Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 i » ...... ..... ■■ .1985. március 26., kedd (Fol ytatás az 5. oldalról] A jaltai tanácskozás nagy­ban Segítette a fasizmus fe­letti végső győzelmet, a potsdami megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európában beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e dokumentumo­kat, mert a fasizmus szét­zúzását, a béke megalapo­zását szolgálták. Az antifasiszta koalíció ■példájára kellene összefog­niuk ma is — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — az országok ügyeit intéző felelős vezetőknek. Összefogni minden népnek a világot fenyegető háborús veszélyek ellen, a Földünket érintő kérdések megoldása érdekében — ez volna a he­lyes, a jó és a követendő út az emberiség számára. Mi következetesen folytatjuk békepolitikánkat. A jövőben is erősítjük együttműködé­sünket a testvéri kommunis­ta pártokkal, minden más haladó erővel, szolidaritást vállalunk a szabadságukért harcoló népekkel, kapcsola­tokra törekszünk minden mozgalommal, párttal, or­szággal, amely erre a maga részéről is kész. Népink nagy sorsfordulója Kedvtó Elvtársak! A mai alkalommal is szól­ni kívánok felszabadulásunk 40. évfordulójáról. Nagy sorsforduló volt népünk éle­tében, amikor 1945. április 4-én a szovjet hadsereg fel­szabadította Magyarország teljes területét a hitleri fa­siszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott. Népünk negyven évvel ez­előtt talpra állt. Az ország területén még folytak a har­cok, amikor létrejött a Nem­zeti ■ Függetlenségi Front, Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány, amely teljes joggal és a nép nevé­ben hadat üzent a náci Né­metországnak, hozzálátott az ország újjáépítéséhez, az új haza megteremtéséhez. Nem felejtjük el a Szov­jetunió áldozatait, a. szovjet •hősöket, akik elhozták né­pünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a velük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az anti­fasiszta koalíció más nem­zeteinek -fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták el­len itthon és Európa szinte minden frontján küzdő igaz elvtársainkra, a magyar ha­zafiakra, a magyar ellenál­lókra és azokra, akik elestek a fasizmus elleni harcban, a nép jobb jövőjéért folyta­tott küzdelemben. Mindazoknak,, akik a ma­gyar nép felszabadítását se­gítették, äz őszinte hála és köszönet, a tisztes emlékezés szaván túl azt tudjuk mon­dani, hogy a magyar nép él­ni tudott szabadságával. A munkásosztály, a nép kivív­ta hatalmát, szocialista tár­sadalmi rendszert teremtett a Magyar Népköztársaság­ban. Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett eltaka­rítani a háborús romokat, megindítani az életet, _ le­küzdeni az inflációt, meg­vívni a hatalomért folytatott harcot. De ezekben az évek­ben éltük a szocialista elvek és normák eltorzításának sú­lyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyarországon való­jában 1953 nyarán kezdődött, az 1956-os ellenforradalmi felkelésben csúcsosodott ki és 1957 nyarán fejeződött be. S e 40 év része a kon­szolidálásért folytatott poli­tikai, gazdasági és kulturális tevékenység is. Népünk e négy évtized alatt sok aka­dályt leküzdött, százados el­maradottságot hozott be. Ha­zánk fejlett mezőgazdaság­gal rendelkező, ipari ország­gá vált. Ez a negyven év igaz tör­ténelme és legfőbb eredmé­nye; ez a történelmi tragédi­ákat túlélő, a korszakos vál­tozásokat megvalósító ma­gyar nép történelmi műve. Pártunk büszke arra, hogy ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot hozva, mindig ott voltak a kommu­nisták. Karcunk, munkánk nem volt hiábavaló Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes építőmunka eredményeit. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó, úgynevezett békeévhez vi­szonyítom. Ma a nemzeti jö­vedelem több mint hatszo­rosa az 1938. évinek. Az ipari termelés több mint tizen- négyszerese, a mezőgazdasá­gi termelés kétszerese az ak­korinak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 szá­zalékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-bán 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban összesen 19 ezer személygépkocsi közlekedett, ma — csak magánhaszná­latban — 1 millió 344 ezer, a családok egyharmada ren­delkezik személygépkocsi­val. 1938-ban 200 ezer ma­gyar utazott külföldre, az el­múlt évben 5 millió 400 ezer. 1938-bán a lakosság kis ré­sze volt jogosult nyugdíjra, ma megfelelő feltételek mel­lett minden dolgozó ember; az ország lakosságának 21 százaléka kap nyugdíjat. Ma tízezer lakosra háromszor annyi orvos jut, mint 1938- ban. Joggal mondhatjuk: pár­tunk,. munkásosztályunk, né­pünk harca, munkája nem volt hiábavaló. Ilyen hatal­mas fejlődésre csak a sza­baddá vált és szocialista út­ra lépett nép volt képes, amely erőfeszítéseiben élvez­te a világ haladó erőinek támogatását. Meggyőződéssel állíthatjuk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket össze­fogva és gyarapítva, biza­kodva nézhetünk a jövőbe. Céljainkat elérjük, tervein­ket megvalósítjuk, felépít­jük a fejlett szocialista tár­sadalmat, gazdagítjuk, gya­rapítjuk hazánkat, a szocia­lista Magyarországot. A Központi Bizottság ne­vében kérem, hogy a beszámolót, a szervezeti sza­bályzat módosítására tett ja­vaslatot és a határozatter­vezetet a kongresszus vitas­sa meg és fogadja el. Ké­rem, hogy pártunk XIII. kongresszusa mondja ki; folytassuk, erősítsük fő poli­tikai irányvonalunkat. Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, s annak XIII. kongresszusa! Éljen a szo­cializmust építő magyar nép! Éljen a proletár internacio­nalizmus és a népek barát­sága! Éljen a szocializmus és a béke! Sfenes iiilras sziléi liléi Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után, Gye- nes András, a KEB elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Ellenőrző Bizott­ság jelentéséhez. Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizott­ság egyetért a Központi Bi­zottság beszámolójával és azokkal a megállapítások­kal, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat módo­sítására vonatkozó ajánlá­sokkal egyetértenek, , java­solják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati ja­vaslattervezetet alkalmasnak tartják arra, hogy a kong­resszus vitája és döntése után az előttünk álló idő­szak tennivalóinak vezérfo­nala legyen. , — A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gye- nes András — a beszámolá­si időszakban együtt mun­kálkodott a párt vezető tes­tületéivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, ame­lyet a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus hatá­rozatának megfelelően kép­viselt. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye, hogy ez a politikai vo­nal jó, bevált, a tapasztala­tok és az élet igazolta. Eb­ben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzé­se és az új jelenségek mar­xista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tenni a társadalmi haladást ténylegesen elősegítő elgon­dolások, megoldások között, valamint azok között, aíne- l.yek csak látszólag mutat­koztak ilyennek. — A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék eilen, amely bár­mely oldalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába próbálná zárni a gondolko­dást és a cselekvést. Ra­gaszkodott a marxizmus— leninizmus alapjaihoz, be­vált elveinkhez és gyakorla­tunkhoz, társadalmunk szo­cialista jegyeinek gazdagítá­sához. Nem engedte, hogy ezekre az alapokra és elvek­re bárki is ráüsse a korsze­rűtlenség. a maradiság bé­lyegét, és a mindenáron való változtatás ürügvén. mint elavultakat, elvesse azokat. Ugvanakkor kritikus szemmel, de a szükséges ér­zékenységgel ítélte meg az úiat. felkarolta és támogatta mindazt, ami ügyünket elő­re viszi. — A párt a változó felté­telekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve valósí­totta meg céliait és mozgó­sította a szocializmus min­den hívét ezek elérésére. A Köznonti Ellenőrző Bizott­ság iavasolia a kongresszus­nak. hogy ezt a politikát is­merje el. támogassa és a kö­vetkező időszakra is erősít­se meg. — Pártunk egységes és be­tölti vezető szerepét. Bizo­nyítják ezt azok az eredmé­nyek. melyekről a Központi Bizottság a kongresszusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk éa bajunk ellenére is megőriztük tár­sadalmunk stabilitását, és szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapí­tottuk. Mindez azért volt lehetséges, mert pártunkban alapvetően rend van, a párt­tagok túlnyomó része fe­gyelmezetlen végzi feladatát;. — Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vannak kitéve. Olyan idő­szakban élünk, amikor ha­mar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cse­lekvésre, milyen erős a pórt iránti hűsége. Pártszerve­ink, szervezeteink és párt­tagjaink összességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mérték­ben a párttagok politikai, közéleti és munkahelyi helyt­állásának köszönhető. Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a párt­ban a beszámolási időszak­ban is érvényesült a demok­ratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a pár­ton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusá­nak is alkotója, formálója: — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye — mondotta a további­akban —, csak ott szület­hetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége .— majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az el­lenőrzés. a beszámoltatás. — Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányítá­sában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vállal­nia kell azt is, hogy mun­kájáról számot adjon, tevé­kenységének ellenőrzését ne csak elviselje, hanem igé­nyelje, és ő maga is ellen­őrizzen. Az ellenőrzés nem­csak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadal­munk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos ele­me is. Az előadó ezután a társa­dalmunktól idegen jelensé­gekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalko­zott. — A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jö­vedelemszerzést, az ügyes­kedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdago­dást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvo­nalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfe­lelő társadalmi és anyagi el­ismerésben. A munka sze­rinti elosztás elve még nem elég következetesen érvé­nyesül, s ez kedvezőtlenül . befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatás­sal van a munkafegyelem­re is. — A csúszópénz, a hála­pénz, a szívességi szolgálta­tás, a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakultak. Sokan téve­sen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükség- szerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy vél­jük, hogy a szabályok pon­tosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a ne­velőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazá­sával. a szigorúbb számon­kéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visszaszo­ríthatok. — A párt határozott ál­láspontja. hogy a nem- kívá­natos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell lep­lezni, elkövetőiket felelős­ségre kell vonni. Ennek el­lenére gyakran azt tapasz­taljuk, hogy a vétkeseket mentegetik, a hibáikat ki­sebbítik, a számonkérést el­odázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amely bom­lasztja' társadalmunk erejét, gyengíti jogrendjét, veszé­lyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvá­nuló bizalmat, azt a bizal­mat, amely politikánk szi­lárd bázisa. Ezt követően — az elfo­gadott ügyrendnek megfele­lően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizott­ságának beszámolója, vala­mint a Központi Ellenőrző. Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítések felelt. Ä kongresszus v:táia a cselekvő einler Grósz Károly felszólalása Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tag­ja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, a főváros küldötte volt. Grósz Károly a fővá­ros csaknem 224 ezer kom­munistája megbízásából je­lentette a kongresszusnak, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusára, majd így folytatta: — A kongresszusi irányel­vek vitája jelentősen hozzá­járult a pártegység erősíté­séhez, a párton belüli de­mokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kap­csolatok elmélyítéséhez, Az eszmecserék legfontosabb ta­pasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommu­, nisták magúkénak vallják pártunk politikái céljait, a több évtizede következetesen folytatott, , állandóan meg­újuló politikai vonalát. Most, amikor a szocialista építő- munka sok területén igyek­szünk új módszereket talál­ni, párttagságunk megnyug­vással látja, hogy a meg­újulási folyamatok elén min- , denütl ó-párt és annak Kím- , ponti Bizottsága.;áll. A bu­dapesti kommunisták teljes mértékben támogatják pár­tunk vezetését a jövő cse­lekvési irányainak kimun­kálásában, az új utak kere­sésében.' :< A felszólaló köszönetét mondott a Politikai ' Bizott­ságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a fővá­ros fejlődéséhez nyújtott. Összegezve azt mondha­tom. hogy Budapesten az utóbbi években alapvető tár­sadalompolitikai céljainkat megközelítettük, de mara­déktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak élet- körülményéi a társadalmilag legindokoltabb területeken javultak,- .azonban jelentős azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát nem sike­rült megőrizni. — Tapasztalataink — mon­dotta.--- azt bizonyítják, hogy . a magyar gazdaság igazi és viszonylag könnyen mozgó­sítható tartaléka az alkotó, cselekvő ember. A gazdasági fejlődés meggyorsítása szem­pontjából a csaknem 200 ezer műszaki értelmiségi té- vékenységét tartom kiemel­kedően fontosnak. A gazdasági fejlődés meg­gyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a mű­szaki fejlesztésnek. A buda­pesti pártértekezlet úgy fog­lalt állást, hogy a. következő ötéves - tervben az elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívá­natos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tart­juk a meglevő, korszerű mű­szaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a • feavelem megszilárdítását. Kötelességem kijelenteni, hogy a fővárosi inarban sem tudtuk, következetesen végig­vinni a szelektív feilesztésre jránvuló program végrebai- tását. A közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártérte- kezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének .vizsgálatára. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagy igény van a lormaliz- mus elleni küzdelemre, a pártegysóg vitákban, eszme­cserékben történő megújítá­sára, . a pártépítési muhsá egyenetlenségeinek meg­szüntetésére. Mindez azt lel- zi, hogy tagságunk óvja, fél- Ji a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Erre a tennivégyásra, akti­vitásra építve kell növelni a párt vezető szerepét a jö­vőben is. Legfontosabbnak a moz­galmi jelleg továbbfejleszté­sét tartom. Rendszeresebben kell vállalni a párbeszédet politikánkról a pártonkívüli- ekkel. Másik feladatunk a pártmozgalom közösségi vo-' nás-ainak erősítése. Fellépni a- párton belül jelentkező — divatos szóval kifejezve — elidegenedés tünetei ellen. A mai helyzetünk minden kom­munistától önálló gondolko­dást, ügyünk igazába vetett hitet, nagyobb politikai Bá­torságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véle­ményüket és képviseljék is azt. Ennek egyik olca bizto­san az. hogy vitakultúránk ■‘nem elég fejlett, a különbö­ző vélemények iránti túré-:, képességünk alacsony, az egyéni \’é leménynvi Iván í tás­nak ay, indokoltnál nagyoob a kockázata. Ezen változtat­ni kell. A tudatosság és a kom­munista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügye­be vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az ér­dekeken és a logikai meg­fontolásokon túl is (összeKöt bennünket, amely érzékeny- nyé telsz egymás gondjai és bajai iránt, amely felébresz­ti bennünk a felelősségérze­tet. a segítőkészséget, amely megacélozza tenniaikarásun- kat a jobb. szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly. CSENTE JENŐ frontmester, a Tatabányai Szénbányák küldötte bevezetőjében arról szólt, hogy a Tatabányai Szénbányák egyik legnehe­zebb időszaka volt az elmúlt öt: év. Kimerülőfélben van­nak a régi bányák — már csak két akna működik —, ugyanakkor az eocénbányák még nem érték el a terve­zett termelést. A felszólaló kérte a kong­resszus támogatását: a bá- nyafejlesztések minél hama­rabb eredményezzék azt, hogy a szabad szombatok és vasárnapok a szénbányá­szokra is vonatkozzanak, és a szocialista életmód szá­mukra is valósággá váljék. LÉRÁNT KÁROLYNÉ, a Pápai Textilgyár KlSZ-bí- zottságának titkára, Veszp­rém megye küldötte hang­súlyozta: a párt építhet az ifjúság hazaszeretetére, tu­dására, tettrekészségére. Az irányelvek vitájáról szólva kiemelte: nemcsak fi­gyelmet kapott a nők hely­zete, hanem — a hagyomá­nyokhoz híven — maguk a nők is aktívak voltak a vé­leménynyilvánításban A Pá­pai Texlilayár hődolgozói ott ■ voltak évtizedeken át az osztályküzdelmekben, a mun­kában mindig főszerep ju­tott nekik, és ma is pél«át .mutatnak — tette hozzá. (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents