Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. február 13., szerda Szociofotók a Molnár Béla Ifjúsági Házban A könyveknek (is) megvan a mega »etso - mondja a latin közmondás, de kis dl* tata nősít ássd érvényes « minden művé sieti alkotásra. Mo már senki nem vitatja, hogy a fotá is művészet, ám ez a sióiad első évtizedeiben amikor a Miskolci Fotógalériában most kiáMÍtott képek kenőitek - ez- még nem volt ilyen egyértelmű. Mint ahogyan kalandos és izgalmas ereknek ! a totóknak a sorsa, története is. Szívesen és érdekesen beszélt erről Tabák La* i jós, aki Szolnoktól utazott ! ide, hogy megnyissa a kiállítást. Mér esők ő él az 1932-es szolnoki emlékezetes kiállítás alkotói közűi. — Hogyan kezdett fotózni? Hogyan került kapcsolatba Kassákkal? — Még az első világháború idején, tizenhárom éves koromban vettem egy igen egyszerű gépet, egy koronáért. Valami vonzott a fotózáshoz, 1919-ben tagja lettem a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, s olvasni kezdtem a baloldali irodalmi lapokat, folyóiratokat. Így kerültem kapcsolatba Kassákkal, a MUNiKA-körrel. Szolnokról feljártam Pestre a MUN- KA-kör megbeszéléseire. Ezeket mindig más kávéházban tartották, s mindegyiken egy-egy érdekes, aktuális művészeti, politikai témát vitattunk meg. Vittük természetesen a fotóinkat is. Ezeket kölcsönösen megbíráltuk, megvitattuk, s a legjobbakat Kassák közölte a MUN- KÁ-ban. Nagyon sokat köszönhetünk Kassáknak, ő azt vallotta, hogy a forradalom bukása (1919) után a munkásoknak kulturálisan kell felkészülnie a jövőre. Kitűnő esztéták, szakemberek — többek között Gró Lajos — tartottak előadásokat. Ö ismertetett meg minket a szovjet film- művészettel (például Ejzensteinnel) is. A szocio- fotó kifejezést is Kassáktól hallottuk először: a szocialista fotóművészétet jelentette a szó. Arra biztatott minket, hogy kendőzetlenül, tárgyilagosan fotózzuk a korabeli valóságot, a munkásság, a szegénység életét. — Ebből az anyagból ál- lítottáJc össze 1932-ben „Mi életünkből — 1932" című kiállítást? — Igen. Először Budapesten, az Atelier-ben mutattuk be, s akkor merült fel a gondolat, hogy vigyük el a kiállítást vidékre is. A rendőrséget azzal tévesztettük meg, hogymű- vészfotóként jelentettük be, de így is nagy bonyodalom származott belőle. A kiállítás előtt Kassák tartott előadást. Arról beszélt, hogy a szocialista írók mellé most odaállnak a szocialista fotósok is, azok a pionírok, akik akár a tömeg soraiban, akár azok előtt járnak, nyakukban a fényképezőgéppel, hogy az objektív lencse segítségével felismerhetőbbé tegyék számunkra a világot. Tudják: mit, hogyan és miért dolgoznak. így a fotóik nemcsak érdekes technikai és stíluskísérletek, hanem az új munkásgeneráció kritikai dokumentumai is. Már az előadást figyelte a rendőrség, s másnap, 1932. április 3-án megszállta a munkásotthont. Eltávolították a megnyitóra váró embereket, a képeket leszedték a falról, bűnjelként lefoglalták. Minket, Kassák Lajost, Lengyel Lajost és engem letartóztattak. Azzal vádoltak, hogy a fotókat Moszkvából kaptuk —pro- pagandisztikus célokra. Az mentett meg minket — ne felejtsük el, hogy statárium volt, ebben az évben végezték ki Sallait és Fürs- töt! —, hogy meg tudtam mutatni a negatívokat, s hogy előzetes engedélyünk volt a rendőrkapitánytól. A rendőrkapitányt később — mert nem nézte meg előzetesen a kiállítást — felelősségre is vonták. Akkor tehát elmaradt a kiállítás, pedig úgy terveztük, hogy másodikként Miskolcra hozzuk. Közbejött a háború, az ötvenes évek..,. Végül is 1966-ban szerveztük meg ismét, ösz- szegyűjtve az anyagot, az akkor még élő fotósokat. Kassák nyitotta meg a kiállítást. Nagyon örülök, hogy most 1985-ben pedig ide is eljutott, hogy megnyithattam ezt a valóban kalandos sorsú, történelmi dokumentumgyűjteményt. A mai fiataloknak is látniuk kell, hogyan éltek fél évszázaddal ezelőtt a munkások, a szegénység, hogy — Kassák szavával — lássanak és okuljanak belőle! (horpácsi) Jelentkezzenek a régi énekkarosok! A miskolci Földes Ferenc Gimnázium idén ünnepli fennállása 425, évfordulóját. A jubileumi ünnepségekre április 26-án kerül sor. Az alkalomra Karai József megzenésítette az iskola énekkara számára Kalász László Az ifjúsághoz című versét. A Földes Gimnázium vezetői és diákjai azt szeretnék, ha nemcsak a mai diákok, a mostani énekkarosok szólaltatnák meg a művet, hanem azok a néhány éve érettségizett tanulóik is, akik annak idején énekelték az énekkarban. Szeretnék, ha volt énekkaros diákjaik — akik szívesen részt vennének a jubileumi ünnepségen, s énekelnének együtt a mostaniakkal — jelentkeznének. Azoknak, akik a kibővített énekkarban szívesen énekelnének — ha eljuttatják címüket az iskolához — elküldik a mű partitúráját, hogy felkészülhessenek. Felvétel a SZET-re Az Agrár Felsőoktatási Intézmények fel vételi-el őkészítő bizottsága szakmunkásokat előkészítő tanfolyama felvételt hirdet az 1985— 86-os tanévre. A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban, erdészeti és fagazdasági üzemekben, Mezőgép vállalatoknál, szakszövetkezetekben dolgozó fiatal szakmunkások jelentkezését várják. A tanfolyamra előzetesen levélben lehet jelentkezni, ez év február 28-ig. A jelentkezéseket az Agrár Felsőoktatási Intézmények felvételi- előkészítő bizottsága, SZET- tanfolyam címére kell eljuttatni. (Gödöllő, Páter Károly u. 1. 2103.). A jelentkező szakmunkásoknak — amennyiben megfelelnek a feltételeknek — a tanfolyam vezetői megküldik a részletes felvételi tájékoztatót és a jelentkezési lapot. Ezt — kitöltve — ez év április 15-ig kell majd visszaküldeniük. Azok, akik megfelelnek a felvételi feltételeinek, pályaalkalmassági vizsgálaton vesznek részt, s ennek alapján történik végleges felvételük. A képzési idő tíz hónap, és szeptemberben kezdődik a tanfolyam, melynek elvégzése után a hallgatók bármelyik agrár felsőoktatási intézményben felvételi vizsgát tehetnek. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből egyébként agrár felsőoktatási intézményben SZET-tanfolyamosként eddig nyolcán végeztek. Az előkészítő tanfolyamon jelenleg négyen tanulnak, egyetemen, főiskolán pedig tízen folytatják tanulmányaikat. Herman Ottó nevét vette fel az a park, amely néhány hónapja készült el Miskolcon, a Bükk bejáratánál. Mindez rendjén való, hiszen ha a tudós ornitológus nem is Miskolcon született, ' a köztudatban idevalóként szerepel, ami persze nem véletlen, hiszen az ősember emlékeitől a Bükk faunájának kutatásáig rengeteg publikációval segítette a környék ezernyi csodájának megismertetését mindazokkal is, akik talán soha életükben nem jutottak el Lillafüred tájékára. A köz összefogásával, társadalmi munkában épült föl az említett park. Hogy épületeinek tervezői menynyire szerencsés kézzel nyúltak a ceruzához, mikor munkájukhoz nekiláttak, azt külön írásműben volna érdemes kutatni, hiszen kilátót völgybe építeni valóban meglepő ötlet. Ám ha nem így lenne, akkor is sokallanám a tíz forintot, amit a belépőjegy fejében kérnek a látogatóktól. És nem is magát a pénzt sokallom. elvégre tíz forint nem a világ (más kérdés, hogy kétgyermekes családnak már harminc forintot kóstál a jegyek ára, és akkor az átszállással terhelt buszozás költségeiről még nem is szóltunk), szóval egy tízes nem a világ, de nem ott, ahol a belépőjegy árát feltüntető táblától alig karnyújtásnyira egy másik tábla is szerepel. Ez utóbbi pedig azt adja tudtára az érdeklődőknek, hogy ezen park, mely Herman Ottó nevét viseli, társadalmi munkában épült, 1984-ben. Hallom az illetékesek ellenvetését, miszerint a tíz forint fejében a park látogatói videoprogram részesei lehetnek, az meg pénzbe kerül, ami igaz is. De miért kényszerítik képernyő elé még a Bükkben is a turistát, aki talán éppen otthoni készüléke elől menekült a természetbe?! Persze az is igaz, hogy a videoműsort nem kötelező megnézni, ám a jegyek árát a bejáratnál mindenképp le kell szurkolni, anélkül a parkba nincs bemenet. Márpedig egy sétáért fejenként egy tízest kérni éppen olyan képtelen ötlet, mint ahogyan aligha jutott eszébe bárkinek, a parkot építő társadalmi munkások közül, hogy itteni munkáját befejezvén, ledolgozott óráinak ellenértékét mondjuk a városi tanács pénztárában megkísérelje fölvenni. (csendes) __ mm Mag lift'll I Ik 11 legyen a kezében?! Jó nevű gimnázium igazgatójával beszélgetünk. Egyebek között szóba kerülnek a majdani elsősök. „Őszintén mondom, magam is kíváncsi vagyok a jelentkezésekre. Nem tudom ... Nem tudom, hogy mit jelent, hogy a technikusképzés újra indul.” Más években szinte biztosra mehetett ez a gimnázium: jelentkezőkben nem lesz hiány. Jó nevű, szigorúságáról ismert intézményről lévén szó. válogathatott (amit azért nem mondhatott el korábban sem minden megyei gimnáziumunk) a jó képességű gyerekekben. Persze nem egészen gond nélkül. Erről azt mondta az igazgató: hiába szerették volna, hogy több fizikai munkás gyereke járjon hozzájuk, s kerüljön tőlük főiskolára, egyetemre, az arányokon mégsem sikerült számottevően javítani. Ellene vethetnénk persze, hogy az adott iskola híre, neve is ellenük játszott, de ezt az érvünket nem támasztaná kellőképp alá más gimnáziumok tapasztalata sem. A legtöbb gimnáziumban ugyanis csökken a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya, s hogy nem számottevően, annak az a magyarázata, hogy nagyon sok ilyen intézménybe úgy jelentkeznek a lányok, hogy nem vették fel őket a szakközépiskolába, a szakmunkásképző intézetbe. Nem tipikusan miskolci, de borsodi jelenség. És mondhatnánk nyugodtan azt, országos is. Amennyire gond ma a szakmunkásképző intézetekben, hogy az elméletigényesebb szakmákra is gyenge tanulmányi eredménnyel jelentkeznek a gyerekek, s a gyenge felkészültségű tanulókkal kell elsajátíttatni a különböző szakmák elméleti és gyakorlati ismereteit, annyira problematikus a gimnáziumi tanulmányok presztízsvesztése. Mert igazuk van azoknak, akik azt mondják: megengedhetetlen, hogy a jövő munkásnemzedéke alig-alig megfelelő ismeretekkel nőjön fel, de azoknak az érvei' sem hagyhatók figyelmen .kívül, akik úgy vélik: a legjobb képességű, a legfelkészültebb fiataloknak kell eljutniuk a középfok után a felsőfokú oktatási intézményekbe, hogy szakterületüknek valóban értő, alkotó művelői lehessenek. A képesség, a tehetség persze bonyolult dolog. A tehetség ugyanis sokféle lehet, nemcsak a művészeti, az elméleti tudás, hanem a gyakorlati, a különleges, manuális készség is tehetséget takar. Napjaink gyakorlatában azonban ima még ritka, hogy a manuális képességet is figyelembe vegyük. amikor egy-egy gyermek tehetségéről esik szó. Ez azonban csak az egyik gond. Nagyobbnak tűnik az, hogy a munkásemberek nem becsülik kellőképpen, ha gyermekük valamilyen elméleti tárgyból mutat fel a többiektől elütő, nagyobb képességet. Kenyér legyen a kezében! — mondják jó- szándékúan és szakmunkásképző intézetbe, szakközépiskolába küldik azt a gyermeket is, akinek pedig a gimnáziumban lenne a helye. Kétségtelen a praktikusságon túl a jő szándék, hiszen az egyetemi, főiskolai felvételeket nem garantálja az érettségi. Ha nem sikerül bejutnia a gyereknek valamelyik felsőfokú intézménybe, altkor ott a szakmája! Az elmúlt évek oktatáspolitikai intézkedése is megkönnyíti a továbbjutást a szakközépiskolából... Bár az okoskodás jó szándékú, nem mindig szolgálja igazán a kiváló képességű gyerekek dolgát. Nálunk az első pályaválasztási döntés elé tizennégy éves korban kerülnek a gyerekek, akkor, amikor még épp csak kezdenek kinyílni a világra, de igazából nem tudhatják, hogy egy-egy szakma, pálya, mit jelent. A szülőnek a véleménye, hatása — hogy ne döntést mondjunk — meghatározó, és sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint a pedagógusok minden igyekezete rábeszélő képessége. Ök csak ajánlhatnak, a döntő szót végül is a szülő mondja ki arról, hogy írni kerüljön a gyerek továbbtanulásra jelentkezési lapjára. „Mi szeretnénk javítani a munkásgyerekek: arányát” — mondta a már említett igazgató, „De hogy mennyi keiül be közülük a gimnáziumba, az nem rajtunk múlik. Legalábbis elsősorban nem rajtunk múlik! Ez már akkor eldől, amikor a gyerekek kitöltik a jelentkezési lapjukat. A kevésből csak keveset lehet felvenni.” Ezekben a napokban az általános iskolákban, a nyolcadikosok között állandó beszédtéma, hogy szeptemberben ki, hol szeretne továbbtanulni. Mostanság töltik ki a jelentkezési' lapokat. Mielőtt a végleges adatok felkerülnének rá, a szülőkkel is beszélnek az osztályfőnökök. Sok nehéz beszélgetésnek néznek elébe. A gimnázium, a tanulás presztízsének növekedéséhez azonban aligha elég súlyos csak az iskola szava és érvrendszere. Csutorás Annamária Szeretnénk önt Is vendégül látni a Borsodi Vendéglátórpari Váliatet AGGTELEKI CSEPPKŐ-SZÁtlÖJÁBAN február 16*án megrendezésre kerülő Jó szórakozását a CSILLAG REVÜ látványos műsora biztosítja - Kezdés: 7órakor Asztal- és szobafoglalás a vezetőnél ' \ v <:\" »•» v*W>£% Telefon: Aggtelek 7 : ■■ - -
