Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-26 / 47. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. február 26., kedd A történelem ismerete iránti igény évek óta változatlanul emelkedik. A művészeti alkotások soraiban is mind több a történelmet magyarázó, háttereket meg- világ|itó mű, mind több a do- kumentarista jellegű alkotás, sokasodik a könyvkiadásban a tényirodalom, szinte mindennaposak a naplók, emlékiratok. Jóllehet, ezek nem kis hányadát részben kritikával kell fogadni, ám beillesztve egy nagyobb egészbe az egyetemes nemzeti történelemhez, igen értékes adalékokkal szolgálhatnak és igen sok esetben szolgálnak is. Hasonlóan kell értékelnünk azokat a játékfilmes, illetve drámai alkotásokat, ahol a központi hős valóságos személyiség, ám a köréje szőtt történet — bevallottan — már részben vagy egészben konstruált. Neves történészünk, Benda Kálmán a közelmúltban egy nyilvános ülésen is megfogalmazta, hogy a művészetnek is feladata a történelem újra, meg újra elemzés alá vétele, hiszen minden kornak meg kell keresnie nemzeti történelmében azokat az eseményeket, amelyek a jelen kor kérdéseire is választ adhatnak. Akkor jutott mindez eszembe a múlt béten, amikor két egymást követő estén — szerdán és csütörtökön — két érdekes adást láttam a képernyőn. Szerdán A velünk élő történelem című, hétrészes dokumentumfilm-soro- zat „Sej, a mi lobogónkat ...” című, Immár harmadik részét, majd másnap a hatrészes Széchenyi napjai című tévéjáték-sorozat kezdetét. Az első, számomra, de sokunk számára is megélt történelem, a másik pedig egy valóságos történelmi személyiség dramatikus játékká átfogalmazott története, noha az alkotóknak, Nemeskür- ty István írónak és Horváth Ádám rendezőnek — nyilatkozataik szerint — nem volt szándékukban történelmi művet alkotni. Ám Széchenyi napjai történelmi napok akkor is, ha nem egy direkten történelmi ismereteket kínáló műben jelentkeznek. Az én olvasatomban az kapcsolja össze ezt a két adást, hogy eltérő műfajuk és témájuk ellenére, mindkettő történelmi összefüggésekre világít rá — persze, más-más eszközökkel! —, mindkettő olyan korhoz szolgál újabb adalékokkal, amelyet ismerünk, de nem eléggé, amelynek fontos mozzanatai feledésbe merültek. Nincsen szándékomban a Széchenyi napjairól az első rész ismeretében bármi kritikai észrevételt is tenni, de utalnom kell az író, Nemes- kürty István rádiónyilatkozatára, amely szerint dramatikus játék keretében a nagy reformpolitikus élete néhány napjának bemutatásával, illetve azoknak több évtizedet átfogó láncolatánál, tulajdonképpen a bennünk élő és igen sokunkban tévesen élő Széchenyi-képet, néhány fontos vonással teljesebbé tenni, bizonyos tekintetben megmásítani szeretné. Széchenyiről alig-alig jelent meg alapvető munka, valójában mindössze kettő. Noha Nemeskürty most nem történészként nyúlt Széchenyihez, bizonyára sok-sok új vonással gazdagítja a képet, például a viszonylag kevesek által ismert Széchenyi —Batthyány-ellentétek megvilágításával, amelyről sokkal kevesebbet tudunk, mint a Kossuthtal való ellentéteiről. Pereze, az első részben még csak az elegáns Stefi gróf életének epizódjait ismerhettük meg, de ebből a császári huszárkapitányból, magyar főárból lelt az a magyar politikus, akinek köz- gazdasági tanításait napjainkban oly gyakran idézzük. Ez a Széchenyi napjai az átfogalmazott történelem. A „Sej, a mi lobogónkat ...” fejezetcím elárulja, hogy A velünk élő történelem sorozat múlt heti adása a fényes szellők korát idézte. Azt a kort, amely az éppen napjainkban nyugdíjba készülődő egykori fiatalokat csatarendbe állította. Néhány megőszült egykori ifjú emlékezéstöredéke, meg a sokszor reszkető, öreg filmhíradó-szalagok képei érzékletesen idézték a kort, amikor a budapesti VIT-re készült a magyar fiatalság, amelyen viszont már nem vehettek részt azok, akik korábban éppen a proletár internacionalizmus alapján a jugoszláv fiataloknak segítettek az építőtáborokban. A fel- szabadulás kínálta lehetőségek, a kollégiumok, a munkás- és parasztfiatalok jelentkezése a főiskolákra, egyetemekre, a NÉKOSZ megalakulása, a fiatalok soksok lelkes akciója, a falujárások, a hároméves tervbe vetett hit, az újban való bi- zodalom, a fényes szellők lobogtatta zászlók szülte őszinte lelkesedés és a mindezek mögött és tőle elválaszthatatlanul folyt országépítö munka, a már felbukkanó oktalan gyanakvás rajzolódott fel e dokumentumrészletben. Nekünk, akik éltünk, munkálkodtunk akkor, részesei voltunk a filmben ábrázoltaknak, a megélt történelmet kínálta, szakadélcos- töredékes élményeink hátsó összefüggéseit világította meg, egészítette ki, frissítette fel. Dokumentumfilmmél és tévéjátékkal idézzük a történelem egymástól messzi, de számunkra tanulságos korszakait. És ez jó . .. Benedek Miklós Megdőlt McLuihan nevezet tes elmélete a Gutenberg galakszisról. A neves kanadai tudós még a hatvanas években — azt „jósolta”, hogy az elektronika (tévé, video, magnó stb.) nemcsak kiszorítja a könyvet, de fölöslegessé is teszi azt. Nos, ez a fordulat — noha az elektronika valóban viharosan fejlődik — nem következett be, s nem is fog bekövetkezni. A könyv — s itt természetesen az irodalomra kell gondolnunk — nemcsak és nem egyszerűen csupán információforrás. Még mindig az irodalom, az olvasás az az élményforrás, amely a legjobban igénybe veszi a teljes személyiségei, intellektusunkat, a legteljesebb illúziói adhatja Lukács György kifejezésével (emberi) nembeli lényegünkről. Fogalmainkat, élményeinket szavakban fogalmazzuk meg, a nyelv az a csodálatos eszköz (minden fogyatékossága ellenére), amellyel a legtökéletesebben tudjuk kifejezni magunkat, a világot. Még van egy óriási, minden mással összehasonlíthatatlan előnye a könyvnek, az irodalomnak, az, hogy az olvasás élménye személyes, bármikor. bárhol megismételhető, míg a tévé, a film, a video egyszeri, s éppen mert konkrét, behatárolt, és behatároló is. Mégis sokan a tévét állítják szembe az olvasással, mondván, hogy ez a doboz csábította el a tömegeket a könyvtől. Csakhogy ez igaz is, meg nem is. A baj máshol és mélyebben van. Meghívás - szomszédolásra A közelmúltban levél érkezett szerkesztőségünkbe Debrecen város Tanácsának elnökhelyettesétől. A levél tartalma, rö.viden: meghívás — szomszédolásra. Az elmúlt évekhez hasonlóan, 1985-ben is összeállították, és elküldték a szomszédos megyékbe, a város ez évre tervezett, jelentősebb tudományos, kulturális és sporteseményeit tartalmazó program- füzetet. Mert — írják — örömmel vennék, ha az emberek a megye határain túl is megismernék Debrecen törekvéseit, terveit, időben értesülve a város kiemelkedő, széles körű érdeklődésre számot tartó programjairól. Nos, ezek után nézzük: mire készül Debrecen az idén? Először a kulturális programok között tallóztunk. A Kölcsey Művelődési Központban már látható — és március 4-ig, illetve 18-ig tekinthető meg — egy grafikai és egy lakástextil-kiállítás. Március 5—19-ig a nyíregyházi építészcsoport kiállítását látogathatják az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán az érdeklődők, és még ugyanebben a hónapban kerül sor A Kalevala Magyarországon című kiállítás megrendezésére. Április 10-én Kaja Dan- czowska, lengyel hegedűművész játékában gyönyörködhetnek a zenebarátok, míg május 11-én a 30 éves Debreceni Kodály Kórus ad ünnepi hangversenyt. Ugyancsak májusban — a Déri Múzeumban — mutatják be a 60 éves Debreceni Éremgyűjtők Körének kiállítását. Július 5—7. között rendezik meg a XXI. hortobágyi lovasnapokat, és ugyanebben a hónapban — 26—28-án — tartják meg a XIV. debreceni jazz-napokat. Augusztus 18. és 20. között rendezik az immár hagyományos hortobágyi hídivásárt, és a III. nemzetközi veterán autómotor találkozót. A messze földön híres debreceni virágkarnevál pedig augusztus 20- án lesz. Októberben a XVI— XVII. századi pénzverés történetéből, novemberben a gobelin mű vészét remekeiből, decemberben pedig a kékfestő-mesterek munkáiból rendeznek kiállítást. Tudományos konferenciákban és rangos sporteseményekben is gazdag Debrecen ez évi kínálata. Országos és nemzetközi bajnokságok — salakmotor-, ifjúsági cselgáncs-, ritmikus sportgimnasztika, atlétikai, sportlövő-, és úszóversenyek — színhelye lesz több ízben is Debrecen. Miskolc és környéke A közelmúltban két lépcsőben végrehajtott közigazgatási átszervezések még szorosabbra fűzték a megye- székhelynek és környékének természetes kapcsolatát. Tovább erősödött az a felismerés, hogy a községek népességmegtartó erejének, és ellátóképességének a növekedése a városnak is érdeke, ám ez a folyamat csak fokozatosan és hosszú távon hoz majd eredményt. Köztudott, hogy pénzügyi lehetőségeink szűkösek, de a legégetőbb tennivalók megteremtették az első konkrét lépéseket: többek között az agglomerációs telekkialaki- tásokat, a szemétszállítás bővítését, az ivóvízellátás és szennyvízelvezetés közös megoldását. Gondoskodás az időskorúakról Fontos helyei tölt be az időskorúakról történő gondoskodásban Ózd környékén az öregek napközi otthonának intézményrendszere. Fejlesztésük a városkörnyéki községekben a központi irányelveknek megfelelően valósult meg. Ilyen jellegű intézmények több községben működnek, fenntartásukat különösebb gond nélkül oldják meg. Ellenben nehézségekbe ütközik az. idősebb ózdiak napközi otthonos elhelyezése. Most jelent meg: Keresztury Dezső ÁRNYAK NYOMÁBAN Válogatóit sz.htik • n ik.ák, tan«í:st;ioyofc Tavaly ünnepeltük Ke- # resztury Dezső 80. születésnapját, akit a közvélemény főleg tudósként (lásd: Arany János tanulmányai) és költőként ismer. Fél évszázaddal ezelőtt újságíróként kezdte a pályáját Pester Lloyd hasábjain. Aki ilyen szép kort ér meg, az szép termést takaríthat be, mert amint ebből a tanulmánykötetéből is kiderül, nemcsak irodalomtörténettel foglalkozott, hanem gyakorló újságíróként rendszeresen írt színi bírálatokat is. Ezekből az írásokból kapunk ízelítőt, gazdag válogatást. A XV. észak-magyarországi fotóművészeti szemle Három megye, Borsod, Heves és Nógrád közösen rendezi meg az észak-magyarországi fotóművészeti szemléket. Az idén Miskolcra került a sor. A napokban kapják meg az illetékesek a Miskolc Városi Művelődési Központ Fotóklubjának a felhívását a pályázatra, amelyen részt vehet a három megye minden amatőr és hivatásos fotósa. A kiállítást kél kategóriában rendezik: papírkép és dia. Feltétel, hogy a képek újak légyenek (az utóbbi két évben készültek és a kiállításon nem szerepeltek). Beküldési határidő május 31. Nyilvános zsűrizés június 5., a kiállítást június 7-én nyitják meg. Ezekről — és más könyvvel kapcsolatos — kérdésekről rendeztek fórumot a minap a Hazafias Népfront megyei bizottságán, ahol Drucker Tibor, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója tartott vitaindító előadást. Az olvasási kedv lankadásának okait kutatva tudomásul kell vennünk egy szomorú tényt — mondotta —: igen rossz hatásfokkal tanítja meg az iskola olvasni a gyerekeket. Nyílt titok és mindennapos téma ez. ma már — sürgős változtatást, javítást követel. Tanulmányok tucatjai, filmes-, tévéviták hívták fel erre az abszurd „eredményre” a figyelmet. Nem feladatunk eldönteni a vitát. Elég itt csupán annyit megjegyezni, hogy akinek gondot okoz a betűk felismerése, összekapcsolása, az nem fogja megszeretni az olvasást. Sajnálatosan keveset is olvasnak a gyerekek, s minthogy nem gyakorolják ezt a műveletet, a készségek, képességek sem alakulhatnak ki. erősödhetnek meg, fel se fedezik a könyvet, mint örömforrást. Így nő meg a tévé szerepe, hisz’ jószerével csak az marad (a beatzene mellett). Más a helyzet a felnőttekkel. Őket az önkizsákmányoló második és harmadik gazdaság vonja el az olvasástól. Sokkal inkább, mint a tévé, amelynek hovatovább az altató szerepe jul. A könyvszakma képviselője érdekes (és elgondolkodtató) értékelést, helyzetjelentést adott magáról a könyvcsinálásról és a könyvkereskedelemről. Mert itt sincs rendben minden. Hamarosan új irányelveket dolgoznak ki, amelyek jobban figyelembe veszik, hogy a könyv nem akármilyen áru, tehát más (gazdasági) elbánást igényel, mint a zöldség, vagy a háztartási gép. A Stúdió ’84 annak idején drámai erővel hívta fel erre a figyelmet. Hihetetlen, de így igaz, mert meg is történt: a könyvkereskedelem nem érdekelt abban, hogy raktáron tartson könyveket, s mint valami holt masszát inkább a zúzdába küldi, hogy ne sújtsa a magas kamat, amely a kereskedelmet általában joggal ösztönzi a forgalom növelésére, gyorsítására. Csakhogy egy Petőfi, Puskin, Thomas Mann stb. kötet nem tekinthető „romlott árunak” csupán azért, mert 2—3 éve nyomták! A mereven, differenciálatlanul alkalmazott gazdasági szabályozó vezet oda, hogy nem lehet hozzájutni a kötelező olvasmányokhoz, szótárakhoz, a klasszikusokhoz. Elmondotta Drucker Tibor, hogy nincs összhang, érdekeltség az író — a könyvkiadó — a kereskedelem — és az olvasó (vásárló) között. A labda egyelőre ide- oda pattog, mert minden érdekelt a másikra mutogat. Valahogy ki kell lépni ebből az ördögi körből, mert tarthatatlan, hogy miközben a könyvárak nőnek, minden érdekelt fél vesztesnek vallja magát. Súlyos gondjai vannak a könyvkereskedelemnek is. Ennek sajátos tünete a pálya elnőiesedése. Valamikor ennek a szakmának presztízse volt. mint ahogyan egy-egy könyvesből) amolyan szellemi műhely, centrum, fórum is, ahol szívesen elidőzött az értelmiség. Ma sokszor tapasztaljuk azt, hogy a — különben kedves fiatal lányok, asszonyok — azt sem tudják, hogy mi van a boltjukban. A könyvárak emelkedése igén nehéz helyzetbe hozta a könyvtárakat is. Névlegesen ugyan nem csökkent a könyvvásárlásra fordítható összeg, de tartalmát tekintve igen. Így aztán ahelyett, hogy vonzó kínálatával becsalogatná az olvasót, lassan elriasztja azt. Sok helyen (kis települések) egyszerűen méltatlanok a körülmények is, összegezve: a könyv, az olvasás ügye egyre súlyosabb helyzetbe kerül. De talán még nem reménytelenbe. Indokolt a gyors szemléletváltás — s nemcsak a könyvkiadásban, forgalmazásban, hisz’ ez nem tekinthető egyszerűen gazdaság' kérdésnek, mint ahogyan csak kulturálisnak sem. A Hazafias Népfront szerepe talán éppen ezért, ezzel nó- f'het) meg. Nem kampány' feladatnak tekinti az olvasást. hanem — ahogy«11 eevik szén vállalkozásának neve is jelzi: (Olvasó népért) mozgalomnak. Irodalom, könyv nélkül elképzelhetetlen egészséges nemzet, nemzeti öntudat. (horpácsi) Analfabéták lennénk? olvasás — könyv — (könyv)kiadás — forgalom Fórum a Hazafias Népfront megyei bizottságánál
