Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12

1985. április 30., kedd

Pár napja Miskolcon ás a Bükitben havazott, néhány hete a Hakacánál ugyancsak hatalmas hózápor miatt kellett elodázni a környezetvédelmi napot, mármint a környék, a tópart megtisztításának tennivalóit, a körzeti időjárásjelentésben még innen-onnan mínuszokról hallani, viszont májusban járunk, sokak szerint az év legszebb hónapjában. A méhek már rég kinnjárnak, a virágok egy része már át is adta helyét az újabbaknak, sokszínűvé válnak a rétek, a hegyoldalak, a gólyák már régóta tatarozzák fészkeiket, a füstifecskék hetek óta megyénk déli vizeinek, holtágainak nádasai környékén röpködnek, Miskolcra és magasabbra éppen így május elsején, vagy tájékán szoktak érkezni.

Tulajdonképp’ tavasz ez már, lehetséges az is, hogy miként több éve, éppen május változik át forró nyárrá, megfeledkezve a tisztes átmenetről. Akár így, akár úgy: a folyók, tavak megelevenültek, akárcsak a vizek partjai is. Mind több a horgász a partokon, mind több zsinór lóg a vízbe. A többi már a halak dolga.

Jó szerencse, semmi más?

Verseny a halakért

Jó szerencse, sem,mi más! — a híres-nevezetes Zrí.nyi- család talán nem haragszik meg, ha jelmondatukat kérjük kölcsön ennek a kis tudósításnak a címébe. Nem, mintha a szigetvári hős. vagy dédunokája, a várvédők hősies helytállását eposzában megörökítő költő horgászott voLna életében akár egyszer is, sőt, mint tudjuk, utóbbi férfiúnak a vadászattal sem volt sok szerencséje.

Ám mégis! A kazincbarcikai csónakázótavon megrendezett horgászverseny közönsége a verseny időtartama alatt úgyszólván végig azon vitatkozott, végül is szerencse kell-e a horgászathoz, vagy valami egyéb, mondjuk kifogástalan felszerelés, mindenre kiterjedő alapos szaktudás és bőséges tapasztalatok.

A fél tíz előtt pár perccel elkezdett beetetés ideje alatt, mikor is a horgászkészségek még a parton hevertek, a különböző véleményen levő két tábor sehogysem tudott megegyezni. Aztán megkezdődött a verseny, amelyen félszáznál több sporthorgász vett részt, s ily módon a tóparton öt-hat méter távolságban telepedtek le egymástól.

Egyszer-egyszer szemerkélő esőben, percek múlva bátortalan napsütésben, maid meg-megélénkülő, metsző szélben cserélték a versenyzők a csalit a horgokon, akasztották meg, vagy szalasztották el a zsinórra ,jké- redző” pikkelyeseket. A szerencsésebbeknek persze a szákolás is sikerült. Vagv nem is szerencsések, mint inkább ügyesebbek voltak.

A kibicek körében — az imént már említett — reggel kezdődött vita az első halak megakasztásakor még inkább fellángolt. Hiszen egy hal nem hal. s a horgászokhoz hasonlóan kiki várta a folytatást, annak ellenére, hogy régi kazincbarcikaiak nyilatkoztak úgy a helyszínen; „Mi ebből a tóból halat kivenni még nem láttunk!”.

Ezért aztán ugyancsak csodálkoztak, mikor a versenyzők egymás után szedegették ki a tavacskából a kilón felüli pontyokat is. Apróhal bővebben került a horogra, így aztán mindössze egyetlen versenyzőnek kellett csak üres szákkal jelentkeznie a zsűri előtt a tizenhárom órakor lefújt verseny után.

A mérlegelés izgalmas Pillanatai következtek, egy-egy szebb teljesítményt produkáló sporttársat már a mérleg mellett megtapsolt a sportszerű közönség és versenytársak. A közönség soraiban zajló vita pedig nyomban véget ért. mikor Kecskeméti István beleborítotla a mérőedénybe az általa kifogott halakat. Nyolc kilónál is többet .mutatott a mérleg nyelve, bizonyítván, hogy a szerencsének nem sok köze volt a verseny kimenetelének eldöntéséhez, hiszen egv akkora vízfelszínen, mint az említett kazincbarcikai tó. ahol a horgászbotok végei úgyszólván összeértek, egyforma esélyt kínált minden egyes résztvevő számára.

A csapatversenyt, mini az eredményhirdetéskor kiderült, a Közalkalmazottak Horgászegyesületének együttese nyerte. A hölgyek között Nemes Kálmánná, Leni nvárosból érkezett versenyző bizonyult a legügyesebbnek. míg a férfiak között, illetve az egész mezőnyben Kecskeméti István, sátoraljaújhelyi horgász szerezte meg a győzelmet. Nyolcezer- negyven gramm halat fogott, amelyek természetesen, a többi kifogott, közel százkilónyi hallal egyetemben visszakerültek a tó vizébe.

15,85 kg Borsodi siker

Kassai

kapcsolatok

Az intéző bizottság több évvel ezelőtt együttműködési megállapodást kötött a Csehszlovák Horgász Szövetség Kassa kerületi Bizottságával.

A kapcsolat élő. valóságos, a horgászok többször is találkoztak már egymással. A múlt év nyarán a kassaiak látogattak hozzánk, számukra az intéző bizottság rendezett horgászversenyt a Tak- taközi Főcsatorna Tárcái— Tokaj közötti szakaszán. Tavaly ősszel az intéző bizottság küldöttségét hívták meg a kassaiak. Egymás eredményeiről, gondjairól tájékoztatták egymást, sokat foglalkozva környezetvédelmi kérdésékkel.

Elkészültek az összesítések az elmúlt évi fogási eredményekről is. Természetesen csakis a leadott naplókat lehetett figyelembe venni, összesen 10 871 felnőtt és 2094 ifjúsági naplót adtak le. Ezek alapján megyénk horgászegyesületeinek vizeiből 78 272 kg pontvot 15 723 kg csukát. 10 901 ks süllőt, 3502 kg harcsát. 2801 kg balint. 718 kg angolnát 209 kg pisztrángot, 859 ka márnát. 433 kg kecsegét. 3963 kg amurt és sok egyéb halat fogtak ki.

Átlagban 15,85 kg hal jutott egy horgászra. Vajon mennyivel lenne magasabb ez a szám, ha a le nem adott, vagy be nem írt halakat is figyelembe lehetne venni ?

A MOHOSZ és a SZOT rendezésében áprilisban Tatán rendezték meg a felszabadulási évforduló alkalmából az országos halfogó versenyt. A versenyen megyénk csapata — Németh László. Szabó Barna. ifj. Dancsó Béla — szerezte meg az első helyet. Jutalmuk: egyhetes út a Szovjetunióba.

Még egy — szerényebb, de ugyancsak érdekes — versenyről. A miskolci Csorbatelepi tavon fiatalok versenyeztek halfogásból. Az ifjúságiak közül Hegyi Iván, leninvárosi, a serdülők közül pedig Bercsényi Éva miskolci horgász lett az első.

kozottan szükséges hát ennek a víznek óvása, vigyá- zása is. hiszen a partokon, a part menti sekély vizekben sajnos itt is fellelhetők a látogatás nemkívánatos nyomai.

Az intéző bizottság a környezet tisztaságáért, megóvásáért a Szalonnái községi Tanáccsal is igyekszik jó kapcsolatot kiépíteni. A múlt évben 5000 forintot utalt ál a tanácsnak környezetvédelmi feladatok támogatására. Az idei tervek között szerepel a tó környékének csinosítása, a kellemes időtöltés lehetőségeinek megteremtése, továbbra is együtt a helyi tanáccsal.

Ami főként a horgászokat érdekli: az intéző bizottság bővíteni kívánja a csónakból való horgászás lehetőségét. Ebből a célból az idén több csónakot is vásárolnak.

Csendes Csaba Priska Tibor

Kétségtelen, hogy a Raka- csak a horgászok, hanem a ca-tó legkedveltebb vizeink kirándulók, fürdőzők soka- közé tartozik, melyet nem- sága is szívesen látogat. FoVajon miért vágyunk mindig a túlpartra? A szép ismeretlen reményében? Puszta -kíváncsiság? A vizek melléken is nyomban kavics. -kődarab után nyúlunk. Ha már átmenni nem sikerül, legalább átdobjunk valami jelt, legalább átnézzünk. fürkészve, milyen lehet odaát?

A hídverők eleinte a Iee- kíváncsibb emberek lehettek. És a legbarátkozóbbak. legerősebbek, legkapzsibbak. legkeményebbek. Hiszen, hidat a legforgalmasabb révek mellékén vertek, s a néhány pénzt — a hídpénzt — a kíváncsi ember nem ai- nálta az újdonságért. Ám a hídon a seregek is átbaktathattak vagy átügethettek, és a hidakon keresztül kalmárok ismeretlen országok kincseit hozhatták. vihették, árulhatták.

A híd. minden víz mellett élő ember örök vágya, sok helyen inkább csak álma. Lám, a Tiszán például még ma is milyen ritka a híd, különösen a folyó felső szakaszán. ahol kilométerek tucatjait kell autózni, szeke- rezni, utazni, míg hidat ér az ember. Mert hiába a komp. hiába a ponton. Mindezek csak ideiglenes alkalmatosságok. amelyek fölött zsarnok módon uralkodhat az időjárás. Lám, az idei télen is keményen elbánt pontonnal, kompokkal. Csak a híd állta a fagyot, a havazást, a mindent letaroló. összeroppantó jég szorítását.

Állta, mert egykor, az építők pontos, szép munkát végeztek. Ám ahhoz, hogy alkotásuk meg is maradjon, nap mint nap gondtalanul használhassuk, a hidakkal is törődni kell. Hiszen a híd is születik, él. még öregszik is. Csak azt nem szabad megvárni, amíg megöregedne. mert a híd. építőivel együtt, örök lehet.

Ha nem terhelik túl. ha szerkezeteit időnként ellenőrzik. ha aszfaltborítását időnként cserélik. ha.... szóval, ha törődnek vele

Most a tokaji hídon a sor.

Az állványozók érkeztek legelőbb. Az Országos Szakipari Vállalat miskolci ki- rendeltségének huszonnyolc munkása, akik láncokat engedtek alá a korlátokról, csöveket csavaroztak egybe, nal- lókat féktettek. így biztosítván munkahelyet az utánuk érkezőknek. Horváth Viktor brigádvezető és munkatársai a híd tokaji felét már beborították az állványzattal.

Így jöttek a festők, ugyanattól a vállalattól. Jelenleg tizenegyen igyekeznek megszabadítani a hatalmas vas- szerkezetet a kopott, vedlett festéktől, rozsdától, amelv bizony, különösen a híd alsó részén, a folyó közelében ahol a párásodás szinte mindig igen erős. bizony itt-ott bevette magát az idomokba

Négy homokfúvó berendezéssel. álarcban dolgoznak, hogy bennük kárt ne tehessen a hét atmoszféra nyomással lövellő sóskúti homok. amely nyomán grafit- szürkévé 'tisztulnak az imént a rozsdától még őzbarna vasak. Hatvan kiló homok szükséges a híd minden négyzetméterére ahhoz. hoav szabad szemmel fölfedezhető rozsda ne maradjon a hídon. Felváltva cserélik a maszkot, a fúvóberendezés- kezelést. hiszen, bár a maszk

alá csövön folyamatosan friss oxigén érkezik, azért a gép kezelése igen kimerítő munka.

Ezután következhetne a festés, feltéve, hogy a vas- eleme'ket összekötő szegecsek kifogástalan állapotban vannak. Hiszen a híd lelkét ezek az ujjnyi vastagságú kötőelemek képezik. Több tízezer darab együttesen tartmelyik felett bizony mar eljárt az idő. Meglazult, el- erőtlenedett, ezeket cserélni kell, helyükre új szegecsek jönnek. Mindezt a Kuknyó László kovács brigádvezető által irányított nyíregyházi munkások végzik, a Közúti Gépellátó Vállalat szakemberei. Ha az időjárás nem hátráltatja őket. száznál is több szegecset is újra tudnak cserélni, ami csak leírva ilyen egyszerű, hiszen előbb lánggal vágják, maid maradékát kilövik a már hasznavehetetlen kötőelemeknek. az új csak ekkor kerülhet helyére.

És akkor már tényleg a zölden fogadja a megnepafestőké a terep. Ötször festik át a híd imindep porci- káját. Elébb narancsszín alapozóval, majd szürke, kékesszürke rétegek követik egymást. Mindebből az erre járó utasok csak annyit látnak, hogy a híd két. végénél tábla figyelmeztet, lassabban haladjanak.

Aztán, ha majd az állványok lekerülnek a hídról.

iáit, felújított, újrafestett Tisza-híd az idegent.

Igaz. addigra a part mellett is kizöldellnek a füzek, nyárak, úgyhogy az is meglehet, észrevétlen marad a hidasok több hónapig tartó munkája. Vagy legfeljebb annyit veszünk tudomásul, hogy áll a híd. Várja az útra kelő. világot látni vágyó embereket. Akik mindig a túlpartra kíváncsiak, ám. hogy kíváncsiságukat kielégítsék, manapság már veszélytelenül elindulhatnak.

Ha kedvük tartja, akár p hidasok munkája által megújult tokaji Tisza-hídon.

Kép és szöveg: Csendes Csaba

Szűcs József festő brigódvezetö az állványzat állapotát vizsgálja

ja össze a híd részeit, s néA homokfúvó berendezést ezúttal Sulykovszky Barnabás festő kezeli

Élednek a vizek