Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-11 / 34. szám

1985. február 11., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egy stampó kisüsti négy-öt órára, amíg az egy felöntésnyi cefrét — ez ép­pen négyszáz liter — kisüsti pálinkává desztillálják, ám hajnali háromkor még cefre­fuvarozásra is nehéz jármű­vet szerezni. így a három hordát még este begörgetjük a főzdébe. Aztán ottraga- dunk. Nem mintha olthatatlan vágyat éreznék a kisüsti pá­linkák iránt, egyébként is, itt italos ember nincs. Ám annál több az adoma, elvég­re itt aztán van idő beszél­getésre is, míg a cefréből pá­linka lesz. Czímer néni negy­ven liter körtéjét már ép­pen fokolják, az utolsó li­terrel minden jelenlevőt vé­gigkínál, aztán a színültig töltött mylonkannákkal távo­zik. Drozdlik Béla cefréje ke­rül az üstbe, nyugdíjas kol­légája, Hacsi László bányász segédkezik, de segít szinte mindenki, aki éppen a íőz- dében tartózkodik. Így az­tán hamar kiürül a két hor­dó, újra csillog az üst tete­je is, a tűz is feléled. Fél óra és elválik, milyenre si­keredett a tavalyi cefre. si hát a termelő szívrepesve a fokolót, elmerül-e a csor­dogáló alszeszben. mint pe- cás dugója p ed zéskor, vagy kiugrik belőle, mint a für­dő hal, ami itt a kudarc legbiztosabb jele. Az alszesz ezúttal köze­pesre sikeredett, de csak összegyűlt belőle annyi, amit mór érdemes átpum­pálni a másik üstbe. 111« Rézeleje A cefre ugyanis szerfölött különböző lehet, s itt nem­csak az almától eperig ter­jedő széles gyümölcs válasz­tókra kell gondolni. Míg az alszesz megindul, két kato­na szalonna között megint elhangzik a történet, misze­rint valamelyik évben ilyen bizakodással állított be a kuncsaft: — Na, ilyen cefrét még nem láttatok. Órák múlva kiderült, mi­csoda igazság hagyta el szá­ját. Am, amíg a négyszáz li­ter cefréből negyven liter kisüstit remélt, az alszesz — amely az első lepárlás so­rán keletkező, még hígabb állapotban levő alkoholt je­lent —, olyan hígra sike­redett, hogy csak a soron következő főzető liternyi, ajándékba kapott pálinkájá­val távozott a szeszfőzdéből. Mindez bárkivel megtör­ténhet, hiszen ha a gyü­mölcs nem bír kellő cukor- tartalommal, nincs minek szesszé átalakulnia. ‘Ízért le­Ez alatt már fával fűtő­nek, s ebben lesz igazi kis­üstivé a kisüsti, hiszen az elnevezés nem edényre, ha­nem minőségre vonatkozik. Nevezetesen, kisüsti az öt- ven szeszfokosnál töményebb pálinka. A csövekből eleinte ter­mészetesen töményebb szesz csordogál, amelyet később a mind vékonyodó párlattal hígítanak, ötvenegy-ötvenkét fokosra, a tulajdonos kíván­sága szerint. A rézeleje egyébként már csak a zugfőzők között léte­zik, a főzdében ezt előpár- latnak hívják. Cián- és me- tiltartalma miatt ezt nem engedik a gyűjtőtartályba, de hát az a pár deci nem a világ! Több elmegy annál, mikor az új főzetből az új tulaj­donos ismét sorbakínálja a várakozókat, akiknek egy része időközben kicserélő­dött, hiszen aki megkapta pálinkáját, az fizet — aiem is keveset — és távozik. Megelégedetten, vagy biza­lommal : az idei cefre majd jobbra sikerül. A pálinkafőzés szezonja szeptemberben kezdődik, és a menetrendeknél jóval pontosabb előjegyzések sze­rint eltart késő tavaszig. A putnoki főzdéből eb­ben az idényben eddig kö­rülbelül harmincezer liter kisüsti került ki. Egymillió- an köszöntliettek belőle a másikra egy stampóval. A szeszfőzdék elhelyezkedése a megyében, s az országban is igen egyenletes. Putnok kör­nyékén, a putnokin kívül még hat másik is üzemel. Cs. Cs. HÓTAPOSÓK Töri magát a kislegény a hóban. Szűz hó, friss hó, az álmos reggelben még sem járókelők, sem a házfelügyelők nem „rontot­tak" patyolatfehérségén. Apróka a fiú, na­gyokat lépdel terepjáró hótaposójában, li­hegve igyekszik tartani a lépést az idősebb asszonnyal, aki látható igyekezettel szapo- rázza lépteit. Alighanem nagymama és unokája, úgy tűnik legalábbis a gyerek bizalmas hangszí- néből, mert ahogy magam is sietősre fogott lépésekkel igyekszem utánuk, akaratlanul is kihallgatom a beszélgetésüket. — Hogy lehettél ilyen álomszuszék? Ez a nagymama korholó kérdése, a rosz- szallás mögül is kiérzem a szeretetet. — Mondtam, hogy jövök érted. Ugye meg­beszéltük! Te meg... Ej, no, látod, még el­késünk. A gyerek — a nagy igyekezetben már egészen félrecsúszott a sapkája, megoldó­dott a sál is a nyakában, mintha makacsab­bul lépkedne, egyelőre szót sem szól, de, hogy a nagymama folytatja: — Talán nem akartál velem jönni? — akkorát toppant, hogy majd orra bukik. — Ugyan nagyi! Hát nem igyekeztem? Hát persze hogy igyekeztem, no! Nem lát­tad, hogy anyu húzta az időt a sállal is. (Akkorát ránt rajta, hogy az végre szaba­don libeghet a nyakában.) Ismered anyát? S hogy a nagyanyja nem válaszol, újabb adut „vesz elő”. — Tudod, nem tudtam, hogy elenged-e veled ma'... — Aztán miért ne engedett volna el? — torpan meg az asszony. — Mit tudom én, ránt akkorát a kislegény a vállán, hogy még így, kabátba, sálba, sap­kába bugyolálva is észrevenni. — Hát mit gondolsz nagyi, mi vagyok én, múltbalá- tó?... (cs. a.) ronaktivációs módszerrel elemezték. A hajszálak ere­deti voltához kevés kétség fér, mert azokat mindmáig családi ereklyeként őrizték. Mind a négy hajszáLmintá- ban szokatlanul sok ólmot, antimont és higanyt talál­tak. Ez igazolni látszik azt a feltevést, hogy Newton halálát szándéktalan mér­gezés okozta. VÉRTELEN VÉRVIZSGÁLAT A Max Planck Intézet (NSZK) kutatói kidolgozták az infravörös spektroszkó­pián (színképelemzésen) alapuló vértelen és fájda­lommentes vérvizsgáló eljá­rást. A beteg az infravörös sugarakat áteresztő lemezre szorítja az ajkait, és az el­nyelési színkép alapján megállapítható a vér etilal­kohol- szőlőcukor-, kolesz­terin-, húgysav- stb. tartal­ma. Az eljárás rendkívül pontos, ezért alkalmas kü­lönböző betegségek korai felismerésére és szűrővizs­gálat céljaira. Itt a szögeket mázsára mérik Három század eleji, viharvert gép, fülsértő zaj, műszakon­ként nyolc mázsa 80-as szög jellemzi a taktaszadoi Új Barázda Termelőszövetkezet új szakcsoportjának működé­sét. Megyénk egyetlen, s utolsó „szöggyáránok” minden termékére óriási az igény. Képünkön: Pálinkás László állít az inkább múzeumba illő, felújított gépen. Fotó: Morvay Tamás A vasúti közlekedés biztonságát rendkívül bonyolult berendezé­sek vigyázzák nap mint nap. Ezek rendszeres felülvizsgálata nagy szakértelmet kiván, a legkisebb meghibásodás is végzetes balesetet idézhet elő... A képen Sárkány Ferenc műszerész a forgalomirányitásban fontos szerepet játszó, úgynevezett domi­nóegységet vizsgálja. Fotó: Csákó NEWTON MÉRGEZÉSBEN HALT MEG? Isaac Newtont 1692-ben álmatlanság és emésztési za­varok gyötörték, depresszió és üldöztetési rémképek kí­nozták. Ezután két évig alig volt kapcsolata az emberek­kel, néhány régi barátját ki­véve, akiknek olykor zavart leveleket írt. A történészek teljesen valószínűtlen okok­ban keresték hosszú betegsé­gének okát. Volt, aki szerint anyja halála idézte elő. Csak­hogy ez a haláleset 13 év­vel megelőzte a tudós be­tegségét! Némelyek annak a nagy szellemi és fizikai meg­erőltetésnek tulajdonították baját, amellyel fő müve megírása járt. Am a beteg­sége csaknem öt évvel ké­sőbb kezdődött! Nemrég két tanulmány is azt a feltevést bizonygatta, hogy Newton betegségét fémmérgezés okozta. Ismere­tes, hogy Newton fémeket használt vegyi és optikai kí­sérleteihez. A fémeket — az ólmot, arzént, antimont, hi­ganyt — többnyire nyitott tartályokban hevítette, s így a mérgező gőzökből bizo­nyára sokat beszívott, sőt naplója tanúsága szerint 108 alkalommal meg is kóstolta azt, amit összevegyített s feljegyezte, hogy anyagait milyen ízűnek találta. A fém mérgezés feltevését sikerült megerősíteni. New­ton néhány hajszálát neut­A környékre napjában háromszor-négyszer enyhe cefreszag telepszik. A főző­üst tartalmát ilyenkor en­gedik a derítőbe. Az épület mellett fészer, vágott fák halmai, mázsányi szenek kupacai, üres vagy cefrével telt pléhordók sora. Nyílik az ajtó, amint a vastag pá­ra eloszlik, látni a két vö­rösréz főzőüstöt, a mennye­zet alatt futó csövek köte- gét. A falon körben táblák: egyik a termelő számára je­löl tartózkodási helyet, má­sik arra figyelmeztet, hogy csak jól kezelt, kiérlelt cef­rét szállítson a kuncsaft a főzdébe. A következő a mennyiségre hívja föl a T. termelő figyelmét, miszerint négyszáz liter alatti cefre­mennyiséggel ne is kísérle­tezzen. Táblák tudatják a majdani pálinkatulajdonos­sal azt is, hogy a főzés köz­ben szükséges segédmunka­erőről ö köteles gondoskod­ni. Első látásra így fest a putnoki szeszfőzde. Hajnali négy órától miénk a „terep”, legalábbis arra a A leleményről Köztünk szólva Csinos hölgy kopogtatott minap ajtómon, kérése mindössze öt-tíz perc volt, hiszen, mint ígérte, eny- nyi idő alatt megoszt ve­lem egy tanulságot, még csak fizetnem sem kell ér­te, ő már megfizette az árát. Hellyel kínáltam, köz­ben lopva órámra pillan­tottam: két perc már el­telt. „Nyugodjon meg, nyolc perc bőven elegen­dő lesz, hiszen ami velem történt, igazán nem nagy dolog. Egyszerűen csak bí­zom az emberekben. Ezért mertem kifizetni a tsz-nek azt az ezerkétszáz­ötven forintot, amit az egy- esztendei' földbérlet, vala­mint a talajelőkészítés el­lenében kértek. Gondol­tam, lelkiismeretesen gon­dozom majd a reám bízott karfiolt, s a becsületes munka ősszel meghozza, ha nem is a gyümölcsét, de az én esetemben a zöldsé­gét, aminek mostanában igen jó ára van, így aztán lesz miből fedeznem a ve­tőmag, a növényvédelem és az egyszeri locsolás költ­ségeit is, amit saját zseb­ből a szövetkezetnek, újabb ezerkétszázötven forint ké­pében átadtam. Kétezerötszáz forint pe­dig már nem gyerekjáték, legalábbis nekem nem, így aztán szorgalmasan jártam a bérelt földre. Hajnalok hajnalán keltem, nem kí­mélve magam a rekkenő hőségben sem, hiszen a karfiolt egyelni, később gyomlálni kellett, ami igen fárasztó munka, de én dol­goztam, lankadatlan, hiszen szemem előtt a nagy cél le­begett: a karfiol árán fel­újítom sífelszerelésem, és pár napra pihenni majd a havas Tátrába megyek. Minden okom megvolt rá, hogy bizakodjak, hiszen karfioljaim szépen fejlőd­tek. Hasonló bizakodással telt el a többi bérlő nyara is, akik, jövedelmüket ki­egészítendő, szintén karfi­oltermesztést vállaltak. Tudja, rengeteg az olyan ember, aki munkaidő után nem tud szakmájában ma- szekolni, hiszen miféle túl­munkát vállalhat mondjuk egy olvasztár vagy egy ad­minisztrátor? No, de nem panaszko­dom. Eljött a »szüret« ide­je, kitűzték a szedés nap­ját. Reggel a karfioltáblán siralmas látvány fogadott bennünket. A termést az előző éjszaka módszeresen megtizedelték, biztosan vé­letlen, hogy a csősz ez egy­szer elaludt. Nekiláttunk a szedésnek, hímes tojás módjára rak­tuk ládákba a termést, ám az átvevő csak másnap reg­gel jött a szállítmányért, így a ládák a tsz fészerébe kerültek reggelig. Akkor következett a második meg­lepetés. A csősz éjszaka megint elaludhatott: kar­fiolunk tovább fogyatkozva várt bennünket, ám ekkor, nem tagadom, már sírva fakadtam. De gyengeségem csak egy pillanatig tartott, aztán, egy gyors számolás után megszületett az elha­tározás. Ha a megmaradt kafiolt, a szerződésben fog­laltak szerint átadom a ter­meltetőnek, nemhogy fil­lér hasznom nem lesz egész évi munkámon, de a föld­bérletért, vegyszerezésért befizetett pénzemtől is bú­csúzhatok. Helyette inkább Traban­tom csomagtartójába ön­töttem. ahonnan munkahe­lyemen fél óra alatt szét­mértem az egészet. Kétezer­ötszáz forintot kaptam ér­te. Igaz, éjszaka aztán ki­csit nyugtalanul aludtam — álmomban tolvajt kiál­tottak rám —, ám a szerző­désszegésért a mai napig sem reklamált senki. Köztünk szólva, kérdem magától — s itt megeresz­tett egy mosolyt —, ugye leleményes vagyok?” Csendes Csaba Érdekességek a nagyvilágból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents