Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
1985. február 12., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 a IDI hazánk.. »♦ Születtek Chilében, laknak Budapesten. Cecilia Veronica Álarcán Silva huszonegy esztendős. Edith Baeza Barrera tizennyolc, nővére, Olga négy évvel idősebb. Családjukkal és jó néhány tál-sukkal 1975-ben érkeztek Magyarországra. Közismert, kényszerítő oka volt ennek az ideiglenes áttelepülésnek. Találkozásunk helyszíne, a miskolci Ady Endre Művelődési Központ volt a közelmúltban, amely a chilei szolidaritási nap záró programjának adott otthont. A lányok szépen beszélik nyelvünket, amelynek elsajátítására — mint mondották — elég hosszú időre volt szükségük: — Kezdetben furcsán néztek ránk a lakótelepen a szomszédok, később az osztálytársak, de csakhamar megszokták ottlétünket, beszédünket — mondja a legfiatalabb, Edith. — A magyar emberek nyitottak, könnyen barátkoznak, mint ahogyan a mi országunk népe is. Ez természetesen sokat jelent számunkra. Visz- szatérve a nyelvi nehézségekre, a fiatalok körében ez nem okozott és okoz olyan gondot, mint a szüléinknél. Idősebb honfitársaink már nehezebben tanulnak, inkább értik, mint beszélik a magyart. Nekünk viszont az iskolákban nélkülözhetetlen ez a tudás. — Tíz év után hogyan emlékeznek vissza arra az időszakra, amikor megtudták, el kell hagyni az országot, a rokonságot, a barátokat, az ismerősöket? Edith Olga — Az én apám autószerelő volt Chilében. Politikai okok miatt sokáig volt börtönben a Pinochet-rezsim hatalomátvétele után — válaszol Cecilia. — Később száműzték délre, ahová mi követtük. Itt .kaptuk a híreket, a jó szándékú figyelmeztetést : ismét be akarják zárni. Veszélyben volt az éle-' te. Először Peruba mentünk, ahonnan az ottani szervezet segítségével jöttünk Magyarországra. a többi politikai menekülttel együtt. Hogy milyen emlékeim vannak erről az időszakról?... (A feltűnően szép arc elkomo- rcdik, a csillogó szempárból eltűnik a fény.) Most is előttem van a kép, amint a zokogó rokonság integet a repülőtéren. Egyszerre bizonytalanná vált számunkra minden ... — Fiatalon éltük át a rettegést az életünkért, szeretteink életéért, a jövőnkért, később pedig a honvágy szorongató érzését — siet az el- csukló hangú honfitárs segítségére Olga. — Hasonló a sorsunk valamennyiünknek. A papa előbb elhagyta Chilét, mint mi. Munkás-szakszervezeti vezető volt. Akkor még dolgozott a bányában, sőt egy ideig itt Magyarországon is, de most már rokkant nyugdíjban van. A mama otthon dolgozik, ellátja a hétgyermekes családot, akik közül valameny- nyien tanulunk. Főiskolákon, egyetemeken. — Mostanában egyre többet emlegetjük Chilét újpalotai otthonunkban. Néhány hónap múlva visszamegy a család. Pontosabban a papa meg a mama és azok a testvérek, akik addig befejezik tanulmányaikat — szól közbe Edith, aki még gimnáziumba jár. — Már sokan megkapták a beutazási engedélyt. Bár itt Magyarországon otthonra leltünk, békében élünk, tanulhatunk, azért mégiscsak Chile a mi hazánk... Monos Márta Fotók: Laczó József Olajkutatók A látvány különös, de nem ismeretlen a tengeri olajkutatók számára. Furcsa, mes' terséges sziget emelkedik ki a Balti-tenger hullámai közül. Törzse a tengerszint felett 15 méteres magasságban kinyúló acéllábakon nyugszik. A sziget a lengyel— szovjet—NDK közös tengeri kőolajkutatás központja. Üzemeltetője pedig a gdanski Petrobaltic vállalat. A Petrobaltic öt éve működik. Feladata: a tengerfenék kőolaj-, földgáz- és kő- zúzalék-telepeinek feltárása a Balti-tenger partmenti vizeiben. A vállalat 1980 óta üzemelteti korszerű, holland gyártmányú fúrószigetét, amelyről négy év alatt 15 mélyfúrást végeztek el. S bár az itteni tengerfenék nem túlságosan gazdag természeti kincsekben, már 1981-ben két helyen is felfedeztek jelentősebb földgáztelepeket. A sziget lábainak a hosz- sza 127 méter. A sziget törzse pedig csak akkor ereszkedik a vízre, ha újabb helyre költöznek a kutatók. A fúrómunkások napi 12 órát dolgoznak. Egy nap leforgása alatt a fúró rendszerint 40 métert halad. A fúrások során gyakran az ötezer méteres mélységet is elérik. A íúrószigettel két vontatóhajó, valamint helikopter tartja a szárazföldi kapcsolatot. A sziget személyzete szovjet, német és lengyel brigádból áll. A harmincfős csoportok kéthetenként váltják egymást, s ugyanennyi a pihenőidejük is. A szigeten a lakó- és szociális helyiségeken kívül gépterem, cső-, cement- és alkatrészraktár, valamint laboratórium kapott helyet. A laboratóriumból természetesen nem hiányzik a gyors adatelemzéshez és munka- szervezéshez nélkülözhetetlen számítógép sem. Megyei verseny Kazincbarcikán A szakma kiváló tanulója címért A nőiruha-készítő szakmában a szakma kiváló tanulója verseny megyei döntőjét a múlt hét végén rendezték meg Kazincbarcikán. A tizenhat harmadéves ipari tanuló részvételével sorra került kétnapos vetélkedő győztese: Varga Ibolya, a 112. számú Kazincbarcikai Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója. A második helyet Anga Annamária szerezte meg, aki ugyancsak a kazincbarcikai szakmunkás- képző intézet tanulója. A versenyben harmadik lett Tardosi Judit, az Ózdi 102. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetből. Az április 5- án és 6-án megtartandó országos versenyen megyénket a megyei döntő két első helyezett szakmunkástanulója képviseli. pénzügyi ürömi Mi lesz a kohászat gőzfürdőjével? Megkeidödött a gyógytorna dr. Marton Györgyné vezetésével Laczó József felvétele Hajdan volt tisztasági fürdők! A szigorúan elkülönített női és férfi napok, langyos gőz, forró pletykák, lassan a múlté mindez. „A feredésnek örömi” az otthoni fürdőkádra korlátozódnak. A forgalom lecsökkenése a szerencsi fürdő létét mar évek óta megkérdőjelezte, és most erre a sorsra jutott a Lenin Kohászati Művek nagy múltú tisztasági és gyógyfürdője is. Ügy tűnik, a komfortos lakások korában ezeknek a létesítményeknek a sorsa megpecsételődött. Látogatásunkkor a finom pasztellszínekkel kicsempé- zett helyiségek kongtak az ürességtől, s a vezető. Borbély István szerint a ki- használtsági fok a húsz százalékot sem éri el. Kellemetlen dolog ezt hallani annak, aki tudja, alig négy éve, hogy a fürdőt hétmillió forint költséggel „kipofozták” és hiába bővültek a szolgáltatásai (a tisztasági rész mellett súlyfürdő, iszappakolás, víz alatti gépi masz- százs, gyógytorna és száraz gőz), hiába az olcsó tarifa (a dolgozók érdekében jóval olcsóbb, mint például a Szabadságban), néhány harmadik kerületi kohász-nyugdíjason és a Vasgyári Rendelőintézetből beutaltakon kívül alig akad látogatója. A fenntartók szerint teljes a ráfizetés (az évi másfél-kétmillió forintnyi költségnek a tizedrésze sem térül meg), s ez a gazdaságosság manapság annyit hangoztatott idejében vitatottá teszi a létét. Nem véletlen, hogy elterjedt a hír, a fürdő tanácsi kezelésbe kerül, ezt azonban Varga János, az LKiM szociális osztályának a vezetője azonnal megcáfolta. — Valóban szó volt róla, de miután elkészítettük a kimutatásokat, amelyek jelezték a haszon nélküli, „jótékonysági” célt, a tanács nem tartott rá igényt... — Van más elképzelés? — Egyetlen ésszerű megoldásnak a bérbeadás ígérkezik. mert ezzel rentábilisabb lesz, másrészt a dolgozóinkat, illetve nyugdíjasainkat sem fosztjuk meg a szolgáltatásoktól, csak az üzemeltetés rendjében lesz változás. Ezt tettük a tapolcai és mezőkövesdi üdülőinkkel is, holtszezonban a tanácsi szervek veszik át. — A fürdőre honnan kaptak ajánlatot? — A Borsod megyei Tanács egészségügyi osztályától. Persze azzal a feltétellel, ha olyanformán alakítjuk ki a helyiségeket, hogy azok egészségügyi kezelésre alkalmasak legyenek. Nem 'is tagadjuk. kapva kaptunk ezen a lehetőségen, mert ha csak annyi lenne a bérleti díj, amennyi az éves fenntartási költség, már megszűnne a veszteség. Ezzel — hangsúlyozom, mert tudomásunk szerint mór ezt rebesgetik — nem szűnne meg a fürdő, legfeljebb az üzemi mosoda, és a szolgáltatások időrendi elosztásában lenne módosítás. S hogy mire lehet hasznosítani a fürdőt? Szabó Istvánnak, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának a vezetője szerint például egv baleseti utókezelőre, amely Miskolc já«»betegeinek az ellátását. szolgálná fizikoterápiás. gyógytomás, rövidhullámos és egyéb kezelésekkel. A feltétel azonban, mint mondta, kötött. Számukra a teljes létesítmény kell, az összes helyiség, így a mosodáé is. Ennek a kis kapacitású. mini tisztítóüzemnek a szerepét amúgy is átvállalná a Vasgyári Kórház mosodája. Néhány hónap kérdése, és a nagyvállalat véglegesen dönt a mostanra már valóban csak szociális és jóléti célokat szolgáló intézménye sorsáról. Kénytelen, mert elhatározásával milliókat takaríthat meg. Jóllehet a végeredmény nemcsak rajtuk múlik majd, hanem azon is, az esztendő során jut-e a bérlemény kialakítására tanácsi tartalék. Ellenkező esetben várniuk kell még egy évet, és tovább üzemeltetni „negyed gőzzel” a gőzfürdőt. Keresztény Gabriella Böjtelő hava Fagy Dráma tiienkét képben. Ai első képnek vége. Január utolsó napján ködfüggöny Szerencsére nem mindet. A jégvirágcsokorból például csak egy-két szálat, a többi elhervadt. Így aztán a söripar is megkezdhette az üzletek föltöltését, ezért aki január végére hagyta a szilveszterkor kiürített fiaskók visszaváltását, annak hazafelé sem kellett üres fuvarral hajtania, a palackokért kapott pénz maradékából pedig méltán remélhette, sikerül kihúznia a februári fizetés napjáig, ereszkedett a földre, mögötte nagy volt a sürgölödés. Boldogasszony hava öltözőbe vonult, s amíg arcáról a sminket törülgette, februárnak - ha tetszik, Böjtelö- nek néhány kellékét, egy- pár tanács kíséretében átadta. hacsak sör helyett véletlenül nem tejet vett. De hát tej mellett nem lehet tévét nézni, ámbár, január végén, február elején sör mellett is legfeljebb csak a tévét lesheti este tíz után az előfizető, mert egyelőre csak a délelőtti adásrend visszaállítása mellett döntöttek az illetékesek. Ok persze biztosan sejtenek valamit, vagy netán kezükbe kerülhetett a hajdani nagy londoni áramszünet következményeit taglaló jelentés, miszerint Anglia fővárosában, néhány esztendeje egy egész estét betöltő áramszünet után kilenc hónappal, ugyancsak megszaporodott a szülőszobák forgalma. Mi még itt nem tartunk, hiszen az eredményre legkevesebb nyolc hónapot várnunk kell, de a várakozás aligha lesz olyan unalmas, mintha, mondjuk egy Tüzép-telep előtt várakoznánk, mint tettük azt nemegyszer januárban. De hát a leghosszabb hónapnak immár vége, persze hatása nem múlik el nyomtalanul, s erről leginkább a jégtörők tudnának beszélni, akik nap mint nap szembeúsznak a jégtorlasszal, törik, zúzzák a táblákat, néha-néha már a Nap is segít nekik, egy kis pislákoló meleggel, a hírek is, egy kis langyossággal, mert mégiscsak szivet melegentő dolgot müveitek az aranylábú gyerekek, akik jótékonyan páholták el a minap az NSZK nemzeti tizenegyét, s ez manapság legalább olyan ritkaságnak számít, mint a befagyott Tisza, vagy az ordascsapat, amely végül is elcsendesült, és a főszerepet szép lassan a medvék vették át. Őket vártuk már, január végén latolgatva az esélyt, kimerészkednek-e a barlangjukból, vagy maradnak odabenn. Igaz, más évben a kérdés másként hangzott, hiszen a mézevők február második napján mindig előjöttek,rfs a fogadtatástól függően mentek vissza, szundítani egyet, tél végéig a másik oldalukon is vagy, ha nem találkoztak árnyékukkal, maradtak idekinn. Idén nem lehetett tudni, előjönnek-e egyáltalán, kitéve magukat a veszélynek, hogy valami rettenthetetlen vadász, mondjuk egy farkasölő, a barlang szójában egy Mauserral köszönt jó napot rájuk, de, hogy a farkasvadászokat végül is leintették, a medvék bizalommal dughatták ki orrukat, s aztán, Napot látva, vissza is húzták. Ámbár, a hirtelen visz- szavonulásban — úgy hírlik — része van a döntésnek is, miszerint tavasztól bevezetik a gyermekgondozási díjat. Medvéék azt gondolhatták, ezért már érdemes egy kicsit ónég visszabújni a barlangba, ha van esti tévéadás, ha nincs. Igaz, ha egy hónap múlva előkerülnek, keserű lesz megtudniuk az igazságot, miszerint a rendelet medvékre nem vonatkozik. De talán enyhíti csalódásukat, hogy a tél hátralevő részét, amely a Luca-naptár szerint februáriban még tartós hidegekkel, átmeneti, hónap közepi enyhüléssel, majd ismételt lehűléssel folytatódik, kibekkel- ték. Csendes Csaba
