Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

1985. február 9., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9

Tudósítónk, a díszpolgár

Hatvanharmadik esztendeje, hogy a városban él Sárospatak egyik díszpolgára, Hegyi József, akinek meglehetősen szokatlan hobbija van. Évtizedek óta tudósítja lapunkat a környék eseményeiről, érdekes történeteiről. Éppen ezért, nem véletlenül kérdeztük arról, hogyan látja városa jövőjét?

— Az én reménységem, hogy Patak megmarad múltjához méltóan kisvárosnak, nagy idegenforgalommal, sok üdülési lehetőséggel. Természetesen nem lehet már olyan mértékben kulturális központja a környéknek mint régen, de jó lenne megőrizni a diákhagyományokat, azokat, amelyek az itt tanuló diákságot országszerte híressé tették. Az utóbbi években végre sikerült előrelépni; szálloda épült, éttermeket nyitottak, felépült a Művelődés Háza. Ezen az úton kell tovább járni. Nagy idegenforgalmi vonzerőt jelentene a váron, s műemlékeken túl a hídvégardói termálfürdő kiépítése, hiszen a két évtizeddel előbbi képe hasonló a maiéhoz. Sajnos .. .

És miért tagadná meg a tanár úr önmagát? Máris mondja a legfrissebb sztorit a házról, amelyben él.

— Ott ahol maga ül, Petőfi Sándor is ülhetett. Ugyanis Pálkövi Antal tanár úr háza volt ez, s ő itt fogadta vendégül a nagy költőt. Később a szabadságharcban betöltött szerepéért a vendéglátót is üldözték, bujdo- sásba kényszeritették. A közelmúltban, amikor felújították e házat, a padló alatt találtunk egy rejtekhelyét, ahol egy ember kényelmesen elrejtőzhetett a kíváncsi szemek elöl. Lehet, hogy itt bújtatta családja a tanár urat?

És e kis kerülő után visz- szatér az eredeti témához;

— Patak csak akkor marad Patak, ha múltjából építi jövőjét . . .

(Képmagyarázat. Egy: a tanítóképző főiskola gyakorló iskolájának II. b osztályos tanulói közül az arra hajlamot és kedvet érzők anélkül tudnak tnajd egyszer tanítóvá lenni, liogy kilépnének városukból. Kettő: a tanító — a pedagógus — a Sárospataki Tanítóképző Főiskolán néhány éve még „gyakorolta" a nemes hivatást. Diplomát kapott, s most a II. b osztály matematika - óráján adja vissza tudása legjavát.)

Sárospatak — iskolaváros. Sokszor leírtuk már. Vajon Sárospatakon az iskolák — a nagyfényű gimnázium, a tanítóképző, az újabban érdemi figyelemre méltó szakmunkásképző intézet milyen tervekkel és reményekkel van a jövő iránt? Ez a kérdés.

A Rákóczi Gimnáziumban a 453. tanév második felét élik.

— Ha nem is akarunk a múlttal foglalkozni, meg kell azt említeni itt is, hogy túl vagyunk a teljes felújításon. Viszonylag jók a tárgyi feltételeink, országos viszonylatban jók. Ezt sok év után jólesik kimondani — mondja ki Bódi Géza igazgató, a régiek féltésével, a jövőtervezők felelősségével váltakoztatva szavait. — Viszonylag hamar bekapcsolódtunk a számítógépes programba; most. csináljuk a videó- hálózatunkat; különösen jó feltételeink vannak a természettudományos tárgyak oktatásához; a kollégiumi körülményeink országosan is a legjobbak közé tartoznak. A jövő? A legfontosabb dolgunk a tehetség- gondozás lesz. Ebben Sárospatakon egy hagyomány- rendszert kell követnünk, hiszen egyenes folytatásról van szó. Azokat a gyerekeket akarjuk idecsábitani, akik az értelmiségi utánpótlást adhatják. Különösen a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeire figyelünk majd oda. Ebben a munkában oldódik a beiskolázási körzethatár, s mi nem titkoltan toborozni is akarunk. Tehetség-felkutatás lenne ez, amit már most elkezdünk. Ennek révén megváltoznak majd a belső arányok is: nem az lesz a pataki gimnázium legfontosabb feladata, hogy „felzárkóztasson" ...

A tárgyi-anyagi megújuláson túl, a mai Rákóczi Gimnáziumban ez a rövidre fogott válasz. A Co- menius nevét viselő Tanítóképző Főiskolán — mintha fordítottjaként — így áll a helyzet:

— A szellemi megújulás után sürgető a főiskola épületének a felújítása. Ez az intézmény — épületében — műemlék jellegű, s örömünkre van, hogy megkezdődik a rekonstrukciós munka, a külső tatarozás. A belső, tartalmi munkát segítő lehetőségeinkről jókat mondhatok — mondja is tír. Földy Ferenc főigazgató. — Aki ma megtekinti a főiskola szaktan- termeit, videoberendezéseit, szá mi tógépei t. tapaszta 1 ha t- ja a korszerűséget. Ezzel együtt fokozatosan javul a tartalmi munka. Terjednek a hallgatók körében a korszerűbb, az önálló búvárkodást előtérbe helyező tanulási módszerek. Ameny- nyiben beiskolázási körzetünk: Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Szabolcs-Szatmár megye területén a társadalmi fejlődés újabb igényeket vet fel, a főiskola igyekszik azoknak is megfelelni. Így — a minisztérium jóváhagyása esetén — vállalja szakkollégiumi képzés keretében gyógypedagógusok, vagy általános iskolai tanárok képzését is.

Hírek a jövőre, jó hírek. A tudósító csak a szakmunkásképző intézet igazgatójának szavait hallgatva szomorodik el. Pedig Galgovics Béla igazgató vissza is fogja panaszait:

— Húsz osztályunkban 36 tanulócsoport van. Tizennégy szakmában képezünk, lehetetlen körülmények között. Nyolc tantermünkből négy, szükségből van. Tanulóink 90 százaléka bejáró. Már ez is megterhelés számunkra. A jövő? Helyünk nincs, tehát a minimális programunk az, hogy normális körülmények között tudjuk képezni a jövő szakmunkásait. Egyelőre nincs helyünk sem erre, sem arra. Csak kínlódunk. Nagy szükségünk van egy új, korszerű oktatási intézményre.

■ ■

Öregek

Dorkó. Tanya nyolc kilométer hosszan, az országút mellett. Háromszáznyolcvan lélek lakik itt. A vendégmarasztaló sál-, villany nélküli házak helyett új otthont vásároltak a kö- vesút mellett. Valamikor központnak épült. Kapott egy postát, vegyesboltot, s egy kocsmát. Ma az öregek napközijével bővült, a volt iskola helyén. Vezetője Du- rányik Antalné:

. — Ezen a tanyán voltam agronómus. Népművelő lettem, majd segítséget kaptam — másfél milliót a pataki tanácstól —, s rengeteg társadalmi munkát, s egy szövetkezet által fizetett gondozónőt a Kossuth Termelőszövetkezettől. Át tudtuk alakítani az elhagyott iskolát, s ma már tíz bentlakó, s húsz napközis idős embert tudnánk a gondjainkba fogadni. Nem gondozni, hiszen többségük a mai napig is a több kilométeres bejárást választja. A dorkói öregek napközije elsősorban a

magányt, az öregkori magukra maradást akarja megszüntetni, hiszen közösségi keretet teremt.

— És ezt így is fogadták?

— Ű, nem! Mind a mai napig a tanyai világ változatlanul ragaszkodik a gyökerekhez. Az pedig kizárja a közösséget, hiszen az a legjobb gazda, aki egyedül boldogul. Lakóinkat éppen ezért — s sokszor önellátási nehézségek ellenére — nehezen győztük meg, hogy ez a forma a javukat szolgálná. Együtt maradnának a betegségükkel, a sok tennivalóval, a háziállatokkal, amelyeket legtöbbször nem is maguknak, hanem a gyermekeiknek hizlalnak.

— Akkor hógyan sikerült meggyőzni őket?

— Lehetne titok is, de hátha másnak is tapasztalatul szolgál. Először édesanyámat, majd anyósomat költöztettem az ingyenes napközibe. És csak utána jöttek a többiek ...

— Nyugodtan, jó légkörben működnek együtt a társadalom vezetői és az egyházak. Ennek elég élénk példája, hogy az új év első napjaiban a városi tanács és a pártbizottság vezetői beszélgetésre hívták meg az egyházak vezetőit. Ez három év óta rendszeresen így történik. Ezen alkalmakkor a város vezetői körvonalazzák az évi terveket, elképzeléseket. Mindennek a népfrontbizottság az aktív mozgatója, házigazdája. Szóval ez már egy folyamat itt, e találkozásokon mi, egyházi emberek tájékoztatást kapunk arról, hogy a városban mit teljesítetlek az elmúlt évben, és mit akarnak tenni az újban. Az eddigi jó tapasztalatok révén a feladatok megoldásához kérik segítségünket.

— Nem mindegy, hogy milyen a város lakóinak hangulata, közérzete. Ennek javításában sokat lehet tenni, különösen olyan

történelmi városokban

mint Sárospatak. Az egyháznak a tradíciókat tekintve is hitele, komoly szava volt. A megváltozott történelmi helyzetben is ezrek vannak még, akik az egyház közösségében részt vesznek.

— Sárospatakon a párt- bizottság és a tanács vezetésében korrekt vezetési stílust sikerült megvalósítani. Bíznak a vezetőkben. Az elmúlt nehéz évek körülményei ellenére is érezhették a patakiak, hogy jó reménysugaruk van a jövőt illetően. Mi tehát úgy látjuk, hogy a jelenlegi városvezetés rendkívül megnyugtató módon, biztatóan végzi feladatát. Mi, itt élő egyháziak, és ezt mondhatom többes számban, igyekszünk korrekt partnerek lenni, hiszen ami történik, az Sárospatakért történik.

Elmondta: Czinke Zoltán, a református egyház- község esperese.

A dorkó-tanyai öregek lábtörlőt fonnak a napköziben

— És mit kérdeztek a patakiak? Mire kell válaszolnunk? — kérdezte Takáts Gyula, a városi tanács elnöke.

Götz János: — A Nagy Lajos út rossz, gödrös, a csapadékvíz elvezetése nincs megoldva, ez Patakon nem egyedi eset, mikorra várható a helyzet javulása? Az ipartelep felé a gyalogosforgalom a vasútkeresztezés miatt meglehetősen veszélyes. Várható-e felüljáró építése?

Kiss József, a városgazdálkodási osztály vezetője: — A Nagy Lajos út kizárólag ipari üzemek előtt húzódik, lakossági igényeket nem szolgál. Ezért egy része csak makadám jellegűen van kiépítve. Kéréssel fordultunk az itt települt üzemekhez, hogy az utat közös pénzzel korszerűsítsük. de ezt a vállalatok többsége elutasította. Ennek ellenére a tanács saját költségen pormentesítette az utat, s ezáltal zsákutca jellege is megszűnt. A megoldás csak ideiglenes lehet, ezért ismételten felhívással fordultunk az érintett üzemekhez, hogy pénzügyi hozzájárulással — 50—300 ezer forintig — járuljanak hozzá az utca aszfaltborításához. A vasúti gyalogos-felüljáró építésére a tanácsnak jelenleg nincs fejlesztési alapja.

Joósz György: — A posta tervei szerint Sárospatak mikor kapcsolódik be az országos távhívóhálózatba? Várható-e a telefon-előfizetők emelkedésének száma?

Kiss József: — A posta tervei szerint az idén városunk is bekapcsolódik az országos távhivóhálózatba. Az ehhez szükséges helyiségek kialakítása ez évben megtörténik. Természetesen az előfizetők számát korlátozza a telefonközponti kapacitás.

Iski István: — A lakótelepi utak hóeltakaritása nem rendszeres. A csúszásmentes utak, járdák biztosítására van-e lehetőség, a városi tanács tud-e érvényt szerezni az idevonatkozó előírásoknak?

Kiss József: — A hóeltakaritás a városgazdálkodási költségvetési üzem feladata. Erre a célra egyetlen tölóla- pos gépe van, így csak a nagyforgalmú útvonalak tisztításával tudnak foglalkozni. A leesett hőmennyiségtől függően kerül sor a lakótelepek útjainak megtisztítására. A járdák takarítása az ingatlantulajdonosok feladata lenne. Ennek ellenőrzését a városgazda rendszeresen ellenőrzi, és szükség esetén bírságot szab ki, illetve szabálysértési feljelentést tesz. A legnagyobb gond a közületekkel és intézményekkel van, akik kötelességükről megfeledkeznek. Kérjük a jövőben problémáit hivatalunknál jelezze.

Vinnai Lajos: — A végardói melegvizü forrás, fürdésen kívüli hasznosítására van-e elképzelés és konkrét terv?

Takáts Gyula, a városi tanács elnöke: — A kút hasznosításával több ízben foglalkoztunk. Szóba jött kertészeti célokra való hasznosítása is. de pénzügyi fedezetek hiánya miatt a gazdaságok nem tudták ezt megvalósítani. Jelenleg a fedett úszómedence sátrának fűtésére használják a meleg vizet, természetesen a fürdésen kívül.

Tóth Zsolt: — A korábba években felmérték a városi vállalatok gázigényét. A közeljövőben éppen ezért várttá tó-e a gázvezeték Sárospatakon történő megépítése?

Déry Zoltán, fejlesztési csoportvezető: — A felmérés valóban megtörtént, de ez kizárólag tájékoztató, adatgyűjtő jellegű. Sajnos, városunk közelében gázvezeték nincs. így ennek a fűtőanyagnak bevezetésére csak abban az esetben kerülhetne sor, ha megyénknek ebben a körzetében távvezetéket fektetnének le. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében — mivel a környéken országos jelentőségű üzem nincs — ilyen igény kielégítésére nem számíthatunk.

Pénzes László: — Az elmúlt években Sárospatak tömegsportja jelentős mértékben fejlődött, a versenysport alacsony szinten van. A két sportág támogatására menynyit fordít a városi tanács? Milyen lehetőség van az anyagi hozzájárulás növelésére és milyen formában? Kanesütz Lajosné, művelődési, egészségügyi, sportosztályvezető: — Sárospatak a város költségvetéséből több mint 700 ezer forint támogatást nyújt sportcélokra. Bár több lenne az igény, sajnos ennek emelésére reálisan nincs lehetőségünk. Sportcélokra csak akkor fordíthatnánk többet, ha az üzemek nagyobb támogatást adnának, (az előzetes tárgyalások alapján), a szakosztályok szakosításával erre meg is lehetne a mód. Természetesen ez csak a versenysportra vonatkozik, mert a tömegsport részére a nagyüzemek és intézmények eddig is megadtak minden lehetőséget.

írták: Kármán István és Ténagy József Fotók: Fojtán László

J

Iskolák a tervek jelenében