Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-19 / 65. szám
1985. március 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megyénk .................................................................................................................................................................■—....................................-............................................................................................—.........-■■■ k ongresszusi küldöttei FÖLDESI ERZSÉBET MŰSZAKI CSOPORTVEZETŐ Alighanem maga Földesi Erzsébet lepődött meg legjobban, amikor küldöttnek választották a közelgő párt- kongresszusra. Hogyan is számított volna erre, hiszen még csak 26 éves és alig két esztendeje tagja a pártnak. A meglepetésnél csak az öröme volt nagyobb, amikor a küldöttek neve között a sajátját is meghallotta a megyei pártértekezleten. A csinos fiatalasszony a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi üzemében dolgozik, beosztása műszaki csoportvezető. — Már férjnél voltam, midőn a nyolcvanas évek elején egy alkalommal borsodiak járlak szülőfalumban, a Békés megyei Gyomán — kutat emlékezetében Földes Erzsébet. — Tőlük hallottam, hogy van egy felfejlődő cipőgyártó üzem valahol Borsod déli csücskében, Tiszakeszin, ahol bizony elkelnének a fiatal szakemberek. A férjemmel összenéztünk, s mint később kiderült, mindketten egyvalamire gondoltunk: meg kellene nézni azt az üzemet. Aztán eljöttünk Gyoméról Tiszakeszibe, s a végén Kiragadtunk — mondja jókedvvel. — Nem bánt meg semmit? — Megtaláltam a számításomat, elvégre egy korszerűen felszerelt cipőgyártó üzembe kerültem, munkám után pedig megbecsülnek, amit az is bizonyít, hogy műszaki csoportvezetői teendőket látok el. Harminc ember munkájáért felelek, s elsősorban arra kell ügyelnem, hogy a tervezők megálmodta elképzeléseket kifogástalan minőségben valósítsuk meg a női és lányka divatcipőgyártás valamennyi fázisában. A legfőbb jelszónk: a minőség. Ez nemcsak azért fontos, mert a Minőségi Cipőgyárban a kifogástalan munka eleve kötelező. A külpiac is megköveteli, hogy csak első osztályú terméket gyártsunk, hiszen divatcipöink ma már amerikai, angol üzletekben is megtalálhatók, legújabban pedig nyugatnémet megrendelésre végzünk bérmunkát, s igen nagyok a követeimé- .iye»v. A leninvárosi pártértekez- 'ei.cn Földesi Erzsébet többek között arról beszélt, milyen a Minőségi Cipőgyárban dolgozó hatszáz nő társadalmi, szociális helyzete, hogyan tudják — a technikai haladással lépést tartva — bővíteni a nők szakmai ismereteit. — A pártértekezleten elhangzott felszólalásában ön azt is megjegyezte, hogy üzemükben a vezető beosztású dolgozóknak több mint a hetven százaléka nő. Ez szokatlanul magas arány. — Én ezt jónak tartom, annál is inkább, hiszen sokan vagyunk nők az üzemben. Csaknem ötször annyi nő található a különböző munkahelyeken; mint férfi. A párttagság összetétele is kellőképpen tükrözi, hogy a nők vannak túlsúlyban. A negyvenkilenc párttag között csupán tizenöt férfi található. — S a jövő? — Igyekszem továbbra is megállni a helyemet a gazdasági munkában és a társadalmi életben. S természetesen meg akarok felelni annak a bizalomnak is, amit a mostani választáson a pártértekezlet előlegezett azáltal, hogy megválasztottak a Leninvárosi Pártbizottság és Végrehajtó Bizottság tagjának. HUSZÁR ANDRÁS ESZTERGÁLYOS CSOPORTVEZETŐ Sok kiváló szakember érkezett a hatvanas évek elején a diósgyőri üzemekből az akkoriban szerveződő Tiszai Vegyi Kombinátba. Az ipari munkásság fellegvárából, az LKM-ből és a DIGÉP-ből verbuválódott szakembergárda nemcsak az esztergálás- hoz, a lakatosmunkához értett, hanem a politikai, mozgalmi életben is átlagon felüli gyakorlattal, ismeretekkel "rendelkezett. — Mint sokan mások, akkoriban én is fiatal házas voltam. A DIGÉP-ben dolgoztam, lakásunk nem volt, és jött a nagy lehetőség a TVK-ban, ahol úgymond a belépéssel egy időben, 1962- ben otthonhoz jutott a háromtagú családom. Ez igen nagy szó volt egy fiatal számára, és sok munkatársam, barátom élt ezzel a lehetőséggel — mondja Huszár András, a TVK csoportvezetője. — Rögtön a gépgyárba kerültem. ahol horizon teszter- gán dolgoztam tízegynéhány éven keresztül. De váltóműszakba kellett , járnunk és egészségem a nagy megterhelésben megromlott: így a hetvenes évek elején üzemet cseréltem. A karbantartó főosztályhoz kértem magam, ahol azóta is dolgozom. — Még meg sem munkáltuk az egyik darabot, hozzák az újabbakat, hiába, rengeteg gép sok tartalék alkatrészt igényel, amiből bizony esetenként híján van a gyár. Ilyenkor aztán nemigen nézzük letelt-e vagy sem a munkaidő, csináljuk addig, amíg el nem készülünk vele. S ebben egyek vagyunk az üzemben dolgozó valamennyi munkatársammal. Különben azokat a feladatokat, munkát szereljük a legjobban, amelyekhez nem elég a rutin, a begyakorlott mozdulat, hanem gondolkodni kell, ha valami rendkívüli szakmai fogást igényel az elkészítésre váró szerszám, vagy alkatrész. Huszár András nemcsak a napi munkában állja meg a helyét, példája követendő a pártmunkában, a mozgalmi életben egyaránt. A TVK-ba való jövetele után a szak- szervezetben vállalt feladatot: volt vezetőségi tag, mühelybizottsági titkár, majd miután 1966-ban belépett a part tagjai sorába, alapszervezeti titkárnak választották. Még nem volt párttag, amikor 1965-ben a műtrágyagyár avatásakor a Munka Érdemrend bronz fokozatával ismerték el gazdasági és szakszervezeti munkáját. És ez csak a kezdet volt: 1974-ben az ezüst fokozatot is megkapta, majd 1982-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át. Ma is változatlanul alapszervezeti párttitkár a karbantartó főosztályon. Nem könnyű a munkája, ugyanis a TVK egész területén dolgoznak ebből az alapszerve- zetből. Huszár András elégedett ember, hiszen az egyik legjobban fizetett szakmunkása a főosztálynak. 1970 óta megszakítás nélkül tagja a Leninvárosi Pártbizottságnak és végrehajtó bizottságának: négy választási ciklus alkalmával kapott bizalmat a párttagságtól. Legutóbb a februári városi pártértekezleten. Lovas Lajos Csak a hozamok végesek MENEDZSELT Lényegében két mondattal .ki lehet fejezni a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet pár éve kialakított növénytermesztési rendszerét. Bordás Pál főmezőgazdász: — A hozam fokozásának előbb-utóbb határt szabnak a lehetőségeink. A költségnövekedést pedig nem tudjuk megállítani. — Akkor hol lehet a megoldás? A válasz: — Elméletben egyszerű. El kell érnünk, hogy egy mázsa terményért magasabb árat kapjunk. Ennek receptjét szinte minden gazdaságunkban ismerik. Törekedni kell a megtermelt termény magasabb feldolgozási fokára, az úgynevezett végtermék-vert i k u m kiépítésére, amely olyan ráadásjövedelemmel párosul, ami kimozdítja az ágazatot a jelenlegi kedvezőtlen pénzügyi helyzetéből. Kevésbé bonyolultan: kenyérgabona helyett vetőmagnak való búzát kell előállítani, mert annak ára húsz százalékkal — a többletköltségek ellenére — magasabb! A főmezögazdász: — Csak az volt a baj, hogy amikor az ötlet felvetődött, gazdaságunkat éppen kizárták a vetőmagtermelő gazdaságok közül. Tegyük hozzá: jogosan, hiszen tíz éven ft egyetlen dekagramm búzát, vagy árpát sem adtunk át a termeltető vállalatnak. Akkoriban a volumen volt a nyereségteremtés legfontosabb eszköze. Lehetőségünk nyílt a hozamok, a terület erőteljes növelésére, az állam pedig azt a többletmennyiséget dotálta a legjobban. Am ez az időszak a nyolcvanas évek elején lezárult. A terméseredményeket ugyan sikerült tovább növelni, de a költségek emelkedése útját állta a hatékonyság növelésének. Ha az ágazat előre akar lépni, akkor egy választás marad: valahogy visszaszerezni a megrendült bizalmat, és ismét besorakozni a vetőmag- termelő gazdaságok közé. Kezdetben csak óvatosan mertek tapogatózni, hiszen a lehető legszerencsétlenebb pillanatban kezdték volna újra a termesztést, amikor országszerte csökkentették a vetőmagtermelő üzemek számát. Ráadásként tisztában voltak azzal, hogy csak akkor kaphatnak pozitív választ, ha milliókat fordítanak az ágazat fejlesztésére! Így hát a ,.pénz pénzt fi- adzik” jegyében közel nyolcmillió forintot ruháztak be egy korszerű vetőmagüzem létesítésébe. Ez volt az alap, amely lehetővé tette kint a határban a nagy termöképes- ségű, intenzív fajták szemlézését, későbbi fémzárolását. Azt a folyamatot, amelynek eredményeként a 360 forintos mázsánkénti búzaár 635 forinttá válik, — A két ár közötti különbség első hallásra nagynak tűnik. De a költségek, a szemlézések, a termelés ára, a zsákvásárlás, a címkék megrendelése, a fémzárolás an.v- nyival növeli a vetőmagelőállítás árát, hogy ténylegesen a nyereség csak húsz százalékkal nőhet. Ugyanakkor a szakember, a traktoros, a növényvédő a nyakába szed egy csomó pluszmunkát. hiszen az 563 hektáron termesztett, őszi búza vetőmag, hét fajtát, egy tucat különböző szaporulati fokot. számlál, amelyekre a lehető leggondosabban kell vigyázni. De .nem tudok mást mondani, bőven megéri, hiszen az étkezési búzánál eljutottunk oda, hogy a hozamokat már nem. avagy alig tudjuk emelni, amíg a költségek évről évre ugrásszerűen nőnek. Tavaly 6,1 tonna búzát takarítottak be a kombájnok Mezőkeresztesen hektáronként ... Bordás Pál rábólint: — Igen. Jó hozamnak számít. Szerencsés év sikerült termése. önmagában is elég lenne egy biztos nyereséghez, ae nem vagyunk meggyőződve arról, hogy adottságaink minden évben lehetővé teszik ennek az eredménynek megismétlését. Savanyú talajokon gazdálkodunk, ahol, legyünk őszinték, a jó termés nyolcvan százalékát .nem az ember, hanem az időjárás határozza meg. Keserű ezt beismerni — de így van. Amikor a vetőmagtermesztés mellett. szavaztunk. első nontként ezt kellett figyelembe vennünk. — Ne haragudjon, de a vetőmagtermesztés azzal járhat, hogy nem a potenciálisan legjobb termőképességű fajtákat kell vetniük, hanem azokat, amelyekre igény van. Ez pedig ellentmond a hatékonyságnak, hiszen jóval gyengébb hozamú fajtáknak is helyet kell szorítani, mint amelyeket adottságaik indokolnának. Hiszen ki kell szolgálni a vevőt! A főmezőgazdász megvonta vállát: — És kinek érdeke. hogy a leggyengébben termő fajtát — válassza? Vannak divatirányzatok, ezt kár lenne tagadni, de végső soron, amit a megrendelők igényelnek, közel-távol találkozik a mi igényünkkel. Hiszen a cél mindenhol ugyanaz: a hozamok növelése. Más kérdés az, hogy árunövényként sokszor nem azokat a fajtákat vetném, amelyekre mások most igényt tartanak. De a vetőmagbúza magasabb ára ezt a szorítást, terméskiesést is bőven kompenzálja. A tízezres tét Akkor a búza monopol- helyzete a növénytermesztés szerkezetében továbbra is megmarad? — Az elmondottakból szerintem logikus, hogy elérkezett a váltás ideje. Durván számolva, a 'kenyérgabona hektáronként 5600 forint, jövedelemhez juttathatja r. gazdaságot. Amíg például a napraforgó után 11 ezer forintot könyvelhetünk el. A búza , hatékonyságának romlása előtérbe helyezik azokat a pótló növényeket — őszi árpa. vetőmagborsó, mustár —, amelyelv termesztését az elérhető magasabb jövedelem érdekében mindenképpen erőltetni kell. Majd eldönti a jövő, hogy ez a kultúra, amelyet választottunk, vagy választani fogunk, adottságaink között képes-e erre a majd kétszeres jövedelem elérésére. Mert a hektáronkénti 10 ezer forintos nyereséget tekintjük célnak. Bordás Pál még hozzátette: — Ez az elképzelés azon a tényen alapul, hogy amíg három évvel ezelőtt még kétszáz forint alatt állítottunk elő egy mázsa búzát, tavaly már ugyanezt a mennyiséget — a közel két- tonnás hozamnövelés ellenére — ötven forinttal többért! Mindenképpen váltani kell. de természetesen a gabonafélék vetőmagtermesztését nem csökkentjük. És ugyancsak erősíteni kell a gazdálkodás harmadik — egyáltalán nem lebecsülendő oldalát — az emberi érdekeltséget is. — Hogyan gondoljuk? — töprengett el a kérdésen. — Minél egyszerűbben. Meg kell szüntetni, hogy a bérek között százforintos különbségek legyenek, mert ez egy jól. s rosszul dolgozó munkás teljesítményét a lehető legtorzabban tükrözi. Ezer- forintos differencia már meghatározója lehet annak a minőségi' különbségnek, amelynek végeredményét, a pluszmázsákat a kombájno- sok takarítják be. Aki töt bet nyújt, többet is vigyen haza... — Ne haragudjon, ez nem új dolog! — Így van. Éppen ezért ideje, hogy félretegyünk mindenféle álszemérmet. A fizetés nem szociális segély1 A munkáért — ami mérhető — mindenki a teljesítménye, a produktuma alapján kell, hogy kapja az anyag! elismerést. — kármán — Szakma kiváló tanulója országos verseny Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) Ez azt jelenti, hogy hazánkban a tejtermékíogyasztás- ban elértük a 190 kilogrammos egy főre jutó átlagot. Melyek a jelen és a jövő feladatai? A termelésben legfontosabb tennivaló a megtermelt tej lehető leggazdaságosabb feldolgozása, a fogyasztói igények kielégítése, és az exportfeladatok maradéktalan teljesítése. Mindezt oly módon kell elérni, hogy a termelés növekedjen, s ez mindenkor magasabb hatásfokú munkával párosuljon. Ezzel lehet ugyanis jelentősen csökkenteni a termelési költségeket. E célok elérése érdekében minden eddiginél nagyobb szerepet kap a tejüzemekben a szakmai tudás, a dolgozók munkája. Ezért is nagy jelentőségű a mostani versengés, mert választ ad árrá. hogy fiataljaink milyen mértékben képesek felnőni e feladatokhoz, nevezetesen, a tejtermékek gyártásának gazdaságosabbá, korszerűbbé, hatékonyabbá tételéhez. Az ünnepélyes megnyitó színvonalas kultúrműsorral zárult, majd tegnap délután az írásbeli feladatokkal megkezdődött a — 'budapesti, zalaegerszegi, Vitnyéd-cser- majori, miskolci — tejtermékgyártó szakmunkástanulók versenye. Ma a Borsod megyei Tejipari Vállalatnál gyakorlati ismeretekből vizsgáznak a tanulók, majd holnap a szóbeli feladatok megoldásával, illetve az azt követő eredményhirdetéssel ér véget a verseny. (ha)
