Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 12 1985. március 16., szombat Hazai tájakon A felsöregmeci Árpád-kori templom Az országhatár közelében fekvő települések, még ha becses művészeti emlékeket kínálnak is a látogatónak, kiesnek a hazai idegenforgalomból. Pedig apró falvaink- ban, eldugott völgyeinkben is húzódnak olyan épületek, — kastélyok, udvarházak, templomok —, amelyek értékes emlékei múltunknak. Hiszen számtalan középkori kőfaragó műhelyünkről, építőmesterünkről, pingáló-asz- talos provinciális művészről vallanak, akik nem csupán a városokban, ismert kulturális-egyházi központokban, vagy azok környékén dolgoztak, hanem szerte a hazának legeldugottabb zugaiban is, már abban a korai évszázadban, amelyben Könyves Kálmán és III. Béla ült a királyi trónon. Egyike ezeknek a XII. században emelt kis határ menti falusi szentegyházaknak az Ózd szomszédságában megbújó Szentsimon falucskában található. A XIV. században már átalakították, majd 1423-ban hajóját freskókkal díszítették, amelyek közül három jelenet maradt ránk. E képek stílusa megegyezik a pesti Belvárosi templom drámai erejű, monumentálisán egyszerű freskóinak stílusával. Az 1948. évi restauráláskor akadtak rá e falképekre. 1650-ben az akkor már ötszáz esztendős templom kazettás famennyezetet kapott, amelyet Lévay István és Komáromy István készített. Színpompás reneszánsz alkotás, a legkorábbi ilyen emlékeink között. A XVIII. század elején a templom barokk szószéket, oltárt, majd 1750-ben karzatot is kapott. A másik, szintén román stílusú templom a szép szállodával is rendelkező Sátoraljaújhely közelében fekvő Felsőregmecen áll, a falu fölötti magaslaton, az országhatártól kőhajításra, kétemeletes, román ikerablakos tornyával, impozáns, faragott köveivel. Valamikor egy magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok építették, majd a gótika idejében új szentéllyel toldották meg. Ma a reformátusoké. Szentsimon és Felsőreg- mec között, majdnem félúton van Rakacaszend. Megközelítése nehezebb, mint a másik kettőé, s legjobb összekötni a tőszomszédságában omladozó szendrői vár megtekintésével, bár végül is Miskolctól sem esik 50—60 kilométernél messzebbre A rakacaszendi templom érdekessége, hogy téglából épült. Már a XIII. században kicsinek bizonyult, s ekkor építették hozzá az egyenes záródásé, ma is álló déli részt. A XIV. században falképeket kapott, két évszázaddal később újabb előcsarnokot, valamint famennyezetet. Gyakorlatilag így egy ikertemplom jött létre, mígnem 1820-ban az északi, XII. századi részt lebontották, s ma már csupán a XIII. században épült, kibővített déli templomrész áll. Cs. K. BOKSZ Az alábbiakban a bokszról esik szó. A bokszról és nem az ökölvívásról, csakúgy ahogy a k. o. nem azonos a bagarollal, a „Csillag” pedig más, mint a balhorog, noha csillagokat ez utóbbi után is láthat az ember. Nos, a boksz — továbbiakban cipőpaszta, vagy egyszerűen csak paszta — minősége mintha romlott volna az utóbbi időben. Saját és barátaim tapasztalatai késztettek erre a feltételezésre. Persze, az is lehet, hogy tévedünk, és nem a paszta rosszabb mostanság, hanem a cipők, csizmák bőrét készítik ki újabban másként. Mindenesetre, ki-ki saját kárán tanulhatja meg — használati utasítást ugyanis a lábbelik kezeléséhez nem adnak a gyártók és a kereskedők —, hogyan bánjon vadonatúj lábbelijével. Magánkísérletemet saját, ezer- hétszáz forintért vásárolt bőrcsizmámon kezdtem el. Sajnos, nem folytathattam végig, mert a csizma talpa másfél hónap után levált. A visszakapott pénzen újabb csizmát vásároltam, de mert ugyanannyiért már nemhogy hasonlót, de még kevésbé divatosat sem kaptam az új év kezdetén, megtoldottam hát a régi csizma árát ötszáz forinttal. Kísérleteimet immár az új példányon folytattam. Megpróbáltam a „Csillag”-ot, majd a bagarolt. Barátnőm szerint ez komoly hiba volt, mert a mostani bőrcsizmák mindkét magyar cipőtisztító szerrel hadilábon állnak. Ellenben — világosított fel —, ha kipróbálom a vajat, talán még helyrehozhatom, amit elrontottam. Másvalaki régi bevált receptet, a szalonnabőrrel való kezelést ajánlotta. Közben a csizma bőre kopott, kékes színébe mind több fehér árnyalat vegyült. Kipróbáltam a meglehetősen drága, NDK gyártmányú, öníényezö törlőkendőt is. Nem vált be. Végül is az étolajat használók táborához csatlakoztam. Igaz, hogy eddig a halat is igyekeztem zsírban kisütni, mert úgy olcsóbb, most viszont nap mint nap locsolom csizmámra a napraforgó levét. Mint egyetlen hatásos cipő- tisztító-védő-fényesítő szert. További próbálkozásaim tapasztalatait egyelőre titokban tartom. Akárcsak a pasztagyártók, akik felfigyelve a cipőgyári változásokra, feltehetőleg jelentős, külföldi üzletkötéseket szimatolnak és ezért még egy ideig kétségek között tartják a hazai piacot, nehogy valaki idő előtt ellesse a nagy titkot. Még dideregtető szél rezegted a zúzmarás ágak at, de a dermedt avarból kihajtott léllemető már bontja sárga virágait. Milyen találó a közelgő tavasz egyik hírnökének népi elnevezése: mintha kivirításával csakugyan a tél elmúlását hirdetné. Pedig a téltemető nem is a legkorábban nyíló vadvirágunk. A liliomfélék családjába tartozó magyar kikerics néha már január végén bontogatja halványlila csíkokkal átszőtt fehér lepleit. Hazánk mintegy 2200 virágos növénye közt legalább 400 olyan vadon élő fajt találhatunk, amely a nálunk hosszan elhúzódó tavasszal borul virágba. Közülük a legkorábban ébred a magyar kikerics, amely arról is nevezetes, hogy csupán hazánk egyetlen helyén, a Nagy- harsány melletti Szársom- lyó-hegy déli lejtős-sztyepp oldalának szélvédett helyein fordul elő. De Európában is csak az Adria feletti mész- kőszirteken, a Dinári-hegy- ségtől délre fekvő területen található a szubmediterrán éghajlatú déli lejtők száraz füvében. Ahol hazánk ezen egyik legféltettebb növényritkaságát — egy-egy virág eszmei értéke mintegy 5000 forint — fellelhetjük, a hegyoldalt kiterjedten bányászszák, így a gyér kikericsállományt különösképpen óvni kell. T olón mégis vége lesz egyszer ennek a télnekl Nehéz ugyan elhinni, med kemény mínuszokra ébredünk, fagyott talajon járunk, a vizeken még ott a jég, időnként hózápor érkezik, ismét vastagítva a hegyekben, horhosokban mind ez ideig nem is mozduló takarót, magas hegyeinkben síelésre alkalmas a hó, nincs még itt igazából ideje a nagykabátok, csizmák levetésének sem. Egyszer azért mégiscsak elmúlik mindez, hiszen túl vagyunk már március idusán, az idősebbek emlékezhetnek rá: gyermekkorunkban ilyenkor már lerúghattuk a cipőt és vágtázhattunk a langyosodó földön, nótázhattunk a felszikkadt réten. Jó lenne már megnézegetni a horgászállásokat, megtisztogatni a korha- déktól, szennytől, kipróbálni a bot rugalmasságát, hallani a zsinór suhanósát, az ólom csobbanásat, meg ilyesmi. Majd csak itt van már ennek is az ideje! Az alábbiakban pedig néhány hír, horgászoknak való. Szerzett vizek és versenyek Az intéző bizottság munkájából Mint ismeretes, nemrégiben megújult a MOHOSZ megyei intéző bizottsága. Elnöke dr. Varga János, a megyei bíróság nyugalmazott elnöke, titkára Nemesi Zoltán. A titkárral váltunk szót néhány érdekességről. Mindenekelőtt a vízszerzésről. Mind többen választják kellemes elfoglaltságul a horgászatot — megyénk 21 egyesületében 16 233 ember — a víz viszont annyi, amennyi. Azaz: valamivel már több! Hiszen például halászati szövetkezetek is rendelkeznek saját vízzel, itt is. ott is tudnak horgászok szép holtágakról, telepítésre érdemes vizekről, melyeket jó lenne megszerezni. A ti- szaladányi holtágat az IB közbenjárására sikerült megszerezni horgászvízzé. Ez év elejétől már ez is horgászható, A zempléniek számára lenne főként jó a vissi—vajdácskái holtág, de itt még nincs eredmény. A tiszalúci gyönyörű ágat ugyancsak horgászkezelésbe kívánják vonni, erről egyelőre tárgyalnak. Ugyancsak a tervek között szerepel a ieninvárosi melegvizes csatorna „megszerzése”, ehhez valószínűleg az élő Tiszából is meg kell venni mintegy két kilométernyi partszakaszt. A versenyeket sokan kedvelik. Tavasszal a barcikai csónakázótavon rendeznek majd felszabadulási emlék- versenyt. Országos versenyt az idén Tatán rendeznek, a nyertes csapat kéthetes utat kap a Szovjetunióba. (Tavaly a mi megyénk csapata nyert.) A bizottság a téli hónapokban most is sok ember számára szervezett tanfolyamot, oktatást, most viszont, ha vége lesz a télnek, benépesülnek majd a vízpartok. Zacskók, konzervdobozok, tüzek stb. A környezetvédelem is fontos. Az intéző bizottság akárcsak a versenyek szervezésénél, a környezetvédelemnél is jól együtt tud működni az SZMT-vel. Erre vonatkozóan az intézkedési tervet is együtt dolgozták ki. Az igazi horgász mindig is ad a környezetére — mondhatnók: magára — és ügyel a rendre, tisztaságra, jelenti, ha vízszennyezést, halpusztulást tapasztal, de most valamicskével többről is szó van. Március utolsó szombatját horgász környezet- védelmi nappá kívánják tenni, amikor a vízpartok megtisztításáért, közösségi épületek rendbehozataláért stb. - is lehetne tevékenykedni. Közös erővel persze. És ennek a közös erőnek az összehozása, megteremtése egyik fontos — ha nem a legfontosabb — célja az idén a bizottságnak. Közelebb hozni az egyesületeket egymáshoz. A barátko- zás, a segíteni akarás szándékával. Ennek egyik lépéseként a Muhi-tavon — a csárda közelében — az egyesületek vezetői számára szerveznek horgászversenyt. Ez évben a közalkalmazottak egyesülete rendezi meg. Kétszáz tonna hal a horgon Illetve, valamivel több: 205 tonna 503 kiló. Ennyi halat fogtak ki — a fogási naplók szerint — tavaly megyénk vizeiből. Túlnyomórészt természetesen pontyot, de azért más halfajokból is szépen akadt horogra. Csukából például több, mint 15 ezer kiló, süllőből 11 ezer, harcsából 3500, balintból 2800, amurból 4000, angolnából 718, pisztrángból 200, márnából 800, kecsegéből 450 kiló. Talán érdekes az alábbi néhány adat is. A mályi— nyéki tavakból majdnem 20 ezer kiló halat fogtak ki, a Rakacából több, mint 16 ezer kilót, a Csorba telepi vizekből pedig mintegy 6000 kilónyit. Ez utóbbi vizekből szépen akadt süllő is. Pótolni is kell persze a halat. Erről csupán annyit, hogy egy-két kivétellel valamennyi egyesület túlteljesítette, vagy teljesíti a kötelezően előírt telepítési tervet, néhol majdcsak a duplájával. Az intéző bizottság saját vizeibe ugyancsak többet telepít az előírtnál. Táborok Az ifjúsági horgásztáborok mind népszerűbbek. Ügyannyira, hogy az intéző bizottság kérte: az Észak-magyarországi Horgász Egyesületen kívül mások is szervezzenek. Az első szóra máris többen jelezték: táborba viszik a fiatalokat. Egyelőre a DIGÉP egyesülete, a sátoraljaújhelyi és a Bodrog menti egyesület jelentette, hogy tábort szervez az idei nyáron a fiataloknak. Hol a pénz? A horgászat is egyre többe kerül, ezért talán nem érdemtelen, ha ismertetünk néhány adatot az Északmagyarországi Horgász Egyesület gazdálkodásáról. Az évi költségvetés 4,5 millió forint. Ebből az ösz- szegből 2,2 millió forint jut halasításra, 1,4 millió állami jegyekre és díjakra, valamivel 500 ezer forintnál több a székház, a tanyák fenntartására, és néhány százezer az egyesület fejlesztésére. Csendélet Reggel még köd borítja a csendes vizeket D. H.
