói világbajnokság után kipróbálhatom képességeimet külföldön. — Szívesen hívja haza az idegenlégió- sokat? — Aki jól futballozik és megfelel egy válogatottal szemben támasztott követelményeknek. akárhol is szerepel, köztünk a helye! — Szerencsés embernek tartja magát? — Nem. Amit eddig teljesítettem, azt kemény munkával értem el. A szerencsének egyébként kétségkívül van szerepe a labdarúgásban. de hosszú távon ez kiegyenlítődik a balszerencsével. — Az utóbbi időszak eredményeinek hatására bizonyára megnőtt válogatottunk ázsiója a nemzetközi porondon. Hogyan jelentkezik ez. miképpen mérhető le? — Asztalomon meghívások tömkelegé található. kapós lett a nemzeti tizenegy. Mennyiért játszunk'? Erre egy példát: a Belgium elleni barátságos találkozón 15 ezer dollárt kapott a válogatott. Pontosabb részletért forduljanak Csáki Sándorhoz, az OTSH elnökének tanácsadójához. — önt halk szavú, csendes embernek ismeri a közvélemény. Kiabált már egyáltalán az öltözőben? — A válogatottéban még nem, de nem is fogok, elvégre ez egy önkéntes társulást amelyben mindenki tudja, mit és miért csinál, mire vállalkozott. Edzésen, látva egyesek fáradtságát, már beszéltem emeltebb hangon, de ez csak egy pedagógiai fogás, mert megdöbbentette a srácokat. Olyan labadarúgót, akivel csak üvöltve lehet szót érteni, nem hívok meg a kerethez. — Milyen a hangulat a válogatott összetartásain. edzésein? — Egy jó családban uralkodó légkörhöz tudnám hasonlítani. Akadnak körünkben „erős egyéniségek”, mókamesterek, tréfa- csinálók. Az edzőtáborokban esténként például összejövünk, történeteket mesélünk és jókat nevetünk. — Volt-e arra példa, hogy büntetnie kellett valakit? — Nem. A játékosok tudják, mit kell csinálniuk és azzal is tisztában vannak, hogy siker esetén mit kapnak. — Tiszteletet és elismerést kellő a válogatott 10 megszerzett pontja. Az eddigi teljesítménynek lehet olyan hatása, hogy a május 14-t, Hollandia elleni találkozón elbizakodottan lép pályára az együttes? — Ilyesmi nem fordulhat elő, kizárt dolognak tartom. Kellő önbizalommal megyünk ki a Népstadion gyepére, de erre szükség van. Nem kizárt, hogy többeknek nem megy majd úgy a játék, ahogyan azt szeretnék, ez viszont benne van a labdarúgásban. — Milyen eredménnyel lenne elégedett Mexikóban? — Eddig csak azt tettük, amit elődeink, hiszen 1978-ban és 1982-ben is eljutott a válogatott a labdarúgás nagy színpadára. Most már egy jó világbajnoki szereplés következne! Annak örülnék, ha ezek a játékosok ott is képesek lennének a nívós produkcióra. — Hogyan lelik egy átlagos napja? — Ha nem alszom, akkor minden percemet a labdarúgás tölti ki. Gyakran álmomban is a foci „kerget”. — Egyáltalán, van magánélete? — Családommal szemben sajnos nem tudom betölteni azt a szerepet, ami joggal elvárható lenne. Ha a gyerekem mesél a fizikaórán történtekről, nekem meg éppen a legközelebbi' ellenfél jut az eszembe, nehéz a családfői feladatoknak eleget tenni. — Hogyan készülnek Mexikóra? — Naponta ezzel foglalkozunk, s közben tanulunk is. Azt például, hogy a 2800 méteres tengerszint feletti magasságban milyen élettani jelenségek mutatkoznak, kire milyen hatással van a nagy meleg, a déli kezdés. Bújjuk a könyveket, a nyáron elutazom Mexikóba egyfajta előtanulmányozásra. s ha minden igaz, akkor decemberben a válogatott is belekóstol az ottani viszonyokba. — A válogatott, a Videoton és az utánpótlás sikereiből arra lehet következtetni, hogy valami megpezsdült honi labdarúgásunkban. Egyetért ezzel? — A jelek erre utalnak, az MLSZ által meghirdetett tudatos munka kezd beérni. Nem sorolom eredményeinket, az viszont tény, hogy mindezek ellenére óriási tartalékokkal rendelkezünk. Csak rajtunk múlik. hogy ezekből mennyit aknázunk ki. Ha jól sáfárkodunk értékeinkkel, akkor a sokat emlegetett fellendülés tartóssá válhat. — Köszönjük, hogy időt szakított a beszélgetésre! Doros László Kolodzcy Tamás A szövetségi kapitány, amikor éppen gyakorlatban tevékenykedik. A válogatott gyakran Tatán készül a nagy feladatokra, felvételünk is ott készült, játékosai között Mezey Györgyről.
