Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-05 / 53. szám
1985. március 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 az embertől a vizek tisztaságát es i'lmíMl támadó árvizektől az em Több, mint 2100 dolgozójával, 6 milliárd forintot meghaladó értékű állóeszközállományával, tavalyi, 111 százalékra túlteljesített 446 milliós termelési tervével a „nagyüzemek" sorában jegyzik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságot. De a „vizesek" mindennapi életünkben betöltött szerepét e „mutatóknál" jobban érzékelteti az, hogy ők a gazdái a szerteágazó, sokoldalú vízgazdálkodásnak. Azaz az éltető víz biztosítása, a víz tisz. taságának megóvása, és az ember, valamint százmilliárdos értékeinek megvédése a támadó vizektől, egyaránt az ő feladatuk. Amikor dr. Pados Imre vízügyi igazgatóval időpontot egyeztettünk, hogy az elmúlt év vízgazdálkodási munkáiról és az idei tervekről informálódjunk, még nem is sejtettük, hogy egy rendkívül nehéznek ígérkező árvédekezési időszak első intézkedéseinek leszünk a tanúi. Arról van ugyanis szó, hogy a rendkívüli időjárás okozta jégviszonyok, a vízgyűjtőkön levő sok hó, és a most már várható gyors, esőkkel érkező olvadás a folyókon igen magas vízállást, nagy árvízveszélyt okozhat. Ezért az igazgatóságon azonnal megkezdték az árvízi felkészülést, „mozgósították” a védekezés hadseregét, s megkezdték a szükséges védekezőanyagok helyszínre szállítását is. És hozzátéve, hogy a Tiszán már hetek óta folyik a -küzdelem az eddig mért legnagyobb eljegesedéssel, adódott az első kérdés a vízügyi igazgatóhoz, hogy vízkárelhárítás szempontjából milyen volt az elmúlt év? — Rendkívül nyugodt, szinte eseménytelen ... A vízgazdálkodó szemével az elmúlt év időjárása kedvező és kedvezőtlen is volt egyszerre. Kedvező azért, mert védelmi műveink, védelmi szervezetünk nem is volt jelentősebb igénybevételnek kitéve. Árvízi készültséget — inkább csak figyelőszolgálatot — csupán a Tisza egy szakaszán, a Sajón és a Tárnán kellett elrendelni, összesen 32 napi időtartamra. — Kedvezőtlen pedig azért volt a tavalyi év, mert az előbbiekből következően csapadékban is rendkívül szegénynek bizonyult. Ezért működési területünkön több településen is gondok jelentkeztek a lakossági vízellátásban. Több helyen és több esetben kellett rendkívüli intézkedéseket tenni a vízfelhasználás korlátozására. A hosszan tartó kisvízi időszak kedvezőtlenül hatott a vízkészletek minőségére is. — Szakembereik szerint 1984-ben sokkal több munkát adott a vízszennyezések elleni küzdelem, mint az érés belvízvédekezés? — Sajnos, így igaz. Az elmúlt évben 29 esetben észleltünk különböző eredetű és mértékű vízszennyezési, s emiatt 140 napon át kelleti vízminőségi kárelhárítási készültséget elrendelni, illetve konkrét védekezési munkákat végezni. Nyolc esetben rendkívüli szennyvízbírság kivetésére is kényszerültünk. — Köztudott, hogy alapfeladatuk a népgazdasági értékeket, a lakosság élet- és vagyonvédelmét szolgáló létesítményeik, a mintegy 6 milliárdos értékű állóeszköz fejlesztése és fenntartása. A szűkülő lehetőségek között jutott-e erre tavaly forint? — Létesítményeink fejlesztésére 112 millió forintot fordíthattunk, fenntartásra és üzemelésre 175 millió forint tervszerű felhasználására volt lehetőségünk. A jelentősebb fejlesztések közül megemlíteném például a Tokaj nagyközség árvízvédelmét biztosító töltést, befejeztük a Tisza taktabáji kanyarulatának átmetszését, elkészültek a H a n go n y - patak ví zrendezés i munkái. Alapfeladatainkon túl, egyéb megrendelők részére mintegy 134 millió forint értékű — a vízgazdálkodás körébe illő — építési munkát is elvégeztünk. Különös gondot fordítottunk arra, hogy a területileg szétszórtan, sokszor és sok helyen igen rossz időjárási és helyi körülmények között tevékenykedő dolgozóink szociális ellátását elfogadható szinten tartsuk. Elmúlt évi szociális ráfordításaink megközelítették a 30 millió forintot. — Milyenek az idei tervek főbb „mutatói”, s melyek az 1985-ben megvalósuló nagyobb fejlesztések? — Ez évi tervezett termelési feladatunk 405 millió torint. Sajnos, szűkülnek a lehetőségek, a művek fejlesztésére öl millió, fenntartásukra, üzemelésükre 151 millió forintot tervezhettünk. E kisebb lehetőséggel is tovább kell növelnünk ár- és belvízvédelmi műveink biztonságát. Ezért az eddigieknél is jobban kell, hogy érvényesüljön az eredményesebb gazdálkodásra törekvő szemlélet, mert munkaerőben, anyag- és energiatakarékosságban még korántsem használtuk lei meglevő lehetőségeinket. Az idén megismételhetek és fokozhatok az olyan elmúlt évi eredmények, mint például u laj Tagos energiafelhasználás 9,11 százalékos csökkentése, ami egymaga 3,(1 millió forint költségmegtakarítást eredményezett. Újítóink 70 elfogadott és bevezetett újítása Is közel 4 millió forint m eg ta ka rí tást ered,mén y ezelt. Meg kell említeni, hogy az újítások nagy része 149 szocialista brigádunk példamutató kollektíváiban született. Ami az idei nagyobb fejlesztéseket illeti; befejezzük a Sárospatak védelmét szolgáló töltések építését, elkészül a Tiszadorogma—Ároktő közötti új árvédelmi töltés, befejezzük a Hór-völgy komplex vízrendezési munkáit, a mezőkövesdi tározó megépítésével együtt, s a bodrogközi meliorációs munkák keretén belül elkészül és üzembe helyezhető az új ricsei szivattyútelep, valamint folytatjuk a tiszakará- di új szivattyútelep építését. — Végezetül — bár most a folyók völgyében a „feleslegesa támadó víz elleni harc, az árvédekezés van napirenden —. idei vízgazdálkodási feladataikban mit. irányoznak elő a szükséges, a nélkülözhetetlen víz biztosítása érdekében? — Kiemelt feladataink közé tartozik a kormány víztakarékossági határozatából adódó koordinációs tevékenység ellátása. E téren rendkívül nagyok a lehetőségek, sok a tennivaló. Csak egyetlen példa: területünk ipari üzemeiben a belső vízgazdálkodás átszervezésével napi 35 ezer köbméternyi ivóvíz-minőségű víz takarítható meg. Ugyancsak rendkívül fontos feladatunk a felszíni és felszín alatti vízkészletek minőségének megóvása. * Ez utóbbihoz, saját érdekünkben, mindannyiunknak érdemes valamivel hozzájárulnunk ... (P. s.) Március 9—10: Ásványkiállítás Miskolcon A rendezőket is meglepő, hatalmas érdeklődés mellett zajlott le, eddig már két ásványkiállítás és -börze Miskolcon, a műszaki egyetemen. Nemcsak hazánkból, hanem számos, környező országból is jöttek kiállítók, jó cserékre, újabb kincsek megszerzésére számítók, legtöbben pedig a drágakövek, ásványok, kőzetek, ékkövek parádés sokadalmának látványáért. A kiállítást és börzét, most már harmadik alkalommal ismét megrendezi a miskolci Henman Ottó Múzeum, a Nehézipari Műszaki Egyetem föld- és teleptani tanszéke, ásvány- és kőzettani tanszéke, valamint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ásványtani tanszéke. Az érdeklődök március 9—10-én tekinthetik meg a most is különlegességnek ígérkező anyagot, az egyetem A/4-es épületében. Szombaton a gyűjtők ismerkednek, tanácskoznak és megtartják a szakmai börzét. Vasárnap 9—16 óra között rendezik meg a nyilvános börzét, melyen az eddiginél is több kiállító vesz részt. Eddig hét országból jelezték érkezésüket, 150 asztalt foglaltak le, melyeken tízezernél több ásványt, ékkövet, drágakövet, ősmaradványt, a gyűjtéshez szükséges eszközöket, földtani ismertető könyveket, a témával foglalkozó irodalom számos termékét mutatják be. A világ számos, nagy lelőhelyéről gyűjtött anyag tekinthető meg. Például; pirít Peruból, malachit a Szovjetunióból, vanadinit Marokkóból, zeolit Indiából, tigrisszem Dél-Afrikából. Másféle kiállítások is megtekinthetők. A néhány éve elhunyt mineralógus, Koch Sándor emlékkiállítást, a legnagyobb hazai gyűjtemények legszebb Kár- pú t-övezetbéli kalcitjaiból egy válogatást, régi képeslapokon hazai bányahelyeinket. Természetesen, most is elhozhatja bárki családi ékszereit, hogy pontosan megtudja, milyen kő van benne. A meghatározás most is ingyenes. Lesz alkalmi postabélyegző, emléklap, árusítanak ismeretterjesztő könyveket és tombolát rendeznek, melyen ásványt lehet nyerni. Egymillió négyietméter úgynevezett „TCS" fonatot készítenek a fővárosi ÉPTEK vállalat megrendelésére a zemplénagárdi Szőke Tisza Termelőszövetkezet üzemében, A többször csavart, dróthálóhoz hasonló termékre óriási az igény, hiszen a könnyűszerkezetű épületek szigetelésének egyik nélkülözhetetlen anyaga. Ma már az országban egyedül itt gyártják ezt a különleges acélhálót, amelyhez a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalattól vették meg a gépeket. Az öt berendezés, s az épület átalakítása ötmillió forintjába került a mezőgazdasági nagyüzemnek, de a beruházás nagy reményekkel kecsegtet, mert az exportra kerülő termék, - a hazai ellátáson túl - mintegy 42 millió forint árbevételt hozhat idén. Fotó: Morvay Tamás Igazodás Hl Új, korszerű panelek a BÁÉV házgyárában Előtérben a „kis léptékű” épületek A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat neve, már évek óta jól cseng, nemcsak a miskolci, hanem számos budapesti beruházó, építtető vállalat vezetőinek fülében is. Pedig a nagy, külön a soklakásos paneles épületekhez szükséges nehézblokkok gyártására létesített házgyárral rendelkező vállalattal szemben, az elmúlt négy év során ugyancsak megváltoztak az elvárások, az igények. Ahogy csökkent és csökken Miskolcon is, az ország más területén is az állami célcsoportos, tízszintes, soklépcsőházas lakások építése, a vállalatnak úgy kell keresnie a vállalati szervezetihez, technológiához legjobban illő munkát, kutatni a piacot. Illetve, — s ma már ez az aktívabb oldal — úgy módosítani a vállalati szervezetet személyi és technikai vonatkozásban, hogy ne csak talpon maradjanak, hanem egyre sokoldalúbb igényeket, szolgáltatásokat is kielégítsenek. Amint Bánhegyi Árpád vezérigazgató, a nagyvállalat helyzetéről, terveiről folytatott beszélgetés sorún hangsúlyozta: már 1983-ban is.de még inkább 1984-ben, csak a rugalmas, helyenként kockázatos munkával, vállalásokkal és lényeges szervezeti változtatásokkal sikerült biztosítani, hogy a drága technológia ne maradjon kihasználatlan, s a vállalat négyezer körüli kollektívája, becsületes, megfelelő jövedelemhez jusson. Az a tény, hogy Miskolcon és Borsod megye területén is, de a másik, most már évek óta stabil piacon, Budapesten is gyökeresen megváltozott a lakásépítések szerkezeti aránya, a zsolcai házgyár termelésének nagyarányú átalakítását követeli meg. A házgyárnak több százmilliós értékű technológiai felszerelése van. Igaz, a technológia egy része lassan már amortizálódik, azonban amit és amíg lehet, feltétlenül hasznosítani akarják és hasznosítják is, — megfelelő átalakításokkal. Arra törekszenek, hogy minél több, kisebb blokkokat és más, esetenként egyedi megrendelők igényeihez igazodó elemeket gyártsanak. A fokozatos átállás szükségességét sürgeti a következő statisztika: 1982- ben és 1983-ban még 57—60 lakás jutott egy-egy, a BÁÉV által kivitelezett állami és OTP-beruházású épületre. 1984-ben már csak 22 volta felhúzott épületek átlaglakásszáma. S ez, nemcsak azt jelenti, hogy sok kétszintes panelház és családi ház épül a régi típusú nagy elemekből, hanem azt is, hogy több kisebb, könnyű blokkok gyártására van szükség. Egy másik, sokatmondó statisztika: 1978-ban a házgyár még négyezer lakás építéséhez készített hagyományos paneleket. 1984- ben már csak 2300-ra volt igény! A volt házgyár megújulásának egyik fontos eleme a most kezdődő, svájci licenc alapján induló, úgynevezett biobeton elemek gyártása. Ezek elsősorban homlokzati burkolóelemként hasznosíthatók. Jó szigetelőképessé- gűek, egyik fontos alapanyaguk a faforgács. A próbák sikerrel járnak, s a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság biztosítja a szükséges alapanyagot. Nem közömbös, milyen sikeres lesz ez a próbálkozásuk. hiszen a házgyár éves bruttó termelési értéke meghaladja a hétszázmillió forintot! S ezt a szintet, no és természetesen a teamelés gazdaságosságának szintjét nemcsak tartani, hanem növelni is szeretnék. Miskolcon, Szerencsen, Budapesten, városon belül egyre több az olyan, szemnek tetsző, két-három szintes esztétikus, a városképhez jól igazodó épület, amelyet a BÁÉV kollektívája tervezett, épített, illetve épít és amelyre a legigényesebb szakemberek is azt mondják: ez a szép, erre van szükség. S ez az a tevékenységi vonal, amelyet már ez évben is és a jövőben még inkább „hosszabbítani” akarnak a vállalat vezetői. Törekvésükhöz igen sok újításra és kemény, határozott szervezeti intézkedésekre van szükség. A szervezeti változásokba természetesen nemcsak az tartozik bele, hogy négy önálló üzemigazgatóságot hoztak létre a vállalaton belül, s hogy az ösz-i tönzés, s a vállalások rizikója elsősorban az adott igazgatóságot érinti, hanem az is velejárója a változásnak, hogy a bérek alakításával és más eszközökkel el kívánják érni: csak a hozzáértő, megbízható, fegyelmezett dolgozók maradjanak a vállalat kötelékében. Egyes területek, a létszám csökkentését is alkalmazták, s alkalmazzák a jövőben is, éppen a vállalat hírneve és a jó szakemberek nagyobb jövedelme érdekében. Természetesen mindezt emberségesen oldják meg. Egy másik fontos szervezeti és piacjellegű változás, hogy Miskolc és Budapest mellett, Borsod megye városaiban is egyre több munkát vállalnak. Az igények szerint, nemcsak kisebb, korszerű házak építését, hanem felújítási, karbantartási szolgáltatásokat is elvégeznek. Kazincbarcikán, Sátoraljaújhelyen már ott vannak és egyre inkább ott akarnak lenni a korszerű, kis léptékű épületek, társasházak, családi otthonok építésénél. Ennek szolgálata az a pályázat is, amelyet korszerű, nagyközségi, kisvárosi és nagyvárosi lakótelepek tervezésének ösztönzésére hirdettek meg. Ezzel serkentik a tervezőket, hogy olyan, viszonylag olcsó, esztétikus, korszerű tömböket, kisebb lakótelepeket hozzanak létre, amely változatos, esztétikus. Ilyen és hasonló intézkedésekkel kívánják elérni a BÁÉV vezetői, hogy 1985-ben is legalább a 84. évinek megfelelő, de azt inkább meghaladó legyen a vállalat termelési értéke, árbevétele és a dolgozók jövedelme. Tavaly 1 milliárd 700 milliós árbevételt produkáltak, s a dolgozók éves átlagkeresete meghaladta a 64 ezer forintot. Az idén többet szeretnének nyújtani: a lakosságnak, az építtetőknek is, a vállalat dolgozóinak is. Barcsa Sándor
