Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

1985. február 27., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Az energiakorlátozás hatása Diósgyőrött

Nyolcvan hazai vállalatnak küldött levelet a Lenin Kohászati Müvek, melyben elháríthatatlan akadályra hivatkozva kérték a felhasználó cégeket, hogv programozzák át az idei acéligényüket. Kemény próbatétel ez, különösen, ha arra emlékezünk, hogy alig két hónapja nagy bizakodással és lendülettel kezdett az új esztendőnek a kohászat.

A munkakedvben nem is következett be törés, de mindenki előtt közismert, hogy a nagy hidegre való tekintettel és az energiahordozók szállításában bekövetkezett gondok miatt, a kormány kénytelen volt energiakorlátozást elrendelni.

A legkritikusabb napokról, a kohászat erőfeszítéseiről és a kényszerintézkedésekről nyilatkozott Dutkó Lajos, az LKM készáru-termelési főmérnöke laptársunknak, a Diósgyőri Munkásnak. Mielőtt a jelenlegi, a pillanatnyi helyzetről érdeklődtünk volna, fellapoztuk az újságot: „A földgázból normál esetben a szokásos óránkénti felhasználásunk 47—50 ezer köbméter, ezt a mennyiséget 18 ezer köbméter/óra felhasználásra kellett csökkentenünk.”

Az idézetből is kitetszik, hogy a kohászat február közepén nagyon kritikus napokat élt át. öt napon keresztül közel ezer dolgozót kellett szabadságoltatni és szinte műszakról műszakra más és más helyzet alakult ki. Akadt olyan műszak is, ahová táviratilag hívták vissza a munkásokat, mert éppen lehetőség nyílt a munkára.

— Felborult a nagyon nehezen és körültekintően kialakított technológiai rend — mondta Dutkó Lajos. — A legnagyobb veszteség, hogy húsz olyan napunk is volt, amikor nem tudtunk ötvözött és minőségi acélt gyártani, egyrészt az ener- giakoiiátözások miatt, másrészt pedig a mínusz húsz fok alá süllyedt hőmérsékletben megrepedtek az öntecseink. A legsúlyosabb időszakban több üzemünk szinte teljesen leállt. A kovácsoló-. a nemesacél-ková- csoló, a ihőkezelő-, a vas- ás acélöntöde üzemben nem tudtunk dolgozni, és a nemesacél-hengerműben is felváltva üzemeltettük a sorokat. A kohó ment, hiszen ott a kohójárat révén kohógázt is nyerünk, amire nagyon nagy szükségünk volt.

A készáru-termelési főmérnök veszteségekről beszélt. Hogy ez mit jelent forintban? — arról Csathó GéTÚL

a kritikus napokon

za gazdasági igazgatótól vártuk a választ:

— Egészen pontosan nem tudom megmondani, hiszen sajnos, még most sem kaphatunk annyi energiát, amennyire normál üzemeléskor szükség van ... Több száz milliós termelési értéktől estünk el és növekedtek a költségeink is. A lényeg: jelen pillanatban rosszabb helyzetben van a vállalat, mint az év elején, de bízunk benne, és mindent el is követünk érte. hogy teljesítsük célkitűzésünket, vagyis; nyereséggel zárjuk az évet.

A hazai vállalatoknak küldött levelekben sem az áll, hogy az LKM nem tudja kielégíteni a megrendeléseket, hanem azok átütemezése a lényeg, vagyis, hogy mindenki meg fogja kapni, amit igényelt, de meg kell érteni a diósgyőri kohászokat is, akiket az ipari vállalatok közül a legjobban sújtott az energiakorlátozás. A gondokat még csak növelte, hogy a Borsodi Brcelőkészítő Műben százával sorakoztak a befagyott vagonok, ahová sok munkást küldtek kicsákányozni, kirobbantani a kocsik tartalmát.

A kohászat testvérvállalatánál, a Diósgyőri Gépgyárban, Pálmai Zoltán termelési főménnökhelyettes és Láng György főenergetikus foglalta össze a kialakult helyzetet:

— Már a téli időszak kezdetén kaptunk jelzéseket, hogy villamosenergia- és földgázkorlálozásra számíthatunk — mondta a főenergetikus. — December végén többször alkalmazkodnunk kellett a villamosenergiarendszerben bekövetkezett korlátozáshoz. Ez azt jelenti, a kapott és felhasznált villamos energia egyensúlyát alacsonyabb szinten kellett tartani. Korábban, már novemberben, három napon át a vállalat számára szükséges földgáz ötven százalékát kaptuk csak meg.

— Tételesen ezt azt jelenti — kapcsolódott az elöb biekhez a termelési főmér nők —, hogy az óránként szükséges 10,5 ezer köbméter helyett csak ötezer köbmé tért kaptunk. Ha nálunk ke vesebb energia áll rendelkezésre, akkor az a termelés élték csökkenésében tetemes veszteséget okoz. Vállalatunk kollektíváját dicséri, hogy a novemberi korlátozások eile nére az év végére behoztuk a lemaradásokat.

Az új esztendő még ke ményebb körülmények között indult a DIGÉP-ben is. Tizen négy olyan nap is volt már idén, amikor korlátozni kel lett a villamos energiát, és ezek között akadt olyan nap is, amikor többször műkő désbe lépett az automatikus szabályozás. Tartós korlátozásokra is sor került, ami azt jelenti, hogy a szükséges 11,8 megawatt helyett csu pán 3,5 megawatt villamos energiát kapott a gyár.

— Ebben az időszakban éppen csak vegetált a vállalat — mondta a főenergetikus. — És akkor jött a gáz- korlátozás is. A szükséges mennyiség húsz százalékára csökkent az ellátásunk Ez már végképp csak arra volt elegendő, hogy a minimális hőmennyiséget megtartsuk a rendszerekben, a vezetékekben, de még így is elfagyott néhány csap, a hűtőrendszerben is zavarok keletkeztek, szivattyúk mentek tönkre és a sűrítettlevegő- rendszerünk is megsínylette a hideggel együtt érkezett újabb korlátozást.

— Február 12-én ötezer dolgozót kellett hazakülde- nünk a délelőtti műszakról — mondta a termelési fő mérnök. — Azóta már a fele bedolgozta a kiesett munkaidőt, és a többiek is kipótolják az elmaradt műszakot.

A két gyár szakembereinek egyöntetű véleménye, hogy a nagyon hideg tél és az ezzel járó energiakorlátozások veszteségein csak igen kemény munkával lehet úrrá lenni. A legkritikusabb időkben is jó -kapcsolatot tartottak a Gáz- és Olajszállító Vállalattal, s az ott dolgozók minden, legkisebb lehetőséget is megragadtak a gondok enyhítésére. Ezzel együtt Diósgyőrben tudják, hogy nehéz esztendő áll mindkét vállalat előtt, hiszen az év eleji veszteségeket év közben kell behozni. A legutóbbi napokban már nagymértékben csökkent a korlátozás, a gépgyár már megkapja a napi igényét és ez végül is bizakodást kelt az LKM-ben és a DIGÉP-ben.

Szendrei Lőrinc

Aí elmúlt év végén a Hazafias Népfront országos elnökségének környezetvédelmi, gazdaságpolitikai, szövetkezet- és agrárpolitikai munkabizottságai, a HNF Borsod megyei Bizottságával közösen napirendre tűzte a Bodrogköz térségi meliorációját. Nyilvánvalóan okkal foglalkoztak a témával. Indokolta ezt a munka fontossága, beruházási költsége és sok más tényező. Többek között bizonyos kritikák, nézetkülönbségek is. Ez utóbbit a HNF munkabizottságainak szóbeli tájékoztatást nyújtó Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője is említette: „ ... vannak, akik a melioráció pénzügyi forrásainak biztosításában kételkednek, mások a hatékonyság kérdését vetik fel, megint mások, a pótlólagos ráfordítások szükségességét"

Bodrogközi (nagy)beruházás, avagy... 2.

r m

a

v * a

Jogosak lennének ezek a felvetések, aggályok? Egyáltalán milyen forrásból táplálkoznak?

Ma már tudjuk, az ötéves terv első négy évére előirányzott 332,(i millió forint állami támogatás helyett csak 209,6 millió forint került a Bodrogközbe. Így valamennyi, a tervekben, a VI. ötéves terv időszakára előirányzott munka nem nyerhet befejezést. Nem kis gond az is, hogy a meliorációban érintett üzemek, valamint a Bodrogmenti Vízgazdálkodási Társulat sem rendelkezik elégséges fejlesztésre fordítható saját pénzforrással. Egy, az elmúlt évben készült TESZÖV-ta- nulmány például így fogalmaz: „Véleményünk szerint a meliorációs kivitelezésű munkáknál a saját erő biztosítása alól mentesíteni kellene a szövetkezeteket. Ebben az esetben lehetőség nyílna arra, hogy a térségi melioráció megvalósítási ütemének megfelelően, a megváltozott körülményekhez igazodva, az álló- és forgóeszközök magasabb szintű

biztosításával meg tudnák valósítani a gazdálkodási feltétel teljes komplexitását, a magas szintű termelést.” Magyarán: a megváltozott új feltételek között lényegesen több árunövényre kell majd számítani, s mindez többek között tárolási, szállítási gondokat is felvet. Tárolókat kell majd építeni, járműveket kell beszerezni. A kialakítandó nagyüzemi, tömbösített táblák ugyancsak más léptékű erő- és munka- gépparkot igényelnek. Ezekre pedig már most kellene gondolni.

A gondok, e jogos (de nem ritkán jogosulatlan) aggályok ellenére a Bodrogközben azért — tegyük hozzá szerencsére — sok változás történt az elmúlt években. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a beruházás üteme a népgazdaság szűkösebb teherbíró képessége miatt, ha le is lassult, a munkákkal sehol nem álltak le a térségben. Minap Orosz Istvánnal. a megyei pártbizottság munkatársával és Kopasz Bélával, a megyei tanács osztályvezetőjével helyszíni

szemlén jártunk a Bodrogközben. Utunk során három, a meliorációban kezdettől fogva érintett gazdaságot kerestünk fel.

Cigándon, az Egyesült Tsz-ben Váradi József elnök elmondta, hogy eddig területükből 706 h szántó talajcsövezése, féladagú meszezé- se és mélylazítása történt meg, valamint 400 hektár legelő céldrénezésq. Személy szerint gondjuk a tervezettől kevesebb állami támogatás, annál is inkább, mert a saját erő is elmaradt a tervezettől. Náluk még nem mérhető a munkák „áldó hatása”, az elmúlt évet is veszteséggel zárták. Ám a melioráció szükségességét Cigándon sem vitatja senki, legfeljebb bizonyos tervmódosításokkal nem értenek egyet. Dicsérte az elnök a meliorációt végző 'vállalat, a Szarvasi Állami Tangazdaság meliorációs főmérnökség jó munkáját, ugyanakkor a tervezői művezetéssel egyáltalán nem elégedettek. Cigándon, de a többi helyen is felvetődött az egész Bodrogköz érdekét szolgáló új villamos gerincvezeték építésének megsürgetése. A jelenlegi hálózati rendszer ugyanis már nem bírja az újabb leterhelést, az új szivattyútelepek, szivattyúállások működtetésében, de a megnövekedett lakossági igényekhez is elengedhetetlenül szükséges ennek a Károly- falvától kiinduló gerincvezetéknek mielőbbi megépítése.

Találmányok és szabadalom

A magyar találmányok külföldi szabadalmaztatásának tapasztalatairól, és lehetőségeiről vállalati iparjog- védelmi szakemberek kedden tartottak tanácskozást az MTESZ székházában. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület által rendezett ülésen elsősorban azt vitatták meg, hogy miként biztosítható a hazai szellemi termékek sikeres külföldi védettsége.

A magyar vállalatok évente mintegy kétezer találmány szabadalmaztatását kezdeményezik a határon túl. A tapasztalatok szerint az ilyen eljárás elsősorban azoknál a termékeknél sikeres, amelyek viszonylag kevés összetevőből állnak, és egyszerűen leírhatóak. A túl sok alkotórész gyakran proble- malikussá teszi a szabadalom tényleges védelmét.

Fontos tapasztalat, hogy a szabadalmaztatás nem mind- den országban jár egyforma előnyökkel. Az eddigi gya- Korlat azt mutatja, hogy elsősorban ott érdemes bejelentést kezdeményezni, ahol a találmány — illetve az azon alapuló termék — iránt nagy kereslet várható, ahol az előállításban konkurren- ciára kell számítani, és ahol ezeken túlmenően az adott ország joggyakorlata kellő mértékben garantálja a szabadalmaztatott termékek oltalmának jogi védelmét.

Szó, ami szó: a hejöke- resztúri Hejömenti Termelőszövetkezet több éves gazdálkodását aligha lehetne egyenletesnek nevezni. Az a pálya, amit a szövetkezet követett, legjobban egy hul- , lámvasúthoz hasonlít, s abból adódóan az egyszer fent, egyszer lent jegyében a sikerek gyakran váltakoznak a kudarcokkal. ..

Egy fiatal vezetőség pár évvel ezelőtt, a már-már tartósan veszteséges szövetkezetét talpra állította, sőt, több mimt tízmillió forintos nyereséget mutathatott fel. Ám ebből a nagy sikerből nem lett sorozat, a jövedelmezőség fokozatosan romlani kezdett, a szövetkezet több balsikerű vállalkozása, tovább rontotta a termelés nyereségét. így érkeztek el az elmúlt évihez, amely gazdálkodásá- - nak végeredménye, két és fél millió forintos pénzügyi hiány lett. Vagyis, egyértelművé vált a kudlarc? Hiszen, úgy tűnik a sok kedvezőtlenné váló tényezővel, amelyek a hatékonyságot rombolták, nem bírt a szövetkezet vezetése.

— Hát igen! — Pál József, a szövetkezet elnöke mintegy beismerően kezdte így, de azután így fogalmaz: — Meglepné, ha azt mondanám,

hogy ezt a pénzügyi hiányt mi nem tartjuk kudarcnak? Bár az elmúlt év a kríziséve volt.

A statisztikák egyértelműen bizonyítják a gazdaság eredményeinek javulását, s eredményességének romlását. A kérdés ebből adódik, ezt az

— Három: a korábbi veszteséggel zárt év, szanálási hitelének visszafizetését is meg kellett kezdenünk. Ez is hárommillió forintot jelent.

Vagyis, a nehézségek fokozódtak. De ezekkel — hiszen nem egyik napról a másikra „születtek” — mindenképpen

És ráadásként a nagy bérszínvonalat igénylő ipari üzemeli átlagát csökkentendő, létrehoztak egy csigatészta- gyártó .részleget is, hogy az itt dolgozó asszonyok alacsony keresete lehetővé tegye a máshol kiugró fizetéseket.

— Ebből adódóan nagy az

A sp jegyé

ellentmondást semmiképpen nem lehetett volna feloldani? Az. elnök így sorolja gondolatait :

— Egy: kezdetben, átmenetileg támogatott mezőgazdasági üzemek közé soroltak be minket, így termékeinkre jelentős árkiegészítést kaptunk. Később, az illetékesek megváltoztatták véleményüket, megszűnt a dotáció, tízmilliós ráadásbevételtől esett el szövetkezetünk.

— Kettő: a szabályozó rendszer változása további 6 millió forintos költségnövekedéssel, elvonással sújtotta a gazdálkodást. Ezt az összeget nem tudtuk hozamnöveléssel kompenzálni, kiegyenlíteni.

számolniuk kellett. Vagy nem ?

— Pont erre akartam kitérni. A számítások egyértelműen bizonyították, csak alap- tevékenységre támaszkodva a gazdálkodás eredményességén nem tudunk segíteni. Megkezdtük, jól bevált recept alapján, a melléküzemágak, ipari ágazatok kiépítését. Ószintén be kell vallani: későn léptünk. Csak azokban az ágazatokban alakíthattunk részlegeket, amelyekben a konkurrenciaharc a legélesebb volt. így, különösebben nem csodálkozhattunk, hogy azok rövid virágzás után ráfizetésesek lettek. Más vitte el előlük a jól jövedelmező üzleteket...

adósságunk. Semmiképpen nem szabad ezeket a nőket munka nélkül hagyni, olyan indokkal, hogy ráfizetésesen termelnek. Hiszen, amikor felvettük ökot, feladatként mi sem a hatékony termelést jelöltük meg. Nem új dologgal próbálkoztunk, amikor az ország nagyvállalatainak címezve szétküldtünk ötven levelet. Kevés bizodailommal, de annál nagyobb reménnyel, hátha valahol tudnak a mi ötven asszonyunknak jövedelmező, kis beruházást igénylő munkát találni. Sokáig vártunk, de aztán egy válasz, csak érkezett.

Nem akárkitől. A feladó helyén a Tungsram nevet olvashatták.

— Szó, ami szó, nem kis' izgalommal futottam át az ajánlatot. Előszőj- is, nem hittem a szememnek. Csigák helyett izzólámpa-spirálok kerülnének a termelés központjába, de nem akármeny- nyiérst. ötven asszonyunk évi

1,5 millió forint jövedelmet is termelhet! És ráadásként a létszámot akár meg is duplázhatjuk. Nos, természetesen az orom szól most belőlem, de kötve hiszem, hogy ilyen üzleten valaki szomor- kodnék.

Az eddig nyereségesen termelő ipari üzemek, ha új formában is (átalánydíjasán) megmaradnak. Az eddigi kétmillió forintos veszteség, amely a ráfizetéses melléküzemágak terhe volt, szintén megszűnik. A logika alapján tehát megerősödhet a szövetkezet. ha a mezőgazdaságban is meg tudják állítani a költségek emelkedését.

— Célul sem tudtunk mást megjelölni, hiszen a 4,8 tonnás hektáronkénti búza, a

4,6 tonnás árpa, a két tonnán felüli napraforgó, avagy az állattenyésztésben a 3700 literes tehenenkénti tejmeny- nyiség, ha nem is tekinthető végleges, túl nem teljesíthető hozamnak, de közel van a határhoz. Járható út, inkább a költségek csökkentése marad. Jövőre éppen ezért

vezetjük be az ágazatok ön- elszámolását, ahol feladatként megjelöljük a hozamot, a felhasználható költséget, s a bérezést a kettő teljesítésének arányában határozzuk meg. Vagyis, az keressen többet, aki többet is teljesít...

— Lassan ez a mondás sablonná merevedik. Elvben, mint a differenciálás eszközét használjuk, a gyakorlatban viszont a legtöbbször nem jelent többet két-háromszáz forintos fizetéskülönb- ségnél, amely a jó, s rossz szakmunkás értékítélete. Az elnök a fejét rázza:

— Mi ezt nem így akarjuk. Eddig nálunk egy jó traktoros évi 70—72 ezer forintot keresett. A rossz pedig ötven-hatvanezret.' Idén nem lesz akadálya annak, hogy a kiváló 100 ezer forintot vigyen haza, viszont az is igaz, lesz, aki ki fogja kérni a munkakönyvét. A munkahelyi közösségek döntik majd el, kit fogadnak maguk közé.

— És ha a traktoros többet fog keresni, mint az elnök ?

Pál József: — Egészségére! Attól egyikünk zsebében sem fog csökkenni a prémium.

— kármán —