Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-10 / 58. szám

1985. március 11., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Tanácskozott a megyei pártértekezlet

További fejlődésünk záloga: a gazdaság megújulása

Maróthy László beszéde

(Folytatás a 2. oldalról)

közvélemény ezt a szférát — egy-egy rendőrségi ügyet követően nyilvánosságra kerülő — szélsőséges adatok alapján ismeri meg. Emiatt sok a megalapozatlan szóbeszéd, a kérdés körüli demagógia, amit azonban a valódi helyzet ismerete hiányában nehéz leszerelni.

Ami szociálpolitikánkat illeti, közismert, hogy megkezdődött a szociálpolitikai rendszer átfogó áttekintése, azzal a céllal, hogy — akár belső átcsoportosítások révén is — jobbam érvényesüljön a társadalmi igazságosság és a rászorultság elve az elosztásban. Komoly gondokat okoznak a nyugdíj - rendszer belső ellentmondásai. Sokan kénytelenék alacsony nyugdíjból, járadékból élni, ami egyre nehezebb. Neim kielégítő a gyermeknevelés társadalmi támogatása sem. A közelmúltban befejeződött megyénkben a 75 éven felüli lakosok, valamint az alacsony nyugdíjasok, járadékosok helyzetének felmérése. Ez lehetővé teszi, hogy a tanácsi szociális segélyezési alapot a társadalmilag leginkább rászoruló csoportok helyzetének javítására használjuk fel.

A lakásépítésben, lakásgazdálkodásban a beszámolási időszakban koncepoióvál- tás következett be. Ez egyszerre indított el kedvező és kedvezőtlen folyamatokat. Társadalmilag igazságosabb lett a lakáshoz jutás, racionálisabb a lakásgazdálkodás. Egy sor, a magánlakás-építést ösztönző és segítő támogatás lépett életbe. A koncepció egészében mégsem moincíható sikeresnek, mert a lakásárak gazdaságilag indokolatlan és politikailag elfogadhatatlan mértékű növekedése keresztülhúzta számításainkat. Halaszthatatlan feladat a lakásárak irreális, semmivel sem indokolható növekedésének megfékezése, valamint a magánerős lakásépítéshez szükséges kiegyensúlyozott építőanyag- éllátás biztosítása. Meg kell állítanunk az állami lakásépítés ütemének csökkenését, s a tervidőszak második felében növelni kell arányukat. Csak így válik lehetővé a szociális szempontból arra rászorulók — közöttük a fiatal házasok — bérlakáshoz juttatása.

Társadalmi juttatásokra már most is a nemzeti jövedelem mintegy 25 százalékát fordítjuk. Ez nem növelhető tovább, csak egy módon, a munkajövedelmek rovására, ami pedig nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen gazdaságpolitikai és bérpolitikai törekvéseinkkel. Nagyon időszerű tudatosítani önmagunkban és a közvéleményben, hogy sok felismert problémát még hosszú ideig nem tudunk állami eszközökkel megoldani. Emiatt is nagyobb mozgásteret kell adni a társadalmi szolidaritás, az emberi segíteni akarás megnyilvánulásainak.

Egymás segítése, az egymás sorsa iránti figyelem mély és nagyon régi emberi' érzés — és egyáltalán nem idegen a szocializmustól. Éppen ellenkezőleg: a szocialista brigádok, a fiatalok, a népfront és a Vöröskereszt aktivistái eddig is sokat tettek az idős, magukra maradt emberek megsegítéséért. Nem mondhatunk le erről a jövőben sem, sőt támogatni kell minden erre irányuló, tisztességes szándékú kezdeményezést.

Fejti Gyöngy ezután ideológiai, szellemi életünk kérdéseivel foglalkozva, így folytatta: Ma ezen a téren is több a bizonytalanság, a zavar, a szélsőséges nézet, mint korábban. Ennek objektív és szubjektív okai egyaránt vannak. A .méltányosság és a sportszerűség kedvéért hadd foglalkozzam itt elsősorban a saját, belső

dolgainkkal. Az objektív okokhoz sorolom, hogy rosz- szabbodott az általános helyzet, a nemzetközi környezet, nehezebbé vált az emberek megélhetése, s ez törvényszerűen tükröződik a köz- gondolkodásban. A szubjektív okokat viszont mi, magunk „szolgáltatjuk”. Az utóbbi évtizedek konszolidált viszonyai közepette elkényel- .mesedtünk, elszoktunk a vitáktól, álláspontunk meg véri címezésé tői, mondván, hogy a tények önmagukért beszélnek. Márpedig a jelenlegi belpolitikai helyzet szükségessé teszi a különböző nézeteket tisztázó, alkotó vitákat. Ebben pedig nélkülözhetetlen a párt tagjainak aktív kiállása a párt politikája, a szocializmus ügye mellett.

Ma még inkább időszerű az a Kádár elvtársitól származó megállapítás, hogy csak annyian követnek bennünket, amennyi embert meg tudtunk győzni igazunkról. Ehhez pedig érvek, tények, meggyőződés és szenvedély kell. A vakhittel vagy a passzív egyetértéssel semmire sem megyünk.

Vannak közöttünk, akik a vita és a pántegység fogalmát szembeállítják egymással. Nincs igazuk. Egymást feltételező dolgokról van szó. Sőt — kiélezettebb helyzetekben — a pórt eszmei, politikai és cselekvési egységét —, amely erőnk legfontosabb záloga — újra és újra vitákban kell kialakítanunk.

A párton belüli viták végső értelme az egységes cselekvés. A döntést követően természetesen szigorúan meg kelt követelni mindenkitől — a kisebbségben maradóktól is — a politika képviseletét és végreha jtását. Ezen a téren nem lehet helye semmiféle liberalizmusnak. Fontos követelmény, hogy a vita ne a munkát, a cselekvést helyettesítse.

A kommunistákban, a dolgozókban és a közvéleményben nagy az igény a rend, a fegyelem, a következetesség és a közéleti tisztaság iránt. Ha kedvező változást akarunk elérni társadalmi méretekben, akkor a kommunistáknak és a pártszervezeteknek kell élen járniuk. Ehhez elengedhetetlen, hogy mentesek legyünk mindazoktól a negatívumoktól, amelyeket a párt bírál. Magatartásunkkal, életvitelünkkel, egész tevékenységünkkel példát kell mulatnunk környezetünknek, következetesen fel kell lépnünk a felelőtlenség, a hanyagság, a társadalmi tulajdon megkárosítása, a hatalommal való visszaélés minden formája és az ezekkel szembeni elnéző magatartás ellen.

Pártunk eltökélt szándéka a szövetségi politika, a népi-nemzeti egység további erősítése, a társadalmi közmegegyezés fenntartása. Ez elképzelhetetlen a szocialista demokrácia következetes továbbfejlesztése nélkül.

Társadalmunk minél szélesebb rétegeit be kell vonni az ügyek intézésébe. Az állampolgároknak jobban kell érzékelniük illetékességüket az események alakításában, a döntésekben. A szocialista demokrácia most a társadalmi méretű, a regionális és a helyi érdekegyeztetés mechanizmusának a tökéletesítését teszi különösen időszerűvé. Természetesnek kell tekintenünk a kisebb-na- gyobb konfliktusokat, mert feloldásuk csakis akkor lehet eredményes, ha nyíltan, a maguk valóságában kerülnek felszínre.

Ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy az alapvető, a közös cselekvés alapjául szolgáló kérdésekben egyetértésre kell jutnunk, de nem természetellenes, ha részlet- kérdésekben — átmenetileg vagy tartósan fennmaradnak nézetkülönböségek.

A szocialista nemzeti egység erősítése és a történelmi, politikai folytonosság szempontjából egyaránt fontos a különböző generációk együttműködése. Ennek már a családban kell elkezdődnie. A jól funkcionáló család legtermészetesebb „műhelye” az egymástól tanulásnak, az egymáson segítésnek. Ha sikerül ennek alapjait a családban lerakni, akkor társadalmi méretekben is élőbb lesz ez a szövetség. Igen nagy szükségünk van arra, hogy a különböző nemzedékek tapasztalatait, tudását és képességeit szerencsésen ötvözzük. Közösen kell munkálkodnunk azon, hogy az idősebbek jó közérzettel, megbecsülés és tisztelet közepette vehessenek részt a mozgalomban. Szükségünk van ma is ifjúi hitükre, józan, megfontolt tanácsaikra. Olykor még dohogásukra is, ha valami nem tetszővel találkoznak. Építenünk kell azokra a gazdag és sokoldalú tapasztalatokra, amelyeket életútjuk során — harc, munka és tanulás közben — megszereztek.

Nagyobb cselekvési teret és több feladatot kell adni a fiatal kommunistáknak és a párt ifjúsági szervezete tagjainak is. Meggyőződésünk, hogy az ifjúság lényegesen többre képes az élet szinte minden területén, mint amit ma nyújt, mint amennyit igénylünk tőle. Társadalmi érdek, hogy ezt a potenciális többletet kiaknázzuk. Ehhez növelni kell általában az ifjúság és konkrétan az ifjúsági szervezetek mozgásterét. Partnerek, egyenrangú társaink a fiatalok. Jobban vonjuk be őket a politika alakításába és a vezetésbe. Ezzel együtt természetesen tőlük is többet várunk: nagyobb felelősséget önmagu- „kért és a szocializmusért. Tudniuk és érezniük kell, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt bizalommal és türelemmel van irántuk, mert harcai, törekvései folytatóját látja az ifjúságban — mondotta befejezésül a megyei pártbizottság első titkára.

— örülök a lehetőségnek, hogy részt vehetek tanácskozásukon. Mindenekelőtt szeretnék eleget tenni megtisztelő feladatomnak, hogy átadjam Önöknek a Központi Bizottság és személy szerint Kádár János szívből jövő elvtársi üdvözletét és jókívánságait — kezdte nagy érdeklődéssel várt felszólalását dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese.

— A Központi Bizottság elégedett Borsod-Abaúj- Zemplén megye kommunistáinak az elmúlt öt évben végzett munkájával, s azt elismeréssel nyugtázza. Nehéz, nem gondtalan, de mégiscsak olyan időszak volt ez, ami mindannyiunktól egyértelmű helytállást igényelt. A számvetésnek van egy olyan sajátos í'észe is, amelyet mindenképpen meg kell említeni. Ennek a munkának egyik irányítója Grósz Károly, most a fővárosi kommunisták pártértekezletén vesz részt. Érdemes megemlékeznünk itt is róla, mert nagy része van a végzett munkában. Most egy olyan testület számol be Önök előtt, amelynek fiatalok a titkárai, hiszen csak néhány hónap óta töltik be tisztségüket. A megyei pártbizottság tisztességgel, kellő felelősséggel, nagy lelkesedéssel, s merem mondani, hogy politikailag teljesen helyénvalóan végezte ezt a számvetést, és tárta a .megye helyzetét a pártértekezlet elé.

Elégedetten állapította meg a szónok, hogy megyénkben a párt politikája iránti bizalom szilárd. A későbbiekben a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintette. Kitért arra, milyen nagy jelentősége van a világbéke és a mi jövőnk szempontjából is a Genfben most kezdődő szovjet—amerikai t ágyai ásoknak. Azt reméljük ettől, hogy Helsinki szelleme, az enyhülés légköre — amely sajnos az utóbbi években elhalványult —, ismét jobban fogja éreztetni jótékony hatását a világpolitikában. Abban. hogy ez így alakult, mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocialista országok következetes békepolitikája volt és marad a meghatározó. Hazánk szerepét értékelve elmondotta, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi megítélése rendkívül pozitív. Példaként említette,

hogy Magyarország nem kérte tartozásainak átütemezését, - hanem maga oldotta meg problémáit, s ez is erősítette a hazánk iránti bizalmat.

— Az elmúlt öt évben — kijelenthetjük bátran — a magyar gazdaság nemcsak védekezett, nemcsak kivédett bizonyos hatásokat, hanem fejlődött is. A fejlődés mértéke megfelel a közepes fejlettségű országok ütemének. Tekintélyünket növeli a hazánkban tapasztalható politikai stabilitás, a szilárd törvényes rend.

Gazdasági dolgainkról szólva dr. Maróthy László elmondotta, hogy most a legfontosabb feladat megteremteni a jobb munkavégzés feltételeit és biztosítani’ a munka megfelelő elismerését. Nem tagadva a kisvállalkozások, általában az új gazdálkodási formák jelentőségét. hangsúlyozta, hogy a mi célunk elsősorban a vállalkozó üzemek lehetőségeinek maximális kibontakoztatása.

Ezután a Borsodban két nagyon is exponált témáról, a kohászat és a bányászat helyzetéről szólt. A vas- és acélgyártás nehéz pénzügyi helyzetbe került. A diósgyőri és az ózdi üzemnek, a nagy beruházások miatt, nagy az adósságállománya. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés teherbírásának megfelelően oldani kell ezt a feszült helyzetet. Fontos döntés előtt áll a kormány, hiszen a talpra állást szolgáló ideális program az ipari beruházásokra szánt összegnek körülbelül egyötödébe kerülne. A bányászattal kapcsolatos gondok is a kormány asztalán vannak.

— Beszéltem különböző helyeken dolgozó bányászokkal, de még nincs egyetértés a szakmán belül sem a fejlesztésről. Ez bizonyos mértékig érthető is. Mert közvetlenül ugyan a szénbányászat ügye van napirenden, de nemcsak a szénről van szó. A témához tartozik az energetikai rendszer fejlesztése is. A fejlődés iránya az, hogy jobban építsünk a saját adottságainkra. A bányászat mindezek ellenére jobb helyzetben van a tizenöt évvel ezelőttinél, mert a perspektívája egyértelmű.

Az előzőek némileg roko- níthatók a tudományról elhangzott észrevételekkel is. Arról van szó itt is, hogy

szellemi adottságainkat jobban használjuk ki, tehát a hatékonyság növelésére kell törekedni.

— El kell fogadnunk, hogy a képzésre, a tudományra többet kell fordítani. De a tudományt is szervezni, in- tenzifikálni kell, a meglevő anyagi eszközöket hatékonyan kell felhasználnunk.

A jövő kilátásairól szólva dr. Maróthy László kifejezte azt a reményét, hogy a gazdaságban befejeződik a lassú .növekedési ütemű időszak és megindul a gyorsabb fejlődés.

— Változatlanul az első helyre kell tennünk fizetőképességünk megtartását, a külkereskedelmi egyensúly biztosítását. Nincs más lehetőség. A fizetőképességet meg kell őrizni, az adósságállományt csökkenteni kell. Ez önmagában nagymértékben determinálja a VII. ötéves terv valamennyi lehetőségét. Felelős döntést igényel. Any- nyi bizonyos, hogy nem idézhetünk elő olyan állapotot, mint ami 1978-ban volt. A másik dolog, amire nagy figyelmet kell fordítani: a gazdaság intenzifikálása. Ehhez átgondolt szelekció kell. Nagyon egyetértek a beszámolóban megfogalmazottakkal, hogy vannak más felhajtó erői is a költségvetésnek. Nem szabad öncélú elvonásokat alkalmazni, hiszen tudjuk, hogy az infláció megállításának egyetlen lehetséges útja a gazdasági hatékonyság növelése és a hatékonyan termelő, jól gazdálkodó vállalatok fokozott, támogatása.

Szociális kérdésekről szólva az előadó részletesen beszélt a lakáshelyzetről. Országos vitatéma az állami bérlakások építésének aránya. Az ötéves terv lakás- építési terve kevéssel az alsó határ fölött teljesül. Kétségkívül megnehezültek az otthonteremtés feltételei, de

— figyelmeztetett az előadó

— e téren minőségileg más a helyzet, mint ami tizenöt évvel ezelőtt volt. Anyagi lehetőségeinken múlik, hogy az állami lakások dolgában képesek leszünk-e többet adni a népesedéspolitikai intézkedések végrehajtásához. Ezért a lakásgazdálkodás valamennyi más formáját iS szem előtt kell tartanunk.

— A következő tervidőszakot az 1985-ös esztendő alapozza meg. Nem jól indultunk, a kemény tél miatt nagy veszteségeink vannak. Ez valahol hiányozni fog. De, mint itt is elhangzott, nagyon szimpatikus, hogy a vállalatok a termelési kiesést maguk igyekeznek behozni. Más forrás nincs. Hogyan jellemezhetjük a mai feladatokat? Nem kezdésről, hanem folytatásról van szó. Társadalmunkban érvényesül a munkásosztály vezető szerepe. A nagyüzemi munkásság nélkül nem tudjuk feladatainkat megoldani. A .kongresszust követő tennivalónk. hogy megóvjuk és tovább szilárdítsuk a nemzeti egységet. Ez az útja annak, hogy ne maradjunk a közepesen fejlett országok körében. Mi a fedezete ennek? A felelősségteljes munka, az ehhez szükséges legjobb módszerek, amelyeket természetesen szintén el kell fogadni és fogadtatni. Az ország lakosságát — jó programmal — cselekvésre lehet bírni, s ennek eredménye egy felfelé ívelő szakasz lesz, amit — a napi gondok és problémák ellenére — történelmi hivatásunk vállalni.

Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titkára (a kép bal oldalán) dr. Zambó Jánossal, az Akadémiai Bizottság elnökével az elmúlt öt év fejlődését bemutató kiállításon.