Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-21 / 67. szám

1985. március 21., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 (f| „Változatlanul a szülőké a legnagyobb felelősség” Eddig elsősorban a szülői magatartás árnyoldalai ke­rültek felszínre. Nem mintha jó példákkal nem szolgál­hattak volna beszélgető part­nereim; egyszerűen azért, mert mindnyájan úgy érez­ték, hogy ezekről a dolgok­ról kell beszélniük, ha már lehetőséget kaptak a szólás­ra. A mai, befejező részben a szürke színek feketére sötétülnek, hiszen akikkel beszélgettem, Miskolc „gyám­ügyesei” (gyámügyi előadók, főelőadók, osztályvezető stb.), név szerint: dr. Sáfrányné dr. Vörösváry Ildikó, Küblik Veretlené, dr. Tóth Margit, Jirkovszkyné Szép Mária, Soósné Krotos Erika, Kovács Irén és Juhász Judit. Való­ságos kerekasztal-beszélge- tésnek is beillett eszmecse­rénk, és már eleve meghatá­rozta témáját, hangnemét a tény: akikkel ők foglalkoz­nak, veszélyeztetett gyere­kek, veszélyeztetett családok, valamilyen oknál fogva az élet perifériájára szorult emberek. (Ebben a részben sem terhelem az olvasót a nevek ismételgetésével: a lé­nyeget tekintve mindegy, hogy melyik gondolatot, me­lyikük fejtette ki.) A bevezetőben, mikor az anyaság fogalmáról, szere­péről csak általánosság­ban beszélgettünk, némileg eltéyt véleményük az eddig hallottakról abban, hogy az anyai magatartás megválto­zását nem lehet csak a nők munkába állásának szám­lájára írni. Hiszen falun is, városon is a nők zöme ré­gen is legalább annyit dol­gozott, mint a maiak. Leg­több családban több volt a gyermek, sok munka volt a ház körül, állatot tartottak, a földeken dolgoztak, s a családot is jobban ki kellett szolgálniuk. De egyszerűb­ben, célszerűbben nevelték a gyermekeket, nem olvastak ugyan szakkönyveket, mégis tudták, mikor, mi a teendő. Nem idegeskedtek, több tü­relmük volt, okosabban sze­rették gyermekeiket, mint a mai anyák többsége. Rátérve munkájukra, ta­pasztalataikra, először is azokat az okokat tárták fel. amelyek miatt egy csalán egy gyermek ügye éléin1-- került. Gyermeki magatartás. A háromnapos igazolatlan hi­ányzást az iskola már jelzi a gyámügynek, és a csavargó, iskolakerülő gyermekkel már foglalkoznak. Súlyosabb az eset. ha a gverek bűnt követ el. alkoholizál, színe­zik. rossz baráti körbe, ga­leriba kerül. Szülői magatartás. A szülő betegsége. alkoholizmusa (többnyire nemcsak az eRv>'- szülőé. néha az egész, csalá­dé). munkakerülése szociális okok, környezeti okok. A segítség egyszerűbb formája, mikor a gyermek megmarad a családi körben, de figyelik magatartását, körülményeit, rendszeres időközönként beszámoltatják cselekedeteiről. Ha ez nem jelent megoldást, akkor ki­szakítják környezetéből, s vagy állami gondozásba ke­rül, vagy gyermeknevelő in­tézetbe, esetleg gyámszülők­höz, vagy örökbefogadó szü­lőkhöz. — Egyre több szülő, több anya alkoholizál. Egy példa. Nemrégiben egy négyéves kislányt vettünk állami gon­dozásba. Az anyja, a velük élő elmebeteg testvére és a nagymama lakik együtt. Mindhárman alkoholisták. Az egyszoba-konyhás la­kásba a rendetlenségtől, szennytől, bűztől belépni sem lehet. Bár szerették a gyermeket, mégis állami gon­dozásba vettük, hiszen ve­szélyeztetettsége egyértelmű volt. Ilyenkor az anyát is jó volna kiszakítani környeze­téből, hiányzik egy olyan -anyaotthon, ahol • ezeket a nőket helyeznék el, esetleg a gyerekkel együtt. — Ne gondolja, hogy csak a lumpen családoknál gond az alkoholizmus. A jól szi­tuált családoknak jobban módjuk van titokban tarta­ni, ha az egyik szülő iszik, de az ilyen „jobb” helyről származó gyermekek játsza­nak pl. „üvegforgatós” (vet- kőztető) játékot. Meglepő talán, de ezeknek a gyere­keknek egy része vonzódik a „szabad”, cigány életforma felé is. Meglepően sok lány keres közülük cigányfiúi magának. De a felnőttek kö­zött is találunk ilyeneket. — A fiatalok körében fel­mérhetetlen károkat okoz a szipózás is. A fiatalkorú bűnelkövetők 80 százaléka szipózik. De már nemcsak a ragasztózás a divat, hanem gyógyszert szednek és isznak rá. A legtöbb lopás is ezzel van összefüggésben. Először ezeket a szereket lopják (nincs pénzük gyógyszerre és italra), s aztán mellé még amit találnak. Nem szabad „szeméremből” hallgatni ezekről a dolgokról, hiszen a legtöbb szülő nincs tisztá­ban ezekkel a veszélyforrá­sokkal. Sajnos sok olyan gyermekről, fiatalkorúról is tudunk, akik a kábítószerek­től mór a betegség gyógyít­hatatlan stádiumáig jutottak. — Úgy tapasztaljuk, hogy a sok elsietett, túl fiatal kor­ban kötött házasságban szü­letett gyerekekkel van a legtöbb baj. A huszonéves szülők gyerekei közül kerül ki a legtöbb „válási árva”. A szülők egy-két gyerek után jönnek rá, hogy ők még „élni akarnak”. Az anyák otthagyják a gyereket az apának, csináljon vele, amit akar. Fordítva is igaz, ez, persze. Férjek feljelentik íe-. leségüket, hogy az nem gon­dozza, elhanyagolja a gyere­keket, az eszükbe sem jut, hogy ők is elláthatnák őket. — Sok olyan példával is szolgálhatunk, ahol a gyere­ket egyszerűen csak külön­böző céljaik elérése érdeké­ben szülik. Például lakás- szerzés reményében vagy azért, hogy pénzhez jussa­nak. Sok család él csak a családi pótlékból, persze ezt nem a gyerekre, nem éle­lemre, hanem italra költik. A büntetés elkerülése érde­kében is szültek már gyere­ket. — Vannak aztán olyan „jó” anyák, akik csak gye­reket akarnak, férjet nem, pedig a gyereknek az apára is szüksége van. Az elvált szülők közti gyűlöletnek is a gyermek a szenvedő ala­nya. Találkoztunk olyan el­vált anyával, aki azt hazud­ta gyermekeinek, hogy az apjuk meghalt. Még a te­metőbe is kivitte őket, a sírt megmutatni, pedig az apa élt! — Sok anya úgy szüli meg gyermekét, hogy látni sem akarja többé. Volt, aki a testvére ellopott személyi igazolványával ment szülni, hogy könnyebben otthagy­hassa a gyereket a kórház­ban. Az intézetnél, az állami gondozásba kerülésnél is rosszabb a szülő számára, ha örökbe adja gyermekét, hiszen ezáltal örökre lemond róla. Más nők egy része nem viseli el az egyedüllétet. Élettársat szerez, aki fon­tosabb, mint a gyereke. In­kább a saját lányát is fel­kínálja, csak el ne hagyják. Az elvált szülőknél az anya —- hiszen a bíróságok majd­nem mindig az anyánál he­lyezik el a gyerekeket — gyakran nem engedi apjához •látogatóba sem a gyereket. mert annak „nője” van, ez rossz hatással van a gyerek­re. Az eszébe sem jut, hogy ő is új élettárssal, vagy férj­jel él együtt. — A problémás családok zömében a legnagyobb a „gyermekáldás”. Ilyen he­lyen a családtervezés fogal­ma ismeretlen. A férjek hal­lani sem akarnak a fogam­zásgátlásról, úgy tartják, hogy ha szedi az asszony a tablettákat, egyszerűbb neki félrelépni. Így születnek a gyermekek sorban, az ilyen családokban újratermelődnek a gondok. Talán túlságosan is rend- szertelenül „öntöttem nya­kon” az olvasót ezekkel a cseppet sem szívderítő véle­ményekkel, de úgy gondo­lom, hogy így, fésületlenül nagyobb a hatásuk, mint ha letompítom, lekerekítem az elmondottakat. De mi a megoldás? Van-e kiút? A gyámügyesek egyik panasza, hogy gyakorlatilag nincs a kezükben olyan eszköz, amellyel hatásosan, a kény­szerítés erejével léphetné­nek fel a gyermeküket elha­nyagoló szülők ellen. (Úgy tűnhet, hogy a gyámügyiek szülőellenesek, pedig egy­szerűen csak gyerekpártiak.) Feljelenthetik ezeket a szü­lőket, aztán vagy elítélik őket, vagy nem. Ezen a té­ren is túlságosan bonyolult és nehézkes az ügyintézés. Talán segítséget jelent, ha nálunk is funkcionálni kezd a családgondozó hálózat, mely nemcsak a gyermekek­kel, de a szülőkkel is fog­lalkozik majd. Befejezésül még egy gon­dolat, melyet szintén a be­szélgetés résztvevői mondtak el. v— jó, hogy jött, jó, hogy ír a munkánkról. Állandó­an emlegetik a „társada­lom”, az iskola, a gyámosok felelősségét. Arról alig be­szélnek, hogy változatlanul a szülőké a legnagyobb fe­lelősség. Akárhogy is ala­kulnak az életformák, min­denképp a szülő az első a nevelésben. Szatmári Lajos Elcserélt Kellemetlen eset történt velünk a közelmúltban. Ez év januárjában beadtunk egy filmet a miskolci 124-es szá­mú Ofolértba. Amikor a ké­pek elkészültek, kiváltottuk, és csak otthon vettük észre, hogy a képek közül kettő nem a miénk. Visszavittük a képeket, de panaszunkra csak annyi volt a válasz, hogy nem tudják kikeresni, kivel cserélték el. Azóta sem kaptunk orvoslást, pedig többször is érdeklődtünk. Forgács Jánosné, Ernőd, Akác út 24. szám A két kép közül az egyi­ket itt közöljük, ha felisme­ri tulajdonosa, levélírónknál átveheti. S, hogy ez a panasz nem áll egyedül, még egy hason­ló esetet szeretnék közread­ni. amely velem történt meg. Beadtam egy színes filmet a miskolci Korvin Ottó utcai Ototértba, előhívásra és na­gyításra. A képek elkészültek, de a kibontott borítékból idegen, ismeretlen család ké­pe nézett rám. Az üzletben elmondták, hogy reklamál­jam meg, ez hosszú időt vesz majd igénybe, mert a színes nagyításokat nem helyben, hanem Budapesten készítik. Vártam egy hónapot, de a sa­ját felvételeim nem kerül­tek elő. Igaz. a borítékomban ta­láltam egy levelet, amikor már sokadszor érdeklődtem. Esküvő lliiiliil A Megyei Alkoholellenes Klub napról napra eredmé­nyesebben tevékenykedik. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ ad számukra otthont, és rendszeresek a klubdél­utánok a gyógyult, vagy gyógyulni vágyók számára. Az utóbbi időben sűrűsöd­tek a programok. Nemrég a Miskolci Nemzeti Színház művészei adtaik műsort, majd utána ingyenes jogi tanács­adásban volt részük. A kö­zeljövőben pedig két klubtag házasságkötésére kerül sor. A házasulandók .itt ismer­kedtek meg, és a klub tag­jait meghívják az esküvői rendezvényre is. Amint látható, az alkohol- ellenes mozgalom megyei bázisa sokoldalúan segíti a klub tagjainak művelődését és szórakozását. Bebizonyít­ják, hogy kóla mellett is jól érezheti magát az ember. Sass Négy község gondja __ ___ pSMg P anaszunkkal többször fordultunk már különböző szervekhez, de sajnos kéré­sünkre még válasz sem ér­Dolgozókat alkalmaznak A Herman Oltó Múzeum (Mis­kolc, Felszabadítók u. 28.) pá­lyázatot hirdet műszaki előadói állásra. Szükséges szakképesítés: építőipari szakközépiskolai vég- zettséK. Bérezés a 24 1983. (XII. I«.) AHMH sz. rendelkezés sze­rint. A munkakör azonnal be­tölthető, A 1». sz. Általános Iskola fel­vételre keres 1 konyhalányt, I takarítónőt, valamint nyugdíjas beszerzőt. Jelentkezés az isko­lánál. Miskolc, Katowice u. 17. A Diósgyőri Édesipari Gyár azonnali belépéssel alkalmaz: 1 fő hütögépkezelőt, l fő kőmű­vest, 1 lő segédmunkást. 2 és 3 műszakba női munkavállalókat 8 általános iskolai végzettséggel, fizikai munkára. Éjszakai mű­szak tíO'Vos műszakpótlékkal el­számolva. jelentkezés: Diósgyőri Édesipari Gyár munkaügyi osz­tályon. Miskolc III., Fürdő utca 4. sz. Szőlészeti ágazat vezetőt kere­sünk felvételre. Jelentkezés: Ár­pád Vezér Szőlőtermelő Szakcso­port, Szerencs, Rákóczi u. 44. Belvárosi intézmény megbízha­tó, munkabíró takarítónőt ke­res. Jelentkezést „Szabad szom­bat 749” jeligére a kiadóba ké­rünk. Felvételre keresünk fiatal, kar­bantartással foglalkozó gépész- mérnököket. Jelentkezés: ÉG- SZI „Szlnva” Szervező és Szá­mítástechnikai Leányvállalat. Miskolc, Bacsó Béla u. 26. szám. A Mátra Élelmiszer- és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat köz­pontja (Miskolc, Állomás u. 1.) felvételt hirdet SZTK-iigyintézői munkakörök betöltésére. Tanfo­lyami végzettség szükséges. Az állások azonnal betölthetők. Fize­tés megegyezés szerint. Az Ózdi Kohászati Üzemek Szállítási Gyáregysége felvételre keres: vasútforgalom-irányítói munkakörbe és KTG-vezetői munkakörbe közlekedési mér­nök, illetve üzemmérnök szak­embereket. A munkakörök azon­nal betölthetők. Lakás megold­ható. A jelentkezéseket szakmai önéletrajzzal az Ózdi Kohászati Üzemek személyzeti és oktatási főosztály, özd, PL: 218. 3602 címre kérjük megküldeni. Rész­letes felvilágosítást, Özd 11-344 225 és 52-73 MAV-telefonon adunk (Gérecz Sándor, szállítási gyár­egység vezetője és Miké János­né személyzeti vezető). Felvételre keresünk személy­gépkocsi alkatrészismerettel ren­delkező fiatal, kezdő munkatár­sat eladói munkakörbe. Érdek­lődni lehet: AUTÓKFR, Zsolcai kapu 7. sz. alatt. A Borsod megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat maga» kereseti lehetőséggel alkalmaz kurityáni, putnoki, kazincbarcikai munka­helyekre kőműveseket, ács-áll­ványozókat, segédmunkásokat. Kiemelt különélés! pótlékot és a munkahelyekre Miskolcról autó- buszjáratot biztosítunk. Jelent­kezni lehet: Kazincbarcika, Bar­tók B. u. 22. VIII. ép.-vez. kezeit, pedig gondunk, négy községet érint: Regéc, Mo­gyoróska, Fony, Korlát. 1984. augusztus 20-án meg­jelentek a falragaszok, hogy megszűnik a csaknem 30 éven keresztül érvényben le­vő autóbusz-menetrend, amely összhangban volt a Szerencs—Hidasnémeti sze­mélyvonatokkal. Eddig leg­feljebb félórás várakozással el tudtunk jutni az említett községekbe, vagy onnan bár­hová. 1984 augusztusában az építők átadták a Vizsoly— Novajidrány közötti új ösz- szekötő közutat, így minden Volán-járat a novajidrányi állomásra érkező-induló vo­natokhoz csatlakozik. A fent említett községek­ben ugyan közlekedik 1—2 emberrel napközben járat, do ezekkel nem tudunk mun­kába járni, tehát marad a gyaloglás, vagy a többórás várakozás. Kérésünk az volt, hogy minden hétköznap Szerencs felől Korlát—Vizsolyba 18.34 órakor érkező vonathoz le­gyen autóbuszcsatlakozás. A busznak csak 24 percet kel­lene várni, hogy a Szerencs felől érkező utasokat felve­hesse. Megemlítem itt. hogy a múlt év szeptembere előtt, a busz 60 percet, várt a Szerencsről érkező 18.34-es vonatra, de megvárta — 39 éven keresztül — az utaso­kat. Takács Sándor, Korlát amelyben elnézést kémek tőlem. Igaz, a más képeiért kifizetett összeget visszatérí­tették. Igaz, az elveszett szí­nes nyersanyag árát megté­rítették. Ezzel azonban nem hiszem, hogy kárpótolva len­nék. A fotók elkapott pillana­tai egyszeriek, megismétel­hetetlenek. Az én felvétele­im a lányom hatodik szü­letésnapjáról és az első év­nyitójáról készültek. A mér- gelődésen túl azt hiszem pó­tolhatatlan veszteség is ért, és az sem vigasztal, hogy a beadott filmek csak elenyé­sző százalékával történik ilyesmi. O. B. E. Az Észak-Magyarország 1985. január 24-i számában Halász László kazincbarcikai lakos írt levelet, maga és munkatársai nevében. A cikk megjelenése után vizsgála­tot indítottunk. Az autóbuszjáratokon szol­gálatot teljesítők elmondása alapján, az nyert bizonyítást, hogy a megállóban csúcsidő­ben, műszakváltáskor nagy az utasforgalom. 4—5 autó­busz is beáll egy időben a megállóba, és nem minden utas veszi észre késő este azt a járati kocsit, amivel utazni szeretne. Ezeken a megállóhelyeken rendszere­sen van leszálló utas is. Intézkedtünk és felhívtuk a figyelmüket az irányítási végzőknek és a szolgálatot teljesítő gépkocsivezetőknek, hogy nagyobb gondot fordít­sanak a járatok menetrend­szerű közlekedésére, és az utazási igények maradékta­lan kielégítésére. Dr. Kuttor István Volán forgalmi igazgató-h. Levelekből röviden Szén tistván ban falugyű­lés volt, amelyen 250-en vettek részt, A belterületi gázhálózat fejlesztésének fel­adatairól szólt a tájékoztató, és ismertették az erre vonat­kozó tanácshatározatot. Eb­ben szó Volt az ütemezés­ről, az önkéntes lakossági hozzájárulásról és a társa­dalmi munkavégzés lehetősé­geiről — írja ördög' Jakab. Miskolcon a Malom utca utolsó szakasza olyan sáros, elhanyagolt, mintha egy ta­nyán járnánk, és nem a vá­rosban. Ez a szakasz má>- zsákutca, lehet, hogy azért nem törődnek vele? Az em­ber nyakig sáros lesz, ha ki­mozdul, s ha egy gépkocsi bejön, nem biztos, hogy ki is tud menni. Az utca eleje betonút, mikor azt csinálták, ígérték, ha lesz pénz, a to­vábbi szakaszt is befejezik, de ennek már több éve, és itt áll befejezetlenül. Minden évben kérjük a tanácsot, úgv látszik, eredménytelenül — írja Szedlák István, a lakók nevében. Szilágyi Eszter írja utas­társai nevében Kazincbarci­káról : Barcika felé a sűrű buszjáratok ellenére is elég nagy a zsúfoltság. Március 11-ón, délután a 15 óra 15- ös járat kimaradt, és a fél négyesre így, kétszer annyi utas szállt fel, mint máskdV Nyilván a túlterhelés is közrejátszott, hogy a busz defektet kapott. Mi utasok gondba estünk, hogy most hogyan tovább. Itt szeretném megköszönni utastársaim nevében is, annak az isme­retlen „pilótának” a segítsé­gét, aki látva a rengeteg embert, megállt, és csupán szívességből, elvitt bennün­ket Kazincbarcikára. A busz rendszáma: BV 99-46.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents