Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

1985. április 18., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A ma összeülő országgyűlés napirendjéül az okta­tási törvénytervezetnek, a terület- és településfej lesz - tés hosszú távú feladatainak, az állami pénzügyekről, a népgazdasági tervezésről és a tanácsokról szóló tör­vény módosításának megvitatását javasolták. Elisme­résre méltón gazdag munkaprogram. Mi köti össze ezeket a területeket, természetesen azon kívül, hogy egyazon ülésszak napirendjén szerepelnek? Mi teszi fontossá ezeket a témákat? — Az, hogy mindegyikük fontos feltétele a továbblépésnek, amely néhány hét­tel ezelőtt a párt XIII. kongresszusának határozatá­ban is megfogalmazódott. Ez utóbbiból, s a kongresz- szuson elhangzottakból kicsendül, hogy népünk ké­szen áll a továbblépésre, a gazdaság és a társadalom további fejlesztésére. E fejlesztés törvényes feltételei­hez tartoznak a napirendi pontok mögött levő fel­adatok. Az előttünk álló új fejlődési szakaszban kulcssze­repe van annak, hogy közoktatásunk mennyire áll ké­szen a kiművelt emberfők képzésére. Hiszen ezeken a kiművelt emberfőkön áll vagy bukik a magyar tár­sadalom sorsának jobbrafordulása. A megvitatandó oktatási törvénynek a többi között az a feladata, hogy az iskolát közelebb vigye az élethez. Szükséges, hogy az iskola olyan állampolgárokat indítson útjukra, akik készek befogadni a tudomány legújabb eredményeit, akik képesek arra, hogy aktív munkáséveik alatt akár több alkalommal is módosítsák szakmájukat a leg­újabb követelmények szerint. Alkalmassá kell tenni erre az iskolát, mert jelenleg még nem az. Az új tör­vény adta feltételek között növekednie kell az önálló­ságnak és a demokratizmusnak az iskola falai között, önállóbbá kell tenni az oktatási intézményeket, hogy a tanterveket saját lehetőségeihez és a tanulók adott­ságaihoz alkalmazzák. Demokratizálni kell, hogy meg­valósulhasson az iskola és a társadalom közötti visz- szacsatolás, hogy ez utóbbi közvetítse igényeit az előbbihez, s ezek kielégítéséhez segítséget is tudjon adni. Erre nyújthat majd lehetőséget, de csak lehető­séget, az új oktatási törvény, mert önmaga nem cso­daszer, annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle A másik napirendi pont abban hasonlatos az első­höz, hogy a terület- és településfejlesztés körében is önállósodási, decentralizálási törekvéseket kívánunk erősíteni. Az új elvek a kis települések szerepének nö­vekedését helyezik előtérbe. A képviselők elé kerülő koncepció a kistelepülések lakosságmegtartó és -el­tartó szérepét erősíti. E célból csökkenteni kell a főváros és a városok, a városok és a községek ellá­tása közötti — helyenként igen kirívó — különbsé­geket. A jövőben jobban figyelembe kell venni egy- egy térség adottságait a fejlesztésnél. Hosszú távú feladatunk a fejlődésben elmaradott területek felzár­kóztatása. A fejlesztési koncepció fontos elve, hogy a meglevő értékeket meg kell őrizni, különösen a kör­nyezet és a természet értékeit. Fokozni kell a helyi szervezetek érdekeltségét a fejlesztésben, bevonni őket a települési feladatok megoldásába. Ehhez nagyfokú önállóságot kell adni a helyi tanácsoknak. A törvényjavaslatot és a feladatkijelölő határozat tervezetét széles nyilvánosság vitatta meg. A társa­dalmi, érdekvédelmi és tudományos szervek jjriár jó előre megkapták az oktatási törvény tervezetét, meg­vitatásra. Összegyűjtött véleményük odakerült a ja­vaslat kidolgozóinak asztalára. Nem új gyakorlat ez, ugyanazt a célt szolgálja, mint korábban a választási törvénytervezet, nemrég a kongresszusi irányelvek nyilvánosság elé bocsátása: a legszélesebb részvételt közös dolgaink megvitatásában. A terület- és telepü­lésfejlesztési koncepcióról — amelyet Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese az országgyűlési bi­zottságok együttes ülésén nemzeti ügynek nevezett — kilencven vitafórumon tízezer ember mondhatta el véleményét. Azt is megújuló társadalmunk és gazdaságunk tette szükségessé, hogy módosítsuk a tanácsokról, az álla­mi pénzügyekről és a népgazdasági tervezésről szóló törvényeket. Ez utóbbi törvény módosítása követi a gazdaságirányítás rendszerének változásait, nagy súlyt helyezve a tervezés jobb alkalmazkodására a külső és a belső feltételek változásaihoz, s a széles körű társadalmi részvételre a tervek kidolgozásában, meg­alapozásában. Az állami pénzügyekről szóló törvény javasolt mó­dosításának célja, hogy a tervtörvénnyel összefüggés­ben jobban kibontakozhasson a tanácsi önkormány­zat. Á tanácsok tervei például kikerülnek az állami költségvetésből, azzal az állami támogatások rend­szerén keresztül tartanak csupán kapcsolatot. A ja­vaslatok elfogadása esetén a tanács önállóan dönthet afelől, hogy pénzeszközeinek mekkora hányadát költi fejlesztési« és a működési költségvetésre. (Itt is meg­szűnik a gazdasági zsargonban a pénzek „pántlikázá- sának” nevezett jelenség.) A tanácsokról szóló törvény módosítása pedig a népgazdasági tervezésről és az állami pénzügyekről szóló törvény módosításával összhangban kibővíti a tanácsok jogait és kötelességeit a településfejlesztés­ben, a lakosságot ellátó tevékenységében. Az országgyűlés elé kerülő napirendi pontok nem kis feladatot adnak a törvényhozóknak. Munkájukat iránymutatásával könnyíti meg a tény: a széleskörű­en megvitatott, az országgyűlési állandó bizottságok által támogatott törvényjavaslatok, -módosítások mind­egyikét át- meg áthatja a demokratizmus fejlesztése, a helyi szervek önállóságának növelése. G. J. Abaúj nagyüzeme Ha valahol, valaki aszerint rangsorolná a hazánkban működő állami gazdaságo­kat, hogy milyen szép, kies. vadregényes az a táj, ahol gazdálkodnak, úgy gondo­lom, ezen a listán az elsők között szerepelne a Szikszói Állami Gazdaság. Abaúj egyetlen állami gazdasága, illetve az ebben a nagyüzem­ben dolgozók Szikszótól Ká- nyig, Boldvától Rakacáig 33 apró, vagy valamivel na­gyobb község határában, vál­tozatos félszínű, szelíd dom­bokkal, romantikus völgyek­kel, zegzugokkal szabdalt vi­déken szolgálják a magyar mezőgazdaság ügyét. S ez a szó, hogy szolgálják, bizo­nyítja: sehol, senki nem ké­szít olyan rangsort mezőgaz­dasági üzemeinkről, mennyi­re is szép feléjük a környe­zet. A rangsor az alapján ké­szül: mit, milyent, hogyan, mennyiért? A rangsor, az ér­tékelés csak egyet ismer el: az életképességet. Az e tájat oly gyakran lát­ványáért, hangulatáért, csend­jéért, s jó levegőjéért láto­gató turista számára esztéti­kai élmény a dombhátakon viruló, illatozó vadvirág, a vékony termőréteg alól elő- fehéredö kőzet, a V alakban bevágódó vízmosás, a kifelé- befelé horpadó talajfelszín, az elnéptelenedő, öregedő aprófalvak, ám ugyanez a mezőgazdász számára a küsz­ködés maga. Hatványozott ráfordításokkal, kevesebb jö­vedelemmel, lépten-nyomon hiányos infrastruktúrával, embert koptató hétközna­pokkal. Ráadásul az adott­ság nem olyan, mint egy tartós fogyasztási cikk. A televíziót, a hűtőszekrényt — ha nem vált be — az ember másikra cserél­heti. A környezetet, a földet, a földrajzi, közgazdasági adottságokat kicserélni kép­telenség. Módosítani, formál­ni azt lehet! Sőt sok ésszel és sok erővel még túl is le­het járni a ..nehézségek eszén’’. * Szikszón ilyesféléket igye­keznek tenni! Adottságaik úttalan útjai között mindig a kivezető ösvényt keresve, s — tegyük hozzá — gyak­ran meg is találva. Az el­múlt évet 200 milliós terme­lési értékkel és 11.8 millió forint nyereséggel záró gaz­daság alkalmazkodóképessé­géről, talponmaradásáról be­szélgettünk dr. Békési Gyula igazgatóval, aki— a jogelőd­nél, a Léhi Állami Gazda­ságnál letöltött idejével együtt — 20 éve áll e mező- gazdasági nagyüzem élén. — Jól fogalmaz, a környe­zetet. az adottságokat jobbra nem cserélhetjük ki. Két le­hetősége marad az embernek, vagy siránkozik, hogy miiven kedvezőtlen is az ó helyzete (de hát ez nem sokat éri. vagy megpróbálja az adott­ságaiból legtöbb eredményt biztosító termelési szerkeze­tet kialakítani, majd a min­denkori változásoknak meg­felelően azt rugalmasan for­málni. Mi ez utóbbit tartjuk járható útnak. Gazdaságunk Dr. Békési Gyula igazgató mai mérete 1974-ben alakult ki. Akkor átszervezéssel a 3000 hektáros és országosan is kiváló eredményeket pro­dukáló Léhi Állami Gazda­sághoz hozzácsatolták az on- gai és szendrői gazdaság egy részét és a gagyvendégi gaz­daságot. Akkor jött létre a mai 8000 hektáros méretünk és a heterogén adottságunk. Hogy miért heterogén? Ebből a 8000 hektárból például a 30 százalék természetes gyep. Ami a domboldalak talajvé- dője. védi azokat az erózió­tól. De ha egy kicsit is tö­rődünk ezekkel a gyepekkel, már nem csupán talajvédők. Egy nagy létszámú állatállo­mány szálas- és tömegtakar- mány-szükségletét képesek biztosítani. Adottságaink ele­ve determinálták, hogy mi nagy volumenben állatte­nyésztéssel foglalkozunk. Eh­hez a gyepben rejlő lehető­ségeket ki kellett, ki kell használni. Ezáltal egyrészt a termelés költségei csökken­nek, másrészt a szántóföldje­inken lehetőség nyílik áru­növény, elsősorban gabona­félék termesztésére. — Gazdálkodásuknak a „tájhoz igazítása" nyilván csak egyetlen lépés. Mégpe­dig az első lépés. A követ­kező feltétlenül ennek a ho­gyanja. — Természetesen. Nem elé­gedtünk meg annyival, hogy például húsmarhatar­tásra. juhtenyésztésre ren­dezkedtünk be. A jót jól is kell csinálni. A húsmarha­tartásban mi magunk alakí­tottuk ki a számunkra leg­gazdaságosabb tartás- és te- nyésztéstechnológiát. Döntő volt a fajtaikonstrukció kiala­kítása. Genetikai progra­munkban a magyar tarka, hereford és charolais fajták keresztezésével olcsón, ugyan­akkor kiváló minőségű, t>50 —750 kilogramm súlyú hízó­marhákat tudunk előállítani. Évente mintegy l’OOO darabot értékesítünk, zömében ex­portra. Ágazatunk 1971 óta nyereséges. És ugyanez a helyzet a másik állatfajunk­nál. a juhnál. Itt is a fajta­átalakítást tartottuk az egyik legfontosabb lépésnek. A gaz­daságunk 6000 darabos anya- juhállományából 1500-at von­tunk be tejelő keresztezésre. A merinói anyajuhokat ke­letfríz, illetve pleveni kosok­kal kereszteztük. Ezenkívül úgy tervezzük, hogy az F,-es jerkéket húsjellegű kosok spermájával termékenyítjük, s az így nyert ivadékok vég­termékként jó hízóbárány­alapanyagot adnak. Vagyis tejre és húsra szakosodunk. Hogy tulajdonképpen miért foglalkozunk juhval? Manap­ság valóban nem a leggaz­daságosabb ágazat. De azokat a területeket, ahol juhaink jelenleg is legelnek, mással nem tudjuk hasznosítani. Ott nem tudunk búzát termeszte­ni. Nincs nagy nyereség rajta, de nálunk legalább van nye­reség. És ebben szerepet játszanak az említett ke­resztezések. A keresztezésbe vont fajtáknál ugyan növek­szik a termékek előállításá­nak költsége, és a durvább gyapjú sem előny, viszont ezt nemcsak kompenzálja, de túl is szárnyalja a több bá­rányszaporulatból, a több tejből és húsból származó jö­vedelem. Következésképp a pleveni fajta esetében az egv anyára eső nyereség duplá­ja. a keletfríznél háromszo­rosa a magyar fésűs meri- nóinak. A Szikszói Állami Gazda­ság évi termelési értékének 40 százalékát az állattenyész­tés adja. míg 25—25 száza­lékkal a növénytermesztés és a gyümölcstermesztés része­sedik. A fennmaradó hátiyad a bővülő ipari tevékenység részesedése. — Növénytermesztésünk szerkezetét napjainkra leegy­szerűsítettük. Egyrészt csak azokat a takarmánynövénye­ket termesztjük, amelyekre az állattenyésztésünknek szüksége van. Így abrakot, pillangósokat, silónak valót. Másrészt a leggazdaságosab­ban termeszthető árunövé­nyekkel foglalkozunk. Így kenyérgabonával, naprafor­góval, fehérmustárral, fű­magtermesztéssel. Valami hasonló ésszerű szelekció figyelhető meg a gyümölcstermesztésük vona­lán is. Az összevonáskor több helyen található, hete­rogén ültetvényállomány, amely több éven át veszte­séget termelt, mára lecsök­kent — véleményünk szerint — megközelítőleg optimális méretre. Hosszú távon az aszalói gyümölcsös fejleszté­sével, rekonstrukciójával szá­molnak. a jelenlegi mérete­ket szinten tartva. Természe­tesen. ha az igények úgy kí­vánják, a faj- és fajtaössze­tételben elképzelhető válto­zás. A gazdaság legfiatalabb termelő részlegei a mellék­üzemágak. — Elsősorban az állandó foglalkoztatás érdekében lé­tesítjük ezeket az üzemeket, bár ma már termelési érté­künk 10 százaléka ezekből az üzemekből származik — so­rolta az igazgató. — Laka­tosüzemi részlegünk több he­lyen is van. Boldván fűrész­üzemünk működik, Aszalón a gyümölcsös hűtőtárolójá­nak egy részét pedig a cso­koládécsomagoló foglalja el. Ez utóbbi 35 környékbeli asszonynak biztosít munkát. Ottjártunkkor kellemes kör­nyezetben. már a csokoládé­télapókat csomagolták. Szó szerint előre dolgoznak, hi­szen ősszel valamennyiükkel a gyümölcsösben, almaszedés közben találkozhatunk. Aznap, amikor a csokoládé- csomagolót felkerestük, jár­tunk sarat dagasztó, gumi­csizmás metszők és éppen gyapjúnyírással elfoglalt ju­hászati dolgozók között is. Abaújon végigautózva, lege­lőn bóklászó húsmarhákat láttunk, s magot vető gépe­ket. traktorokat. Valahogy az e napon látott sokirányú tüsténkedés, a megértett és végrehajtott emberi munka elfeledtették velünk, hogy kies. szép ez a táj. Sokkal inkább az tűnt fel: dolgos, élni aikaró. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Üzemi szirti iijárás-elirejeizés Korszerű vágóhíd épül Magyarországon először a Dél-Dunántúlon vezették be az üzemi szintű időjárás-elő­rejelzést, s ezáltal a térség gazdaságai kevésbé vannak kiszolgáltatva a váratlan meteorológiai események­nek, az időjárás várható ala­kulása szerint szervezhetik meg az egyes munkákat. A baranyai rakétás jégeső-el- háríló rendszer új szolgálta­tása nyomán biztonságosab­bá és gazdaságosabbá vált a termelés a szántóföldeken, a kertészetekben, a gyümölcsö­sökben és a szőlőkben. A Pécs közelében működő jégeső-elhárító szolgálat jól felszerelt meteorológiai háló­zattal rendelkezik: időjárási radarállomása van a Tenkes- hegyen, és a megye külön­böző részén elhelyezkedő ti­zenöt rakétakilövő állomás is gyűjt időjárási adatokat. Tömérdek meteorológiai adat halmozódik fel napról nap­ra, s ez adta az ötletet a szakembereknek, hogy meg­szervezzék az információk hasznosítását, közreadását a mezőgazdaság számára. Két­évi kísérlet után most már üzemszerűen alkalmazzák a helyi időjárási előrejelzést. Százkilométeres sugarú kör­zetben harminc baranyai, somogyi és tolnai gazdaság kapcsolódott be eddig a re­gionális hálózatba. Az üzemi szintű agrome­teorológiai előrejelzés leg­főbb előnye a pontosság, mégpedig egyrészt a föld­rajzi pontosság, vagyis, hogy mikrokörzetekre lebontva ad prognózist, másrészt az idő­beli pontosság, azaz mindig friss előrejelzéssel látja el a gazdaságokat. A szolgálat ké­szít másfél, öt- és tíznapos prognózisokat, a legnagyobb jelentősége mégis a rádió- lokátor által észlelt időjárá­si frontok jelzésének van. Órányi pontossággal megha­tározzák például a viharok, zivatarok érkezését, időtar­tamát és intenzitását, ami döntő fontosságú lehet a ve­tési, aratási, növényvédelmi és más hasonló munkák ide­jén. Már állnak a falai annak a korszerű vágóhídnak, amely a prügyi Tiszamente Termelőszövetkezetben épül. A gazdaság vezetése még az elmúlt évben határozott ar­ról, hogy sertéságazatának hatékonyságát, a teljes verti­kum kiépítésével javítja. Hogy mit is értenek ezen? A válasz egyszerű; a sertés feldolgozva többet ér. Külö­nösen akkor, ha a vágás minőségi feltételeinek az ál­lomány jelentős része nem felel meg, s így csak ala­csonyabb áron lehetne érté­kesíteni. Viszont a túlhizlalt, vagy alacsonyabb súlyú ál­latok ugyanúgy feldolgozha­tok, ha a termelőszövetkezet rendelkezik saját vágóhíddal és a hentesáru gazdaságosan értékesíthető. A gazdaság ezért vágott, bele ebbe a be­ruházásba, bár a szövetkezet fejlesztési lehetőségeit elég soká leköti, hiszen a létesít­mény 25 millió forintba ke­rül. Az induláshoz, s főleg a sikeres beüzemeléshez nehéz volt a kellő pénzügyi alapot előteremteni. Lakossági cél­részjegyet is kibocsátottak, de a magas kamat ellenére is csak 2,5 millió forint gyűlt össze, pedig ettől lé­nyegesen többet vártak a szövetkezet vezetői. Ezzel szemben sokat segít a vá­rosellátásban érdekelt két kereskedelmi vállalat — a miskolci és a borsodi élel­miszer — hiszen 2—2 mil­lió forinttal támogatják a szövetkezet elképzelését. A vágóhíd, amely évi tízezer sertés vágására, s feldolgo­zására lesz képes, így szep­tember elejére elkészülhet. A tervek szerint a huszonöt­harminc dolgozót foglalkoz­tató üzem házias ízű, fűsze­resebb termékek gyártására szakosodik. A számítások alapján mintegy hat év alatt térül meg az üzem kialakí­tására áldozott nénz. de a magasabb feldolgozottságnak köszönhetően, a sertéshizlaló ágazat jövedelme is több millió forinttal nőhet. II jót jól is kell csinálni

Next

/
Thumbnails
Contents