Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. március 28., csütörtök A miskolci 1. számú Nagyváthy János © Általános Iskola Gábor Áron Úttörőcsapatának, 3/a. osztályos Váci Mihály raja, 1985. március 22-én a forradalmi ifjúsági napok és a három tavasz ünnepe keretében — a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére — ünnepélyes rajösszejöveteit tartott. Már szeptembertől gyűjtöttük a képeket, írásokat, könyveket, igaz történeteket, dalokat, e hármas évfordulóra. A képekből, írásokból kiállítást rendeztünk. A megemlékezést, eredeti történetekkel, a kor dalaival, verseivel tettük hangulatosabbá. A kilencvennyolc éves Zsuzsi nénit megszemélyesítő kisdobos a régi summások életéről számolt be. Az őrsök munkájának értékelése után a mozgalmi év hátralevő feladatait jelöltük ki, majd egy régi népi játékkal fejeztük be az ünnepélyt. Ambris Viktória rajtitkár Ezt is elértük... A régen várt napfény melege sokunkat kicsalt, az egyébként is forgalmas Széchenyi útra. Mi nyugdíjasok is ott álltunk, beszélgetve a kellemes időben. Két egyenruhás férfira figyeltünk fel. Egy fiúcska áll előttük, értetlenül néz rájuk. A középkorú egyenruhás határozott mozdulattal mutat a járdára. A kisfiú lehajlik és villamosjegyet vesz föl a földről. — Ö dobta el. Majd, összeszorított marokkal eltűnik a helyszínről. A következő percben, egy csapat fiatal jön, a járőr újra a betonra mutat. Ez már bonyolultabb. A szemetelőben egy világ roppant össze, megaláztatásnak vette, hogy a barátai szeme láttára föl kell vennie a szemetet. Egy rövid szóbeli utasítás sürgette, és felvette a csikket. Nem volt feltűnő intézkedés — rövid, határozott. Talán csak mi, kíváncsi, ráérő öregek vettük észre. De jó, hogy észrevettük. Valami megnyugvást előlegezett, valami olyat, ami már régen váratott magára. Kórusban fogalmaztuk meg: hát ezt is elértük! Nagykovácsi János miskolci nyugdíjas Közgyűlés Ózdon Az Ózd és Vidéke, valamint a Putnok és Vidéke Áfész, amelyek január 1-én egyesültek, s így most már (i(il3 tagjuk van, március közepén Ózdon tartották első küldöttgyűlésüket. Az egyesülés jelentőségét és az azzal járó feladatokat, előnyöket és az esetleges nehézségeket az áfész elnöke vázolta beszédében. Az elmúlt évben összesen 471,5 millió forint volt az árbevétel, és a nyereség 13 millió 440 ezer forint, ami jónak mondható. M. T. Bánréve Miért „csak 1 tízes?” Az Országos Környezet- és Tájvédelmi Hivatal Bükki Nemzeti Parkjának igazgatóságától érkezett levél lapunk 1985. február 13-i számában megjelent „Csak 1 tízes?” címmel megjelent cikkel kapcsolatban. Dr. Bartucz Ferenc igazgató leírja, hogy a hivatal becsületbeli kötelességének tartotta a reá bízott terület (amelyen a Herman Ottó- emlékpark épült. A szerk.) társadalmi hasznosítását. Az építmény egy szakértőkből álló zsűri előtt díjat is nyert. A hivatal szerint a belépőjegy árában egy képeslap Is benne foglaltatik, amely igen népszerű kiadványuk. Ennek ellenére a park fenntartásának költségeit a belépődíjak nem képesek fedezni, ráadásul a látogatók jobban vigyáznak mindazoknak a javaknak a megbecsülésére, amelyeket belépődíj révén kapnak. így volt ez a vadaspark esetén is, amely — a levél szerint — bámulatra méltóan elkerülte a figyelmünket. A hivatal büszke arra, hogy a modern kor technikáját fölhasználva, videóműsoros kazetták le vetítésével tudja szolgálni a parkban, a környezetvédelemre nevelés ügyét. A cikk megjelenését a Bükki Nemzeti Park és az Észak-Magyarország közti eddigi, igen korrekt kapcsolattal a hivatal nem tudja fcszeegyeztetni. Dicséretes, ha a BNP a reá bízott területnek gondos gazdája igyekszik lenni. Nem vitatjuk a szakértő zsűri véleményét sem, amely előtt a Herman Ottó-emlék- park építményei díjat nyertek. Ám változatlanul fenntartjuk korábbi véleményünket, miszerint kilátót völgybe építeni, még ha az a völgy történetesen a Bükk „keleti kapuja” is, nem szerencsés vállalkozás. A park fenntartásának költségeivel az üzembentartók a beruházás előtt is számoltak, tudjuk mi is, mindez pénzbe kerül, s ha a belépődíjak amúgy sem fedezik a fenntartás költségeit, reá lehetne bízni talán a látogatókra, meg vásárol iák-e a tízforintos képeslapot, belépődíj gyanánt, vagy sem. A népszerű kiadvány bizonyára sokakat késztetne önkéntes (!) jegyváltásra. Több olvasónk levelére és telefonhívására válaszolva tudatjuk, hogy iapunk március 2-i számában megjelent „Az inter- Pohl ügy” című riport nyomán, rajtunk kívül álló ok miau nem jön létre találkozó Pohl Ferenc és somsülyi olvasóink között, mivel Pohl Ferenc levélben értesítette szerkesztőségünket, hogy ígéretével ellentétben, nem hajlandó találkozni a riportban megszólaló személyekkel. * ,,Egy idős édesanya” jeligére: kérjük, hogy legalább a község nevét írja meg olvasónk, ahoí ezek a visszaélések előfordulnak. A hivatal méltán lehet büszke arra, hogy a legmodernebb technika segítségével küzd közös célunkért, a környezet mind gondosabb, értőbb védelméért. Igaz, ez a Bükk lábánál kissé gro- teszkül hat: csak egy karnyújtásnyira az erdő, a vadaspark, ahol a videón bemutatott természetet és környezetvédelmet inkább élőben lehetne tanulmányozni. Végül egyetlen gondolat: reméljük, hogy a korrekt kapcsolatba, amely a Bükki Nemzeti Park, valamint az Észak-Magyarország szerkesztősége között fennáll, az esetleges bírálat is beletartozik, hiszen egy kapcsolatot korrektté éppen az tehet, ha az egyetértő vélemény mellett esetenként az eltérő álláspont ismertetése is lehetséges. Kovesi Dezső. Szirmabesenyő: Ebben az évben még községükben nem járt a Kéményseprő Vállalat seperni, a díjat viszont valóban beszedték. Április 1—6. között dolgoznak majd Szirma- besenyőn, és erről — ahogy eddig is — falragaszokon értesítik a lakosságot. * Erős János, Sajópetri: Panaszát továbbítottuk a Borsodi Szénbányák minőség-ellenőrző osztályának, a kivizsgálást ők végezhetik el. Kicsit megkésett a reklamációval, hiszen a kiszállítást követően rögtön jeleznie kellett volna, és nem két hónappal később. Szerkesztői üzenetek A kongresszus, a felszabadulási évforduló jegyében lolcszáziis Malmi munka Szépülő községek Mint ismeretes, megyénk lakói évről évre nagyarányú társadalmi munkával is segítik községeik, városaik szépítését, gyarapítását, a különböző feladatok elvégzését. A múlt évben a helyi tanácsok, a népfrontaktívák a pártkongresszus, valamint a felszabadulási évforduló jegyében szervezték a társadalmi munkát és a lakók munkavállalása, áldozatkészsége a korábbiaknál is többet ígért. Az összegzések után pedig már látható az is — miként arról Jurás László, a megyei tanács vb tervosztályának vezetője tájékoztatott —, hogy az ígéret valóssá vált. Űgyannyi- ra, hogy a tervezett 800 millió forint értékkel szemben 817 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek el megyénk lakói. Mindennek a tisztes ösz- szegnek az értékét növeli, hogy gazdasági körülményeink ismert módon nehezültek, érthetően mindenki igyekszik mellékjövedelemhez jutni, sokan erejükön túl is vállalnak munkát. A tények viszont azt igazolják, hogy növekszik azoknak a száma, akik városukért, községükért az első hívé szóra hajlandók áldozatot hozni, erejüket, idejüket ajánlani az ésszerű, okos célokért, a köz javát szolgáló feladatok elvégzéséért. Az elvégzett munka rendkívül sokrétű, vízvezeték-bővítéstől iskola- építésig, sífelvonó megvalósításáig sok minden található benne. Társadalmi munka révén valósulhatott meg például Miskolcon, a Besenyői úti gyalogos felüljáró, a Csanyiknál a Herman Ottó szabadidőközpont, Kazincbarcikán, Encsen, Sályban, Hernádnémetiben iskola, Me- zőzomboron óvódafelújítás, Borsodnádasdon kivilágítható sípálya felvonóval, Herceg- kúton művelődési ház felújítása, Tokajban nagy mennyiségű utat építettek meg, Leninvárosban az úszómedencéhez szükséges kiszolgáló létesítményeket, Fügödön vezetékes ivóvizet, Hernádnémetiben segítették a kastély felújítását, melyben öt tantermet és 300 adagos konyhát alakítottak ki, Hernádkakon ivóvízhálózatot, Tiszapalkonyán postát, Oszláron parkot, tekepályát építettek, Forrón az új iskola létrehozásáért munkálkodtak sokat és még hosszasan sorolhatnék. A tavalyi munkáknál határozottan érződött néhány örvendetes jelenség. A községekben, a városokban is mind több gondot fordítanak a közterületek tisztaságára, rendezettségére, egyáltalán a falu, a város küllemének csinosítására. Parkokat ültetnek, tásitanak, virágokkal díszítik az utak mentét, a tereket. Ugyancsak jelenség: mind több helyen fordulnak gondoskodással az idős emberek felé, több helyütt építettek, vagy építenek öregek napközi otthonát ugyancsak társadalmi munkával. A megyei tanács vb nemrégiben összegezte, értékelte megyénk lakóinak társadalmi munkáját és a hagyományoknak megfelelően a sorrendiséget figyelembe véve pénzjutalmat szavazott meg. A városok közül első Encs, a jutalom 1,5 millió forint. Kazincbarcika 1, Le- ninváros ugyancsak 1 millió forintot kapott. A nagyközségek közül első Tokaj, jutalma 1 millió, a második Borsodnádasd, 500 ezer forint. A községek sorrendje: Sály—Borsodgeszt (500 ezer), Hernádnémeti—Hernádkak (500 ezer), Forró (500 ezer), Hidasnémeti — Hernádszur- dok (250 ezer), Mezőzombor (250 ezer), Tiszapalkonya — Oszlár (250 ezer), Hercegkút (250 ezer) forint. Miből lesz az ötmillió? Jár! illat a járatlanért... Ritka, hogy valaki az eredménytelen oldaláról kezdi ismertetni az elmúlt év gazdálkodásának történetét, mint ahogy azt Vadász István, a novajidrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke tette. Gyorsan észbe is kapott, mert nevetve hozzáfűzte: — Hiába, még mindig fáj. Ha csak egy héttel később érkeznek az őszi esők, vagy egy kicsit jobban odafigyelünk a kukoricatermesztésünkre, másfél millióval gazdagabbnak mondhatnánk magunkat. De így, a csapadék legalább ötmázsás terméskiesést okozott a napraforgónál hektáronként, s a kukorica 5,3 tonnás hozamával sem büszkélkedhetünk. Kihagytunk egy nagy lehetőséget, hiszen az elmúlt évben az időjárás inkább támogatta a termelést, mint hátráltatta... És ki tudja mikor lesz ennyire kedvező év legközelebb? Azért a novajidrányiaknak nincs miért szégyenkezniük. Hiszen ez a kis termelőszövetkezet 39 millió forintos termelési érték megtermelése mellett 4,75 millió forintos nyereséget ért el, amelynek arányára megyénkben kevés példát találni. Már csak azért sem, mert a mindössze 1400 hektár szántón gazdálkodó üzem (!) még mindig az alaptevékenységre épít, következésképpen jövedelmezőségét a növény- termesztés, s állattenyésztés hatékonysága szabja meg. És erről az útról nem akarnak letérni. Az elnök: — Járt utat, a járatlanért ne hagyj e)! Már évekkel ezelőtt is javasolták nekünk, hogy építsünk ki melléküzemágakat, mert előbb- utóbb odakerülünk, hogy mezőgazdasági termelésünk csökkenő jövedelméből a bővített újratermelést, a fejlődéshez szükséges beruházásokat nem fogjuk tudni megvalósítani. A tanácsadók jó szándékát soha nem kérdőjeleztük meg. de amikor halljuk, hogy a megyében — sőt környékünkön is — hogyan sodorták veszteségbe a szövetkezeteket ezek a „jövedelemteremtő” ipari- szolgáltató részlegek, hiszem, hogy jól döntöttünk, amikor az óvatosságot választottuk. — Ez mit jelent? — Kis létszámú, könnyen ellenőrizhető szakcsoportok kialakítását jelöltük meg annak idején maximális célként, amelyek ugyan nem termelnek nagy nyereséget, de egy-két milliós nyereségátadással a szövetkezetünket erősítik. Kezdettől vigyázunk arra, hogy ezekben száznál több dolgozót ne alkalmazzanak, mert igy . túlságosan nem szaladhatnak el, s esetleges veszteségük sem teszi tönkre a szövetkezetét. A két miskolci szakcsoportunkkal így jól jártunk, többet is raktak az elmúlt évben az asztalra, mint amennyit ígértek. De mint mondottam: tevékenységük nem lehet meghatározó, fejlesztésük sem indokolt. Ezek szerint abban reménykednek, hogy a mezőgazdasági termelésben még mindig van annyi tartalék, amely az előrelépést biztosítja. Ez a nézet meglehetősen eredeti, hiszen az elvonásokra, a szabályozó rendszer kedvezőtlen változásaira hivatkozva, a legtöbb hasonló adottságú gazdaságban máshol keresik a hatékonyság kulcsát. Az elnök: — Az elmúlt három évben közel tízmillió forintot fordítottunk korszerű gépek vásárlására, egészen új alapokra tudtuk helyezni a növénytermesztést. Sikerült megoldanunk a szerves trágya kijuttatását, évi ezer vagon istállótrágyával javítjuk talajaink termőképességét. Tehát nincs különösebb akadálya annak, hogy a legkorszerűbb technológiát alkalmazva, még mindig növelni tudjuk hozamainkat. Több gondunk lesz az állat- tenyésztésben annak ellenére, hogy az elmúlt évben 2.3 millió forintos nyereséggel zárt az ágazat. Ugyanis ennek az eredménynek a jelentős részét — több mint egymillió forintot — dotációként kaptuk, hiszen a nagyobb tej termelés érdekében kicseréltük az állományt. Sajnos, romlott a hizlalás hatékonysága, hiszen az 1700 forintos exportfelár helyett már cáak ötszáz forintot kapunk a birkák darabjáért Ez az árcsökkenés érzékenyen érinti a gazdaságot, mert az elmúlt évben is több mint kétszázhatvan állatot adtunk át a húsipari vállalatnak. A gondok ellenére is megcélozzuk a másfél millió forintos nyereséget, van az ágazatban még annyi tartalék, hogy erre az eredményre képes legyen. Kedvező, hogy a jövedelemszabályozás új formái lehetőséget adnak a szövetkezetnek a munkabérek jelentős emelésére. Azt választották. amelyik lehetővé teszi, hogy a háromszázalékos bérfejlesztés helyett, igaz differenciáltan, de minden tagnak jelentősebben növekedjen a jövedelme. Ehhez természetesen el kell érni az ötmillió forintos szövetkezeti nyereséget, amely a nagyobb bérek feltétele. — Vagyis csak a nyereség növelésével lehet magasabb jövedelemhez jutni. Ahhoz pedig fegyelmezettebb, hozzáértő munkára van szükség. Ezért már az idén is mozgóbére.sítjük a bérfejlesztést. negyedévenként fogják az ágazatvezetők eldönteni, hogy munkája alapján, ki hogyan részesedik ebből az alapból. A prémiumnak ösztönöznie kell mindenkit arra, hogy az elmúlt évitől lényegesen jobban dolgozzon. És akkor nem is kell más, mint az. hogy az időjárás egy kicsit kegyeibe fogadjon ... — kármán — Kicsik ünnepe
