Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. április 1., hétfő Az esküt tett katonák nevében, szülei társaságában Gölöncsér Zsolt honvéd mondta az eskü szövegét. (Folytatás az l oldalról) — Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy én mond­hattam az eskü szövegéi. Heten jelentkeztünk önként, és közülünk választottak hármat. Egyikük a verset, másik bajtársam pedig a fel­esküdött katonák nevében szólt. Örülök, hogy itt Mis­kolcon, családom közelében teljesítem honvédelmi köte­lezettségem. A szülők és a feleség könnyes szemekkel és jogos büszkeséggel vettek részt az ünnepségen. Édesanyja el­mondta, hogy élmény volt számára a külsőségeiben is látványos eskütételi Ünnep­Ünnepi ifjúsági nagygyű­lést tartottak az elmúlt hét végén a MÁV Miskolci Igaz­gatóságán. Az ifjúsági gyű­lésen vehették át a KISZ Központi Bizottsága által adományozott kiváló KISZ- szervezetéknek járó zászlót a KISZ-bizottság tagjai. Ugyancsak ezt a kitüntetést A Miskolci Postaigazgató­ság, a helyközi távbeszélő­igazgatóság miskolci gócüze­mének, valamint a hálózat- fenmtartó üzemegység össze­sen 800 dolgozója fogott la­pátot és csákányt, ült a mun­kagépek vezetőfülkéjébe az elmúlt héten szombaton tár­sadalmi munkában. A megmozdulást a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Miskolci Postás Bizottsága szervezte, ám a munkában, nemcsak az ifjúsági szerve­zet tagjai vettek részt, ha­nem azok a postások is, akik úgy érezték, hogy ezen a módon is segítséget akar­nak nyújtani a moszkvai vi­lágifjúsági találkozó megren­dezéséhez, a postás fiatalok lakásépítéséhez. A postás KISZ-bizottság arra törekedett, hogy a kom­ség. Édesapja — aki Mis­kolcon tervezőmérnök —fel­idézte katonáskodásának és eskütételének idejét. Az öt­venes évek elején egyete­mistaként egy Békés megyei kis falu mellett lett esküt; nehezebb és sokkal szeré­nyebb körülmények között. Büszke fiára, és reméli, hogy jó katonája lesz a néphad­seregnek. Az esküt tett katonák az ünnepség után eltávozást kaptak, a család, a barátok között töltötték a hét végét. Hétfőn reggel elkezdődött a szolgálat. P. J. Fotók: Csákó Gyula kapta meg a biztosítóberen­dezési fenntartási főnökség KISZ-vezetősége is. Három alapszervezetet KISZ KB dicsérő oklevéllel jutalmaz­tak. Két aktíva részesült aranykoszorús KISZ-jelvény­ben, öt pedig a KISZ KB dicsérő oklevelében. munista műszak résztvevői jókedvűen és hasznos mun­kával töltsék ki a nyolc órát. Miskolcon a Nádasréten te­lefonoszlopokat állítottak, a Károlyi utcában új telefon- kábel elhelyezéséhez árkot ástak, a Prieszol utcában pe­dig egy távközlési berende­zés. úgynevezett vonalkon­centrátor szerelésén dolgoz­tak. A helyközi távbeszélő­igazgatóság munkásai fenn­tartási és beruházási felada­tokon dolgoztak, a posta ter­vezőirodájában Miskolcon pedig a soros munkákat foly­tatták, illetve fejezték be a tervezők, rajzolók. Az előzetes számítások szerint szombaton a postá­sok 800 000 forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek el. Udvardy tanulója, Török Tímea (800 forintot és könyvcsomagot), a 29. sz. Általános Iskola diákja, Zemli Ágnes és Kor­pás Zoltán (500—500 forin­tot). a Berzeviczy 'Gergely Szakközépiskola és a Zalka Máté Gépipari Szakkö­zépiskola tanulói kap­ták. Könyvjutalomban része­sültek: Pállal Gizella, Szol. noki Piroska, Tóth Zsuzsa, Juhász Tamás, Siroki Sándor és Fekete Ingrid. A verseny végén kértem meg Gápelné Tóth Rózsát, valamint a zsűri tagjait: Széchenyi Ágnest, az MSZMP KB munkatársát. Lakatos Istvánt és ifjabb Szabó Lö- rincel, hogy értékeljék a lá­tottakat. hallottakat, mit je­lent nekik Szabó Lőrinc. Gápelné Tóth Rózsa; — Városunknak szüksége van arra, hogy erősítsük ön­becsülését. Ügy gondolom, hogy ennek jó eszköze, ha az anyagi és a szellemi kultú­ra itt megszületett és meg­születő értékeit tudatosítjuk. Ha van olyan költő, akire büszkék lehetünk, aki szépen vall városáról, az éppen Sza­bó Lőrinc. Miskolc méltó választ szeretne adni a Tü­csökzene című ciklus egyik versében megfogalmazódó keserű kérdésre: „Szülőváro­som, sose lesz szemed kósza fiadon?" Szabó Lőrinc emlé­kének ápolását vállalta az immár hagyományosnak mondható szavalóverseny. 1981-ben a Herman Olló Gim­náziumban rendezték meg először, majd társult, a Mis­kolc Városi Könyvtár, s az idén a Miskolc városi Ta­nács művelődésügyi osztálya, azzal az elkötelezettséggel, hogy városunk kulturális éte­lének rangos eseményévé fejleszti ezt a verseny. Hi­szem, hogy a költészet felold­ja a görcsöket is. nemcsak a szavak játékával. Minden vers. még a magunkra mara­dottságról szóló is az együvé- tartozás élményét teremti meg. Széchenyi Ágnes irodalom- történész először vett részt a Szabó Lörinc-szavalóverseny zsűrijében. — Mindig szerettem a ver­seket. Szabó Lőrinccel akkor kezdtem foglalkozni, amikor a Válasz című lapról írtam. Megismertem Lócit, a Volk- niann utcai emlékszobát, amelynek olyan hangulata van. mintha még most is olt élne á költő. Fontos dolog ez a sza­valóverseny, s jó lenne, ha szélesebbre tárná a város a résztvevők körét, több fel­nőttet is bevonnának. A gye­rekeken látszott, hogy fon­tosnak tartják az ügyet, a versel. Az ilyen szavalóve1- senyek nagyon fontosak, hogy az irodalom közvetítet­te nemzettudat erősödjék, hogy az irodalom igazi érté­kei a mindennapokon, is je­len legyenek. Bár olvasná­nak az emberek esténként maguknak verseket! Lakatos István még sze­mélyesen találkozott a költő­vel. — Vannak az életben sors­fordító pillanatok. Az én éle­temben ilyen volt a Szabó Lőrinccel való találkozás, amely meghatározta a pályá­mat. Ki éves koromban ta­lálkoztam Szabó Lőrinccel. Az Est lapok szerkesztősé­gében kerestem fej. Ö mon­dott először bírálatot a ver­seimről. Hozzám is gyakran jönnek fiatalok, kezdő köl­tők. Szabó Lőrinc példájára úgy érzem, hogy ezekkel a gyerekekkel foglalkozni kell. A tanítványa—mesteri vi­szony Szabó Lőrinc haláláig tartó igen mély, emberi ba­rátsággá nemesedett. Már csak ezért is szívesen jöt­tem Miskolcra, de van en­nek előtörténete is. Halála előtt nem sokkal egyszer ha­záig kísértem az Írószövet­ségből a mestert. Az úton megkérdezte, hogy mit jeleni nekem a szülőfalum, Bics­ke. Azt feleltem, hogy keve­set. mert ott nincs antikvá­rium, könyvesbolt. Szabó Lőrinc közbevágott, s el­mondta. hogy neki milyen sokat jeleni Miskolc. Körül­belül azt, amit Babitsnak Szekszárd. Babits mindig Szekszárdon szeretett volna lenni valaki, de ez nem si­került neki. Szabó Lőrinc szomorúan mondta, hogy őbenne is él ilyen nosztalgia, mert ő meg Miskolcon szeretett volna valaki lenni, de ez, tulajdon­képpen sose sikerült. Azzal vigasztaltam, hogy logok én még Miskolcra jönni a Sza­bó Lőrinc Gimnáziumba, ű rám nézett és azt felelte: Százéves korodig akarsz él­ni. Pista? Előbb lesz Mis­kolcon Szabó Lőrinc Gimná­zium, mint én 100 éves — válaszoltam. S lám, itt va­gyok. Még nem a gimnázi­umban, de a mester bizo­nyosan örülne ennek a vers­mondóversenynek is, ha lát­hatná ezeket az okos fiatalo­kat. akik az ő verseit mond­ják. Ifjabb Szabó Lőrinc érté­kelése szigorúbb volt. — Nagy munkát fektettek be a rendezők ebbe az em­léknapba. versenybe, de úgy érzem, hogy az első verseny még a Herman Gimnázium­ban színvonalasabb volt. Azt szeretnénk, hogy ez a ver­seny nője ki Miskolcot, a megyeszékhelyek középisko­lásai versenyezzenek a Her­man Gimnázium szép kupá­jáért. Tovább akarunk lép­ni. mert szerintem már ki­nőttük ezeket a kereteket. Végezetül a legifjabb ver­senyzőt, az ötödikes Török Tímeái, a Herman Gimná­zium által felajánlott torta nyertesét kérdeztem meg, aki a Kisklára csodálkozik című verssel nyelte a díjai. — Szabó Lőrinc versei olyan kifejezőek. szépek. De nagyon szeretem az édessé­get. örülök a tortának (is)! A vers szépsége és a torta édessége — lám — így ta­lálkoztak. Horpácsi Sándor Szabó Lörinc-emléknap Kiváló vasutas fiataíok Postások társadalmi munkája Gyermekrajz-pályázat Két előadással kezdődött szombaton a költő 85. szü­letésnapján .rendezett em­léknap. A Miskolci Galériá­ban Kabdebó Lóránt iroda­lomtörténész és Lakatos Ist­ván költő emlékezett a pá­lyatársra, mesterre. Az elő­adások után megkoszorúzták a költő szobrát a róla el­nevezett könyvtár udvarán. Délután háromtól a Zene- művészeti Szakközépiskola díszterme telt meg a sza­valóverseny résztvevőivel és a hozzátartozókkal. Gápelné Tóth Rózsa, a Miskolc vá­rosi Tanács elnökhelyettese köszöntője után 15 általános és középiskolás diák, illetve KISZ-es fiatal mondott el egy-egy Szabó Lőrinc-verset. A díjakat, amelyeket a ren­dező szervek: Miskolc város Tanácsa művelődésügyi osz­tálya, a Miskolc Városi Könyvtár és a Herman Ot­tó Gimnázium ajánlott fel, a költő lia, ifjabb Szabó Lő­rinc, „Lóci" és az unoka, Szabó Réka adták át. A Lóci-díjakat: Seszlák Mária (1000 forint). Kondrálc Ilona (800 forint) és Gál Ad­rien (600 forint) kapták. A KISZ és a tanács dí­jait: Tóth István (800 forint), a Herman Ottó Gimnázium Gazdag kulturális program várta az elmúlt hét végén, szombaton Szerencs ifjúsá­gát. A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozat ré­szeként művészeti szemlét és gyermek rajz-pályázatot szer­veztek a legkisebbek és az ifjak részére. A rajzpályázatnak a cu­korgyári művelődési ház adott otthont. A bemutatott alkotások közül a legsikere­sebbek készítőit értékes tárgyjutalomban részesítet­ték és oklevéllel. A több ka­tegóriában meghirdetett mű­vészeti szemlét három hely­színen tartották meg. Ennek előzménye volt a tizenöt te­lepülésen korábban megren­dezett területi verseny, ame­lyen csaknem ezerhatszáz fiatal vett részt. A városi művészeti szemlén a területi döntők legjobbjai verseng­hettek a legjobbaknak járó címekért, dijakért. Blokád Koppenhágában R égóta nem lehettek tanúi a gyanútlan járókelők olyan heves utcai jeleneteknek Koppenhágában, mint az elmúlt napokban. Az általában békés, nyű­göd!, jólétet sugalló dán fővárosban sorozatos munkás­megmozdulásokra került sor, tiltakozók tömege vette blokád alá a parlament épületét, s az egyik legnagyobb áruházát. Sőt — épp e csoportok feloszlatására — a rendőrök is közbeavatkoztak: a törvényhozás ülése csak azután kezdődhetett meg, hogy a tüntetőket szétkerget­ték, lehetővé téve, hogy a képviselők, s a kabinet tagjai egyáltalán bejussanak a Folketing elegáns tanácstermé­be. Hétfőre pedig, a hírek szerint, további nagyarányú sztrájkakciók várhatók. Egyszerű munkaügyi ellentétről van szó — intézte el sommásan a történteket jó néhány politikus, s számos sajtóorgánum, arra utalva, hogy a dániai közéletben csakugyan szokatlan események a kollektív szerződések­ről folyó tárgyalások kudarca után következtek be. A skandináv országban ugyanis a munkáltatók szövetsége és a szakszervezetek kétévente kötnek új megállapodást, most azonban a fizetésemelések és a munkaidő csökken­tése ügyében az elhúzódó, több hónapos vita ellenére sem sikerült közös nevezőre jutniuk. Az előírások sze- lint ilyenkor a kormány lép közbe, s tesz kompromisz- szumos javaslatot. Az elmúlt esztendőkben ez a rend­szer kisebb-nagyobb zökkenőkkel jól működött, a gaz­dasági nehézségek megszaporodtával azonban egyre bo­nyolultabbá váll a szükséges egyetértés elérése. Ez vezeteti oda, hogy a mostani tárgyalások eredmény­telensége miatt évtizedek óta a legsúlyosabb munkaügyi konfliktus alakult ki az 5 milliós észak-európai ország­ban. A sztrájkolok száma 200 ezer fölé emelkedett, a ha­lászokhoz, építőipari, fémfeldolgozó és más munkások­hoz csatlakoztak a gépkocsivezetők, dokkmunkások és kamionosok is. Sok iskolát bezárlak, leállt a belföldi lé­giforgalom, a kompösszeköltetés. 'Megbénult az ipar jó része, fennakadások vannak a közlekedésben, az élelmi­szer- és üzemanyag-ellátásban. A négypárti, konzervatív koalíció élén álló Poul Schlüter miniszterelnök a jelek szerint abban bízik, hogy a parlamentben beterjesztett törvénytervezettel sikerül megakadályozni a munkabe­szüntetések továbbterjedéséi. Ma dől el például, hogy sztrájkba lép-e további 100 ezer állami alkalmazott is. Akárhogyan oldódik meg a hirtelen kiéleződött belpo­litikai krízishelyzet, a fejlemények mindenképp komoly figyelmeztetésként szolgálhatnak a kormányfő számára. Schlüter, aki alig több, mint két éve vette át az irányí­tást a szociáldemokraták vezette baloldali kormányzat­tól, változatlanul a gazdaság rendbehozatala, a takaré­kosság, az elkerülhetetlen nadrágszíjmeghúzás jelszavait hirdeti, s arra hivatkozik, hogy következetes intézkedései nyomán máris érezhetők a fellendülés bizonyos áldásos következményei. Kérdés azonban — s a kiterjedt sztrájk­akciók épp ezt húzzák alá —, hogy a gazdasági szigor irányvonalát meddig lehet problémák nélkül elfogadtat­ni, ;■ hogy a „sima” munkaügyi viták nem ingatják-e meg kisebbségben levő pártja helyzetét is. A Szovjetunió álláspontja a genii tárgyalásokon A genfi tárgyalások kilá­tásairól, az amerikai ür- fegyverkezési tervekről és a folytatódó nyugat-európai rakétatelepítés veszélyeiről szóltak a szovjet televízió 9-es stúdió című külpoliti­kai műsorának résztvevői. Georgij Arbatov akadémi­kus, a Szovjet Tudományos Akadémia Ameriika-kutató Intézetének igazgatója nyug­talanítónak nevezte, hogy az amerikai kormány állás­pontja nem világos, nem pontosan körvonalazott. A genfi tárgyalásokkal kapcso­latban emlékeztetett rá, hogy hasonló horderejű tár­gyalások kezdetét korábban mindig a politikai légkör normalizálása kísérte. Ezt most szándékosan mulaszt­ják el Washington részéről. — Az MX-rakétákra ter­mészetesen nem engedmé­nyekkel fogunk válaszolni az amerikaiaknak a tárgya­lásokon, hanem arra törek­szünk, hogy megőrizzük az erőegyensúlyt, kénytelenek leszünk kifejleszteni és had­rendbe állítani új rakéta­rendszerünket — mutatott rá Georgij Arbatov. Jevgenyij Grigoriev, a Pravda főszerkesztő-helyet­tese a nyugat-európai orszá­gok magatartásában tapasz­talható változásokra hívta fel a figyelmet. Emlékezte­tett arra, hogy míg Genf előestéjén sok nyugat-euró­pai ország támogatta az amerikai ű r f egy verkezés i programot, a genfi tárgyalá­sok kezdete óta bizonyos fejlődés tapasztalható néze­teikben. Nyugat-Euróoában aggód­nak a genfi tárgyalások sor­sáért, tartanak attól, nehogy az Egyesült Államok politi­kája ugyanolyan szomorú eredményhez vezessen, mint ami a közepes halótávolsá­gú fegyverzetekről tartott genfi tárgyalásokon az ame­rikai álláspont miatt két év­vel ezelőtt történt. A köz­véleményt nem hagyhatják figyelmen kívül a nyugat­európai fővárosokban — hangsúlyozta Jevgenyij Gri- gorjev. Ózd-Bánsxólláson mindenfajta tevékenységre azonnal alkalmas raktártelepíinket felajánljuk megvételre A körülkerített 25 270 négyzetméter területen 2500 négyzetméter épített raktár, fedett tároló, irodaépület, szociális részleg üzemel. Közműhálózat, közúti hídmérleg, belső úthálózat, telefon van, A raktárteiep megtekinthető pz Ózd-Center ZÖLDÉRT kirendeltség vezetőjének segítségével. Telefon: 06-47 12-144

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents