Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-24 / 46. szám
1985. február 25., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Sátoraljaújhelyen + KÓRHAZREKONSTRUKCIÓ + GYÓGYSZEREK, EGYSZER HASZNÁLATOS INJEKCIÓS TŰK + FELÚJÍTÁS A KOVESHEGYI SZOCIÁLIS OTTHONBAN Az egészségügyi ellátás színvonala egy adott településen alapvetően meghatározza az ott élő emberek közérzetét. Nem véletlen, hogy évről évre, így az idén is — a lehetőségekhez mérten — tokozott figyelmet fordítanak Sátoraljaújhelyen is az egészségügyi és szociális ellátásra. A városi tanács ez évi költségvetési alapjának 44,2 százalékát az egészség- ügyi és szociális feladatok megoldására fordítják. Erre a célra, az idén 128,7 millió forint áll rendelkezésre, ami 11,7 millióval meghaladja a tavalyi pénzügyi keretet. Az összeg felhasználására vonatkozó terveket, nagy körültekintéssel állították össze. Figyelemre méltó, hogy például a gyógyszerek vásárlására fordítható összeget 10 százalékkal megemelték, ami éves szinten több mint félmillió forint pluszt jelent az egészségügyi intézményekben. Megyei támogatással pedig 3 millió 400 ezer forint tartós juttatást biztosítottak, a kórház-rendelőintézeti egység számára. Ugyancsak megyei támogatásból származik további 1 millió 300 ezer forint, amit szintén tartós juttatásként kapott az intézmény, ahol jelenleg rekonstrukciót végeznek. Éppen ezért, úgy osztották fel a kapott összeget, hogy az maid részben fedezze a rövidesen belépő, úi épület működési költségeit is. A fejlesztési pénzeszközök séhez szükséges orvosi felszerelések biztosítása. Fül- orr-gégészet, szemészeti osztály, röntgen és a központi gyógyszertár kap majd helyet az új objektumban. A város számit a megyei tanács további támogatására, ugyanis az új létesítmény működéséhez még nem áll rendelkezésre teljes egészében a feltétlenül szükséges pénzösszeg. Sátoraljaújhelyen az idén az egészségügyi intézmények fenntartására 1 millió 500 ezer forinttal fordíthatnak többet, mint tavaly. Az ösz- szeg egy részét új körzeti orvosi rendelő kialakítására fordítják. A tervek szerint erre a Dózsa György utcában, a fodrász szövetkezettől visszavásárolt helyiségekben nyílik majd lehetőség. Említésre méltó még, hogy a város egészségügyi intézményei -646 ezer forintot kaptak a megyei tanácstól — egyszer használatos injekciós tűk beszerzésére. A ricsei szociális betegotthon részére — az ellátottak ruházatának pótlására, textilneműk vásárlására — 400 ezer forint támogatást ad a tanács, és az idén folytatják a köveshegyi szociális otthon épületének felújítását is. A tervek szerint, az ötvenágyas szociális otthont jövő januárban adják át rendeltetésének. Társadalompolitikai szemoontból hasonlóan kiemelt feladatként jelölték meg az időskorúak, és a nehéz körülmények között egyébként rendelkezésre állnak az új, III-as számú épület üzembe helyezéséhez. Ez évi feladat: a tavaly befejeződött építési munkák hiánypótlása, továbbá a létesítmény működése megkezdéélők anyagi megsegítését. Rendkívüli szociális segélyezésre 274 ezer forinttal, gyámügyi segélyekre pedig 100 ezer forinttal nagyobb összeg áll most rendelkezésre, mint tavaly. N Az emberek bizalmát megszerezni, pláne az elvesztett bizalmat visszaszerezni — az egyik legnehezebb dolog. A tömöri Petőfi Tsz Miskolcon működő Metall- szolg. ipari szakcsoportja vezetőségének, s új elnökének most mégis neki kell vágni a minden valószínű'- ség szerint göröngyös útnak. A szakcsoport a tsz által patronált hét ilyen gazdálkodó egység közül egyike volt 1984-ben a legjobban működőknek. Huszonnégymillió forintos árbevétellel nyereséggel zárták az esztendőt. Az ezt értékelő, Gö- römbölyön megtartott közgyűlés mégis viharos volt. Az ok: a korábbi elnök különböző visszaélések miatt előzetes letartóztatásban van, az új vezetőségnek még a közgyűlés előtt radikális intézkedéseket kellett hoznia, s nem egy, a kollektíván korábban élősködő szakcsoporttagtól megváltak. De hát — kérdezték többen is a felszólalók közül — bűnhődhet-e száz, egyébként igen jól dolgozó, a megrendelők szerint is elismerésre méltó munkát végzett ember egy miatt?! Semmiképpen — fogalmazódott meg festők, asztalosok, tetőszigetelők felszólalásában. Am mindjárt azt is hozzátették: az egy ember miatt elvesztett bizalmat csakis együtt, haragot, indulatot félretéve, összefogva lehet visszaszerezni. Egy új vezetőséggel, új elnökkel, akik viszont még csak ezután bizonyíthatnak majd, méltóak-e az előlegezett bizalomra. Viharfelhők és villámok cikáztak ide-oda a Budai Nagy Antal Művelődési Házban megtartott közgyűlésen, nem volt mellébeszélés, — csak a nyílt, őszinte szó kapott tapsot. S az okos gondolat, mely végül is szárnyra kapott: le kell zárni a tegnapot, meg kell vonni a tapasztalatokat, s aztán arccal előre, már a holnapért kell foggal-körömmel harcolni, száz ember és család jövőjén munkálkodni, az új, lehetőleg ismét eredményt hozó esztendőért dolgozni. S ha így lesz; a Metallszolg szakcsoport neve ismét régi fényével csillog majd a Nehézipari Műszaki Egyetemen, a Sajóbábonyi Vegyi Művekben, a Diósgyőri Gépgyárban, Ózdon, Gyöngyösön és a többi megrendelőnél. —ny—s— A gömbtartályokban tárolják a propángázt. „Égő arany" — ezt a címet adta Mocsár Gábor az 1970-ben a „Magyarország felfedezése” című szociográfia-sorozatban megjelent könyvének, ami a hazai olaj- bányászatról és gázkitermelésről adott azóta is mérvadó, teljességre törekvő totálképet. Az említett könyv megjelenése után szökött magasba az „égő arany”- termelés grafikonja, az akkori energiapolitikánk is a szénhidrogén energiahordozóknak adott elsőbbséget, majd 1980-ban, az olajválság egyértelmű hatásaival egy időben ez a grafikon elkezdett lefelé fordulni. Igen ám, de időközben egy sor ipari üzem kiépítette az olajra és gázra konstruált berendezéseit és a lakossági tüzelésben is jelentősen megnőtt a két energiahordozó felhasználásának aránya. Az újabb energiakoncepció, a szénhidrogénekkel való lehetséges takarékosság ellenére továbbra is szükség van olajra és földgázra. Köztudott az is, hogy hazánk nem bővelkedik szénhidrogén-lelőhelyekben, behozatalra szorulunk, de a jelenlegi gázfelhasználásunk 65 százaléka, az olajigényünk 25 százaléka hazai földből kerül a fogyasztókhoz. A hatvanas években az Alföldre került az olaj- és gázkitermelés súlypontja, amiből Borsod megyét elsősorban a Hajdúszoboszlón és környékén található kutak látják el az importon felül szükséges mennyiséggel. A Lenin Kohászati Müvek, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Diósgyőri Gépgyár, a TIFO, a HCM, a TVK és a BVK ez évre összesen 1,2 milliárd köbméter gázt igényelt a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalattól. Hogyan, milyen körülmények között kutatják lel a lelőhelyeket, termelik ki és szállítják el megyénkbe az Alföldről az energiahordozókat? — kerestük kérdéseinkre a válaszokat a behavazott pusztán. Csukló vastagságú drótköteleken mozog a fúrórúd. Fölöttünk magasodik, fémesen pattog a húszfokos hidegben és erős szélben a fúróárboc. Debrecen és Nagyvárad között félúton, Mező- peterd határában Sápi Zoltán fúrómester vezetésével haladnak egyre mélyebbre a kutatófúrással a Kőolajkutató Vállalat szakemberei. December közepén egy nem várt szerszámtörés miatt megálltak ugyan a lefelé haladással, beszakadt a lyukba 130 méter hosszú fúrórúd, de már bizakodóbbak, mert — bár a mentőszerszám is betört —, hamarosan folytathatják a kutatófúrást. A lemezfalú melegedőben kutyanyelv hosszúságú rajzos papírról olvashatjuk a geológiai műszaki fúrástervet. Pleisztocén. levantei, felső pannon, alsó pannon, miocén ... sorakoznak egymás alatt a földtani korok rétegei, a homokos, kavicsos, márgás, agyag-márgás, mészköves mezők, melyek egymás után nyelik magukba a fú- rórudak nyomán leeresztett csöveket. — Körülbelül 2900 méternél fogunk megállni — mondja Simon Balázs üzemi főmérnök. — A geofizikai szeizmikus kutatások alapján •ott várható földgáz. Pillanatnyilag 2490 méternél tartunk. Most még csak az iszap jön fel — mutat széjjel a fúrótorony körül még gőzölgő iszaptengerre. — Ahol most tart a fúró vége, ott több mint százfokos az iszap és mire a felszínre érkezik még mindig 43—44 fokos. De hát az is köztudott, hogy ahol olajat vagy gázt keresnek, rendszerint meleg víz tör először a felszínre, hiszen mindkét energiahordozó kísérője a hővíz. Így született Hajdúszoboszló gyógyfürdője is, éppen hatvan évvel ezelőtt, amikor Pávai Vájná Ferenc alig hat kilométerre az 1959-ben megfúrt lyuktól, kutatófúrást végzett és feltört a gyógyvíz. SIVATAGI KITÉRŐ * ' •. N V.v. Hóbuckákon és jeges csöveken át távolodtunk a fúróárboctól, miközben a főmérnök a kutatás nehézségeiről beszélt. — Vízzel, illetve vízbázisú folyadékokkal dolgozunk a kutatás közben. A feltörő iszaphoz vizet, báriumszulíá- tot, bentonitot, gipszet és még egyéb anyagokat adunk, melyekkel befolyásoljuk a viszkozitást. Ebben az irdatlan hidegben állandóan fenyeget minket a fagy. Nem ilyen gondunk volt Irakban — ejti el a szót, és megtudhatom, hogy a kutatók tudása, szakértelme iránt még olyan olajban gazdag sivatagi országban is nagy az érdeklődés, mint Irak. A főmérnök, még az Irak és Irán között kitört háború kezdete előtt érkezett a sivatagi olajmezőkre, ahová később, a harcok enyhülése idején, a frontvonaltól távolabb eső kutakhoz visszatért. Miközben megnéztük az olajbányászok Berettyóújfaluban található konténer szállóját, majd a hóátl'úvásos utakon Hajdúszoboszlóra jutottunk, megtudhattam, hogy minőségben nincs sok különbség a közel-keleti és a magyar olaj között. A feltárás és ki- bányászás sem könnyebb a sivatagban — mint gondoltam volna —, hiszen a homok alatt a hazaihoz hasonló geológiai rétegeken kell átjutni a gyémántkemény fúróknak. Az alföldi olajkutatók hozzáértését bizonyítja, hogy több szakember járt még Tunéziában, Görögországban, Franciaországban és legújabban az Egyesült Arab Emirátusok kínál jól fizető munkát. wmammmmmmM OJ KUTATÁSI KONCEPCIÓ — A hetvenes években még szinte válogattunk a különböző lehetőségeink között — mondja Boros Ferenc üzemvezető. — Komádi, Berettyóújfalu, Mezőpeterd, Bi- harkeresztes, Penészlek, Bak- talórántháza, Hajdúszoboszló határában mindenhol ott voltunk. Ha nagyobb mennyiségű, vagy az országos fővezetékekhez közel eső szénhidrogénmezőre bukkantunk, akkor előkészítettük a termelést. A vállalat évente 120—130 ezer méter kutatófúrást végzett, sokszor nagyon mostoha körülmények között. Ezért is keresnek többet a kutatók, mint a termelők. Aztán tapasztalnunk kellett, hogy csökken a feltárható szénhidrogénvagyon és ezért új koncepciót alakítottunk ki. Mindezek ellenére még mindig teljesíteni tudjuk a népgazdaságilag tőlünk elvárt terveket, mely szerint minden kutatóméterre 35 tonna olajnak megfelelő szénhidrogént kell találnunk. A jelelenlegi teljesítményünk, vállalati szinten 40 tonna méterenként. Ezzel együtt, keressük a kisebb előfordulási helyeket, ahonnan még ipari mennyiségű szénhidrogént tudnak felszínre hozni a termelők. "" ' "C- 5 TORNYOK. GOMBOK, CSAPOK 1958. december 15.-e és 1959. január 7.-e között végzett kutatófúrás nyomán a felső és alsó pannon, valamint az idősebb szarmata és paleogén rétegekben öt jelentős és két kisebb gáztelepet tártak fel. Az 1960-as évek elején a szénhidrogén-készlet nagyságából, összetételéből következően olyan gázüzem építése és termelésbe állítása vált szükségessé, amely — megfelelő fogyasztói háttérrel rendelkezve — az előkészített földgáz távvezetékre juttatásán túlmenően. alkalmas a cseppfolyós szénhidrogének szétválasztására, ezen termékek tárolására és forgalmazására. 1962-ben megindult a termelés. 1965-re kiépült a teljes telep. A kezdeti időkben Budapestet látták el a kinyert ásványokkal, majd Al- győ vette át ezt a szerepet, és azóta ismerik és használják Borsodban a szoboszlói gázt. — Az ötvenes évek elején Mezőkeresztesen volt a vállalatunk központja — mondja Lékai Gusztáv, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemigazgatója. — Bizonyára sokan emlékeznek még a kukoricások között bókoló himbaszivattyúkra. Amikor arrafelé kimerültek a készletek és megtalálták itt az új mezőket, lehúzódtunk az Alföldre. Vállalatunk — kalorikus értékre átszámítva — a hazai energiahordozók 20 százalékát termeli ki. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi földgáz 80 százalékát, a kőolaj 90 százalékát mi hozzuk a felszínre. Tudni kell azt is, hogy a hazánkban fellelhető szénhidrogénvagyon nincs még teljesen feltárva, de ahhoz. hogy az ezredfordulóig a mai szinten tartsuk a termelést, a jelenlegi kutak felét új kútra kell felváltanunk. A Hajdúszoboszló környéki termelésünk — a lakossági ellátást leszámítva — teljes egészében a borsodi üzemekhez kerül. A fővezeték Kazincbarcikáig tart, és onnan a leágazásokon út eljut a gáz Özdra, Salgótarjánba. Egerbe. Az üzemigazgatótól megtudhattuk azt is, hogy mái4 1977-ben tapasztalták, a gáz áramlási erejének csökkenését. Ezért építettek egy gáz- sűrítö kompresszortelepet, aminek segítségével nyomják a gázt Borsodba. A ’70-es évek végére így jelentek meg a desztillációs tornyok, a propán- és butángázt tartalmazó gömbök és a gázkiadó állomás csővezetékei végén levő csapok mellett az új berendezések. TARTÁLYOK FOLD FÖLÖTT ÉS FOLD ALATT A Közel-Kelet hangulatát idézik az ezüstösen csillogó gömbtartályok. Mint egy sivatagi város kupolái emelkednek ki a hómezőből, mellettük nem kevésbé látványosan szervezték rendbe a csövekkel összekapcsolt különböző egységeket, melyek közül a legújabb a kompresz- szorüzem és a hozzá kapcsolódó besajtoló, illetve kitermelő berendezés. — Amikor tapasztaltuk, hogy csökken a kitermelhető gáz mennyisége, kidolgoztuk a föld alatti gáztároló létrehozásának tervét — mondta az üzemigazgató. — A lényeg, hogy a kitermelt föld alatti mezők fölé építettünk egy berendezéskomplexumot. Ezzel nyáron besajtoljuk a földbe a Szovjetunióból érkezett földgázt, hogy a téli csúcsfogyasztás idején legyen tartalékunk. Ehhez kellett a mostani kemény hidegek idején is hozzányúlnunk, sőt, teljes kapacitással szívjuk a felszínre a nyáron elraktározott készletet. Mivel ebben a tervidőszákban intenzíven bővült a lakossági gázfogyasztás, és a borsodi üzemek is 1,2 milliárd köbméter gázt igényelnek évente, ezért elkezdtük és idén fejezzük be ennek-, a föld alatti tározónak a bővítését. Végezetül az idei hideg tél hatásairól szólt az üzemigazgató: — A berendezéseink tervezésénél mínusz 20 fokos tűrőképességgel számoltunk. Nem meglepő tehát, hogy a hosszan tartó mínusz 22—23 fokos hőmérséklet hatására elfagy a vezetékben a kon- denzátum. Most is több helyen dolgoznak a hibaelhárításon a munkatársaim. Nemcsak a fogyasztók, hanem a saját létünk szempontjából is rendkívül fontos, hogy ne fagyjanak el a csövek, a hűtőrendszeren átfolyjon a víz, ne repedjenek meg a berendezéseink. Szerencsére olyan üzemzavar még nem következett be, ami megbénította volna a munkánkat és meg is teszünk mindent ennek elkerülése érdekében, hiszen valamennyi dolgozónk tudja, felméri, át- érzi, hogy rajtunk is múlik több százezer ember meleg lakása és munkája. Az üzemmenetet jelző gázfáklyák mellett fejeztük be kőrútunkat Lékai Gusztávval. Köröttünk gőzfel'hőbe burkolózott csövek csapjai, szelepei szuszogtak. A napi hírekből, a televízió közleményéből ismertük az energiakorlátozási intézkedéseket. A takarékossági felhívás nyomán kialakult aggodalom legalább úgy érződött a haj- dúszoboszlói telepen, mint a borsodi gyárakban, de érződött az is, hogy a szükség, a kemény tél ellenére nyugalom honolt a kutaknál, a vezetékeknél. Mindenki arra koncentrált, hogy a legszükségesebb helyekre, a lakásokba, az üzemelésből kikap- csolhatatlan termelőberendezésekhez eljusson a gáz. A legszűkösebb napokat követően már itthon értesültem arról, hogy a nagyon szigorú korlátozás rövid ideig tartott, újra bővebben jön Hajdúszoboszló felől az energiát hozó „égő arany”. Szendrei Lőrinc
