Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-12 / 35. szám

1985. február 12., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Ma délután 14 óra 15 perces kezdettel nemzetközi labda- úgó-mérkőzést rendeznek Diósgyőrött, a salakos edzőpályán. l DVTK NB Il-es csapatának ellenfele a lengyel Ruch Chor- ow gárdája lesz. A szurkolók egységesen 16 forintos belépő­idért tekinthetik meg az összecsapást. Olykor elkel a segítség KOSÁRLABDA. Szolnoki MÁV MTE—Miskolci Postás 148-55 (67-29). Szolnok, NB II. női. Ld.: Selmeczy (16). Balta (11), Laib (10). Csotkó (7). Nagykőrös—Miskolci Postás 122-85 (61-2(5). Nagy­kőrös. NB II. férfi. Ld.: Ka­kas (25), Mihályi (23). Gön­dör (15), Szánki (13). ASZTALITENISZ. Sátoral­jaújhely. Tizek bajnoksága. A győztesek: Mészáros (Közgazdasági Szakközépis­kola). Mészáros B. (KIOSZ). Gólyák (ELZETT), Olajos (5-ös számú Általános Isko­la). fotó: Lctctó Bormio — mérföldkő? Könnyen lehet, hogy a bor- miói alpesi sí-világbajnok­ság mérföldkőként vonul be a sportág történetébe. A het­venes években és a nyolcva­nas évek elején a végsőkig szakosodtak a versenyzők, fehér hollónak számított az a síelő, aki két, netán három számban is a legjobbak kö­zé kerülés esélyével rajtolt. Olyan még csak-csak akadt, aki a két technikai számban — műlesiklásban és óriás műlesiklásban — egyformán kitűnt —, ilyen volt a svéd Stenmark, vagy az amerikai Mahre-fivérek. A lesiklók azonban sohasem próbálkoz­tak meg műlesikló-babérok- ra törni. Az 1985-ös világbajnokság hőse. a svájci Zurbriggen vi­szont a „háromszoros” ver­senyző típusának megteste­sítője, tulajdonképpen Jean- Claude Killy óta az első. Sa jelenkor királyának példáját egyre többen akarják követ­ni. Ezt bizonyítja, hogy meg­nőtt az összetett, azaz a kom­bináció presztízse, jóllehet korábban nem sokra becsül­ték ezt a lesiklásból és mű­lesiklásból álló számot. Marc Hodler, a Nemzetkö­zi Sí Szövetség (FIS) svájci elnöke a bonniéi versenyek után bejelentette, hogy az 1987-es világbajnokságon, Crans Montana-ban már fel­veszik a programba a szuper óriás műlesiklást, az 1988-as calgary téli olimpián pedig a kombináció debütál majd. — A sokoldalú síelők idő­szaka következik — mondta Hodler. — Éppen ezért je­löltünk ki olyan lesiklópá­lyát Bormióban, amelyen ka­nyarok, bukkanok nehezítet­ték a száguldást. Így csök­ken is a versenyzők sebessé­ge, ezzel együtt a balesetve­szély. Maguk a versenyzők is az elnökhöz hasonlóan véleked­nek. Márkus Wasmaier, az óriás műlesiklás nyugatné­met aranyérmese: — Példaképem Zurbrig­gen, még ha most le is győz­tem. Egy számban verse­nyezni igen unalmas, a le­siklástól a műlesiklásig min­denhol az élvonalba akarok kerülni. Akárhogy is lesz, egy biz­tos: ez a tendencia csak használhat a sportágnak. Amikor még a török Besiktas kapuját rohamozta ... Akkor a szurkolók vastapsa kísérte öltözőbe a csapatot, az 5-0-ás, hazai diadalt követően. Nem is olyan régen még a Besiktas, a Hajdúk Split, a Rapid, a Dundee United, a Celtic és a Kaiserslautern ellen lépett pályára. Márciustól Ricsére, Alsó­vadászra, Karcsára és Hal- majra jár majd. Nagyot fordult tehát a vi­lág kereke Fekete László körül. No, nem egyik nap­ról a másikra, három-négy évvel ezelőtt kezdte érzékel­ni a hangulatváltozást. Ak­kor, amikor a diósgyőri lab­darúgócsapat maga mögött hagyta a csodaszép sikeresz­tendőket, s megkezdte a „visszazárkózást” a közép­mezőnyhöz ... — Azzal mindig tisztában voltam, hogy nem születtem istenáldotta tehetségnek. Nekem mindig meg kellett küzdenem a siker legpará­nyibb morzsájáért. Ami má­soknak természetes volt, azért nekem verejtékeznem kellett. Azt hiszem, igazi erényemet a küzdeni tudás, a meg nem alkuvás jelen­tette. Talán ezért fogadtak szivükbe a szurkolók is, akik mindent képesek megbocsá­tani egy játékosnak, kivéve a lödörgést, az ácsorgást, a pályán való unatkozást. — Ezeket a tulajdonságo­kat méltányolták a szakve­zetők is! — Jó ideig igen. Aztán, amikor a csapat leszállóág­ba került, szembe kellett néznem azzal a cseppet sem szívderítő ténnyel: hétről hétre küzdenem kell a he­lyemért. Deák Istvánnál, az­tán dr. Puskás Lajosnál, ké­sőbb Fekete Ferencnél, most pedig Bánkúti Lászlónál. Az az igazság, hogy belefárad­tam ebbe a szélmalomharc­ba .. . Az ősszel öt mérkő­zést nyertünk zsinórban, utána mégis kikerültem az együttesből. Számomra az már nem jelent perspektí­vát, hogy a kispadon ücsö­rögjek. — Tudomásom szerint sé­rülés is zavarta ... — Ilyesmire nem szívesen hivatkozom. Egy korábbi hasfalsérülésem az egész ősszel zavart, de ezt az ed­zőim soha nem vették fi­gyelembe. — Ügy hallottam, hogy az együttes gyenge teljesítmé­nye is befolyásolta döntésé­ben .. . — Nézze, a felkerülés il­lúzióvá vált számunkra. Meg aztán, egyre nehezebben vi­selem el a szurkolói bekia­bálásokat, a válogatott szit­kok özönét is. — A felkészülést a töb­biekkel együtt kezdte el. az­tán február elején közös megegyezéssel szerződést bontott az egyesülettel. Meg­világítaná elhatározásának a hátterét? — Mádról egy ismerős ke­resett meg. Olyan állás le­hetőségét villantotta fel, amit bűn lett volna nem el­fogadni. Elvégre már 35 éves leszek az idén, készül­nöm kell a futball utáni évekre, életre. — Mit szóltak döntéséhez a srácok az öltözőben? — Ügy vettem észre, hogy meglepődtek. De nem na­gyon vertem nagydobra az egészet. — Van önben tüske? — Harag nélkül váltunk el. Számomra Diósgyőrött nem nagyon nyílott kecseg­tető lehetőség az elhelyez­kedésre, ezért is fogadtam el a rnádiak hívását. — Mit ikapott a DVTK- tól, hogyan gondol vissza az itt töltött évekre? — Nagyon sok felejthetet­len élményben volt részem. A legkellemesebb emlékek? A KEK- és az UEFA Kupa mérkőzések, a két MNK- győzelem, s a Diósgyőrött játszott három olimpiai se­lejtező, amelyeken még gólt sem kaptunk! — Meddig játszik Má­don? — Időben nem állapod­tunk meg. Amíg erőm lesz, segítek a csapatnak. Fekete László húsz éve rúgott először labdába Diós­győrött. Pályafutása során még az M VSC-ben és a Hon­véd Papp József SE csapa­tában szerepelt. Kétszázhet­ven élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára piros-fehér­ben, 32 esetben talált az el­lenfelek hálójába. Magára húzhatta az U-, a B- és az olimpiai válogatott meggy­piros mezét. Sokak számára mindez be­teljesületlen vágyálom ma­rad. Ahogy ismerem, ő nem az emlékeiből akar majd tőkét kovácsolni. S ha rajtam áll­na, azt az elszántságot, az akarást, a lelkesedést, amely mindig jellemezte játékát, kötelező „tantárggyá” ten­ném a mai ifjú nemzedék számára. Es még valami: évekkel ezelőtt gyakran fordult meg a Népstadionban. A tavasz- szal talán ismét eljut oda, hiszen csapata, a Mádi Tsz SIC Szabad Föld Kupadön­tőt játszik. Abban biztos vagyok: a búcsút, a húszéves jubileum megünneplését nem így kép­zelte el. Doros László Ma: DVTK—Ruch Chorzow Csak röviden Befejeződött a Miskolc vá­rosi asztalitenisz-bajnokság őszi idénye. A nyolccsapatos sorozatban félidőben a Saj­tó SIC együttese áll az élen, veretlenül, hét győzelemmel. A második helyen a MEAFC II., a harmadikon pedig az ÉPFU gárdája vég­zett. Folytatás: márciustól. A napokban az ÉPFU tö­megsport-, KISZ- és szak­szervezeti bizottsága második alkalommal rendezte meg a Cement Kupa asztalitenisz- bajnokságot. Az egyéni via­dal első helyén llrabovszki (MEAFC II.) végzett. A to­vábbi sorrend: 2. Doros (Sajtó SK), 3. Enyedi (ÉP­FU), 4. -Józsa (Irodagép), 5. Szilágyi (Hejőcsabai Ce­ment), 6. Feledy (Sajtó SK). — Minősítő bizottsági ve­zetőkén! a teljesítmények után ki kell kalkulálnom az értékszámokat. Ez nem kis munkát jelent, hiszen mint­egy 450 sakkozó egész éves eredményét ~ „osztom-szor- zom”. Panasz még nem élte a munkámat. — Oroszlánrészt vállalt a Miskolc városi csapatbajnok­ság megszervezéséből! Sikert aratott a küzdelemsorozat? — Egyértelműen! A részt­vevők csupán azt kérdezték, hogy miért nem lehetett ha­marabb kiírni a pontvadá­szatot? Egy biztos: a sakko­zás iránt nagy az igény Miskolcon, így a bajnoksá­got rendszeressé kívánjuk fejleszteni. — Azt mondják, hogy so­kat tesz a női sakkozás fel­lendítése érdekében is. — Szeretném, ha a höl­gyek is egyre nagyobb szám­ban űznék ezt a szép játé­kot. A női sakk egyébként világszerte fokozatosan terel nyer. Gável László megkapta már a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést és lel­kes munkájáért többször ré­szesült megyei és városi el­ismerésben. Rovatunknak is sokat se­gít. Évek óta precízen „szál­lítja” a különböző verse­nyekről szóló tudósításokat. K. T. Sí. Sífutó OB. Gallyaiét'). A férfiak 3x10 km-es ver­senyében a H. Papp J. SE együttese a második, a Hon­védek B-csapata pedig ötö­dik lett. BIRKÓZÁS. A Matufa Mihály-emlékversenyen a 48 kg-os súlycsoportban Szabó (DVTK) a harmadik helyet szerezte meg. Asztalitenisz Társadalmi munkások Gável László tíz esztende­je tagja a Borsod megyei Sakk Szövetség elnökségének — a minősítő bizottságot vezeti — és öt éve irányítja a Miskolc városi testületet. — Gyerekkoromban is­merkedtem meg a sakkozás­sal — emlékezett. — Olyan, későbbi neves versenyzőkkel együtt kezdtem, mint pél­dául Bárczay László, aki a nemzetközi nagymesteri szin­tig jutott. — ön milyen minősítéssel büszkélkedhet? — I. osztályú „rendfoko­zatom” van. Évekig játszot­tam és egyben intézője vol­tam a Miskolci Közlekedés gárdájának. Hatszor nyer­tünk megyei bajnokságot, az OB II-be azonban egyszer sem kerültünk be, mert az osztályozókon sorozatban el­buktunk. — A közlekedésiek később szüneteltették szakosztályuk működését, de néhány esz­tendeje ismét életre hívták. Tudomásunk szerint újra felkérték, hogy segítsen! — Igen. A vállalat sokat tesz a sakkozás népszerűsí­tése érdekében és jelentős támogatást is nyújt a felté­telek előteremtéséhez. Ezt látva, vállaltam el a csapat­vezetői tisztséget. — Nincs olyan viadal Mis­kolcon. illetve Borsodban, amelyen ne látnánk . .. — Valóban így van, nél­külem ritkán rendeznek sakkversenyt. 1. osztályú bí­rói minősítésem is van — miért ne kamatoztatnám? — Mi a feladata a megyei szövetségben?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents