Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

1985. március 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ~T7~ •• •• ..1 / Köszörülés A Borsodnádasdi Lemezgyár jármükerékiizemében Ikarus autóbuszokhoz, Rába teherautókhoz gyártanak háromré­szes kerékpántokat. A Rába típusú traktorok kerekei is eb­ben a csarnokban készülnek, az összehegesztés utáni var­rat köszörülését Lázár Géza végzi. Fóliagyártás A Borsodi Vegyi Kombinát egyre fejlődő müanyagfeldol- gozása sokféle termékkel segíti a mezőgazdasági kister­melőket is. Képünkön: Benke Ferenc szállításra készíti elő a talajtakaró fóliákat. Fojtán László felvétele Ez a „gyógyszer” hizlal is Bizonyos antibiotikumo­kat, immáron több, mint har­minc éve használnak fel nö­vekedésgyorsító, fajlagos ta­karmányfelhasználási javító adalékként a világ állatte­nyésztő gazdaságaiban, ami­óta a tudósok felfigyeltek arra, hogy a humán gyógyá­szatban csak gyógyszerként alkalmazott anyagok a ma­guk nemében páratlan ho- zamfokozók. 13 takarmány­kiegészítő antibiotikumokat világszerte állami szinten, tudományos munkát végző csoportok körültekintően analizálják és kiértékelik mind a biztonság, mind a hatékonyság szempontjából. Alapos lemaradást pótolva, végre hazánkban is kapható lett ezeknek a szereknek egyike, a Tylan fantázia- nevű antibiotikum, amely­nek hatékonyságáról Bálint Zsuzsa, a gyártó Elanco cég magyarországi képviselője a következőket mondotta: — Eddig különböző euró­pai országokban tizenkilenc olyan kísérletet folytattak le, amelyekben" a Tylannak a sertések egészséges növekedé­sét, s a fajlagos takarmány- felhasználás csökkenését kel­lett volna szolgálnia. Nos az eredmények önmagukért beszélnek, a kiértékelések után bebizonyosodott, hogy a takarmány kiegészítésként használt szerünk, mintegy öt százalékkal javította a napi súlygyarapodást, vagyis csökkentette a hizlalási időt. Igénybevételével takarmányt lehet megtakarítani, hiszen a fajlagos takarmány felhaszná­lás is öt százalékkal csök­ken. Ez a két adat már ön­magában jelzi, a gazdaságos­ság nagymértékben nőhet, hiszen, a tenyésztő kevesebb takarmánnyal érheti el a vágási súlyt, következéskép­pen, több sertést hizlalhat. És ezek csak az elsődleges előnyök. A Tylan növeli az állati szervezet ellenállóké­pességét, — így jóval keve­sebb lesz a megbetegedés — de anélkül, hogy káros re­zisztenciát fejtene ki. Így nem kell félni attól, hogy a szer használata után. az an­tibiotikumhoz hozzászokó ví­rusok, baktériumok betegsé­get okozhatnak. — De ha ennyire kiváló termék a Tylán, akkor mi­ért nem vásárolják megyénk szövetkezetei? — Ez előttünk is rejtély! — jegyezte meg Haffner László, az ISV termelési rendszer miskolci kirendelt­ségének vezetője: — Amire még nem tudtunk választ ta­lálni. Több éves munkával igyekeztünk a sertéstenyész­tést olyan tápsorral segíteni, amely megfelel a legkorsze­rűbb követelményeknek. Mindig a gazdaságok saiát takarmánykészletét vettük alapul, mennyiségileg és bel- tartalmilag. ' A SALVANA cég segítségével számítottuk ki az optimális receptúrát. Sikerült megegyeznünk a debreceni BIOGAL gyárral, így olyan premixhez — ha­tékonyságnövelőhöz — ju­tottunk, amelyek, tápjainkat közkedveltté tették. De úgy éreztük, a fejlődésben nem szabad megállni. Ma már a sertéshizlalás gazdaságossá­Csaknem 6 millió forint értékű társadalmi munkát terveznek erre az esztendő­re Szikszón, valamivel töb­bek mint li)84-4ben. A 0200 lelkes nagyközségben az idén is bőséggel akad tennivaló. Bővíteni szeretnék az öre­gek napközi otthonát, felújí­tani a sportpályát, kialakíta­ni egy kézilabdapályát, KRESZ-pályát, de nem ke­gának javítása, teljesen új kiegészítő szerek behozatalát igényli. Ezért kötöttünk szerződést az Elanco céggel, s keverhetjük a tápokba az antibiotikumukat, a Tylant. Több — szomszéd megyei gazdaságban — azonnal fel­mérték, hogy ez a takar- mánykiegészítő szer tényleg javíthatja a sertéstartás gaz­daságosságát. s ennek meg­felelően rendeltek belőle. Borsodban nehezebben moz­dulnak . . . Pedig a sertéstartás azon ágazatok közé tartozik, ahol minden filléres megtakarí­tásra szükség van. hogy az ágazat (utóbbi időben rom­ló) hatékonyságát fenntart­sák. A túlzott óvatosság, amely az antibiotikumok be­vezetését kíséri, semmivel nem magyarázható, hiszen a tudományos kísérletek egy­értelműen a szer minden ká­ros hatás nélküli hozamfoko­zó voltát bizonyították. — ki — vésbé fontos feladat az ar­borétum továbbfejlesztése sem. Dolgos kezeket, vállalkozó embereket kívánnak az út- és járdaépítések, a bölcsőde és óvoda karbantartása, az OTP előtti park rendezése, az új gyógyszertár (augusz­tusban szeretnék átadni) kö­rüli tereprendezések is. Társadalmi munkák Szikszón Kevesebből - többet Halkabban panaszkodtak megyénk mezőgazdasági üze­meiben az alkatrészellátás­ra a múlt esztendőben. Köny- nyebben és gyorsabban hoz­zájuthattak egyes, nélkülöz­hetetlen alkatrészekhez. Alig­ha vitatható, hogy a javuló ellátásban része van a gyár­tóknak és a kereskedőknek egyaránt. De bármily furcsa, nemcsak tőlük függött a ked­vezőbb ellátás. Maguk a vá­sárlók is hozzásegítették a kereskedelmei ahhoz, hogy a korábbiaknál gondtalanabb hónapokat éljenek át. A me­zőgazdasági nagyüzemeknek ugyanis kevesebb pénzük volt alkatrészek vásárlására, gondosabban ügyeltek a gé­pek javítására. Voltaképpen takarékoskodtak is, de ezt sok helyütt nem az éssze­rűség, hanem a kényszer diktálta. Egyre több gép ítéltetik kényszerpihenőre mostaná­ban. A mezőgazdaságban ugyanis növekszik azoknak az eszközöknek az aránya, amelyeknek papíron már nincs értéke, de még rend­szeresen dolgoznak a földe­ken és a majorokban. Az el­használódott gépek üzemben tartásához természetesen több alkatrész kell, ezért az agrárágazat jelenlegi gépesí- tettségi színvonalán nem ör­vendhetünk teljesen gondta­lanul a csökkenő alkatrész­rendelések miatt. A gondo­kat érzékelve az Agrotek — a mezőgazdasági gépek és alkatrészek importálásá­val foglalkozó vállalat — igyekszik a mezőgazdaság se­gítségére lenni, és árenged­ményes alkatrészvásárt hir­detett. Március végéig 354 géptípushoz 20 ezer féle al­katrészt mintegy 280 millió forint értékben kínálnak 25 —50 százalékkal olcsóbban. Természetesen ezt nem tel­jesen önzetlenül teszik. Az elfekvő alkatrészek ugyanis a kereskedelem készleteit terhelik, tehát forgóeszköz­gazdálkodásukat javítják, ha megcsappannak e készletek. S ez már forintokban is ki­fejezhető, hiszen a forgóesz­közhiteleknek magas a ka­mata. Másfelől arra is szá­míthatnak, hogy akik áren­gedményes áruért felkeresik raktárukat, mást is vásárol­nak, így forgalmuk is növe­kedhet. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban az egyik legkeresettebb traktor­típus az MTZ, s általában nagyobb iránta az érdeklő­dés, mint a kínálat, tgy tör­tént ez az idén is. s ezt ta­pasztalva, már a pótrende­lésekről tárgyalt az Agro­tek a szovjet külkereske­dőkkel. S hogy a kombájnok­ból se legyen hiány a nyá­ron, a tervezettnél 145 mil­lió forinttal nagyobb érté­kű arató-cséplőgépek szállí­tására kötöttek szerződést. Maradjunk Wß mma JNilS reálisták Az 1984-es esztendő eredményességét méltatva, az illeté­kes nyilatkozott az egyik központi napilapban. „A magyar gazdaság szerelvénye kiért az alagútból. A fényt már ko­rábban is láttuk, de most már biztosra tudjuk, hogy nem szembe jövő forgalom volt.” Az alagút vége? Bizonyos értelemben. A fizetőképesség megőrzésével járó napi izgalmakon túl vagyunk. Megszűnt a világméretű pénzügyi válság, s a szocialista országokkal szembeni hitelbojkott. Ismét szükség szerint lehet kölcsön­höz jutni, bár a kamatok változatlanul magasak. Nem cse­kély eredmény: az ország fizetőképességét immár napjaink­ban nem fenyegeti közvetlen veszély. Sokat javult az ország általános gazdasági és egyensúlyi helyzete is. Két év óta hazánk összes, külföldről származó bevételei fedezik valamennyi kinti kiadásait, a hitelek ka­matterheit is beleértve. Elkezdődött az adósságállomány sze­rény mértékű csökkentése. Élénkült valamelyest a terme­lés növekedési üteme. A népgazdasági terv több év vissza­lépései után az idén először irányozza elő az előző évi reál­bér-színvonal megtartását. Az alagút példa annyiban tehát igaz, hogy kedvezőbb helyzetben van a népgazdaság, mint néhány évvel ezelőtt. De van valami megtévesztő is benne. A hirtelen világosság lehet szemet kápráztató, de azért azt ne feledjük, hogy a látási és a haladási viszonyok merőben mások, mint az alagút előtt. Mintha rendező pályaudvarra futott volna be a vonat. A haladási sebesség nem lehet a régi. Sőt, a vago­nok jó része sem mehet tovább, megállásra vagy útirány- változtatásra kényszerül. Az ország, amely nagy teherpróbán ment keresztül, jelen­tős áldozatokat hozott, most méltán önbizalomra, sikerre vá­gyik. Van rá oka és indoka. Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók, az eredményekre büszkék lehetünk. De nem mondhatjuk, bármennyire is szeretnénk, hogy az előttünk lévő út könnyebb lesz. mint amit magunk mögött hagytunk. Nem vagyunk túl a nehezén, csupán egy igen kritikus és kockázatos útszakaszon. Nem lehetünk tehát túlzottan optimisták. Elkezdtük a gazdaság intenzív fejlesztési pályára állítását, de még tá­volról sem oldottuk meg ezt a korszakos feladatot. Jelentő­sen mérséklődön, de a kívánatos szinttől még messze el­marad a fajlagos energia- és anyagfelhasználás. A termelési szerkezei korszerűsítésének feladataival sem birkózott meg az ország. A külgazdasági egyensúly részben a hatékonyság rovására javul. Az exportárak gyakran nem fedezik a ter­melés, a forgalmazás honi költségeit, mert nem azt kínál­juk. amit a piac keres, megfizet. Fejlett szocialista mezőgazdaságunk sikereire például jog­gal vagyunk büszkék. Kiegyensúlyozott, megbízható a lakos­ság élelmiszer-ellátása, dinamikusan bővülnek az export­áru-alapok. De az élelmiszerek külpiaci ára — különösen a húsé — erőteljesen csökkent. Furcsa ellentmondás: a világ egy része éhezik, az élelmiszerárak viszont csökkennek. Mert ahol áruhiány van. ott nincs fizetőképesség. Ahol lenne fi­zetőképes kereslet, ott pedig az élelmiszer-túltermelés gond­jaival küszködnek. Túltermelés van Nyugat-Európában is, a magyar mezőgazdasági termékek hagyományos felvevő pia­cain. Ezért nyomottak a világpiaci árak, s lényeges javulás­ra sem számíthatunk a következő esztendőkben. A lecke tehát a sikeres magyar mezőgazdaság szántára is feladatott. Megtalálni a piacon azokat a réseket, ahová ma­gas feldolgozottságú. ízléses csomagolású készítményekkel, specialitásokkal még versenyképesen behatolhatunk. Ez az egyik feladat. A másik: a termelés fajlagos költségeinek csökkentése. Íme. a mezőgazdaság sem ülhet a babérjain. Mennyivel nagyobb és összetettebb tennivalók várnak ak­kor az iparra! Hogy a szolgáltatásokról, az infrastrukturá­lis háttérről ne is szóljunk. Indokolatlan tehát a túlzott optimizmus. De ne legyünk pesszimisták sem. (Maradjunk realisták. A szélsőséges han­gulati elemek eluralkodásától már csak azért is óvakodni kell, mert megnehezíti, hogy tárgyilagos helyzet- és önisme­rettel, nagyfökú igényességgel határozzuk meg tennivalóin­kat, és igazodjunk a világ gyors változásaihoz, növekvő kö­vetelményeihez. A szélsőségek könnyen átcsaphatnak egy­másba. A túlzottan derűlátót hideg zuhanyként éri a kelle­metlen intézkedés, vagy más negatív hatás, és letargiába süllyedhet. A borúlátó pedig könnyen átlbátorodihat a másik végletbe, amikor dramatizált előérzetei nem válnak valóra. A 2,5—3 százalékos nemzetijövedelem-növekedés. amely a tavalyi eredmények közt és az idei tervekben szerepel, bizo­nyos értelemben minőségi változás a korábbi évek 1—1,5 százalékához képest. Lehetővé válik a belső felhasználás — a felhalmozás és a fogyasztás —, valamint a tőkés import szerény mérvű növelése. De ne feledjük, hogy az előző visz- szalépéseket csak részben korrigálja a szerény előrelépés. És a mainál jobb helyzetben is számolhatunk a fogyasztást, a jövedelmeket szabályozó-korlátozó intézkedések és mecha­nizmusok negatív, egymást erősítő hatásaival. A fogyasztói áremelkedések például nem önmagukban hatnak, hanem rá­rakódnak az előző évek hordalékaira. A hatékonyabb szabályozóktól, mechanizmustól nagyobb különbségek kialakulását várjuk a vállalati és a személyi jövedelmekben. Egyeseknek jobbra, másoknak rosszabbra fordul a sorsuk. Az előrehaladás meggyorsításához vezetnek, eredményesebb munkára ösztönöznek, és kényszerítenek a szélsőséges, ám íorgandó helyzetek. A .sorsok akaratlanul hatnak az érzelmekre, a hangula­tokra, de a nézetek az értelem szűrőjén átjutva, már nem lehetnek szélsőségesek és változékonyak. Fogadjuk el — az induló hasonlatnál maradva —, hogy a magyar gazdaság vonata kikerült az alagútból. De a hirtelen fény nem lehet annyira elkápráztató, hogy ne vegyük észre: a külvilág megváltozott. A rendező pályaudvaron áthaladva, vagonok maradnak le, és irányt változtatnak, de a vonat azért ha­lad. Igaz, nem túl gyorsan. A mozdony teljes erővel dolgo­zik az emelkedő pályaszakaszon. Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents