Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-05 / 29. szám

1985. február 5., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

A gazdálkodás feltételei kedvezőek

Beszélgetés Makó Józseffel, a Mezőkövesdi városi Pártbizottság első titkárával

A Mezőkövesdi városi Pártbizottság tavaly ilyenkor külön határozatban fogalmazta meg a vállalatolt, szövetkezetek tennivalóit, az ezek végrehajtását segítő tömegpolitikai munkát, a pártellenőrzés eszközeit és módszereit. A múlt év gazdálkodásáról már elkészültek az összesítők, rendelkezésre állnak azok a főbb adatok, amelyek alapján értékelni lehet a végzett munkát. A szóban forgó határozat végrehajtásáról kérdeztük Makó Józsefet, a Mezőkövesdi városi Pártbizottság első titkárát.

— A termelőüzemeinkben működő pártszervek és pártalapszervezetek kellő gondot fordítottak az irányító pártszervek és saját határozataik megismertetésére, a tervkészítés demokratizmusának szélesítésére — kezdte válaszát Makó József. — Megállapíthatjuk, hogy az üzemi és a szövetkezeti demokrácia fórumait jól használták fel a ^döntések meghozatalakor. Ezeken a fórumokon alkotó viták közepette formálódtak az éves tervek főbb mutatói, a végrehajtást segítő szervezeti és szervezési módszerek, amelyek alapul szolgáltak a termelés hatékonyságának növeléséhez. Az elmúlt esztendőre is jellemző volt, hogy az évindítást különböző bizonytalansági tényezők — kapacitáshiány, kései megrendelések stb. — befolyásolták.

— Hogyan alakultak a termelés tárgyi és személyi feltételei?

— Elsősorban az alapanyag-ellátásban előforduló hiányosságok, a kooperációban érintett vállalatok késői szállításai, a beérkezett anyagok kifogásolható minősége okozott gondot a folyamatos termelés biztosításában. A Kismotor- és Gépgyárban például előfordult, hogy a leszállított öntvényekben 80—90 százalék volt a selejt:

A személyi feltételek az üzemek többségében rendelkezésre álltak, esetenként inkább a folyamatos foglalkoztatás biztosítása okozott problémát. Ilyen helyzet alakult ki például a Cipész Szövetkezetben, a Kismotor- és Gépgyárban, a sajtüzemben és több mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Itt kell megemlítenem, hogy a munkaerő-gazdálkodásban a javulás jelei mutatkoztak, ami lemérhető azon is, hogy

1984-ben a fluktuáció mérséklődött.

Érdekes jelenség, hogy a termelési szerkezet átalakulásának folyamata lelassult. Ez talán azzal magyarázható, hogy sok üzemben már kialakult az elhatározott termelési profil, másrészről az is tapasztalható, hogy egyes új termékek iránt csökkent a piaci kereslet. Ettől függetlenül a vállalatok, üzemek nem mondtak le a további piackutatásról, hanem erőteljesen folytatják ezt az igen fontos kereskedelmi tevékenységet.

Lényegesnek tartom — hangsúlyozta az első titkár

—, hogy a termelőkapacitások kihasználása mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban tovább javult. Hogy mégsem vagyunk teljesen elégedettek, annak az az oka, hogy például a tőkés importból származó programvezérlésű gépek szerszámmal való ellátása beszerzési nehézségek miatt akadozik, amely rontja a drága berendezések teljesítményszintjét. Egy másik gondunk, hogy sok az olyan gépi berendezés, amelyek az évek során elhasználódtak, ezért az elvégzendő javítások miatt túlságosan magas az állásidő.

— A legtöbb helyen arra panaszkodnak, hogy szűkösek a fejlesztési, beruházási lehetőségek. Így van ez Mezőkövesden is?

— Az kétségtelen, hogy a pénzből mindig több kellene, viszont gazdálkodó egységeink általában a rendelkezésre álló pénzeszközök figyelembevételével végzik fejlesztési, felújítási tevékenységüket, ilyen irányú munkájukat az elmúlt esztendőben is a mértéktartás jellemezte. A korábbi évekhez hasonlóan 1984-ben is a gépi beruházások kerültek előtérbe. Ugyanakkor nagy anyagi erőket kötött le az energiaracionalizálás, a föld- gázhálózat építése, illetve az ezzel kapcsolatos előkészítő munka. A lakásépítésben változatlanul a magánerős lakásépítés van túlsúlyban. A célcsoportos lakás- beruházásokból, különösen a községekben nem sikerült az előirányzott tervet teljesíteni. Annak ellenére, hogy több építőipari vállalat munkájára alapoztunk, a lakások átadásának határidejével gondjaink vannak. A legmegbízhatóbb kivitelezőnek a helyi építőipari szövetkezet, valamint a városgazdálkodási vállalat építőipari részlege bizonyult.

— Ha az ipar éves gazdálkodását tesszük nagyító alá, vajon megnyugtató eredményt kapunk?

— Jó érzés arról beszélni, hogy az ipari vállalatok és szövetkezetek 1984-ben is megfelelően alkalmazkodtak a változó körülményekhez, megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyeket az éves gazdaságpolitikai határozatokban velük szemben támasztottunk. Igaz, különböző objektív tényezők (anyagellátási gondok, rendeléscsökkenés stb.) fékezték a munkát, viszont jó szervezéssel, takarékosabb költséggazdálkodással ezt ösz- szességében sikerült ellensúlyozniuk: iparunk növekedésének üteme tavaly meghaladta a 6 százalékot, amely háromszorosa az országos átlagnak.

— Sikerült-e növelni az exportot, különös tekintettel a tőkés kivitelre?

— A termeléshez hasonlóan exportunk is kedvezően alakult: összes kivitelünk 10 százalékkal, míg a tőkés export 8,4 százalékkal növekedett. Kiemelkedő teljesítményt ért el az Autóvill, a Kismotor- és Gépgyár, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet és az Asztalos Szövetkezet. Jellemző az export nagyságára, hogy például az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának mezőkövesdi gyáregysége 1984-ben 600 millió forint értékű terméket állított elő, amelyből 427 millió exportra került. A tőkés kivitel fokozásában a Ruhaipari Szövetkezet produkált átlagon felüli teljesítményt, ugyanis 27 millió forint értékű exportját a nem rubelelszámolású piacon érte el.

— A bérek alakulása követte-e a termelésben elért dinamizmust?

— A gazdálkodás hatékonyságának növekedését mutatja, hogy vállalataink, szövetkezeteink termelési eredményeiket változatlan, vagy csökkenő létszámmal érték el, s közben a költségeket 1 százalékkal tudták csökkenteni.

Ami pedig a konkrét kérdést illeti: a termeléssel párhuzamosan, differenciáltan növekedett a végzett munka anyagi, erkölcsi elismerése; valamennyi ipari üzemben emelkedett a bér- szinvonal, a vállalatok, szövetkezetek többségében mintegy 5 ezer forinttal. A legnagyobb növekedésről a Kismotor- és Gépgyár adhat számot, ennek ellenére az egy dolgozóra jutó éves bér- színvonal változatlanul az Autóvillben a legmagasabb: meghaladja a 65 ezer forintot.

— Melyek azok a főbb feladatok, amelyekre az 1985. évi gazdaságpolitikai, tömegpolitikai munkában megkülönböztetett figyelmet kell fordítani?

— A Központi Bizottság 1984. december 4-i határozata világosan megfogalmazta tennivalóinkat. A ránkháruló feladatok végrehajtásának tárgyi és személyi feltételei biztosítottak, illetve megteremthetők és egységes cselekvéssel, a demokratizmus további szélesítésével valóra válthatjuk céljainkat. Ipari vállalatainknak az idén számítaniuk kell arra, hogy a háttéripar fejlesztéséből — megnövekedett szerepe miatt — iparpolitikai céljaink valóra váltása érdekében nagyobb részt kell vállalniuk. Ezt a követelményt már a tervkészítés során vegyék figyelembe és ennek megfelelően határozzák meg éves tennivalóikat, mégpedig úgy, hogy a termelésnövekedés üteme az idén is haladja meg az országos átlagot. Vállalatainknak, szövetkezeteinknek törekedniük kell arra, hogy javuljon a minőség, a termelésben pedig növekedjék az export árualapok részaránya. Ennek szem előtt tartásával alakítsák ki valamennyi munkahelyen az anyagi és erkölcsi érdekeltségi rendszert, hogy a többet. a jobb teljesítményt nyújtó kollektívák, egyének részesüljenek elismerésben

— mondotta végezetül Makó József.

Lovas Lajos

Csaknem két és fél millió tonna etilén

Nagy jelentőségű esemény történt tíz évvel ezelőtt a Tiszai Vegyi Kombinátban: 1975. február 3-án, az esti órákban megkezdődött az etiléntermelés az olefingyárban és ezzel együtt — a magyar—szovjet kormányközi egyezmény alapján — megindult az etilénszállítás a Szovjetunióba. Az olefingyárban a magas színvonalú üzemeltetés eredményeként az eltelt egy évtized alatt több mint 2 millió 458 ezer tonna etilént termeltek és ebből kereken I millió 210 ezer tonnát adtak át a szovjet partnervállalatnak, a Kalusi Klór- vinil Termelési Egyesülés részére azon a 330 kilométer hosszú csővezetéken, amely a két kombinátot összeköti.

Az eddig termelt etilénből a Borsodi Vegyi Kombinát PVC—III. gyárának több mint 470 ezer tonnát szállítottak, ugyanakkor a TVK polietiléngyárában 502 ezer tonna polietilén-granulátumot termeltek az utóbbi tíz év során. Ugyancsak az olefingyár látja el nyersanyaggal a TVK két polipropiléngyárát, ahol eddig 338 ezer tonna késztermék készült.

A vadnai üzemben a BVK-tól kapott gépeken gyártanak granulátumot a pvc-porkeverékbő!

Bebizonyosodott, érdemes volt ímegalakiítani a vadnai székhelyű GRAFOL GT-t, azaz a Borsodi Vegyi Kombinát és a Bánvölgye Termelőszövetkezet műanyag-feldolgozó gazdasági társulását. Az alig több mint száz dolgozót foglalkoztató üzem 100 millió forint árbevételt tervezett 1984-re, ám 145 millió forintos éntéket termeltek, mert mérsékelni kellett a téeszt sújtó időjárás okozta veszteségeket.

Az elmúlt évben elsősorban arra törekedett az üzem, hogy megteremtse a további eredményes gazdálkodás alapjait. Vad- nán már biztonságosan üzemelnek a granulátumgyártó gépek, a sajófcazai üzemrészben pedig ma már folyamatosan termelnek a fó- liafúvó és -festő berendezések. Eddig sem volt baj •a gépek kihasználtságával, de a jövőben várhatóan tovább javul a hatékonyság, mivel az üzemben a piacérzékeny, ösztönző bértömeggazdálkodási formát vezették be.

Ebben az esztendőben

126 millió forint árbevételt tervez a társulás. Emellett stabilizálni kívánják helyzetüket, vagyis biztonsággal akarják tartani ezt az árbevételi szintet.

Ezért szeretnének minél több készterméket —szatyrokat, csomagolóeszközöket •— gyártani.

Kép és szöveg: (fónagy)

Eredményes zárszámadás Tiszakesziben

A rekordnyereség mögött is vannak még tartalékok

(Folytatás az 1. oldalról)

mázsás búza, a 36 helyett 50,96 mázsás tavaszi árpa átlagtermést, a tehenenként 4471 literes tejtermelést, az 1700 mázsa helyett közel 2200 mázsás vágómarha-értékesítést, vagy a keverőüzem 5,8, a cipőüzem 2,2, a javítási szolgáltatás közel 2 és az építőrészleg 8 millió forintot meghaladó ágazati nyereségét. És a mérlegnek ebbe a serpenyőjébe kívánkozott az — a még kevés tsz-re jellemző törekvés —, amit a zárszámadási vitában felszólaló Fábián Gyula, a TESZÖV titkárhelyettese külön érdemként, követendő példaként említett. Ennek lényege, hogy Tiszakesziben igyekeznek a vertikális tevékenységet fokozatosan kiépíteni, nemcsak termelnek

és eladnak, hanem termel- vényeiket mind szélesebb körben fel is dolgozzák, s értékesebb készáru, mint például táptakarmányok, kenyér, tőkehús formájában maguk értékesítik.

A mérleg másik serpenyőjébe tette, s minden szépítés nélkül fel is sorolta az értékelés mindazt, ami miatt a „rekordok” ellenére csak részben lehetnek a Ti- szamenti Tsz nagy családjában elégedettek. Így például azt, hogy helyenként baj van a munkafegyelemmel; sok esetben dolgozhatnának tervszerűbben, össze- hangoltabban; a sertéstenyészetben a rekonstrukció előtt több volt a malac és kevesebb volt az elhullás, mint most; a takarmány termesztésben adódtak meny- nyiségi és minőségi problémák; a cipőfelsőrész üzemben csökkenteni kell a se- lejtet; a sütőüzemben időnként baj van a minőséggel; sok területen nem takarékoskodtak eléggé az anyaggal és az energiával.. És azt is megfogalmazták, az elfogadott határozat részévé tették, mindenki számára kötelező „törvénnyé” emelték a közgyűlésen, hogy „nincs többé szükségük a létszámhígítókra, mélyen a tudásuk, képességeik alatt dolgozó, fegyelmezetlen emberekre”.

Abban a közösségben mondták ki ezt, ahol az elmúlt, nem könnyű esztendőre, mint a tsz történetének eddigi legeredményesebb, legnyereségesebb évére lehet büszke a tagság.

(p. s.)

Pártonkíviili szövetségeseink

Megyénkben sem ritka eset, hogy egy- egy pártszervezet kérésére pártonkívüliek is pártmunkát végeznek. Nincsen adat arról, hogy hányán lehetnek, bizonyára nem nagy tömegről van szó, de nem is a meny- nyiség a fontos, hanem maga a tény; hogy a szűkebb értelemben vett pártmunkában nincs merev válaszfal a kommunisták és a pártonkívüli szövetségesek között.

Fölvetődhet természetesen a kérdés, ha ezek az emberek lelkesen, odaadóan teljesítik azt, amire a helyi pártszervezet felkéri őket, akkor miért pártonkívüliek? Mellesleg azért is jogos a kérdés, mivel akadnak lehangoló esetek is, amikor egyes kommunisták kihúzzák magukat pártmegbízatásuk teljesítése alól. Az is igaz, hogy a pártonkivüliként pártmegbízatást teljesítők többségének útja .— azoké, akik készek vállalni a párttagsággal járó köte- zettségeket — elöbb-utóbb természetesen elvezet a párthoz. Jó néhány pártszervezetben egy-egy aktívan dolgozó pártonkívüli esetében döbbentek rá arra, hogy ennek az embernek már régen köztük lenne a helye. Volt rá eset, hogy az illető pártonkívüli kérte a felvételét, de valamiféle rosszul értelmezett statisztikai szemlélet miatt (például értelmiségi, vagy adminisztratív dolgozó volt) húzták-halasztot- ták a felvételét. Vagy nem kérte a felvételét, mivel viszonylag nem régen dolgozott a vállalatnál, így nem ismerték eléggé, nem merték ajánlani; de aktív politikai munkájával bizonyította: a pártban a helye.

Nem új jelenség, hogy a pártonkívüliek is végeznek politikai munkát: ez része a kommunista mozgalom nemes tradícióinak. Gondoljunk azokra az ügyvédekre, akik a letűnt rendszer osztálybírósága előtt védték a bebörtönzött kommunistákat. Azokra az orvosokra, akik bejártak a börtönökbe, és nemcsak gyógyulást, hanem információkat is hoztak magukkal, vagy kint segítették a lebukottak családját. És akik a párt hívó szavára vállalkoztak a háború, a fasizmus elleni fegyveres küzdelemre, életüket kockáztatva, vagy fel is áldozva. Nem voltak mind kommunisták, ha sokuk útja törvényszerűen el is vezetett a párthoz. Sokan a kommunisták kérésére segítették a földosztást, az újjáépítést, becsülettel védték a néphatalmat az ellenforradalmi támadás vészterhes napjaiban és később szervezték a termelőszövetkezeteket.

Pártunknak megbízatásokat végző szövetségesei átmenetet képeznek a kommunisták és azok között a pártonkívüli százezrek között, akik a tanácsokban és a tömegszervezetekben tevékenykednek, mondhatnánk kettős kötésben: választóik bizalmából, lakóhelyükön az állampolgárok, munkahetükön dolgozó, vagy tanuló társaik érdekeit képviselve; egyszersmind azonban a párt kérésére is. Kommunisták és pártonkívüliek egyazon ügyért dolgoznak: szervezeti kötelezvényük nincs erre. de meggyőződéssel teszik, amit társadalmi felelősségérzetük, közösségi lelki ismeretük

diktál. r J-