Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. március 27., szerda Musgrave őrmester tánca Bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban Matus György (Musgrave őrmester). Musgrave őrmester, vagy ahogyan baj társai körében emlegetik: Bikacsök Jack Musgrave őrmester csaknem két évtizede zsoldoskatona Őfelsége, az angol királynő gyarmati hadseregében. Valahol egy távoli gyarmaton, Afrikában szolgál, s három társával együtt — mert már csömört kapott a kegyetlen életből, amit a gyarmatosítók éppen velük, a zsoldosokkal valósítanak meg — megszökik. Hazatér Angliába, egy kis eldugott, a téli időjárásban átmenetileg megközelíthetetlen bányavároskába, hogy ott nagyon is sajátos módon tegyen a háború, a katonáskodás, a gyarmati uralom ellen valamit. A városkában a bányászok éppen sztrájkolnak. A polgármester, aki egyben a bánya tulajdonosa is, nem tudja — nem is tudhatja — kik ezek a katonák, velük akarja a bányászok sztrájkját megtöretni, Musgrave pedig to borzógyűlést hív ösz- sze, s ott fejti ki a maga elgondolásait a gyarmati háborúról, a zsoldoskatonák kiszolgáltatottságáról. Figyelembe veendő, hogy a történet valami száz esztendeje játszódik, amikor a géppuska még nagyon új és nagyon nagy hatású, veszedelmes fegyver volt. A gyűlésen ez a géppuska volt Musgrave egyik „érve". A másik meg még meghökken- tőbb: egy emberi csontváz, Billy Hicks egykor helybeli bányász, később gyarmati zsoldoskatona csontváza, amely alatt az őrmester táncot jár. Ezt a katonát a gyarmaton, ahol szolgált, egy este ismeretlen hazafiak lelőtték, s most Musgrave ezzel is a háború kegyetlenségét kívánja igazolni. Ugyanakkor azt természetesnek tartja, hogy megtorlás közben sokakkal együtt egy gyereklányt is megöltek — éppen a vele hazajött At- tercliífe közlegény —, mert „tudta mindenki, hogy a terroristák cinkosa”. Sajátos dolog épp>en a zsoldosnak fellázadni a gyarmati háború ellen, ugyanakkor terroristának tartam az ellenálló hazafiakat. Ez a fajta tudati kettősség jellemzi Musgrave őrmester egész személyiségét, nagyrészt a darabot is: mintha - a szerző maga sem tudná eldönteni, mit is akar elmondani azonkívül, hogy a háború nem jó. Noha ez az alapigazság ma is érvényes, a nagyon sajátos gondolkodású, vallásos Musgrave érvrendszerében sok minden összemosódik. Pacifizmus? Fegyveres felkelés a szándéka? Vagy egyéb? Nem tűnik ló teljes bizonyossággal. Háborúellenessége vitathatatlan, de nem közömbös, miként akarjuk, próbáljuk a békét megőrizni, s az a béke milyen legyen. A darabban Musgrave tánca, gyűlési szereplése után megjelenik az igazi katonaság, társai közül kettő akkorra már halott, az őrmesterre, meg At- terdiffe közlegényre bitó vár, a sztrájkoló bányászok harca is véget ér — a helyi lelkész szerint „A bölcsebbik eszme ült diadalt” —, s ez azt sugalmazza, hogy a hatalom ellen kár bármit is tenni, mert eleve hiábavaló. Ezt a programot pedig aligha lehet elfogadni. Ez látható a Miskolci Nemzeti Színházban március 22-én — hazánkban először — bemutatott Musgrave őrmester tánca című, „nemtörténelmi példázat" alcímmel jelzett drámában. A mű írója John Arden — fordítója Vajda Miklós —, az előadás rendezője Szűcs János. A darabot megtaláljuk a Mai angol drámák című, 1965-ben megjelent kötetben, s ugyanott, az Utószóban ez is olvasható: „John Arden darabjai eddig sorra megbuktak, főműve, a Musgrave őrmester tánca sem ért meg harminc előadást egyhuzamban." A szerző nálunk kevéssé ismert. Egyike azoknak az angol íróknak, akik az ötvenes évek második felében tűntek fel és John Osborne munkásságát követve újszerű darabokkal törtek be a hagyománytisztelő angol színpadra. Ök voltak hajdan a „dühös fiatalok". Arden a Musgrave őrmester táncát 1959-ben irta, a múlt század nyolcvanas éveibe vetített történettel a megírás idejének helyi háborúira, válságaira utalva feszegeti a háború oktalanságának kérdéseit, a gyarmatosítás visz- szásságait, a bevezetőben már vázoltak szerint, meglehetősen bonyolultan, többféleképpen értelmezhetően. Kifejezési eszközei közül feljegyzendő a songok alkalmazása, ami Brecht hatására utal. Nem volt könnyű feladata Szűcs János rendezőnek. Arra törekedett, hogy Musgrave történetében a mindenkor érvényes'humánumot és békevágyat hozza előtérbe, a „példázat” sokféle értelmezhetősége igen nehézzé tette a rendezői koncepció maradéktalan érvényesülését. Precíz játékot, feszült drámát állított színpadra, ám az első rész hosszadalmasságán keveset tudott segíteni, a második rész mozgalmassága, feszültsége, a munkásgyűlés — a katonák, a különféle elszántságé bányászok és a hatalom helyi képviselőinek drámai polémiája, Musgrave tánca, „nagyjelenete” — viszont roppant izgalmat hozott. Elismerés jár a rendezőnek mindenképpen, s nem is kevés a darabnak a ma számára is „fogyaszthatóvá” tételéért, a játék egyes forrpontjainak felforrósodott feszültségéért. Két vendégművész — Vayer Tamás és Benedek Péter — tervezte a kitűnő, korhű hangulatot és igen jó játékteret biztosító díszleteket, ugyanők tervezték a kosztümöket is. Jól segíti a dráma előadását Dékány Endre zenéje. Matus György Musgrave őrmestere meggyőző erejű; érződik az önmagával való vívódása, önmagával is perben léte, tépelődése, a zsoldoskatona lassú tudatosodása: a csontváz alatti tánca, egész munkásgyűlési „nagyjelenete” döbbenetes hatású. Három társa, a három másik szökött katona három különböző, messze eltérő zsoldosjellem. Mindhárom igen jó alakítás: Polgár Géza — Áttereli fíe — sokat próbált, veszteni tudó és azokba belenyugvó, megfontolt, Mihályi Győző — Sparky — szinte még gyerekember, széprevágyó, még nem rontotta meg a zsoldosszolgálat, Gáspár Tibor — Hurst — indulatos, dinamikus, talán kicsit szájhős is. (E két utóbbi figura ostoba halála a zsoldosélet tragédiákkal is terhes ellentmondásosságának igazolása.) Félelmetes figura "Simon György alakításában a kö- pkinyegforgató Bludgeon révész. — A bányavároska lakói közül emberi tisztaságú Fehér Ildikó alakításában Annie, a kocsmatündér; igaz ember, sokat látó és tudó Máthé Eva Mrs. Hitchcockja. A kisebb szerepekben jó alakítás Sallós Gábor ijedt, hatalomféltő, ugyanakkor nyerészkedő tőkés polgár- mestere, jó helytállás Dóczy Péter lelkésze, Palóczy Frigyes csendbiztosa, Varga Tamás komoly bányásza (Walsch). M. Szilágyi Lajos és Lakatos István bányászalakjai jó színfoltok. Adva van hát egy nehezen befogadható, helyenként vitára sarkalló darab, amely az első részében kicsit fáraszt is. És adva van egy jó rendezői törekvés és egy játszó együttes többségben igen jó helytállása. Fentebb már szó esett egy húsz év előtti megállapításról, arról, miként fogadták hazájában, Angliában John Arden darabjait, köztük a Musgrave őrmester táncát. Ezt a darabot mi most, sok idő múltán, Magyarországon nézzük ... Benedek Miklós Egy város a fiatalokért — fiatalok a városért Mit tesz (tehet) egy város a fiataljaiért, a helyben maradásukért, a jó közérzetükért, a mindennapjaikért? — a kérdés különösen akkor jelentős, ha az a város maga is fiatal. Leninvárosban a közelmúltban esett szó a városi tanács végrehajtó bizottsági ülésén az ifjúsági törvény végrehajtásának helyzetéről, és az ezzel kapcsolatos javaslatokról, további tennivalókról. A városi tanács a határozatra vonatkozóan, összefogva az 1982—84-es évek tennivalóit, feladatterv készítését rendelte el, különös tekintettel a városi KISZ-bi- zottság és úttörőelnökség által kötött együttműködési megállapodásra. A testület tagjainak a véleménye szerint a tervben meghatározott feladatokat elvégezték, s ezt a tényt egyértelműen megerősítették az elmúlt év során megtartott intézményi szintű ifjúsági parlamentek is. Folyamatosan figyelemmel kísérték például a művelődés- és egészségügy területén dolgozó pályakezdő fiatalok lakáshoz jutását, s a rászorulók közül a vb a fiatal házaspárokat rövid időn belül otthonhoz juttatta. Sikeres akciója volt a múlt évnek — a lakáshelyzetnél maradva — az úgynevezett „szobabérlők háza” is, a pedagógusok, egészségügyi dolgozók és egyedülállók részére pedig szállót hoztak létre — a TVK-val való együttműködés alapján. Megállapították továbbá, hogy az intézmények mindenben segítik a fiatal szakemberek beilleszkedését, igyekeznek zökkenőmentessé tenni a munkájukat. A munkavégzésben, a problémák megoldásában jó a kapcsolat a tanácsi apparátus, s az intézmények vezetői, és tömegszervezeti dolgozói között. Az éves és középtávú tervek egyaránt igyekeztek az ifjúság élet- és munka- körülményeit javító fejlesztéseket megvalósítani. Ennek eredményei jelentkeztek például a gyermekorvosi ellátás fejlődésében, az alsó- és középfokú oktatás feltételeinek a javulásában, a teljeskörű bölcsődei és óvodai ellátás biztosításában. A segítség számszerűségéről szólva elhangzott az is, hogy évente mintegy 70—80 ezer forintot használnak fel ifjúságpolitikai alapként a klubok berendezésének javítására, a leninvárosi ifjúsági napok rendezvényeire és tanulmányi versenyekre. A tanácsi apparátus véleménye szerint nemcsak adtak (adnak) az ifjúságnak, hanem kapnak is. Nem véletlen, hogy a társadalmi munkaakciók szervezésekor minden esetben igényelték a fiatalok véleményét és közreműködését, és az sem véletlen, hogy ennek eredményeként évről évre kiemelkedőbb teljesítményeket értek el. —k—g— Tíszalúci pillanatok Két város között Így, tavasz táján, a vendégmarasztaló sár fékezi a bicikliseket és a kutyákat is. Nyugodt séta kínálkozik Ti- szalúcon, hiszen napközben kihalt a község. Az 5500 lakos csaknem minden munkaképes korú tagja ingázó. Számuk mintegy 2600-ra tehető. Elfoglaltságot és kenyeret a megyeszékhely ad. A két város, Miskolc és Szerencs között élő, őrlődő település igazi arcát akkor mutatja, amikor befutnak az embereket hozó vonatok és autóbuszok. A családdal együtt Palócs Lászlót várjuk haza. Hajnalban, negyed négykor kelt, délután negyed négy tájban érkezik. A Miskolci Húskombinát zsírüzemében dolgozik. Vállalta, megszokta a bejárást. A két gyerek, Krisztina és Tamás a legsze- mesebb. — Ott jön apu! Az ikerházat, amelyben a család lakik, én kétszer négyszobásra saccolom. A fiatalasszony (szintén a húsüzemben dolgozik, de most gyesen van) illő szerényseggel tiltakozik. „Csak” három szoba, hall. Testvérével, s annak férjével vágtak bele az építkezésbe. A családi vállalkozásban mind it maguk csináltak, amit tudtak. így olcsóbb. Egy-egv lakás alapterülete meghaladja a száz négyzetmétert. Igaz, a nappali szoba még parkettázásra vár, de a meleget radiátor adja (hatvanezer forintba került a központi fűtés bevezetése), a hatalmas előszobában gondosan kezelt növények pompáznak. Városi a komfort a Táncsics utcai lakásban. — A miskolci orientáltság városi igényeket teremtett. Az ingázók hozzászoktak a jó közlekedéshez, a pormentes úthoz, a vezetékes vízhez, a kényelme» bevásárlási lehetőséget biztosító üzletekhez. A kívánságokat, az elvárt színvonal igényét itt sem adják alább, Lúcon. Csakhogy ezt nem győzzük pénzzel. Ezért aztán az emberek joggal érzik úgy, hogy lépéshátrányba került a település. Nánási Miklós tanácselnök mondja ezt. s töprengés nélkül sorolja, hogy mi kellene: több jó víz, iskola és tornaterem, néhány bolt. Pedig épült itt iskola is, igaz, a 19 tanteremből hét bontásra érett. Járdára, vízelvezetésre tavaly negyedmillió forintot költöttek, s az ivó- vízhálózat megteremtésének munkálatai (a lakossági ellátás aránya negyven százalékosnak mondható) már 1962-ben megkezdődtek. — A fejlődés, a korábbi állapotokhoz képest óriási. Növekszik a népesség, tavaly 94 gyermek született, az iskolások száma nem csökken, jelenleg hétszáz körül van. Évente harminc— negyven lakás épül Tiszalú- con, egy valamirevaló telek ára százezer forintnál kezdődik. Nincs tehát okom, okunk panaszra... De az ember nemcsak a lehetőségekkel mér, hanem az igényekkel is. Szorgalmas, igyekvő nép lakja a két város közötti községet. A hajdan címerrel is bíró település lakói az idén több mint nyolcmillió forint értékű társadalmi munkával akarják gazdagítani szűkebb hazájukat. Kellemes gondja lehet maid az ítészeknek, hogy a sok patrióta közül ki kapjr maid a „Tiszalúcért” feliratú, díszes plakettet.
