Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-03 / 28. szám

1985. február 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 . — Ez itt Indit-a Gandhi, ez meg Gagarin... itt van Brezsnyev, Andropov... itt meg az összes szovjet űrha­jós fotója és autogramja ... Reagan elnök megküldte az amerikai kozmonauták kol­lekcióját is az aláírásokkal együtt, és köztük van Armstrongnak a Holdon ké­szült felvétele is a lábnyo­máról ... Forgattuk az albumokat Ózdon, ahol a televízió „Leg... leg... leg...” műsorá­ból is ismert Pohl Ferenc egyedülálló gyűjteményét két napra kiállították a Pártoktatók Háza termében. Családi képről inézett szem­be Erzsébet angol királynő; pipájából eregette a füstöt a fotómasina optikája előtt Helmut Kohl nyugatnémet kancellár; egy tengerparti pihenés közben kapták len­csevégre Cousteau kapitányt; egy nemes angoltelivérrel barátkozott Winston Chur­chill, Anglia háborúbeli mi­niszterelnöke. Kedves és ba­rátságos sorokat olvashat­tunk a magyar politikusok­tól érkezett levelekből, me­lyek között Kádár János, Óvári Miklós, Gáspár Sán­dor fotói, autogramjai sora­koztak. Pohl Ferenc több évtizede még tengerészként véletle­nül összeismerkedett Willy Brandttal, aki akkoriban Nyugat-Berlin főpolgármes­tereként szabadságát töltöt­te egy utazáson. Gyermekei megkérték a tiszti szolgála­tot teljesítő Pohl Ferencet, hogy mutassa be nekik a ha­Sátoraljaújhely vonzáskör­zetéhez számos község tarto­zik, hiszen vásárolni, külön­böző szolgáltatásokért, távo­li részekről is jönnek ide. Az egészségügyi ellátást ez a város, mintegy százezer em­bernek biztosítja, ehhez mérten végzik a kórház re­konstrukcióját is már sole éve, látható, szép eredmény­nyel. Több község már közigaz­gatásilag is Sátoraljaújhely­hez tartozik, a fejlesztési, fenntartási, ellátási gondok­kal, tennivalókkal együtt. Ezek közül a legnevesebb kétségkívül Széphalom, aho­vá minden évben sokan za­rándokolnak el az ország kü­lönböző részeiből. Itt az ivó­„Ebben az albumban tartom az európai kormányfők fotóit és autogramjait...” jót, majd a szíves kalauzo­lás után a gyerekek a szü­lőkhöz invitálták az első kor­mányost. A szülők: a Brandt család, a mai napig levelez­nek Pohl Ferenccel, aki mi-, előtt tengerész lett volna, Ózdon a hengerműben dol­gozott. Ebből az ismeretségből következett az ötlet, hogy levélben fordult a világ leg­különbözőbb országainak állam- és kormányfőihez. Egymás után érkeztek az autogrammal ellátott levelek. A gyűjteményben most 46 országból 935 fotó van. — Nagyon sokféle úton- ■módon igyekszem a kapcso­latot megteremteni. A bel­ga királynak is írtam, nem tudtam a címét, de hát ki­vízellátást már megoldották. A Kazinczy-park miatt elég sok volt a kritika, de most már ennek a parknak a gon­dozása, kezelése is a város feladata. Károlyfalva — köz­igazgatásilag pár hónapja tartozik a városhoz — ha­marosan megkapja az egész­séges ivóvizet. Ennek a gond­nak a megoldása már rég­óta időszerű, a község lakói nagyon is várják. Ide meg­szervezték a helyi autóbusz- járatot is, sajnos, a díjtéte­lek emelkedtek, így most már ennek az ára is nagy­jából annyi, mint a távol­ságié. Az ivóvizet egy másik községben, Rudabányácskán is rendezték. rályból csak egy van ... meg is jött a válasz. Fred Sino- watz osztrák kancellár nem­csak fotót, hanem egy tollat is küldött. Angliából, a mi­niszterelnökség titkársága küldte el Churchill és Mont­gomery tábornok fotóját is a miniszterelnök asszonyhoz írt levelemre válaszolva. Hogy miért csinálom? Ele­inte csak a magam hobbija vezetett, de azt hiszem, nem haszontalan, ha meg tudom mutatni az érdeklődőknek korunk politikusait, azokat a tudósokat, művészeket, űr­hajósokat és egyéb híres em­bereket, akiken nem kis mértékben múlik, hogy mi­képpen alakul korunk tör­ténelme, akiktől — függet­lenül nemzeti hovatartozá­suktól — mindannyian a béke megőrzését várjuk. A gyűjtemény nemcsak Ózdon aratott nagy sikert. Az ország több pontjáról érdeklődtek és a Hazafias Népfront segítségével most készítik elő egy tavaszi kiál­lítás megrendezését. A fel- szabadulási évforduló jegyé­ben Pohl Ferenc levelet írt Magyarország valamennyi városa tanácselnökének, hogy küldjék meg fotójukat, va­lamint városuk címerét, a tervezett kiállításhoz. Eddig 42 városból érkezett meg a válasz és reméli a gyűjtő, hogy mire összejön vala­mennyi levél, addigra az évek óta rendezgetett kol­lekciója is eléri az ezredik darabot. sz. 1. Fitts - napsugárral Kelet-Svédországban, Studs- vik városban felavatták a világ első olyan központifű- tés-rendszerét, amelyet egész éven át csupán a Nap ener­giája táplál. A napelemek 120 négyzetméter felületet fednek be, s úgy helyezték el őket, hogy állandóan, a Nap irányába legyenek for­díthatók. A nyár folyamán így összegyűjtött napsugár­meleg egy aknában tárolt 640 köbméter vizet mintegy 70 C-fokra hevíti fel. Az akna oldalait és alját 40 centiméter vastag ásvány­gyapot szigeteli, míg a víz felszínét poliuretánhab védi a lehűléstől. A tél beállta­kor a forró vizet az 500 négyzetméter alapfelületű irodaépület fűtőrendszerébe szivattyúzzák. Iljbely községei Köztünk szólva Ismét divatba jött és ennek őszintén örül­hetünk. Ez is egyike lehet ugyanis ama eszközöknek, amelyekkel emberibbé, és tel­jesebbé tehetjük életünket. Települések, vál­lalatok versengenek az évfordulós megem­lékezésekkel. Van ahol az első okmánybeli megjelenés 750. évfordulójára emlékeznek, másutt az alapkőletétel 30. évfordulóját ün­nepük. Lelkes emberek, nemes hobbinak hó­dolva kutatják településük múlt évszázadait, avagy vállalatuk, szövetkezetük évtizedeit, summázzák tapasztalataikat a honismereti mozgalom szervezett kereteiben, esetleg ma­gánszorgalomból. A lokálpatriotizmus külsődleges megnyil­vánulásaiból bizonyára lehet még elhagyni, serkenteni érdemes viszont minden olyan vo­nását, amely gazdagítja tartalmát, sava- borsát adja a vállalkozásoknak. A járdaépí­tésre, az óvodacsinosításra, szabadidőpark létesítésére buzdító szóért talán nem is va­gyunk mindig hálásak, de milyen jó eltré­fálkozni az ismerősökkel, a lakótársakkal a közös munka közben. Még gyakrabban talál­kozunk a büszkeség jogos érzésével, hogy tudniillik ezt meg ezt a fát én ültettem az új parkban, ezt a falat én építettem. Igaz: könnyebb büszkén visszaemlékezni részvé­telünkre egy-egy nagyobb akció esetében, mint például a gyermekrehabilitációs osz­tály, a véradóközpont, avagy a Herman Ot- tó-szabadidőpark. E nagyobb „tettek”-nél talán még értékesebb — még emberibb — az a csendes munka, amit a nyilvánosság mellőzésével vállalnak és végeznek szocia­lista brigádok, figyelmes szülők az osz­tályterem, a napközi, a környezet rendben- tartásáért. Voltak évek, amikor valamiféle kispolgá­ri nyavalygásként kezeltük ezt a nemes, fő­leg érzelmi kötődést. Aztán meg a szuper­racionalizmusunk miatt nem fért bele látó­körünkbe. Mára ezen is túl vagyunk. Túl vagyunk mindannyiunk hasznára, hiszen ha csak az anyagi vonzatait nézzük is, az el­múlt évben a megyében 800 millió forintra tehető az az érték, amit az önzetlen társa­dalmi munka eredményezett. Ebben pedig nagy lendítőerő az egészséges lokálpatrio­tizmus. A tapasztalatok tehát egyértelműen bi­zonyítják, hogy nemcsak a divat miatt — remélhetőleg tartós lesz —, de sok más megfontolásból is érdemes az embereknek a lakóhelyükhöz, munkahelyükhöz való kö­tődését „hasznosítani”. Nem is csak a több­let társadalmi munka miatt, hanem min­denekelőtt egy jobb emberi közérzetért. Köztünk szólva: javítja a lakosság közér­zetét, aki okosan épít a lokálpatriotizmus­ra, aki tudja, hogy az emberek szeretnek munkálkodni, saját kezdeményezésük, el­képzelésük megvalósításán. Nagy Zoltán Szaporodó akták és résztvevők Alábbiakban azon penész­ről essék szó, melyet nemes­nek aligha lehet nevezni. Nem a szalámi és a szőlő héján, még csak nem is a borospincék falán telepszik meg, hanem a lakóházak tapétáin, végsőkig megkese­rítvén hívatlan megjelenésé­vel az ott élők sorsát. Hogy a falpenészesedés, és következményeként a „pe­nész-per” ma már közismert jelenséggé vált szerte az or­szágban, így megyénkben és Miskolcon is, az Babus Ist­ván, Vándor Sándor utca 23. szám alatti lakost a legke­vésbé sem vigasztalja. Miért is enyhítene mérgén a má­sok baja, amikor nyolcadik emeleti lakásának szobafala paravánért kiált a lehangoló látvány miatt. — Egyre ritkábban hívunk vendéget, nehogy elborzad­janak. 1982-től kétszer tapé­táztunk, de egy éve megint felütötte fejét a penész. Az­óta kilincselek jobbx-a-balra, kapok ígéretet mindenünnen, csak jönni nem jön senki. Két kisgyerekem van, akik ebben a dohos levegőben kénytelenek felnőni... LMCNt TUDNI K&UT Babusék gondját közprob­lémának tartja Gyulai Fe­renc, a Belvárosi Lakásszö­vetkezet műszaki vezetője. Jelenleg a szövetkezet 892 lakásából 24-et érint a pe- nészesedés. — Az okok? A műszaki vezető fanyar arccal sorolja a BÁÉV érve­it. — A lakó ugyebár: lakik. Főz, gyereket nevel, pelen­kát mos, virágokat ültet, pá­rát lélegzik ki és be hanyag, felelőtlen módon. Akkor vi­szont mondják meg nekem, miért csak ez a 24 lakás pe­nészes? Nem igaz, hogy csak az itteniek képtelenek „pa­nel-életmódot” folytatni! A BÁÉV emberei fél- vagy ne­gyedévente kijönnek, de az okot nem tudják megszün­tetni, csak az okozatot. A mérgeskedést is tompítaná, ha a lakók nemcsak ígért határidőket, és kért halasz­tásokat kapnának. Tudok olyan esetről, amikor a Dan- kó Pista 25. szám alatti la­kó kínjában végül Köjál-el­lenőrzést kért, amely embe­ri tartózkodásra alkalmatlan­nak minősítette a lakását. — Mit tehet a szövetke­zet? — Bejelent és vár. Nálunk utoljára október 17-én volt helyszíni szemle. Egyelőre egyezkedni szeretnénk, de ha ez nem sikerül, pereskedni fogunk. Előttünk áll a majd­nem nyertes Avas-déli La­kásszövetkezet példája. A séma ugyanaz... * — A séma nem mindig ugyanaz! — szögezi le Pet- rovics Ernő, a BÁÉV főépí­tésvezetője, akihez a garan­ciális ügyek tartoznak. — Tudomásul kell végre ven­nünk, hogy az emberek nem egyformán élnek. Van, ahol a fűtési elégtelenség miatt keveset és rosszul (kereszt- huzat helyett tárt ablak) szellőztetnek, lehűlnek a fa­lak, a pára lecsapódik. Az­tán minek az a sok növény! Nem lehet 65 százaléknál magasabb a levegő páratar­talma, és amikor kimegyünk, mérünk, percek alatt meg­állapítható, hogy itt valami nem stimmel. Akkor kez­dünk vitatkozni... — Mindig a lakó a hibás? — Dehogyis. Hogy a Táv­hő nem fűt eléggé (16—17 fok van az előírt 20 helyett), hogy a tetőn levő motoros szellőzőberendezések nem folyamatosan, hanem csak heti 2—3 órát üzemelnek, arról valóban nem a lakó tehet. A legutóbbi bírósági határozatok már az ÉSZAK- TERV-et is kötelezték vala­milyen eljárás kidolgozására, de két év óta nem sikerül alkalmazható technológiát létrehozniuk. Most pedig voltak ezek a nagy hidegek ugye ... hirtelen lehűltek a falak, kaptunk is Ózdról megint 37 lakást érintő be­jelentést ... — Hány évig felelős ja­vítani aBÁÉV? — 1981-től megnövekedett a garanciális idő. Három év helyett öt év, ha látható a hiba. Rejtettek esetében több is lehet. De hogy a hibákért ki a felelős, ma már nem egyértelmű. A vizsgálatok szerteágaznak... Szerte bizony. Egy másik BÁÉV-szakember újabb ada­lékkal szolgál: a lépcsőhá- zankénti két szárítóhelyisé­get nem azért találták ki, hogy ott kulcsmásolók, sakk­klubok vagy éppen kondi­cionáló termek létesüljenek, hanem a pelenkák, ruhane­műk szárítására. Hogy le­lopják a ruhát? Kérem szé­pen, ez nem érv, a lakók ügyeljenek jobban — egy­másra. Ügyeljenek. Annál is in­kább, mert penész-ügyben újabban már nemcsak a la­kóknak kell egymást figyel­niük, hanem a lakások fel­építésében és üzemeltetésé­ben illetékes „társszerzők­nek” is. A perek ugyanis, mint dr. Fenyőházi Elemér, a BÁÉV osztályvezető jog­tanácsosa elmondta, egyre „komplexebbé” válnak. A tárgyalásokon ma már nem­csak a kivitelező jelenik meg, hanem a tervező is, mellette pedig, honi tájon maradva, a Borsodi Távhő. így aztán az elmarasztaló ítéletek nyilai sem csak egy céget vesznek célba, minek következtében megoszlanak a javítás költségei is. ★ Feltéve, ha van javítás. A dolog szépséghibája ugyanis, hogy — bár jogerős határozatban ítélik el mond­juk a tervezőt és kivitelezőt, fele-fele arányban — eddig még egyetlen ilyen pert sem követett javítás. Amit ugyanis a lakó annak vél — a tapéta leszedése, kicseré­lése — látszatintézkedés. Ja­vítás addig nem is történhet, míg az ÉSZAKTERV azt a bizonyos technológiát ki nem dolgozza. A tervezőintézet pedig próbálkozik, próbálko­zik, de a BÁÉV eddig egyet­len egyet sem fogadott el, mondván; nem jelent vég­leges megoldást. S hogy mennyire gyakori a penész-per? — Tipikus — teríti széj­jel az aktákat dr. Fenyőházi Elemér. — Négy-öt éve saj­nos tipikus. Három évre visszamenőleg mondok pél­dákat: 1982-ben zajlott a „nagy miskolci per”, amely több mint száz tanácsi és szövetkezeti lakást érintett. Az elmarasztaló bírósági ítélet 50—50 százalékban vo­natkozott tervezőre és kivi­telezőre. Ez az arány a ké­sőbbieknél is jellemző volt. 1983-ban egy ózdi és hat kazincbarcikai, 1984-ben hat ózdi és három kazincbarci­kai perünk volt. Az Avas- déli Lakásszövetkezettel még nem zárult le ... Por, pör hátán. Szaporod­nak az akták, szaporodnak a feljelentések és a résztve­vők. A penész-ügyek ma már nemcsak a lakót fojtogatják, hanem a kivitelezőn kívül számos más céget is — kap­csolódik a beszélgetésbe Fendle Ferenc, a BÁÉV fő- technológusa. — És nem vé­letlen, hogy kitágult a kör. Ez valamicskét a javunkra szolgál az ellenünkben egy­értelműen a lakóközössége­ket pártoló bírósággal szem­ben ... Mert nézze csak meg a kazincbarcikai lakások pe­réhez csatolt szakértői véle­ményt, amelyet az Ybl Mik­lós Műszaki Főiskola embe­rei készítettek! „Számításaink szerint — így a sommázás — legegy­szerűbben a lakások ■»túlfű­tésével'« lehetne a penésze- sedést csökkenteni. Javasol­juk, hogy a Távfűtő Művek kérjen az Energiafelügyelet­től felmentést a szigorú energiatakarékossági intéz­kedések alól, mivel az or­szág leghidegebb pontja Bor­sod megye, Miskolc és Ka­zincbarcika városok”. Nos, ilyenformán szélesed­nek ezek az ügyek, és nyil­vánvaló az összefüggésük a drasztikus energiatakarékos­sági intézkedésekkel. Nem véletlen, hogy a közelmúlt­ban Kecskeméten rendeztek az ország nagy építőipari vállalatainak találkozót, amely a tömeges falpené- szesedésekkel foglalkozott. Fendle Ferenc részt vett ezen, és véleménye egy mon­datban a következő: nem az építőipari vállalatok tehet­nek a falpenészesedésről. Dönthet a bíróság bármiként is... * Kié tehát a felelősség? A beszélgetésekből az derült ki: megoszlik. Mi lehet a meg­oldás? Egyelőre nincs. Mert az ÉSZAKTERV, vagy az or­szág bármely más tervező­vállalata egyedül aligha ké­pes megbirkózni ezzel a fel­adattal. Hiába várják tőle a csodát, illetve azt a bizonyos technológiát, ámbár... Az illetékeseknek előbb-utóbb kell valamilyen megoldást találniuk, és nem várnak addig, amíg a gyarapodó „komplex perek” aktáit be nem lepi a penész ... Keresztény Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents