Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-06 / 30. szám

1985. február 6., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

m

Nők a mezőgazdaságban

Eső áztatta frontfejtés

Melléküzemág -WBIBI

Ma a megye termelő- szövetkezeteiben közel 60 ezer ember dolgozik. Minden harmadik munkavállaló nő ...

A régi iskolához hosszú lépcsősor vezet. Könnyen megközelíthető, ám nehezen járható. A .mosolygós február eleje felázlatta a jéggel borított beton felső harmadát. Síkos az út, csúsznak rajta a sietős léptű csizmák. Sietni kell, .mindjárt hét óra, a munka kezdete. S jönnek az asszonyok a szélrózsa miinden irányából. Ki Delekről. ki Beretről vagy Bakta- kék alsó és felső végéből, a közepéből, s mennek, kapaszkodnak felfelé az egyetlen közelben levő, kenyeret adó ipari üzem felé, a ,,Vi-' rágzó” GT Baktakéken működő műhelyébe.

A tizenkilenc éves. sötét hajú, barna bőrű Galyas Évike Béréiről jár be:

— Két évvel ezelőtt hallottam valahol, hogy itt bőrdíszműves műhelyt létesítenek. Addig csak otthon a ház körül dolgoztam és már tizenhét éves voltam. Gondoltam, megpróbálom. A három hónap betanulási idő alatt megtetszett a munka. Itt ragadtam. Most már .nem is igen mennék el innen ...

Csák ha viszik! Természetesen férjhez. Évike egyelőre marad, miként a vékony boríték is, melyet minden hónapban édesanyjának hazaad. Mert testvérei is vannak. nem is kevesen, s az ő kétezer forintja pedig ugyancsak elkel a népes családnál.

Jancsó Gézánét deteki háza táján csak két gyerek várja délután haza. Estig még mos, főz és ellátja a porta körüli munkát. Egyedül, erős férfikéz nélkül. Csendben, mert a gyerekek ilyenkor tanulnak, s egyébként is örökké fáradtak. HiA Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai Intézetének tudóscsoportja, a Nobel- díjas Nyikolaj Bászov vezetésével olyan lézerképcsöves televíziós készüléket fejlesztett ki, amelynél a képernyő mérete eléri a tizenkét négyzetmétert.

A készülék működési elve semmiben sem különbözik a hagyományos televízióétól. Azonban a lézersugárzásnak köszönhetően a fényerő 100 000-szerese a háztartási televízióénak. Ez

szén hajnali háromkor kelnek, ülnek a buszra és utaznak Miskolcra. Bejárók. Így olcsóbb. Nem kell kollégiumra és albérletre költeni és többet lehet együtt a csonka család.

— Amikor a férjem meghalt, itt maradtam a két tizenéves kisgyerekkel — mondta az asszony. — El kellett mennem mindenképpen dolgozni. Szerencsémre Baktakéken megnyílt a műhely. Közel is van, a munka sem nehéz. Csak a pénz, az nagyon kevés. Van olyan hónap, hogy összejön közel háromezer, de inkább kétezer- r.égyszáz forint körül keresek. A gyerekek pedig megnőttek. A lánynak lassan stafírungot kellene gyűjteni, a fiú pedig gyenge tanuló, ezért ösztöndíjat sem sokat kap, ahhoz is pótolni kell. Az igények nagyok, az árak magasak. Legtöbbször nem tudok félre tenni egy fillért sem. Hajdanán tehenünk volt. Fejtem, s természetesen disznót hizlaltam. Most üres az istálló, csendes az ól. Nincs pénzem állatokat venni, de idő sem lenne a gondozásra. Ma csak aprójószágok kapirgálr.ak a hátsó udvarban.

Talán egyszer újra benépesül tisztes állatsereggel Jancsó Gézámé portája. Talán a nyugdíjas időre. De attól még egy évtized választja el.

Baktakék. A legközelebbi város Encs vagy Miskolc — mindkettő messze van. Am a faluban született vagy ide települt asszonyok a helyi termelőszövetkezettől biztos keresetre számíthatnak.

Abonyi József, a „Szárazvölgy” Termelőszövetkezet elnöke: — A „Virágzó” GT néven működő budanesti melléküzemágunk nevéhez méltóan termel. Főleg nyugatnémet megrendelésre készítenek különböző bőr alaplehetővé teszi, hogy a lézercsövet filmvetítőként alkalmazzák. amely kiváló minőségű képet sugároz a nagyméretű fali képernyőre. Ennek megvilágítottsága jobb, mint a hagyományos mozikban. Ha a berendezést sötét moziteremben üzemeltetjük, akkor a képméret meghaladja a 12 négyzetmétert is. A lézeres teleprojektor megjelenésével előtérbe került az elektronikus vetítőgép létrehozásának gondolata.

anyagú terméket. Ugyanakkor helyi munkahelyeket is szerettünk volna létesíteni. A kettőt összekapcsoltuk. A tanács átadta a régi iskola épületét. A termelő- szövetkezet átalakította és megnyílt a „Virágzó” GT baktakéki, sőt hamarosan bereti műhelye is. Igaz, mindössze harminchárom nő dolgozik azokban, de büszkék vagyunk arra, hogy sikerült a munkába bevonni a környéken élő cigánylakosságot is. Sok első munkahelyes cigány nő tanulta meg nálunk a szakma „alaplépéseit”. Eleinte nagy volt a fluktuáció, de akik megmaradtak, azokra a jövőben is számíthatunk. A műhelyekben dolgozó lányok és asz- szonyok keresete elég alacsony. Bár teljesítmény alapján kapják a fizetésüket, a legjobbaké is alig éri el a háromezer forintot. Ez a fő oka, hogy több asszony jelezte, szeretne visszakerülni az alaptevékenységbe, a növénytermesztésbe. A vastagabb borítékért vállalnák a sokszor kíméletlenül nehéz fizikai munkát.

*

Melléküzemág. Több ezer lány és asszony ismerkedett tsz-ünkben egy-egy szakma rejtelmeivel. A betanításukon túl alaposabb szakmunkásképzésre se mód, se lehetőség nem volt. De biztos kenyerei találtak itt a nők, akik korábban munkahelyen inem dolgoztaik. S ha a családi asztalra letett pénz nem is volt annyi, mint sokan az elején remélték, mégis jövedelem volt, mely a közös kasszába azért besegített.

Ipari melléküzemág. Név- testvéreitől, a város ipari üzemeitől jelentősen különbözik. Nemcsak nagyságában, de főleg szociális színvonalában. Hiszen ezek leggyakrabban sebtében átalakított melléképületek. Sokan otthon már átélik az angol W. C. és fürdőszobás hidegmeleg víz kényelmét, melyet itt a munkahelyen mellőzni •kénytelenek.

Mezőgazdasági munkásnők. Lassan fogalommá válik ez a meghatározás. Az ipari munkásnőktől megkülönbözteti a sziken táplálkozó, mélybe fúródó kemény paraszti múlt. Ez a különbség talán mindig is megmarad. Mert ott falun és a kisebb településeken meghatároz mindent a föld, az. hogy mikor vetnek és aratnak, mikor törik a kukoricát, mikor iön el a palántázás és szőlőszüret ideje.

Balogh Andrea

Lézertelevízió

A múlt heti rádiófórum központi témája a tél volt, s a miskolci stúdió asztalát közlekedési és ellátási szakemberek ülték körül. A kérdések egy csokra olyannak bizonyult, amelyre választ nemcsak idő hiányában nem kapott a hallgató, információ és közmegegyezésen alapuló döntés híján nincs felelet.

A közlekedési vállalat igazgatója az újságíróknak címezte a hámoriak panaszát. A Losonczy és a Palota utcák síkosak. A sózást és a szórást a környezetvédők kifogásolják, a környékbeliek viszont a jégpályává lett út miatt panaszkodnak. Mit lehet erre mondani? Tanácstalan volt a Miskolci Közúti Igazgatóság műszaki igazgatója is, amikor azt kérdezték (kérdeztük) tőle, hogy miért nem „csúszásmentesítik” — ez a szakszerű kifejezés — hatékonyabban a bükki utakat.. . Nos, a Bükk védett terület, nemzeti park. Tilos a só használata, leszámítva az Eger—Hollóstető—Miskolc közötti útvonal egy szakaszát. Ezen a tájon a kevésbé hatékony salak szórása engedélyezett csak.

Szakemberek, törvényhozók sem tudnak válaszolni most még arra a kérdésre, hogy mikor lesz egységes a villamos áram fogyasztói ára a fővárosban, Miskolcon és (innen érkezett a telefon) Sajóbábonyban.

Hasonló a helyzet azzal kapcsolatban is, hogy nem lehetne-e 12 havi részletekben fizetni a felemelt fűtési és melegvíz-díjat. A kérdés elhangzott, az óhajnak számító hír felröppent. Pozitív válaszban nemcsak a diósgyőri hallgató, Bóta István reménykedik. hanem a kiskeresetű és a nyugdíjas is.

S végül még egy, szinte évenként visszatérő felvetés: „Meddig fogunk még a rendkívüli időjárásra hivatkozni, hiszen alig két hétig tartott a kemény hideg, s már kifelé tartunk a télből?” Tagadhatatlan türelmetlenség olvasható ki ebből a mondatból. Az is igaz, hogy kontinentális éghajlatú országunkban a négy évszak menetrendszerűen követi egymást. Azaz: a mondóka szerint is: télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van . .. Csakhogy nem mindegy, mennyit mutat a hőmérő! Mínusz 6 Celsius-foknál a vagonba befagy a kő, a homok, a szén. Mínusz tíz fok fölött a fűtésre használt olaj furcsa tulajdonságokat vesz föl. Nagy hidegben köny- nyebben hibásodik a gázvezeték, elpattannak az elektromos huzalok, s bizony befagy a falusi kút is... A télre mindnyájan készültünk. De mindenre, a szélsőségekre, felkészülni nem tudunk. Nem is lehet. És kell-e egyáltalán?

(brackó)

Gumiruhás bányászok Rudolftelepen

A maróhenger mellett nehézkes a munka a gumiruhában

Több mint egyórás „gyalogtúrát” követően közelítünk a Mákvölgyi Bányaüzem Rudolf IV-es aknájának 10-es számú frontfejtéséhez, amelynek az utóbbi két hónapban meglehetősen rossz híre kelt az akna dolgozóinak körében. A kilenc- venméteres, pajzsos tömegtermelő .munkahelyen az elmúlt év december 6-án, a délutános műszakban váratlan iszapbetörés bénította meg a termelést, a 18 napos kényszerpihenőt követően pedig „esős időszak” köszöntött a bányászokra.

Miközben Markó István körletvezetővel az eseményeket pergetjük vissza, megérkezünk a frontfejtésre. A gépeket még nem látjuk, de az úgynevezett végtagi kísérővágaton patakszerűen hömpölygő áradat jelzi a föld alatti esőt. Bármily furcsán hangzik is, szó szerint kell érteni, s erről néhány perc múlva személyesen is .meggyőződhetünk. A végtagon a bányászok gumi ruhában, térdig vízben dolgoznak az egységek között. A továbbhaladásért ugyancsak meg kell küzdenünk, s mialatt beljebb nyomakszunk a fejtésben, azon töprengek: hogyan lehet több mint egy hónapja ilyen körülmények között dolgozni? Furcsa arcot vághattam, hiszen a körülöttem tüsténkedő frontosok egyike gyorsan megjegyzi:

— Most már istenes a helyzetünk, jöttek volna néhány héttel korábban .. ., akkor volt itt haddelhadd ...

— Hát, ami azt illeti . . ., mondanám, de Járó Pál, fronti lakatos közbevág;

— Már éppen készülődtünk a munka befejezéséhez, amikor a 16-os egységnél, egy alig egyméteres átmérőjű lyukon, hirtelen megindult a sűrű, iszapos áradat. Az első percekben nem gondoltunk komolyabb bajra, de nemsokára jobbnak láttuk, ha mihamarabb szedjük a lábunkat. Nem telt bele fél óra, s a 2,50 méter magas vágatot majdnem kitöltötte az iszap ...

— Én, és két cimborám az utolsók között mentünk a kísérő vágat felé — szól közbe Szőr Árpád csapattag, majd így folytatja. — Az utolsó métereken már utolért az iszap, s ugyancsak sietni kellett, hogy bent ne ragadjunk.

Juhász Ferenc csapatvezető-helyettes a továbbiakban arról számol be. hogy fél óra elteltével már 300—400 köbméter vizes massza töltötte ki a kilencvenméteres fejtést. Maga alá temetve a berendezéseket, megbénítva az üzemmenetet.

Juhász Ferenc brigádvezetőhelyettes

— Szerencse volt a szerencsétlenségben, amilyen gyorsan jött a „betörés”, olyan gyorsan meg is állt, s így másnap már hozzáláthattunk a helyreállításhoz — kommentálja az eseményeket Juhász Ferenc. — Ez természetesen nem volt könnyű feladat, a betonná összeállt masszát csákánnyal is nehezen lehetett, szétvágni. A fejtés helyrehozatalán 18 napon át dolgoztunk, s ez alatt az idő alatt egy lapát szén sem került ki a frontról. Alighogy rendbe tettük a munkahelyet, megérkezett a víz, s azóta rendületlenül esik, szinte a front teljes hosszában. Tovább nehezíti helyzetünket a szénfalba ékelődött vető, amely rövidesen végighúzódik a fronthomlokon.

— A közel három hét termeléskiesés bizonyára csökkentette a fizetésüket is — vetem közbe, mialatt igyekszem szárazabb helyre húzódni, nem sok sikerrel.

— Sajnos a pénztárcánk is megérezte az „iszapot”, a borítékban közel ezer forinttal lett kevesebb, annak ellenére, hogy erre az időszakra biztosított bért és célprémiumot tűzött ki az aknavezetés — válaszolta Juhász Ferenc.

A beszélgetést a maróhenger közeledése miatt félbe kell szakítani, majd amikor ismét a termelésről esik szó, a brigádvezető eléggé lehan- goltan arról panaszkodik, hogy az utóbbi hetekben a hideg időjárás a brigád munkáját is erősen hátráltatta. A berentei osztályozóra — a vagonok tisztítására — számos produktív dolgozót „kivettek” a termelésből, s ez a Béke brigádot is érzékenyen érintette. Gondot okoz számukra az úgynevezett 5-fi -fl-es munkarend is, hiszen a korábbiaktól eltérően — szabad szombatos váltásban dolgoztak —, most műszakonként négy ember hiányzik a kollektívából, s ráadásul a kísérő vágatok karbantartása is a brigádra hárul.

— Éppen ezért szeretnénk, ha a frontfejtéseken visszatérnénk a korábban már bevált munkarendre — mondja Juhász Ferenc, bri- gádvezető-helyettes.

— Meddig dolgoznak még ezen a munkahelyen? — kérdezem ismét kísérőnket, Markó Istvánt.

— A jelenlegi geológiai körülmények sajnos nem teszik lehetővé, hogy az eredeti terveknek megfelelően végigvigyük a 250 méteres szén- pásztát — válaszolja. — Mintegy két hét múlva a csapat a szomszédos szénmezőbe szerel át, ahol már megkezdődtek az előkészületek a berendezések fogadására.

— Ott milyen körülmények között dolgozik majd a csapat?

— Sajnos, a geológiai viszonyok ott sem lesznek kedvezőbbek. Vetővel és vízzel ezután is számolni kell majd. Sőt, ha a vízre gondolok, talán még nehezebb körülmények is kialakulhatnak, hiszen az új munkahelyen „fejjel” lefelé halad majd a fejtés, s ami eddig a hátunk mögé folyt, az most a homlokra ömlik, így a szén minősége az eddigiektől is gyengébb lehet.

Miközben az • akna napi gondjait vettük számba, a brigád tagjai hozzáláttak az egységek léptetéséhez, a maróhenger „levágta” a front teljes hosszát, s visszafordult az újabb szénpászta-ki termeléshez. Ezután már nem marad idő a beszélgetésre, lassan szedelőzködni kezdünk, s az eső áztatta fejtésről elindulunk a „napra”. Közel hét kilométeres út áll előttünk, s ha műszakváltásra ki akarunk érni, ugyancsak nyújtani kell lépteinket.

Egy óra elteltével újra szabad levegőt szippanthatunk. A körletvezető irodájában még azt is feljegyezhetjük, hogy az akna első negyedéves terve 170 ezer tonna, s ennek teljesítéséhez arra van szükség, hogy a három tömegtermelő munkahely naponta felszínre küldje a kétezer tonna szénmennyiséget, s hogy ez rendkívüli erőfeszítéseket követel a dolgozóktól, arra bizonyítékul szolgálnak a frontfejtésen látottak. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi létszám mellett a szénmezők feltárása, a termelés előkészítettsége sem éri el a kellő szintet, csöppet sincsenek irigylésre méltó helyzetben a rudolftelepi bányászok.

Kép és szöveg Csákó Gyula

Töprengő kérdések a télről