Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

1985. április 23., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Szavazott a vállalati tanács

kollektíva

igazgatója

— Még fél óra van a kezdésig. Hogyan érzi magát?

— Furcsán — válaszolja Hosszú István, a Bocsi Sörgyár igazgatója.

— Mit gondol, megkapja a kollektívától a bizalmat?

— Megmondom őszintén, úgy érzem, hogy megszer- /.em a kétharmados többséget. Ezt nem a túlzott ön- uizalom mondatja velem. Az eddig végzett munka, a vállalat sikerei miatt lehetek bizakodó.

— És ha mégis történik valami ...?

— Nézze, ha nem erősítenek meg, akkor pályázat útján új igazgató kerül a helyembe. Én akkor is csak azért fogok aggódni, hogy megfelelő, hozzáértő kezekbe kerüljön a vállalat vezetése. Remélem, hogy a gyár közössége mögöttem áll. A mai, hogy’ is nevezzem?... igazgatóválasztás a demokratizmus olyan irányú to- vábbszélesítése, amelyben a dolgozók igazán érezhetik döntésük súlyát, felmérhetik a hatását.

— Még csak annyit. Kinek nagyobb dolog a mai nap, önnek, vagy a dolgozóknak ?

— Nehezet kérdez. Nekem sem mindegy. Amelyik vezető azt mondja, hogy őt ez az egész nem érdekli, az nem mond igazat. A dolgozók is fontos ügynek tekintik, legalábbis a küldöttválasztás és a küldöttek összetétele ezt bizonyítja.

*

Háromnegyed tíz. A terem lassan megtelik.

Lóvéi Barnáné nagyon bizonytalan, látszik az arcán a feszültség.

— Ideges?

— Mint a többiek. Nem kis dolog ez, hiszen az igazgató személyéről kell döntenünk. Az adminisztratív „vonal” választott meg, SZTK-ügyintéző vagyok. A 270 dolgozóból 185-en jöttek el a gyűlésre és 149-en szavaztak rám.

— A kollektíva mivel bízta meg? Az igazgatóra voksol ?

— Majd a szavazás utón megtudja ...

*

Az egyik sarokban ketten beszélgetnek, mint kiderül, adott esetben ellenfelek is lehetnének, hiszen Nagy János géplakatost a munkatársai delegálták. Búzás István technológust viszont — élve a jogával — az igazgató választotta a tanácsba.

— A szállítási és az anyagosztály képviselője vagyok — módja Nagy János. — Éjszakás voltam, de frissnek kell lennem, mert a kollégák számon kérik tőlem a mai napot.

— Én az igazgató csapatához tartozom, műszakve- zetöként dolgozom, az üdi- tőüzemben. A szavazatom nem kétséges — előzi meg nevetve kérdésemet a fiatal szakember.

*

Tíz óra. Megkezdődik a 24 fős vállalati tanács alakuló ülése. Amíg első napirendi pontként megvitatják a szervezeti és működési szabályzatot, ismerkedjünk meg a vállalattal.

A Bocsi Sörgyárat 1969- ben kezdték építeni. Négy év múlva már üzemszerűen termelt. Ma már a tizenkét kirendeltségén összesen 1750- en dolgoznak. Az elmúlt évben 300 ezer hektoliter üdítőital, 1 millió 1150 ezer hektoliter sör és 35 ezer tonna maláta került ki a gyárból. Termelési értékük elérte az 1 milliárd 323 millió forintot, a nyereségük pedig a 245 milliót.

A jövőben egy újabb statisztikai adatot kell megjegyezni a gyárról: Borsod megyében az első olyan élelmiszeripari vállalat, ahol megalakult a vállalati tanács.

*

A küldöttek megválasztották a vállalati tanács elnökét és elnökhelyettesét. Most már gyorsan peregnek az események, s mintha ez oldaná a feszültséget. Ma még nehéz elképzelni, hogy ez a huszonnégy ember néhány hónap múlva heves viták, veszekedések, kínos és kellemes döntések aktív részese lesz.

*

Miről is szavaznak a vállalati tanács tagjai? Arról, hogy öt évig — ha ez idő alatt nem változik a gyár kollektívájának véleménye —, ki legyen az igazgató. Az MSZMP KB 1984. április 17-i ülésén ugyanis úgy döntött, hogy fokozatosan tovább kell fejleszteni a gazdaságirányítási rendszert. Ennek nyomán az Elnöki Tanács módosította az 1977- ben elfogadott vállalati törvényt és meghatározta többek között, hogy új vezetési tormákat kell kialakítani, lehetővé téve ezzel a vállalatok önállóbb, függetlenebb gazdálkodását, illetve bővítve a dolgozói kollektívák döntési jogkörét és részvételét a vezetésben.

Felszakitott ajtók, betört ablakok, tatárdúlásra emlékeztető, kifosztott lakások. Mindenre elszánt betörőbanda garázdálkodott az elmúlt év nyarán Miskolcon, amelynek tagjai e jellegzetes nyomokat hagyták hátra. Néha csak a rongálással okoztak kárt, de előfordult, hogy majdnem százezer forintnyi zsákmánnyal távoztak. Pünkösdi királyságuk — május elejétől július végéig — alig három hónapig tartott, mégis majdnem harminc bűncselekmény elkövetésének körülményei ről

kellett a közelmúltban számot adniuk a Miskolci Városi Bíróság büntetőtanácsa előtt. Nem nehéz feladat kiszámolni az átlagot: minden harmadik napra jutott egy bűncselekmény. A banda tagjai persze nem kínozták elméjüket az osztás nehéz műveletével. A két főkolompos analfabéta, s a többiek is csak távolról ismerik az olvasás és a betűvetés tudományát. A „szakma” alapvető ismereteinek azonban nem voltak híjával. Az értékesebb holmit, például az irhabundát a zsákjukba gyömöszölték, .más ruhaneműre azonban rá sem néztek. A műszaki cikkeket ellenben szívesen magukkal vitték, de ■igazán akkor csillant fel a szemük, ha a feltört lakás féltett zugában ékszerre, vagy készpénzre bukkantak.

Hét asszony, egy sátor, de melyik o dohány ... Az első gyomlálósnál könnyű tévedni, csak a több éves tapasztalat segít.

dohánytábor

Többéknek még fejtörést okoz. Különösebben ezen csodálkozni nem lehet, mert hiába csúszkál valaki ide- oda az ágyást oltalmazó tapadón, nehéz megkülönböztetni a szemnek; a sok apró kétleveles növényke közül melyik a gyom, melyik a dohány. Pedig tévedni nem lehet. Hiszen saját zsebük bánná.

Az új irányítási formák egyike a vállalati tanács, amelynek tagjait öt évre választják. Fontos tudni, hogy a dolgozók által választott küldöttek számaránya a vállalati tanács létszámának felénél kevesebb nem lehet. Felelősségük igen nagy, hiszen a vállalatot érintő valamennyi kérdés eldöntéséhez az ő szavazatukra is szükség van.

*

Az első nagy erőpróbán, talán a legfelelősségteljesebb döntésen már túl van a küldöttek többsége. Kertész István művezető a sor végére maradt.

— Milyen érzés?

— Szavazni? Nagyon furcsa, hiszen most megfordult a helyzet, én dönthetek az igazgatóm sorsáról.

— Mit vár a vállalati tanácsi tagságtól ?

— Jobb kontaktust és gyorsabb tájékoztatást a vezetés, valamint a dolgozók között. Szeretnénk beleszólni a döntésekbe, legalábbis ez hangzott el a választásokon, ahol többen voltak, mint egy termelési tanácskozáson.

*

Negyedórát vett igénybe a szavazás. Pontban fél tizenegykor a szavazatszedő bizottság elnöke kihirdette a vállalati tanács döntését: huszonnégyen Hosszú Istvánt választották meg öt évre igazgatónak.

Bátortalan, azután erősödő taps.

— Köszönöm, hogy megerősítettek beosztásomban. A jövőben a vállalati tanáccsal együtt fogjuk igazgatni a vállalatot.

Őszinte gratulációk, kézfogások, kortespálinkát követelő tréfás megjegyzések.

— Gratulálok.

— Köszönöm.

— A százszázalékos szavazási arány azt jelenti, hogy a dolgozók ön mögött állnak.

— Ez megerősítette bennem azt az érzést, hogy a kollektíva bízik bennem és ezután sokkal könnyebb lesz dolgozni.

Fónagy István

P.rügy, Tiszámén te Termelőszövetkezet, április köizepe. Kovács Lajos csoportvezető:

— Még szokni kell. Nincs kellő gyakorlatuk még az embereknek. Inkább az asz- szonyoknak, hiszen a férfiakat gyoml áfásra ugyancsak nehéz befogni. De hát háztájiban mindössze egy éve termelünk dohányt. Nagyüze- rnlleg gazdaságtalan kultúrává vált a dohány, de mivel a termelőszövetkezetünk vezetése nem akart lemondani termesztéséről, felajánlotta a tagoknak, ha érdemesnek találják, foglalkozzanak vele. A faluban negyvenhat család adott erre az ajánlatra képzeletbeli parolát.

Az elmúlt év nem sok örömre adott alapot. A jégverés „besegített” a termelésbe, így aki 'kilencezer forintos nyereséget mutathatott fel, az már elégedett embernek vallotta magát.

Furcsán hat, a kedv mégis megmaradt. A csoportvezető:

— Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy lényegesen nagyobb nyereséget sikerülhet elérni, hiszen a tsz maximálisan támogat bennünket. Idén a kéthetes csúszás ellenére előrébb tartunk. Jól sikerült a vegyszerezés, s a trágyázás ellenére kevesebb a gyom. Mindenki szívesen dolgozik, igái- saját jól felfogott érdeke is.

Pedig a dohány termesztése — a szakemberek tudják a legjobban — bonyolult feladat. Már a mag vetéséhez is speciális vetögép szükséges, hiszen négyzetméterenként 0,2 grammot szabad csak a földbe juttatni. Egy laikusnak természetesen nem mond sokat ez a szám, sokkal kifejezőbb talán, ha eláruljuk: negyven hektár, azaz négyszázezer négyzetméter beültetéséhez egy kilogramm mag elegendő. A palántanevelést az ötezer négyzetméter alapterületű, öt fóliasátorban valósítják meg, ahol éjszakai fűtés, s állandó öntözés biztosítja a növénykék kellő fejlődését. Ehhez teszi hozzá a csoportvezető:

— A szövetkezet támogatása nélkül ez a vállalkozás eleve halálra lenne ítélve. A gazdaság szerzi be a vetőmagot — azokat a fajtákat, amelyek a mesterséges szárítóst a legjobban elviselik, — a vegyszert, s vállalkozik a gépi művelésre is. A tagokra a kézi munka hárul, vagyis a palántázás, s a leveleknek a szárítása. De ez utóbbihoz is sok támogatást kapunk, hiszen a szövetkezet gyártja azokat a kis teljesítményű háztáji szárítókat, amelyeket kibérelhetünk.

— Vagyis?

— Ügy érezzük, ha nagyüzemeiéig nem is, de nekünk pénzteremtő kultúránk marad a dohány. És ezzel nemcsak mi, kistermelők járunk jól...

— kármán — Fotó: Morvay Tamás

Betörőbanda a bíróság előtt

H# ^ ' jj,r j |

Mindezek után joggal hihetnék olvasóink: szervezett bűnbanda volt a díszes társaság. Erről azonban szó sem volt. A 24 éves Tóth János (Miskolc, Pázsit u. 35.), a 25 esztendős Galamb Tibor (Miskolc, Ötödik u. 16/2.), a két fiatalkorú, K. L. és V. Gy. valamint a 19 éves Lakatos Dezső dologtadan, munkakerülő fiatalok „laza" csoportosulása volt. Előfordult, hogy csak Tóth és Galambos indult portyára, de megtörtént, amikor az egész banda részt vett a bűncselekményben. „Haditervet” nem készítettek, sőt ki sem szemelték, előzetesen körbe sem járták betöréseik színhelyét. A .kínálkozó alkalomra lesve furikáztak Tóth János lovasfogatával a város utcáin. Ha tiszta volt a levegő, azaz néptelen volt a környék, belopakodtak az őrizetlenül hagyott udvarra, hidegvérrel hatoltak be a házakba.

A többszörösen büntetett előéletű Tóth János 1984.

májusában határozta el, hogy véglegesen a bűnözők életmódját választja. Galamb Tibor júniusban vált a banda tagjává. Munkát nem vállaltak, a bűncselekményekből szerzett tárgyakat adták el, az így szerzett pénzből éltek. Lakásokba csengettek be, s ha nem nyitottak ajtót, betörtek. Más esetben maguk a tulajdonosok könnyítették meg a dolgukat. Júniusban például a Barbai Ferenc utcában csavarogtak. A 30-as számmal jelzett ház udvarára úgy jutottak be, hogy észrevették: a kapukulcsot a lakók a kapufélfára akasztották. A kertre néző ablakot nyitva találták, gyerekjáték volt tehát bemászni a lakásba. Sztereó magnetofont, irhakabátokat, ékszereket, karórákat, jugoszláv dinárt, bolgár levát, üzemanyagjegyet vittek magukkal több mint 85 ezer forint értékben. Mialatt ketten bent „rámoltak” a lakásban, a harmadik vádlott falazott — a legnagyobb nyugalommal cseresznyézett a kertben. A Forrás völgy utca 19. szám alá július 2-án a nyitott kertkapun keresztül jutottak be. Benyomták az ablakot, s a lakásból 6400 forintnyi értéket zsákmányoltak. Július 6-án a Káló u. 1. szám alatti házba törtek be. A kertkaput egyszerűen kiemelték a helyéről, s a nyitott ajtón keresztül jutottak be a lakásba. Az sem zavarta őket, hogy a tulajdonos G. K.-né a szobában aludt. Az egyik Testvériség utcai lakásba, a bejárati ajtó felett nyitva hagyott üvegablakon keresztül másztak be, május 15-én. Innen majdnem húszezer forint értékű ezüstöt, irhabundát, lemezjátszót, zsebszámológépet és egyéb holmit loptak el.

A felsorolást oldalakon keresztül folytathatnánk, de feleslegesnek tartjuk, mert úgy gondoljuk olvasóink már

az eddigi esetekből is levonták a kellő tanulságot. Tóth János és Galamb Tibor 1984. július 6-i bűncselekménye azonban — sajnos — „érdemel” még néhány mondatot. A két főkolompos ezen a napon a Bacsó Béla u. 19-be hatolt be. Szintén a kertkapun zörögtek, s a 81 éves idős hölgyet. a sértettet mondvacsinált indokkal kihívták. A szerencsétlenül járt asszony gyanút fogott, megpróbált a lakásba menekülni, az ajtót kulcsra zárni. Nem sikerült neki, mert a vádlottak gyorsabbak, erősebbek voltak. Benyomultak a lakásba és kifosztották, majd megerőszakolták az idős asszonyt.

A banda — mint már említettük, az elmúlt év július végén került rendőrkézre. A Miskolci Városi Bíróság a közelmúltban hirdetett ítéletet az ügyben, s Tóth Jánost (a pontos minősítéstől most eltekintünk) valamint Galamb Tibort erőszakos közösülés bűntette, rablás és lopás bűntette miatt 14, illetve 9 évi szabadságvesztésre ítélte. Társaikat — attól függően, hogy milyen mértékben vettek részt a bűncselekményekben — 1 év 2 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztésre ítélte a bíróság.

Az ítélet nem jogerős.

U. J.