Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
1985. március 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Képkípviselel önkonyzal ipyitózés Tanácsi pártaktíva-értekezlet Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) A tennivalókat gyarapítja a lakosság elöregedése, a romló egészségi állapot. Ez pedig sürgeti a falusi szociális gondozóhálózat kiépítése mellett a kórházak, rendelő- intézetek további fejlesztését. Fontos, hogy az alapellátás, amit csak lehetséges, helyben oldjon meg. A tanácsi gazdálkodásról szólva az előadó elmondotta, hogy növekszik a decentralizáció. A helyi tanácsok szabadon dönthetnek majd a meglevő pénz felhasználásáról, társulásokat alakíthatnak más tanácsokkal, vagy gazdálkodó szervekkel a helyi ellátás javítására. A tervezésben, ezek megvalósításában is nagyobb súlyt kapnak saját döntéseik, a megyei tanács ugyanakkor továbbra is felelős a népgazdasági tervekben és az állami költségvetésben meghatározott célok érvényesítéséért. A gazdasági rendszer korszerűsítése a népképviseleti testületek munkájának növelését, a népképviseleti jelleg erősítését is megköveteli. A testületek tartalmi munkája, demokratizmusa az elmúlt időszakban érezhetően fejlődött elsősorban, ez a végrehajtó bizottsági üléseken látszott, a tanácsüléseken viszont kevésbé. A testületek munkájában sok a javítanivaló, akárcsak a tanácsi bizottságokéban is, a döntések előkészítésében, a végrehajtás ellenőrzésében. A nép- képviseleti, önkormányzati jelleg erősítése továbbra is feladat. Ez a jelleg elsősorban a választott testületek tevékenységében jut kifejezésre, ezért alapvető követelmény irányító, meghatározó szerepük növelése. Időszerű annak tudatosítása is, hogy az apparátusnak kötelessége kiszolgálnia a testületet. Ez magába foglalja a tanácstagok megfelelő tájékoztatását és a határozatok végrehajtásáról való elszámolást. A későbbiekben a megyei tanács elnöke az átszervezések utáni tapasztalatokról szólt. Elmondotta, hogy a mai Az aktivaérlekezleten felszólalt Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára is. Elmondotta: a pártaktíva több okból is hasznos. Elsősorban azért, mert az előttünk levő intenzív politikai kampány eredményes végzéséhez megfelelő hátteret biztosít. A tanácsi munka révén az elmúlt években sokat fejlődött, gyarapodott megyénk, nincs miért lesütött szemmel állni a választók elé. Képet kaptunk a következő tervidőszak elképzeléseiről, tennivalóiról is. Jó alkalom ez arra is, hogy a pártértekezleteken a tanácsi munkával kapcsolatosan szerzett tapasztalatokat áttekintsük, hasznosítsuk. A közelgő választásokról szólva elmondotta: vizsgázunk majd szocialista demokráciából, toleranciából is. Számolnunk kell vele, hogy a választásoknál a többes jelölés hosszú távon érezteti majd hatását. Jól, bátran, felelősséggel kell élnünk ezzel a lehetőséggel. Bizalommal fogadva azokat a jelölteket, akik a lakosság bizalmát élvezik, nem szabad mereven ragaszkodni saját elképzeléseinkhez mindenáron A jelöltek bemutatása, megismertetése u"''ancsak fontos munka, szükséges tevékenység, de ez a bemutatá; soha tanácsi munka leggyengébb pontja a község, itt érződik még leginkább a szakemberek hiánya. Ennek ellenére az átszervezés után is bizalom tapasztalható a községi tanácsok iránt és különösebb fennakadás a járási hivatalok megszűnése után sem volt tapasztalható. A közelgő választásokról szólva elmondotta: a tanácstagi megbízatás szolgálatjel- legű, eleve szükséges tehát hozzá a közügyek iránti érzékenység, fogékonyság. Ne- hézi megfelelni maradéktalanul ennek a munkának,nem is mindenkinek sikerül. Azoknak sikerül, azoknak a tanácstagoknak vín tekintélye, akik nem ígérgetnek felelőtlenül, hanem megfontoltan végzik sokrétű munkájukat. Ma már a ciklus végén ezeknek a személye ismert és nyilvánvaló, hogy a következő időben is szükség van munkájukra. Az új választási törvény alapján a többes jelölés még inkább növeli a felelősséget. Mindenképp törekedni kell viszont a népfrontjellegre, arra, hogy megyénk valameny- nyi társadalmi rétege képviselje magát. Az ügyintézésről szólva elmondotta, hogy mindinkább a törvényesség, a szakszerűség, a jogpolitikai elvek helyes alkalmazása a jellemző, ennek ellenére sok a tennivaló. A hatósági munka politikai jellegű tevékenység is, ezért megkülönböztetett figyelmet kíván. A bürokratizmus, a türelmetlenség, az udvariatlanság ma is fellelhető. Meglehet, hogy százalékban elenyésző a helytelenül intézett ügyek száma, viszont minden elrontott ügy kárt okoz nemcsak az állampolgárnak, hanem a tanácsok tekintélyének is. Befejezésképpen az előadó a tanácsi munka párt- irányításáról szólt, részletesen elemezte ennek a tevékenységnek a tapasztalatait, tennivalóit, hangsúlyozva: a pártirányítás hatékonysága mindenekelőtt abban mérhető le, hogy az elmúlt ciklusban a tanácsok eredményesen oldották meg a párt- határozatokból, a tanácstörvényekből rájuk ‘háruló feladatokat. Ezt követően számos felszólalás hangzott el. Takáts ne sértse a másik jelölt önérzetét. A tanácsi munka időszerű feladatai közül a megyei pártbizottság első titkára is az önkormányzati, népképviseleti jelleg erősítésének szükségességét hangsúlyozta. Egyebek között például a döntési variációk meglétét a testületi üléseken. Az élet általában minden téren sokkal több feszültséget, konfliktust tartalmaz, mint amennyit a testületi ülések, a testületek elé kerülő anyagok tükröznek. Mindebben az előbbre lépéshez ugyancsak szükséges egészségesebbé tenni a szakigazgatás és a testületek viszonyát. Az ügyintézéssel kapcsolatban elmondotta, hogy ennek gyorsnak, kulturáltnak kell lennie, eredmények lát- szódnak is, de ezek az eredmények csak részben tükröződnek a lakosság körében. Az ügyintézőknek soha nem szabad türelmetleneknek lenniük. Még akkor sem, ha az ügyfél, az állampolgár — az. Akik a köz szolgálatát vállalták, azoknak az öröm mellett az ürömöt is el kell fo- gadniuk. A későbbiekben utalt rá, hogy a megyei pártértekezleten is egyik súlyos gondként esett szó a lakáshelyzetről, Gyula, a Sárospataki városi Tanács elnöke Patak és a városkörnyék, valamint a szomszédos Sátoraljaújhely együttműködéséről szólt, elsősorban ennek jól érzékelhető eredményeiről. Szőllösy István, Szikszó nagyközségi Pártbizottságának titkára az új szervezeti forma kialakulása utáni útkeresésről, a tanács és a pártbizottság együttműködéséről, a pártirányítás mikéntjéről beszélt. Zödi Imre, a népfront megyei titkára mindenekelőtt utalt nemzeti ünnepünkre, március 15-re, majd a népfront előtt álló nagy feladatról, a választásokról szólt, ennek előkészületeit ismertette. Dr. Fonyó Gyula ugyancsak ismertette a választásokkal kapcsolatos tennivalókat, majd a tanácsi korszerűsítés egyik részéről, az elöljáróságok létesítéséről beszélve elmondta: túlzottan sokat nem várhatunk az elöljáróságoktól, de előbbre lépést igen, együtt persze továbbra is a közös tanács munkájával. Mert a társközségek feladatait az elöljáróságok nem veszik, nem is vehetik le a székhelyközség válláról. Felhívta a figyelmet a lakossági ügyintézés minőségének javítására, ennek a munkának a fontosságát hangsúlyozva. Dóka Ferenc, a Leninvárosi Pártbizottság első titkára elmondta, hogy a közösségi célokért a város és a város- környék lakói mind többet tesznek, a társadalmi munka értéke mind a városban, mind a községekben meghaladja a százmillió forint értéket. N. Győr Gyula, Put- nok nagyközség Közös Tanácsának elnöke arról szólt, hogy a tanácsi testületeket alkalmassá kell tenni az önállóságra. A tanácstagi csoportok munkálkodásának nagy jelentőséget tulajdonítanak, politikai tényezőként tartják számon, a társközségek ellátása ugyancsak elsődleges. miként most ezen a pártak- tíván is. Valóban szükséges az állami építési arány csökkenésének megállítása, majd a folyamat megfordítása, ugyanakkor a magánerős építkezések lehetőségeit kell szorgalmazni. Ügyannyira, hogy az építkező a munka befejeztével még egészséges legyen. Az áruellátást illetően a közvélemény romlást jelez. Van mit megnézni, megvizsgálni az állami és a magánkereskedelemnél is, a fogyasztói érdekképviselet még sok tartalékkal bír. Elképzelhető az állami és társadalmi ellenőrzés szorosabb együttműködése. Befejezésképpen a tanácsi munka pártirányításáról szólt. Hangsúlyozta, hogy ez a tevékenység elvi-politikai eszközökkel folyik, elsősorban a tanácsi apparátusban dolgozó párttagok hathatós közreműködésével és megfelelően a várakozásoknak. A tanácsi pártaktíva-értekezlet ezután befejezte munkáját. v • " M - s§& •, ' ••■ Mg v •• - « - $$g •• mísW-v s F"* ’I* Q .. amíg a magyar szénbányászatban tavaly átlagban 280 napot dolgoztak a bányászok, addig a borsodiak 318 napot!" Fotó: Laczó József Bizakodó Ismerve a magyar szénbányászat gondjait, ami a borsodi medencében a kielégítetlen lakossági szénigények terhével is párosul, szikrázó hangulatú tanácskozásra lehetett számítani. Mégsem csaptak magasra az indulatok a bányász brigádvezetők küldötteinek hét elején megtartott tanácskozásán. Az alaphangot a vállalat vezérigazgatója, Kiss Dezső adta meg, aki higgadtan, igen őszintén elemezte a vállalat elmúlt évi munkáját és mai helyzetét. Még akikor sem emelte fel a hangját, amikor például arról beszélt, hogy amíg a magyar szén- bányászatban tavaly átlagban 280 napot dolgoztak a bányászok, addig a borsodiak 318 napot! Nem emelte fel a hangját, mert ez lassan már megszokottá válik. Ennek ellenére 1984-ben sem sikerült teljesíteni a terveket. A mennyiségi előirányzattól közel 90 ezer tonnával, a vágathajtási tervtől pedig 10 kilométerrel maradtak el. Mindkettő súlyos feszültségek hordozója volt és lehet. A kilencvenezer tonna szén hiányát megérezte a lakosság is, a vágathajtási elmaradás pedig a bányaüzeméknek okoz fejtörést. (Persze megtanultuk már, hogy ami a bányáknak gond, azt később mi fogyasztók is megérezhetjük.) Sok nehézséggel kell szembenézniük a bányászoknak a természet erőin kívül is. Ezekből a vezér- igazgató is jó néhányat elsorolt. Kevés a bér, a munkaerő, a fejlesztési, korszerűsítési lehetőség. A következmények súlyosak. Nagy a lemaradás az előkészítési munkálatokban, egy-két aknán veszélybe kerülhet a frontok telepítése. Az egy vágathajtó gépre jutó kihajtás nem éri el éves szinten az ezer métert sem, holott ma már a vállalat bányáiban összesen 1500 méter hosz- szú fronbhomlokról fejtik a szenet. A mai vágathajtási ütem ahhoz sem elegendő, hogy ezt a szintet tartani tudják — pedig növelni kellene ahhoz, hogy ötmillió tonna fölött legyen az éves termelés. Nagyon magas.a bányáknál a fluktuáció. Hihetetlen szám, de az elmúlt esztendőben ezerrel csökkent a vájárok száma az országban. Ezt műszaki fejlesztéssel nem lehet pótolni. Különösen a Borsodi Szénbányák üzemeiben nem, ahol a berendezések nagy része elhasználódott és elavult. Azt tehát semmikénpen nem lehet állítani, hogy minden feltétel adott volt a szocialista brigádoknak ahhoz, hogy teljesítsék a múlt év elején megtett vállalásukat, amit év közepén kiegészítettek a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyre tett felajánlásokkal is. Mégis születtek szép munkasikerek. Az Edelény-, Szeles- és Lyukó-aknán dolgozó kollektívák többsége túlteljesítette vállalását. Közülük kerül ki annak a 17 brigádnak a többsége, amelyek elmúlt évi munkájuk alapján megkapják a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Sokat és keményen dolgoztak az elismerésért. Legtöbb szabadnapjukat a munkahelyen töltötték. Nem csoda hát, hogy színházra, mozira, kirándulásra kevé6 idő jutott, A felszólaló brigádvezetők egyike meg is jegyezte: nem lehet nyugodtan szórakozni, amikor családok százai várnak tüzelőre. A munkaversenyben részt vevő közel nyolcezer brigádtag vállalta elsősorban a terheket, dolgozik most már közel fél éve pihenő- és szabadnap nélkül. Egy szakszervezeti titkár mondta nem kis iróniával; amióta az országban csökkent a heti munkaidő, azóta a bányászok többéi dolgoznak. mint azelőtt. Több felszólaló is megemlítette, hogy a korábbi években csak a negyedik negyedévben volt szükség már majdnem erőn felüli, feszített munkatempóra. A bányászok abban bíznak, hogy csak a hosszan tartó kemény tél miatt kell még most is, a tavasz közeledtével megállás nélkül termelniük. Bíznak a központi támogatásban is. Ha ezt nem kapják meg időben, akkor az erőn felüli munkára egész év.ben szükség lesz ahhoz, hogy kielégíthessék a szénigényeket. Gépek, berendezések kellenek az új mezők feltárásához, az előkészítő munka meggyorsításához. a termelés növeléséhez, a munkaerő pótlásához. Nemcsak maguk miatt, munkájuk megköny- nyítéséért kérik ezt a bányászok, hanem azért, hogy a jövőben ne kelljen heteket várni, vagy hiába várni a szénre. Mindenki bizakodott a Borsodi Szénbányák Vállalat brigádvezetőinek küldöttértekezletén. Mindenki teljesíteni és túlteljesíteni akar. Azért nem csaptak magasra az .indulatok, mert a bányászok higgadtan mérték fel helyzetüket és lehetőségeiket. A feladatuk adott: 4 millió 650 ezer tonna, vagy ettől több szenet vár tőlük a népgazdaság. Az pedig saját jövőjük záloga, hogy 50 kilométernél több vágatot hajtsanak ki ebben az évben. Mi kell ehhez? Fegyelmezett munka, bányászszerencse és pénz — mondták a brigádvezetők. Fónagy István A döntés felelőssége Az utóbbi másfél évtizedben folyamatosan alakultak át a gazdálkodás feltételei, a külső és belső kényszerítő erők hatására megváltoztak a gazdaságirányítás módszerei és eszközrendszerei. A talpon maradás, a mai piac- orientált termelési szerkezet kialakítása érdekében szükségessé vált a túlzott centralizáció csökkentése, amely a „tervutasításos” gazdasági modellben öltött testet. Ennek megfelelően a központokban döntötték el a gazdasági egységek mindenkori feladatát. „A megkötött kéz” gazdaságpolitikája ma már egyre inkább a háttérbe kerül, az iparágak kisebb egységei mind önállóbbakká válnak. A gazdaság továbbfejlesztését, a megújulás sürgető igényét hangsúlyozzák egyébként a kongresszusi irányelvek is. A nyolcvanas években arra van szükség — a gazdaság rugalmasságának egyik alapja is egyben —, hogy a vállalatok, üzemek, saját maguk döntsenek további sorsukról, a követendő útról. Nemcsak a piac, a termékszerkezet kialakításában, hanem az irányítás mikéntjében is. Ennek szellemében született meg a kormány döntése az új vállalatirányítási formákról, amely lehetővé teszi a választást, mind a vezetési- irányítási. mind pedig a gazdálkodási forma megválasztása terén. Ma már megyénk ipari egységeinek döntő többsége tudja, melyik vállalatirányítási formába sorolták. így az elkövetkezendő időben egyre jobban érzik majd a megnövekedett felelősség súlyát, a mindennapok során saját helyzetükön tapasztalhatják a kockázatvállalás nehézségeit. A nagyobb önállóság, a megnövekedett helyi döntések realizálása érzékenyebb termelési tevékenységet, megfontoltabb termékszerkezet kialakítását követeli a kollektíváktól, hiszen a közös elhatározással született elképzelések esetleges kudarca már nem varrható egyetlen személy nyakába. Közös a döntés, közös a 'kockázatvállalás. Mindez arra kell ösztönözze a dolgozókat, hogy jobban szervezett munkával, nagyobb munkafegyelemmel és nem utolsósorban piacorientált termékek gyártásával valósítsák meg a saját maguk vállalta gazdasági célkitűzéseket. A hatékonyabb munka- szervezés. a munka minőségének javulása nemcsak a kisebb kollektíváknak jelent biztosabb jövőt, hanem a magyar gazdaság egésze szempontjából is előrelépést eredményezhet. Csákó Gyula
