Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. március 26., kedd A Hejőcsaboi Cementgyár egy részlete. A Hejőcsabai Cementgyárban [\M\M a veszteség csikenléséérl A kilenc darab hütődob falazását a Hőtechnikai Vállalat szakemberei végzik. A képen Gombár Tibor kőműves és Márton Ernő betanított munkás látható munka közben (jobb oldali kép). A csökemence felújítását is hátráltatta a hideg időjárás (bal oldali kép). Á képernyő elolt Film, emlékezet, történelem Szombaton este Szabó György műsorát sugározta a második program Film és emlékezet címmel. Az adás a Budapesti tavaszi fesztiválhoz kapcsolódott és a Negyven óv legjobb magyar filmjei alcímet viselte A magyar filmkritikusok a közelmúltban szavaztak arról, hogy az elmúlt negyven évben készült hatszázötvenegy játékfilm közül melyik a legjobbnak minősíthető negyven alkotás. Természetes, hogy egy ilyen szavazásnál, ahol ekkora hatalmas mezőnyből kell válogatni, igen eltérő vélemények születhetnek, hiszen csak minden tizehnegyedik film juthat be a negyvenbe. A MOKÉP a közelmúltban tette közzé a szavazatok alapján kialakult negyvenes listát. Sajátos módon, legalább a lista felén, vagy még nagyobb hányadán azok a filmek találhatók, amelyekre — egymástól teljesen függetlenül — szinte kivétel nélkül minden kritikus szavazott. Ezek pedig mind olyan filmek, amelyek valamiképpen történelminek tekinthetők. Nem az átfogó, nagy történelmi eseményeket ábrázolják mind, van persze olyan is köztük, hanem a maguk szűkebb, vagy szélesebb hatókörű mondanivalójával, történetével egy-egy markáns vonást adnak hazánk utolsó negyven esztendejének történetéhez, vágj' arról vallanak, hogy születésük idején mi foglalkoztatta a magyar társadalmat, az alkotó művészeket. Magam is részt vettem a szavazásban, örömmel láttam az országos listán a magam választásának nagyarányú visszaigazolását. Szabó György meghatottan szólt arról, hogy neki, aki egy kis zalai falucskából származik, s kisgyermekkorához nem nőhetett hozzá a film, mint városi kortársainak, mit jelentett a filmmel való első találkozás. Azt hiszem, Szabó első filmélménye százezrekkel közös: a Valahol Európában volt az első film, amit látott. Az a ma már klasszikus értékű alkotás, amelyik harmincnyolc évvel ezelőtt, máig is felülmúlhatatlan drámaisággal, meggyőző erővel szólt arról, mit jelent a háború, mivé teheti azt a gyermeknemzedéket, amelyből a holnap felnőttje lesz. Tucatnyi filmet említett Szabó legkedvesebb emlékei közül, s mindezt most azért érdemes felemlegetni, mert az ő válogatása is azon alapult, mely filmek voltak leginkább az eltelt évtizedek történelmének jellemzői. S ő is ide sorolta a történelmi oknyomozó művek — mint a Budapesti tavasz, a Hideg napok — mellé például a Simon Menyhért születését, amely abszolút magánjellegű eseményt ábrázol ugyan — egy bükki erdész gyermekének születését a hófödte hegyek között —, de azt is megmutatta, hogy milyen volt akkor az emberi összetartás, a segíteni akarás. Film és emlékezet volt az adás címe. Az emlékezet pedig a majdani történelem eleme. A filmet Lenin annak idején azért tartotta a művészetek közül a legfontosabbnak, mert egyszerre százezrekhez tud szólni, közvetítheti az igazat, viheti el a dolgozók igazát. Hozzátehetjük már: a film a maga eszközeivel a történelmi tudatot, a helyes nemzeti érzést és tudatot viheti egyszerre százezrekhez. A televízió közbeiktatásával meg egyazon időben egyszerre milliókhoz. Benedek Miklós Növényvédő szerek a Az idei tél gyakori mínuszrekordjai több alkalommal veszélyeztették a gazdaság energiaháztartásának egyensúlyát. A kialakult helyzetben több száz vállalatnál és üzemnél energiakorlátozást rendeltek el. Ennek következtében sok termelőegységben — részlegesen vagy teljes egészében — rövidebb-hosszabb ideig szünetelt a munka. Ezek közé tartozott a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára. A közelmúltban Bárdos József üzemgazdasági osztályvezetővel és Losonczi László energiagazdálkodási osztályvezetővel arról beszélgettünk: milyen termelés-, illetve árbevétel-kiesést kénytelenek az energiakorlátozás számlájára írni? Az elkövetkezendő hónapokban milyen erőfeszítéseket tesznek a kiesés pótlására? — Az első negyedévben gyárunkban 250 ezer tonna cement és 27 ezer tonna mész előállítását tűztük célul — kezdte Bárdos József. — E két termékünk gyártásához naponta 23 ezer köbméter/ óra földgázra lett volna szükségünk. A január elején elrendelt energiakorlátozás azonban „keresztülhúzta” terveinket, a termelés szinte teljes egészében leállt. — Ténylegesen január 6- án, a reggeli óráktól szünetelt a termelés — kapcsolódott a beszélgetésbe Losonczi László energetikus. Csökkentett mennyiségben kaptuk a földgázt, egészen március 7-ig. Ekkortól már az eredeti igény felét biztosították részünkre, s jelenleg is ezzel a földgázmeny- ayiséggel dolgozunk. — A több mint kéthónapos pihenő milyen veszteséggel járt? — A nemrégen befejeződött értékelés szerint — mondja Bárdos József — a számok a következőképpen alakultak. A cementgyártás során mintegy 160 ezer tonnás lemaradás következett be, ami 150 milliós veszteséget idézett elő. A beszélgetés alkalmával azt is feljegyezhettük, hogy ez a veszteség csak egyik része a keletkezett kárnak. A gyártási költséget mintegy 13.7 millióval megnöveli a hideg miatt bekövetkezett többletmunka. A többlet fajlagos energiafelhasználás is tetemes költségnövekedést okozott az első két hónapban. — Amikor a gyár nem termelt, mivel foglalkoztaka dolgozók? — Dolgozóink többsége ebben az időszakban karbantartási és felújítási feladatokat végzett — mondja Bárdos József. — A kényszerhelyzetben átütemeztük a II—III. negyedévre tervezett felújítási tevékenységet, s amennyire lehetőségeink engedték, be is fejeztük a munkálatokat. Itt is kedvezőtlenül hatott viszont a hideg, a kinti feladatok vontatottan haladtak. így többek között az egyik csőkemence felújítása — még jelenleg is tart. — Az év eleji megtorpanás nehéz helyzet elé állította a cementgyári kollektívát, hogyan ítéli meg a folytatást? — Az év hátra levő időszaka igen feszített munkatempót követel majd a kollektívától. Mindent elkövetünk, hogy a lemaradást megszüntessük. Dolgozóinkon nem múlik az év elején elhatározott célok valóra váltása. Kép és szöveg: Csákó Gyula Kommunista műszak a pamutionóban Három évtized alatt, a most jubileumára készülő Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyára mindig nevezetes volt arról, hogy — hagyományaihoz híven — teljesítményeikről országosan is elismeréssel beszélnek. Az elmúlt két hét alatt vasárnap délutánonként a 4-es és az I-es műszak dolgozói kommunista műszakot tartottak, elhatározva: kiváló teljesítményekkel köszöntik a párt XIII. kongresszusát. A két műszak bére elérte a 44 ezer forintot. A 243 dolgozó 14,8 tonnával több fonalat termelt, mint amit a terv előírt. Az orsózóban ugyanakkor 7,1 tonna több- letfonal termelésével zárták a műszakot. Az így keresett munkabért felajánlották a gyár nyugdíjasainak támogatására, valamint a világifjúsági találkozó céljaira. Az egyéb területeken dolgozók közül * — mintegy hetvenen — március 23-án és 24-én dolgoztak kommunista műszakban, amelynek munkabérét — az előző két műszakhoz csatlakozva — szintén a nyugdíjasok támogatására ajánlották fel. Kiállítás Sárospatakon A fejedelem halálának 250. évfordulója alkalmából Tisztelet Rákóczinak címmel kiállítás nyílik szerdán, március 27-én Sárospatakon. A kiállítást Takáts Gyula, a város tanácselnöke nyitja meg a Rákóczi Múzeum Erdélyi János termében, délután fél 5 órakor. Az eseményhez kapcsolódva adják át az évfordulóra hirdetett gyermekrajz-pályázat nyerteseinek a díjakat. A kiállítás május 2-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10—18 óra között. A Chemolimpex és a szovjet Szojuzhimexport Külkereskedelmi Egyesülés 1985-re további 64,3 millió rubel értékű szerződést kötött magyar növényvédő szerek szovjetunióbeli szállítására. így az idén a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény keretében 110 millió rubel értékben küldenek a hazai vegyipari vállalatok különféle gyomirtó, gomba- és rovarölő szereket szovjet partnereiknek. Az egyezmény keretében most első ízben szállítja szovjet exportra új kukorica-gyomirtó szerét a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek. Bencsik János az LKM öntő-formázó csoportvezetője Beszélgetésünkkor tömör, sallangoktól mentes mondatokban fogalmazta, a véleményét az elmúlt években — még inkább az elmúlt hetekben — felgyorsult életének fontosabb eseményeirőj. Részt vett a Lenin Kohászati Művek, a miskolci városi és megyei pártértekezleten és küldött lesz a XIII. kongresszuson is. Nagy megtiszteltetés ez számomra — mondta — de legjobban annak örülnék, ha szót kaphatnék a kongresszuson. Miről beszélnék? Arról, amiről már a miskolci városi pártértekezleten is szóltam. A munkás- osztály, a kohászok életéről, gondjairól. Ügy vélem, hogy napjainkban, az elmúlt években csökkent a nagyüzemi munkásság tekintélye. Munkatársaimmal együtt például naponta érzékelem a jól képzett szakemberek hiánya miatti hátrányokat. A jelenlegi szabályozórendszerben is nehezen értem meg, és fogadom el az ok-okozati összefüggéseket. Elég nehéz meggyőző érveket találni ahhoz, hogy valaki gmk-ban, egy tsz melléküzemág, szakcsoport tagjaként, vagy valamilyen más formában többet keres — esetleg ugyanott —, mint ahol főállásban van, vagy volt. Bencsik János, a Lenin Kohászati Művek öntő-formázó csoportvezetője. Törzsgárdatag és sok-sok munkatársa szemében még rangja van ennek. 1956 óta dolgozik a kohászatban. Esti tagozaton végezte a kohóipari technikumot. Az acélöntődéi pártalapszervezet titkára. Egyéves pártiskolát végzett, öt éve tagja az LKM pártbizottságának. Felesége is a kohászatban dolgozik. A miskolci és a megyei pártértekezleten is azok a hozzászólások ragadták meg a figyelmét, amelyek hozzá hasonlóan, nyíltan, az elmúlt évek tanulságait levonva, a jövőre gondolva, kendőzetlenül szóltak a megoldásra váró problémákról, örült, hogy a megyei pártértekezleten jelentős hangsúlyt kapott a kohászat és a bányászat helyzete. Bízik abban, hogy megfelelő segítséget kapva, jobb idők következnek. Ö és sok-sok társa fegyelmezetten dolgozik. Fontosnak tartja az állam- polgári és a munkafegyelem javítását. Szerinte is legalább annyi gondot kell fordítani a kötelességekre, mint a jogokra. Jobban kell takarékoskodni anyaggal, energiával. Elmondta, hogy szinte napi feladata, hogy elintézze: munkahelyén fényes nappal kapcsolják ki a világítást. Apró dolgok, de ezek is számítanak: ezekből a részekből áll össze az egész. Tisztességesen dolgozik, viszonylag jól keres, örül az eredményeknek és keresi azokat az utakat, amelyekkel környezetében, munkahelyén előre tudja lendíteni a dolgokat. Találkozásunkkor sok megoldásra váró probléma szóba került. Bencsik János nem panaszkodott, hanem kritikusan és önkritikusan, tárgyilagosan értékelt. A feladatokról, a tennivalókról, a problémák megoldásának lehetséges módozatairól beszélt. Múltja, jelene, jövője a kohászathoz köti. Bízik benne, hogy a pártkongresz- szus konstruktív, előremutató programot fogad el. (Petra)
