Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. február 9., szombat Óvodásoké a Szivárvány-tévé Moszkvában járt a KISZ küldíttsége Pénteken hazaérkezett Budapestre a KISZ KB küldöttsége, amely Hámori Csabának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának vezetésével látogatást tett a Szovjetunióban. A delegáció megbeszéléseket folytatott a Lenini Komszomol Központi Bizottságának Vi-ktor Misin, első titkár vezette tárgyaló- csoportjával. A megbeszéléseken a KISZ és a Lenini Komszomol képviselői tájékoztatták egymást a magyar és a szovjet ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről, megvitatták a két ország ifjúsági szervezetei közötti kapcsolatok bővítésének lehetőségeit. Az úttörőotthon-tanács szavazata alapján a legkisebbeké, az óvodásoké lett az a televízió, amelyet a TV Szivárvány vetélkedőjén szerepelt miskolci csapat, személy szerint pedig Kádas Mihály tanár úr nyert el, s ajánlott fel a miskolci Gyermekváros közösségének. A gyeDr. Dobrik István művészettörténész nyitotta meg a héten Jószay Zsolt szobrászművész kiállítását a miskolci Vasas Galériáiban. A Miskolcon élő, itt tanító művész, szobrai részben portrék (ezekből a legutóbbi Téli rekek nevében a Gyermek- város óvodai közössége kért meg bennünket, hogy a nyilvánosság előtt is tolmácsoljuk köszönetüket az ajándékért. Mint mondják, a gyerekek kitörő örömmel fogadták a színes televíziót, még nagyobb örömmel nézik .majd a meséket! Az óvónők petárlaton is láthattunk egyelj, részben a növények formavilágát követő kompozíciók, fantáziadús alkotások. Hozzám — bevallom — a portrék állnak közelebb, ám több művében lenyűgöz a .művész képzelőereje, amellyel a nődig úgy gondolják, hogy a színek felismertetésében, az óvodai nevelésben is használni tudják a készüléket. Mi sem tudunk mást mondani, mint azt; köszönjük, hogy a többségében pedagógus hivatásé csapat ezzel a nemes gesztussal is kifejezte gyermekszeretetéi. vényvilág formáit utánzó és továbbfejlesztő műveiben dolgozik. Ha szabad egy megjegyzést tenni: jobb lett volna, ha a portrék és a fantázia-alkotások jobban keveredtek volna a kiállításon, nem különültek volna el egy- egy csoportba. (máté) Jószay Zsolt szobrai a Vasasbao Jalta, 1945 február o 1945. február 4-e, 17 óra. A livádiai palota. A kormányfők értekezletét az elnöklő Roosevelt nyitotta meg: „A három, nagyhatalom vezetői jól megértik egymást, s a kölcsönös megértés csak fokozódik. Valamennyien a háború mielőbbi befejezésére és tartós békére vágynak." E szavak jól tükrözik a Jaltában uralkodó légkört: a konferencia volt a három nagyhatalom együttműködésének csúcsa. Később, amikor Churchill azokra a vádakra felelt, hogy állítólag a Szovjetunióval való együttműködés túlságosan szoros volt, ésszerű kérdést tett fel: „Mi történt volna, ha összeveszünk Oroszországgal abban az időben, amikor a németeknek még 300 —400 hadosztályuk volt a harctereken ?” A konferencia katonai tárgyalásokkal kezdődött. Megállapították a teljes egyetértést, a közös katonai hadműveleteket illetően a náci Németország elleni háború befejező szakaszában. A fő kérdés azonban már az volt, hogy mi legyen Németországgal annak teljes veresége után, és hogyan rendezzék be a háború utáni világot. A résztvevők megállapodták az általános politikában, Németország feltétel nélküli kapitulációja ügyében, a .megszállási zónákban, Nagy-:Berlin irányításában, és a németországi szövetséges ellenőrző mechanizmus kérdéseiben. Az egyeztetett politikai és gazdasági elvek, amelyeket a Németországhoz való viszony megalapozására lefektettek, előirányozták az ország de- militarizálását, demokratizálását és nácítlanítását. „Megmásíthatatlan célunk — jelentették ki a három szövetséges nagyhatalom legfelső vezetői — a német mili- tarizmus és nácizmus megsemmisítése, és olyan biztosíték megteremtése, hogy Németország soha többé ne zavarhassa meg a világ békéjét." E célból konkrét intézkedéseket dolgoztak ki, „amelyek szükségesnek mutatkoznak a jövő békéjének és a világ biztonságának érdekében”. Ezzel egy időben kijelentették: „Nem célunk a német nép megsemmisítése". A konferencia figyelmet fordított a Németország .megosztására tett angol—amerikai javaslatokra. Anglia és az Egyesült Államok ekkor még Németország maximális meggyengítésére törekedett, bár egyesek már akkor azt tervezték, hogy Németország katonai és gazdasági potenciálját :meg kell őrizni. E szempontból figyelmet érdemel a brit fegyveres erők vezérkari bizottsága elnökének feljegyzése, amelyet a háború utáni európai politikával foglalkozó megbeszélésen 1944. július 27-én készített. „Szét kell-e tagolni Németországot, vagy fokozatosan szövetségessé kell tenni, hogy felfogja az orosz fenyegetést 20 év múlva?” A feljegyzés szerzője amellett állt ki, hogy „ösztönözni kell Németországot, fokozatosan erősíteni kell, és a nyugat-európai föderáció tagjává kell tenni”. A Szovjetunió sohasem azonosította Hitler klikkjét a német néppel. A Szovjetunió álláspontjának köszönhetően a krími konferenciát követően Németország széttagolásának kérdését levették a napirendről. 1945. május 9-én Sztálin győzelmi felhívásában kijelentette: „A Szovjetunió diadalt ül, ám nem akarja Németországot sem széttagolni, sem megsemmisíteni”. A szovjet küldöttség javaslatára megvitatták a német jóvátétel kérdését, mely különösen fontos volt a Szovjetunió számára, hiszen hatalmas ember- és anyagi veszteségeket szenvedett. Emellett aláírtak egy különleges jegyzőkönyvet, amelyben kifejtették a jóvátétel elveit, és a jóvátétel egyeztetett szovjet—amerikai formuláját. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megteremtéséről folyó vita eredményeképpen a nemzetközi biztonságnak a háború utáni szavatolására megállapodás született a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyetértési elvéről (másképpen a Vétójogról;, ami feltételezte a nagyhatalmak együttműködését, és elutasította a diktátumot a nemzetközi viták megoldásában. Elhatározták, hogy az EINSZ alapító konferenciája 1945. április 25-én San Franciscóban nyílik meg. Az Egyesült Államok és Anglia támogatta a szovjet kormány javaslatát Ukrajna és Belorusszia BNSZ-ifelvé téléről. Éles vitát váltott ki a lengyel probléma, amellyel a nyolc plenáris ülés közül haton foglalkoztak, és amely a külügyminiszterek csaknem minden tanácskozásán előkerült. A problémának két aspektusa volt: Lengyelország határai és a lengyel kormány. A Szovjetunió következetesen síkraszállt azért, hogy Lengyelország független demokratikus államként, igazságos határok között szülessen újjá. 1945. január 4-én közölte, hogy elismeri az ideiglenes lengyel kormányt, és felvette vele a diplomáciai kapcsolatokat. Ez a fontos döntés történelmi fordulópont volt a két ország közötti kapcsolatokban, megfelelt mindkét fél alapvető érdekeinek. A kormányfők helyenként éles hangú véleménycseréjének eredményeképpen megerősítették, hogy közös kívánságuk egy erős, szabad, független és demokratikus Lengyelország, és megállapodtak a nemzeti egység ideiglenes lengyel kormányának megalakulási feltételeiben. A konferencia résztvevői a Szovjetunió javaslatára kifejezték azt a közös véleményüket, hogy Lengyelország nyugati határának az úgynevezett Curzon-vonail mentén kell húzódnia. (E vonalat 1919. december 9-én a győztes antant Lengyelország keleti határaként ajánlotta, abból kiindulva, hogy az ország területéhez csupán lengyel lakosságú részek tartozzanak.) Az államfők elismerték, hogy északon és nyugaton jelentős mértékben növelni kell Lengyelország területét. Ez teljes mértékben megfelelt a lengyel nép, a béke és az európai biztonság érdekeinek. A konferencia résztvevői megállapodtak a távol-keleti kérdésekben. Megvizsgálták a Szovjetunió, Japán elleni hadbalépésének politikai és területi feltételeit. A konferencián megvizsgálták annak 'kérdését is, hogy Franciaországot egyenlő jogok alapján a szövetséges nagyhatalmak közé sorolják, amit — ezt megelőzően — az Egyesült Államok ellenzett. Megvizsgálták J ugoszlávia kérdését és néhány más problémát is. A kormányfők jóváhagyták a felszabadított Európáról szóló nyilatkozatot, amely előirányozta politikájuk egyeztetését, közös erőfeszítéseiket a felszabadított Európa politikai és gazdasági problémája megoldására, a demokratikus elveknek megfelelően. 'Figyelemre méltó az a megállapodás is, hogy meg kell teremteni a három nagyhatalom külügyminiszterei közötti rendszeres konzultáció állandó kereteit. Az elért döntések és megállapodások a felek érdekeinek figyelembevételén és egyensúlyán alapultak, kompromisszumos és kölcsönösen elfogadható jellegűek voltak. A szovjet küldöttség az agresszorok mielőbbi szétzúzásának érdekeitől, és a világbéke megszilárdításától vezettetve a partnerek számos kívánságának elé ment. Ilyen szellemben igyekeztek tevékenykedni a nyugati küldöttségek is. Az egyhangúlag elfogadott nyilatkozat zárórészében hangsúlyozták: „Csak a három ország és az összes bé- keszeretö népek közötti állandó és egyre ' erősödő együttműködés és kölcsönös megértés útján valósítható meg az emberiség legmagasz- tosabb törekvése: a szilárd és tartós béke ...” A krimi konferencia mintegy továbbadta a politikai realizmus és a konstruktív együttműködés stafétabotját az őt követő sokoldalú diplomáciai fórumnak, az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A konferencia határozataitól egyenes út vezetett a potsdami megállapodáshoz, a Szovjetuniónak, Lengyelországnak, az NDK-nak és Csehszlovákiának az NSZK- val kötött szerződéseihez, és végül az európai biztonsági és együttműködési tanácskozás záróokmányához. „Csak a rövidlátó emberek támadhatják azt, amin immáron 40 éve nyugszik az európai és a világbéke, csak őíc kísérelhetik meg kétségbe vonni a történelmi jaltai és potsdami egyezményt — mondotta Gromiko, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi ülésen. — E határozatok megkötik a revansisták kezét. Elsősorban ebben rejlik rendeltetésük." Andrej Sztycpanov a történelemtudományok doktora A bét eseményei képekben Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök fogadta a KGST- iagországok miniszterelnök-helyetteseit, köztük hazánk képviselőjét, Maróthy Lászlót, akik a szocialista gazdasági közösség Gépipari Együttműködési Bizottságának alakuló ülésén vettek részt Moszkvában. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter a rekordnagyságú katonai költségvetés tervezetét igyekszik megindokolni a szenátorok előtt. Az NSZK-ban nagy erővel folyik a nyomozás a múlt héten megölt üzletember, Ernst Zimmermann gyilkosainak kézre- keritéséért. A képen: szigorú ellenőrzés Münchenben. Januári exportjelentés (Folytatás az 1. oldalról) olyan áruszállítási korlátozásokra, mint amilyenek az év első napjaiban voltak a szokatlanul kemény hideg miatt. * — Vállalatunkat igen jelentős mértékben sújtotta a január első felében bekövetkezett energiakorlátozás — válaszolta Bánvölgyi Károly, az LKM értékesítési főosztályvezetője. — Ennek következményeként sok gonddal kellett megküzdenünk, többek között az exportnál jelentkező problémákkal is. Azt kell mondanom, hogy az energiakorlátozás hatásait a tőkés exporton voltunk kénytelenek levezetni. Ez annyit jelent, hogy az első negyedévre meghatározott kötelezettségünk januárra eső részének csak a 40 százalékát tudtuk teljesíteni, tehát az előirányzott 20 ezer tonnával szemben csak 8500 tonna terméket tudtunk tőkés megrendelőinknek szállítani. Elsősorban belföldön és a szocialista országokban értékesítettük termékeinket. A szocialista piacokra tervezett 10 ezer tonna áruval szemben 12 ezer tonnát szállítottunk. Ezzel valamelyest javítottuk a helyzetünket, bár óriási erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy pótoljuk a tőkés- export-elmarádásunkat. Az energiakorlátozás miatt a vállalat veszteségei elérik a 90 millió forintot, tehát jelen pillanatban nem rózsás a helyzetünk, mégis azt tervezzük, hogy az első fél év végére teljesítjük a tőkés megrendelőkkel kötött időarányos szerződéseinket. F. I.
