Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
1985. április 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Ma: Olimpiai ötpróba Ma rendezik meg Miskolcon. az Olimpiai ötpróba tömegsportakció futóversenyét. A jelentkezőket a miskolci városi sportcsarnoik előtti téren reggel fél nyolctól várják, a mezőnyt fél tízkor indítják. A rajthoz állóknak 28. 14, illetve 7 kilométert kell teljesíteniük. Az útvonal : sportcsarnok — Kazinczy u. — Szentpéteri kapu — Repülőtér — Besenyői u. — Zsolcai kapu — Kun Béla u. — Budaii J. u. — sportcsarnok. A szervezők öltözési, fürdési lehetőséget a 11-es számú Általános Iskolában biztosítanak, továbbá felhívják a gépjárművel közlekedők figyelmét, hogy az említett időpontban és útvonalon óvatosan vezessenek. Valamely sportegyesület jövőjét vizsgálva, egyik legfontosabb feladat, az utánpótlás helyzetének elemzése, a nevelőmunka színvonalának és rendszerének áttekintése. Hogyan látja a DVTK utánpótlásának helyzetét Körösi István, az egyesület ügyvezető elnöke, és Budavári László, a sportiskola igazgatója. — A DVT,K-nál nem lehetünk elégedettek az utánpótlás nevelésével — mondta Körösi István. — Lehet, hogy papíron szép a kép, de ha mélyebben boncolgatjuk, találunk problémákat. Egyesületünknél sportiskolái rendszerű utánpótlásképzés van, amelyet 1973-tól, a Miskolci Sportiskola átvételétől folytatunk. Ebben a rendszerben a fiatalok képzése, nevelése szakosztályi keretek között történik. Az utánpótlás döntő többségét a testnevelési tagozatos iskolák adják. A DVTK jelenleg 7 általános iskolával és 2 gimnáziummal áll kapcsolatban, ahol 55 osztályban emeltszintű testnevelést oktatnak a tanulóknak. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nem zavartalan az edzőik, pedagógusok és a szülők kapcsolata, pedig ez az eredményes, zavartalan munka feltétele. — Sajnos, érződik az együttműködés hiánya — folytatta az. ügyvezető elnök. — A testnevelők elsősorban a saját sportágukat oktatják, és nem minden esetben törődnek azzal, hogy a gyereknek máshoz jobb adottsága van, nem irányítják a fiatalokat más sportágra. Természetesen nagy az edzők felelőssége, hiszen nekik ki kellene menniük az iskolába, figyelemmel kísérni a kiválasztást és a fejlődést. Van mit tenni tehát a jövőben. Nem egymásra kell mutogatni, hanem a sportért érzett felelősséggel kell mindenkinek a saját területén dolgoznia. Az utánpótlás milyensége sok esetben már a kiválasztásnál eldől. Éppen ezért fokozott figyelmet kell fordítani a beiskolázásokra. Ennek érdekében (i éve egy kísérleti módszert vezetlek be a 42. sz. Általános Iskolában, amelynek eredményei már lemérhetők. Az első és második testnevelés tagozatos osztályokból kettőt-kettőt indítanak párhuzamosan. A második osztály végén fizikai és orvosi felmérés alapján egy osztályt szerveznek az addigi kettőből. Itt már csak azok tanulhatnak tovább, akik egyértelműen alkalmasak az emeltszintű testnevelésre, és a tanulmányi eredményük is jó. így kitolódik, meghosszabbodik a kiválasztás ideje, van idő megismerni a gyerekeket, és talán kevesebb tehetség kallódik el közülük. Viszont általános problémát jelent a később felismert tehetség bevitele a tagozatba. A megfelelő utánpótlás biztosítása érdekében a DVTK szakemberei minden évben felmérik a megyében tanuló 8. osztályosokat. A legjobb eredményt nyújtó 200 fiatallal decemberben egy táborban foglalkoznak, és segítik beiskolázásukat a testnevelési tagozatra, illetve érdeklődésüknek és tanulmányi eredményüknek megfelelő iskolába irányítják őket. — Az emeltszintű testnevelés nagy segítség az egyesület számára, de nem jelent teljes megoldást — jelentette ki Körösi István, majd szenvedélyes hangon folytatta. — Nagyon nagy hiányát érezzük a megfelelő iskolai versenyrendszernek. Vissza kell hozni az iskolák közötti körmérkőzéses bajnokságokat. Emlékszem, régebben Miskolcon pezsgő iskolai sportélet volt, ahonnan sok tehetséges fiatal került ki. Ameddig ez nem valósul meg, nem várhatunk jelentős javulást. Persze, ehhez az egyesületek hathatós támogatása kell! Magunk részéről készek vagyunk pályáinkat, létesítményeinket biztosítani — megfelelő egyeztetés után — az ilyen bajnokságokhoz. Közben edzőink itt figyelhetnék meg és választhatnák ki a tehetséges gyerekeket. — A kötelező tömegsportórák nagyszerű lehetőséget adnának ezekre az iskolai bajnokságokra történő felkészülésre — vette át a szót Budavári László. — Nem kell új dolgokat kitalálni, csupán megfelelő tartalommal kell megtölteni a rendelkezésre álló kereteket. A DVTK sportiskolái rendszerű utánpótlásképzése 10 sportágban történik, mindenütt előkészítő csoporttal és négy évfolyammal. A legrégebben működő osztályok — atlétika, birkózás, kajak-kenu stb. — eredményesen szerepelnek, de biztató a felfutás a három éve indított tájfutás, úszás és tenisz sportágakban. Az egymásra épülő csoportok miatt a beindítást követően 4—5 évnek kell eltelni, hogy az ifjúsági korosztályban létszámban és eredményekben látható legyen a fejlődés. A sportiskola igazgatója a tavalyi eredményeket sorolja: 4 junior I. osztályú, 2 kiváló ifjúsági és GO aranyjelvényes sportolójuk volt 1984-ben. Ezen túlmenően az utánpótlás adja a hazai olimpiai pontok és minősítések 60—70 százalékát. — Az utánpótlás-nevelés terén igazi megoldást egy sportkollégium létrehozása jelentene — mondta befejezésül Budavári László. — Ez hallatlanul nehéz feladat.de a pacsai, győri, debreceni és nyíregyházi példákat látva, okvetlenül szükségesnek látszik. így lehetőség nyílna a vidéki gyerekek beiskolázására nemcsak középiskolás, hanem már általános iskolás kortól. Itt biztosítva lenne a megfelelő életmód, a versenyek, edzések és az órarend egyeztetésé, valamint az a környezet, ahol mindenki a sportért, a kitűzött célok eléréséért dolgozik. I’app Zsolt Ismét bajnoki mérkőzések Ma és holnap folytatódik a pontvadászat az asztaliteniszezés élvonalában. A Borsodi Építők Volán SC női és férficsapata köztudottan nehéz helyzetben van, kiesés elleni harcát vívja. A nők ma 11 órától a MEDOSZ Érdért, a férfiak vasárnap ugyanebben az időpontban a Csomiép gárdájával találkoznak. Fontos lenne a kettős győzelem, de kérdés, hogy örülhetnek-e majd a sportág borsodi hívei. Képünkön: Báthory Attila, akin sok múlik majd vasárnap. H irtelen robbant be az élvonalbeli edzők közé. Székesfehérvárott adta le névjegyét, ahol sikerült talpra állítania a Videotont. Mielőtt azonban megkoronázhatta volna művét, továbbállt. Nem szeret olyan helyen dolgozni, ahol az eredményes munkálkodáshoz szükséges feltételrendszerből egyetlen alkotórész is hiányzik. Győrött fantasztikusan nagyot alkotott. Csapatával kétszer nyert bajnokságot, legutóbb ezüstérmesek lettek. Szókimondó, véleményét nem rejti véka alá, sákan ezért nem is szeretik. Mások úgy tartják, arrogáns, nagyképű alak. Mindenesetre az eredmények eddig őt igazolták. Verebes Józsefnek hívják. Vezető edző a Rába ETO- ná I. Két játékosával beszélgetett a Hotel Park elegáns presszójában. Előtte kóla, ujjai között az elmaradhatatlan Marlboro füstölt. — A hallban várjon meg. azonnal jövök — mondta. Még el sem helyezkedtem a fotelben, ő is ott volt. — Mire kíváncsi? — Először talán arra, hogy melyik feladat volt az ön számára a nehezebb: eljutni a csúcsra vagy tartósan ott maradni? — Az utóbbi. — Miért? — Nézze, eljutni valahová, az meglehetősen sajátságos dolog, amihez sok minden szükséges. Megfelelő gazdasági háttér, tehetséges, valamit akaró játékosok, s mindenekelőtt a léthez nélkülözhetetlen feltételek. Ha mindez együtt van, megfelelő szakmai munkával viszonylag gyorsan be lehet robbanni az élre. így történt ez a Rába ETO esetében is. Egy mélyponton levő csapat azonnal bajnokságot nyert, 102 gólt rúgott, stílusban is újat hozott. Sikerünk persze azonnal „kitermelte” az ellentábort. A fővárosból hallotuk a hangokat, melyek szerint véletlenül értünk célba, majd kipukkad a csapat. — A kétkedőknek csatta- nós választ adtak! — Igen, másodszor is elsők lettünk, s nem sok hiányzott. hogy a triplázás is sikerüljön. A Bp. Honvéd elleni mérkőzést azonban egyértelműen „elvezették" a játékvezetők. — Elég sok esetben akad problémája a bírókkal... — Csak a teljesen ikorrekt bíráskodást szeretem. Nekünk ne kedvezzen senki.de az ellenfelet se részesítse előnyben. — Milyen szempontok szerint választ klubot? — Kecskemétről azért jöttem el. mert nem akartak felkerülni. A játékosok és a szurkolók igen, de az az egykét vezető, aki saját szórakozására „csinálta” a futballt. ellenvéleményen volt. Ott képtelen vagyok dolgozni, ahol nem támasztanak komoly követelményt velem és a csapattal szemben. Köztudott, hogy maximalista vagyok. Sülysápon bent tartottam a megyei bajnokságban az együttest, aztán következett a Videoton. Azt hiszem, nincs okom szégyenkezésre az ott végzett munkám miatt. Hat fiatalt dobtam a mély vízbe, de akkor még Székesfehérvárott sem volt igény a „reklámcsapatra”. Adódott Győrött egy lehetőség, megragadtam. Itt szerencsésen találkozott minden, eredményeink közismertek. A múltban tehát jobbára megragadtam a kínálkozó alkalmakat. most úgy változott a kép. hogy valójában oda megyek ed- zősködni. ahová akarok. — Szívesen lenne egyszei egy igazi nyugati proficsapatnál szakvezető? — Több komoly ajánlatom van most is. Azért szeretnék egyszer kijutni, hogy mérlegre tegyem magam. A csapatfejlesztés arrafelé másképpen történik. Az edző kiszemel egy labdarúgót, s ha törik-szakad, azt megszerzik. Nálunk korábban nevetséges átigazolási szabályzat szerint történtek a klubcserék. Mi például soha nem tudtuk leigazolni azt a játékost, akit kiszemeltünk. Említhetnék Magostól kezdve Kardosig jó néhány nevet... Visszatérve a kérdésére: azért lenne jó egyszer profiklubnál működni, hogy magamnak bizonyítsak, túl a kecsegtető anyagiakon. — Milyen jelentőséget tulajdonit a labdarúgók fanalizálásának? — Az alapot szerintem csak a nívós szakmai munka jelentheti, nélküle képtelenség motiválni embereket. El kell tudni hitetni velük, hogy ők jobbak, különbek másoknál. Elégedetlen embereket a világ legjobb edzője sem tud fanatizálni. — Tavaly az a szóbeszéd járta, hogy elmegy Győrből. Miért maradt mégis? — „Összejöttöm” a srácokkal. úgy éreztük, hogy a nemzetközi téren még vannak adósságaink. Szerettük volna ezt törleszteni. Tudom. a szóbeszéd szerint felmarkoltam egy nagy kalap pénzt. Erre csak annyit: a mostani szerződésem jottányival sem előnyösebb, mint a korábbi volt. — Eddigi pályafutása során elkerülte a fővárost. Nem szereti Budapestet, vagy Budapest nem kedveli Verebes Józsefet? — Ez a lehetőség igazából fel sem merült a múltban. — Egyáltalán: akar-e patinás klubnál működni a későbbiekben? — Az én felfogásom ebben a -kérdésben meglehetősen sajátos. Szerintem igazi nagy klub lett a Rába ETO, ugyanakkor stagnál a Ferencváros és a Vasas, de az Üjpesti Dózsa sem csillog. Felnőtt a Videoton is, tehát csalóka az a megállapítás, hogy patinás klub kizárólag a fővárosban található. — Kikéri valakinek a véleményét a játékosok premizálásában? — Nem. Ebben a kérdésben egyedül döntök. Én tudom elbírálni, kitől mit kértem. s mit valósított meg belőle. — A Fiába ETO visszatérő kritikája, hogy sok gólt kap a csapat. Edzői balsikernek tartja, hogy ebben nem tudtak előrelépni? — Örülök, hogy felveti ezt a témát. Bennünket soha nem a körömszakadtáig való védekezés jellemzett. Inkább úgy vetném fel a kérdést, hogy a Rába negyedik éve a legtöbb gólt rúgja! Az, hogy sokat kapunk, szerintem a gáncsoskodók aduja. — Ezek szerint önt nem érdekli, hányszor rezdül a hálójuk? — Egyáltalán nem. A fő, hogy nyerjünk. Megítélésem szerint teljesen mindegy, hogy 5-0-ra vagy 7-5-re győzünk. — Felsorolok három nevet: Judik, Mészáros, Weim- per. Egyik sem mai gyerek. Tudom, hogy önnél soha nem a kor a perdöntő, de látott ezekben a futballistákban megújulásra utaló jeleket? Egyáltalán: miért éppen rájuk volt szüksége a bajnokcsapatnak? — Akiket kiszemeltem, azokat nem tudtuk megszerezni. Mindig olyanokat igazoltunk, akiket éppen szabadon találtunk. De ehhez a témához hadd tegyek még annyit hozzá, hogy számunkra a fő feladat mostanság a nemzetközi szereplés lehetőségének a biztosítása. Ehhez kész játékosok szükségeltetnek. Saját utánpótlásból képtelenség betölteni a keletkező űröket. — Miben más a mai Rába ETO a két-három évvel ezelőtti csapathoz képest? — Az évek során kétségkívül gyengültünk. Az újakat be kell építeni a csapatba, de úgy, hogy ez ne menjen az eredményesség rovására. Ügy gondolom, hogy esetünkben ez így történik. Nem értek egyet az olyan véleményekkel, hogy az új fiúk beépítéséhez idő kell, s türelmet kérnek a szurkolóktól. Számomra furcsa és megmagyarázhatatlan a Ferencváros mélyrepülése. — Milyen a kapcsolata az MLSZ-vezetőivel? — Nem jó. Valahol mindkét fél elrontotta ezt a dolgot. Idegileg nagyon megviselt az a sziszifuszi harc, amelyet évek alatt folytatnom kellett. Csinálom a dolgomat, végezze el más is a rá eső feladatot. — Kétszer nyert csapatával bajnokságot, mégsem lett mesteredző. Bosszantja ez? — Gondolhatja, hogy nem tapsoltam örömömben. Egyesületem vezetői egyébként Ielterjesztettek, de valakinek biztosan nem tetszettem a sporthivatalban, egyetlen tollvonással leírtak. Pedig esetemben .minden követelmény adott volt, míg másoknál ez erősen megkérdőjelezhető ... — Mit gondol, miért nincs pilanatnyiiag válogatottja a Rábának? — Nekünk nem megy úgy. mint korábban, s közben kialakult egy másik jó csapat. a szövetségi kapitány arra épít. — Élvezi a népszerűséget? — Visszavonultan élek, szabad időmben otthon vagyok, kerülöm a nyilvános helyeket. Nekem csendre, megnyugvásra van szükségem. — Miért romlott meg a kapcsolata az országos sportláppal? — Röviden: Győrött nem örvend nagy népszerűségnek a Népsport helyi tudósítója. Egy szurkolóankéton 400 dühös ember előtt álltam ki mellette. Később több esetben belső használatra elmondott esetekkel élt vissza. Említettem már: csak korrekt emberekkel tudok együttműködni... — Önt még nem küldték el egy helyről sem. eddig tehát elkerülte az edzők sorsa. Gondol egyáltalán arra rémálmaiban, hogy egyszer ilyesmi is bekövetkezhet? — Nem. Mindig addig maradok egy helyen, amíg jól érzem magam. Ha már nem lát az ember perspektívát, akkor lépni kell. Doros László
