Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-17 / 64. szám
1985. március 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 a z ön levele késztetett a mai Hétfői levél megírására. Köszönettel tartozom hivatalos soraiért, mert alkalmat ad véleményem elmondására egy érthetetlen vállalati magatartás elburjánzásáról. Megszaporodtak szerkesztőségünkben a vállalati tiltakozást tartalmazó levelek. Ez mindenképpen rossz, mert ha jogosak a helyreigazítá- si kérelmek, akkor a mi munkánkkal van baj. Ha nem, akkor viszont önök lettek túlzottan érzékenyek. Mi eddig is elismertük, s a szerkesztőség vezetése a jövőben is helyt ad a helyreigazításnak, ha az újságíró tévedett, vagy rossz következtetésre jutott. Ha lapszámainkat figyelte, meggyőződhetett róla, hogy csak elvétve volt erre példa. Ebből pedig az következik, hogy önök az utóbbi időben nehezen viselik el a bírálatot. A nagyobb baj az, hogy nem kívánnak különbséget tenni megalapozott bírálat és rágalmazás között. Mi viszont igen, ezért nem teljesíthetjük az önéhez hasonló kéréseket, mert ehhez meggyőződésünket és igazságérzetünket kellene feladnunk. ön, az egyik írásom kapcsán nehezményezi a vállalatot „érintő jogtalan elmarasztalást”, mivel a „cikk nem a valóságos helyzetet tükrözi". Levele végén helyreigazítást kér. Mindenekelőtt tisztázzuk azt, hogy önnek szíve joga bármilyen véleményt formálni az újságban megjelent cikkekről, arra viszont semmi nem jogosítja fel, hogy az ön által egyedül igaznak tartott véleményt közöltesse a lapban. Különösen akkor nem, ha ezek az elmarasztalások jogosak. Az önnek irt hagyományos levélben ezt az állításomat több ténnyel bizonyítom. Most viszont T. Cím, a Hétfői levél fogalmazása közben gondban vagyok. Bevallom. levele lehetetlen helyzetbe hozott. Helyreigazítási kérését nem teljesíthetem, hiszen nekem van igazam. Igazamat nyilvánosan bizonyítani viszont nem tudom, mivel megköti a kezem, szakmám etikai szabályzata. Az a vállalat ugyanis, ahonnét a cikkben megírt információkat szereztem, szoros partneri kapcsolatban van önökkel. Mivel ilyen jellegű tevékenységgel az országban egyedül csak önök foglalkoznak, érthető, hogy a korábban készséggel információt adó cég most saját érdekeit nézi — és nem nyilatkozik hivatalosan. Nem szeretné, ha megromlana a kapcsolat. Számadatokkal bizonyították igazukat, mégsem vállalják a nyilvános bírálatot. Mint keserűen megjegyezték: inkább lenyelik a békát. Tisztelt Cím! Az ön által megfogalmazott levél eléggé sportszerűtlen, hiszen mindenben a partnervállalatot hibáztatja. Ha most eleget tennék az ön helyreigazítási kérelmének, akkor készülhetnénk a következőre, amit joggal kérne tőlünk az önök partnere. Ennek aztán nem lenne se vége, se hossza, csak azért, mert az önök munkáját még jogosan sem lehet kritizálni. Végezetül hadd jegyezzek meg valamit. Az utóbbi időben kollégáimmal együtt gyakran kerülünk a különböző érdekek ütközőpontjába. Az is feladataink közé tartozik, hogy feltárjuk ezeket a helyzeteket. Nehézségeink csak akkor támadnak, ha az önéhez hasonló leveleket kapunk, amelyek a mundérbecsület védelmében akkor is helyreigazítást kérnek, amikor csak a száraz tényeket, a valóságos helyzetet írjuk le, ami - ez igaz - nem mindig hízelgő. Remélve, hogy a fentieken- ön is elgondolkodik, nagyobb toleranciát és eredményes munkát kívánok. Fónagy István Az ezredforduló derékhada Váratlanul érkezünk a lakatosüzembe, így hát szerencsénk van, hogy itt találjuk a XII. Pártkongresszus ifjúsági szocialista brigád vezetőjét, Dilonka Zoltánt. A brigád, a „fiúk” már rég kirajzottak, megtalálni őket ilyenkor . . . , nos képtelenség. Ha szóltunk volna! — hajtogatja az üzemvezető, Hocza Lajos is. Hogyan is beszélhettünk volna meg randevút ezzel a brigáddal, amikor reggel a Sajószentpéteri Üveggyár pártirodáján a bőség zavarával küszködtünk. Kinek ki kedves: Gyenge Gyula, a pártbizottság titkára. Hámori Ernő, a szakszervezeti bizottság titkára és Aleva Mihály, személyzeti vezető nagyon sok olyan brigádot javasolt, amelyet érdemes felkeresni. A három vezető javaslatai néhol egyezőek voltak ugyan, mégis irigylésre méltó az üveggyár, ahol olyan nehéz választani a jó kis kollektívák közül. A brigádvezető szerény, így az üzemvezető vállalja, hogy bemutatja a XII. Párt- kongresszus brigádot. — A mi üzemünk feladata az üveggyár összes kiszolgáló berendezésének karbantartása, felújítása. Hűtőkemencéket, olvasztókemencéket, ventillátorokat javítunk-el- lenőrzünk. A kemencéket háromévenként felújítjuk és ha már .‘I—4 napot megtakarítunk egy-egy felújításnál, a vállalat sokat nyer ... Ez. a lti tagú kis csapat fiatal emberekből áll. Tizennyolc— húszegynéhány évesek. Az a korosztály, amellyel időnként gondok vannak odakint, a gyárkapun kívül. Ha a kivétel erősíti a szabályt, akkor ez a brigád a kivétel. Higgyék el, nekem, az üzem vezetőjének pokol is lehetne az életem, mert, ha egy hűtőszalagot, vagy például egy Emhart típusú gépet nem javítanánk meg idejében, záros határidőn belül, itt százezres veszteségek gyűlnének össze 24 órán belül. — Ezzel a korosztállyal dolgozni — nyilván pedagógiai munka is. — Ez a kis csapat biztonságot ad az üzemnek. Legutóbb az I. számú kemencét is rekordidőn belül újította föl az üzem — illetve a brigád. Annak ellenére, hogy rekordmínuszokat mértünk és a hideg fémekkel dolgozni, azokat beemelni — férfias munka volt. Én minden fiút ismerek munkába állása óta ebből a brigádból és nagyon jó elmondanom, nem voltak konfliktusaink. Cigány származású fiatalemberek is dőlAz Avas-déli lakásszövetkezet számvetése A miskolci Avas-déli Lakás-, Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet tagjainak képviselői március 14-én, küldöttgyűlésen értékelték a szövetkezet elmúlt évi gazdálkodását. Nehéz, feszültségektől sem mentes, de a gazdálkodást minősítő mutatókat tekintve, összességében eredményes évet zárt a tavaly tízéves szövetkezet. A lakásszövetkezet több mint 31100 tulajdonosát képviselő küldöttek több mint háromórás vitában mondták el véleményüket az igazgatóság írásos jelentéséről, a költséggazdálkodásról, az idei tervekről; a lakótelepi élet különféle kérdéseiről. Az elmúlt évben több mint 14 millió forinttal gazdálkodtak, amelyet a folyamatos felújításra és karbantartásra használtak fel. Üzemeltetési költségük 5,72 százalékkal kevesebb volt, azért, mert sokan nem fizetik —, vagy hátralékban vannak — az üzemeltetési költséget. Elkezdték a szövetkezet több mint tíz éve épült házainak felújítását, de jó néhány Középszer utcai épületnél évek óta megoldatlan probléma az alagsori vizesedés és a lakások penészesedése. A küldöttgyűlésen részt vett d;r. Czibere Tibor, az Avas-déliek országgyűlési képviselője és megígérte, hogy az illetékeseknél eljárva, segíteni fogja a sok lakót (mintegy 140 penészes lakás van) érintő probléma megoldását. Az élénk vitával lefolyt tanácskozáson nemcsak a nehézségekről volt sző, hanem az eredményekről is, hiszen a megoldásra váró problémák ellenére az Avas-déli lakásszövetkezel a megye egyik legjobb lakóközössége. Jelentős társadalmi munkaakciókkal, a kulturális és sporttevékenység eredményeivel, lakótelepi klubok kialakításával, ésszerű gazdálkodással már kétszer érdemelték ki a Kiváló Szövetkezet kitüntető címet. A tanácskozáson felszólaló küldöttek mindegyike írásban kap választ a felvetett kérdésekre. A küldöttgyűlés az elmúlt évi gazdálkodás mérlegét és az idei tervet elfogadta. goznak a XII. Pártkongresz- szus brigádban. A lehető legjobb munkaerők. Tanulnak és képezik magukat autodi- daktikusan is. Ügy érzem, egy kissé mi előbtre bárunk. mint a környezetünk. — Nyilván nem a társadalmi környezet követ el túl sok hibát, hanem a mi közösségünk teremt olyan környezetet, ahol felemelkedni, előrehaladni is könnyebb. Mi konkrét, az egyénekhez, méretezett feladatokat adunk Véleményem szerint ugyanis igen nagy szükség van — és nemcsak ennél a korosztálynál — a sikerélményekre. Mi erre is alapozunk. A tapasztalatunk pozitív . . . — A ventillátorok javítása a mi gyárunkban igen fontos munka. És valahogy kialakult a lakatosok körében egy Panaszkodnak a szakmunkásképző intézetek pedagógusai. Súlyos elmarasztalásokat fogalmaznak. A hozzájuk került fiatalok jelentős részének gondot dkoz az írás, az olvasás. Az amúgy is szűkre szabott, mindösz- sze 3 éves képzési időből — amely alatt korunk technikai színvonalának megfelelő szakmai tudást kellene nyújtaniuk részükre — félévet, háromnegyedet elvisz a felzárkóztatás, a legelemibb ismeretek tanítása. Szakmunkástanulónak — ritka kivételtől eltekintve — nem jó tanulók mennek. A másik nagy gond, amellyel a mai szakmunkásképzés küzd: akadnak szakmák,nem kevéssé elméletigényesek, amelyre alig-alig sikerül beiskolázni. Második, harmadik nekifutásra tudják feltölteni a keretszámokat, örülnek, ha indíthatják az osztályt, válogatásról nem is álmodoznak. Van aztán egy harmadik ellentmondás is. Vannak szakmák, amelyekben nagy űr tátong az iskolai tananyag és az egyre inkább terjedő üzemi technikai színvonal között. A közelmúltban egy, a szakmunkásképzőkkel foglalkozó tanácskozáson jó néhány konkrét példát is hallottam. A forgácsoló tanulók például nem foglalkoznak a számjegyvezérlésű gépekkel, amelvek- ből a nehéz gazdasági körülmények közepette is egyre több van az üzemekben. Van persze más példa is. „Húsz évvel ezelőtti ismereteket” tanítanak a járműszerelői szakon, fogalmaztak ezen az említett tanácskozáson, hiszen a tananyag jelentős részében a gőzmozdonyokkal ismerkednek a tanulók. De a felvonószerelők is többet mérce is, nem szégyellem, én mutattam be először a fiúknak ezt a „bravúrt”. Ha jól csinálja meg az ember a ventillátort, rárakhatok a propellerre egy tojást, vagy egy 20 fillérest (élére állítva), a tojás épen marad, a fillér meg állva. Most már egvre több „gyerek” jön, lélekszakadva, hogy rohanjak vele, mert áll a fillér. Tudja egy pedagógusnak sem lehet nagyobb sikerélménye, pedig én csak egy lakatos brigádvezető vagyok — kapcsolódik be a beszélgetésbe a „túlkoros” brigádvezető, Bilonka Zoltán. (Irritálja az embert, ha a termelő munkások, akiknek a kétkezi munkájából élünk, azt mondják „csak” e«y lakatos, „csak” egy esztergályos ... stb. Az imént tudtuk meg a pártirodán, hogy a Sajószentpéteri Üveggyár 1 milliárd 253 millió forint termelési értéket állított elő tavaly, az eredményük 194 millió forint. Az NSZK-ba exportált zöld palackokért 037 ezer dollárt kaptak.) — Mióta van együtt a brigád? — A Bajcsy-Zsilinszkv brigád utóda a miénk, a XII. pártkongresszus előtt alakulhallanak a hagyományos liftek működéséről, mint a modernebbekről. A példák sze- melgetését folytathatnánk, de talán ennyi is meggyőz arról, feszül ellentmondás — nem is kicsi — a képzés és a valóság gyakorlata között. A jelen és a jövő között pedig még nagyobb, hiszen akkor sem feledhetjük, ha ismétlésnek tűnik: az ezredforduló munkás derékhadát azok a fiatalok alkotják majd, akik ma tanulják az iskolapadban a szakmát. Nem véletlen, hogy a szakmunkásképzés gondjairól, ellentmondásairól igen sok szó esik. s egyre hangosabban. Ha úgy tetszik a magyar társadalom jövőjéről van szó, amikor a szakmunkásképzés színvonalának emelését sürgetik mind többen. A magyar társadalom tizenöt—huszonkilenc éves korú rétegében a szakmunkásképzőt végzettek aránya a legmagasabb, és a jövőben az elkövetkező évtizedekben a dolgok természetéből adódóan a szakmunkásképzőt végzettek műveltségi szintje alapvetően meghatározza az egész társadalom fejlődését. Éppen ezért el kell fogadnunk, hogy a szakmunkásképzés színvonalának javítása nemcsak az intézmények, az iskola ügye. Többet kell tenni elsősorban a gyakorlati képzés javításáért az üzemeknek. Vannak jó példák. Megyénkben is. Csak néhányat hoznánk fel. Jelentős anyagi ráfordítással készültek tanműhelyek. Mezőkövesden a szövetkezetek, vállalatok összefogásával 10 tanműhelyt hoztak létre, amelyben a kövesdi szakmunkásképző fiataljai sajátíthatják el szakmájuk gyakorlati ismereteit. Az Ózdi Kohászati Üzemek több mint egymillió forintot adott tanműhely céljára. De az is igaz, egyik-másik üzem nyűgnek érzi ma még a szakmunkás-utánpótlással való foglalkozást. Ezt persze így nemigen fogalmazzák meg, de erre lehet következtetni abból, hogy a náluk levő fiatalok a gyakorlati foglalkozásokon nem tunk újjá és mert rajtam kívül mindenki a huszadik éve körül jár, ifjúsági brigádként dolgozunk. Én a közeljövőben más feladatot kapok, ezért átadom a brigádvezetői tisztemet egy fiatalembernek, de a brigádban természetesen továbbra is dolgozni fogok. Brigádtagok maradnak azok a srácok is, akik katonaidejüket töltik, a brigádjutalmat is ugyanúgy megkapják, mintha itt volnának. — Üzemzavarok sajnos elég gyakran előfordulnak a pihenőnapokon is. Ez a brigád riadóláncot alakított ki. elég, ha egy embernek szólunk, jönnek valamennyien. És még sohasem kérdezték meg, kapunk-e ezért valamit — sorolja a brigád érdemeit az üzemvezető. — Hogyan honorálja agyár a fiatalok munkáját? — A megalakulás után két évvel ezüstkoszorús fokozatot értünk el, egy év múlva a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja kitüntetést kaptuk, tavaly, május 1-én pedig miénk lett az aranykoszorús fokozat is. Reméljük, az idén sem szakad meg ez a szép sor. A fiatalok öntudatosak, várják, várjuk a további sikereket. — lévay — kapnak érdemi feladatokat, annál inkább kisegítő munkát. Vágj' erre utal ha a tanműhelyekbe kerülnek a ki- selejtezésre váró gépek, s a modern berendezéseket legfeljebb távolról szemlélhetik a tanulók. Mintha nem mindenütt ismerték volna fel még az üzemek, hogy közvetlen az érdekeltségük abban, hogy milyen gyakorlati és elméleti tudással vérte- ződnek fel a fiatalok. Ma nagyobb energia jut nagyon sokszor a beiskolázásra, a tanuló megszerzésére, de sokkal kevesebb a megtartásukra. A szakmunkásképző intézetekben elgondol- koztatóan magas a lemorzsolódás. ami nemcsak az elégtelen alapismereteknek, hanem a szakmától való elidegenedésnek is betudható. A szakma megszerettetése igen fontos momentuma ennek a képzésnek. És itt sincs minden rendben. — Hol vannak a nagj’ tekin- télyű „szakik”? — kérdezték. kérdezhetnénk. Hol vannak azok a szakmájukat na- gj’on tudó, nag.von szerető mesterek, akik átadnák ismereteiket a fiataloknak? Többek között a gj'akorlati oktatásvezetők nem kellő megbecsülése az oka, hogy általában nem a legjobb szakmunkások vállalják fel ezt a munkát. De ez nemcsak anyagi kérdés. Ezen a már emlegetett tanácskozáson körbejárt egy kis jelvény. Az érmén égj' idősebb férfi ölel vállon két ifjút. Az egyik kezében körző, a másikéban valamilyen szerszám. Ezt a kitüntetést Bulgáriában azok kapják, akik a szakmunkástanulók gj'akorlati oktatásában tiszta szívvel-lélekkel, felelősséggel vesznek részt. A kitüntetés égj' szemléletet tükröz. A mi dolgainkra lefordítva: többet kell tennünk saját érdekünkben, hogy a szakmunkásképzés feszítő gondjai enyhüljenek. Mind- annyiunk gondja, hogj' mi- lj'en felkészültséggel bocsátja útjára a jövő munkásait az iskola. Csutorás Annamária Milliók - aprómagból A dunántúli fű- és apró- magtermelési rendszer gazdasági társaság az elmúlt évben ötvenegy Somogy, Tolna, Vas. Veszprém és Zala megyei taggazdaságban több mint kilencezer hektáron folytatott vetőmagtermelést. az értékesített fű- és aprómagvak után százhuszonhétmillió forint volt a bevételük. A rendszer a legkorszerűbb technológia alkalmazásával iparszerűen termeli a fű- és aprómagot. Bár az időjárás az elmúlt évben nem kedvezett az aprómagnak, a taggazdaságok jó ered- ményeket értek el. Különösen a bíborhere, a fűfélék és a repce termesztése volt sikeres. Repcéből például az előző évi hektáronkénti 16 mázsáról, 21,6 mázsára emelkedett az átlagtermés. A rendszer gazdaságai az idén is több mint. kilencezer hektáron termelnek fűféléket. vörösherét, fehérherét szarvaskerepet, bíborherét, repcét, gyepalkotó pillangósokat. E fontos növényeket elsősorban a kedvezőtlen adottságú talajokon, mint például a Vas megj'ei Őrségben, a cseri és hegj'háti táj- egj'ségeken telepítik. Beszélgetés egy brigádról Ha állva marad
