Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

1985. február 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 A dohányzás egészségügyi hatásainak megítélésekor két, megközelítőleg egyforma tá­bor: a dohányzók és a nem­dohányzók állnak szemben egymással. Álláspontjukat mindketten szenvedélyesen képviselik — ámbár, a do­hányzók közt több olyan akad, aki szívesen leszokna, tudja, hogy minden észérv a nemdohányzás mellett szól, de nincs elég akaratereje. Hiába, a dohányzás sokak­nál szenvedélyszámba megy, s hogy mégis erősebb, indu­latosabb a nemdohányzók hangja, mint az alkoholiz­mus ellen küzdőké, az azért van így, mert a cigaretta füstje passzív dohányzóvá te­szi a helyiségben tartózkodó nemdohányzót. Nem tudom, hol a humá- nusság abban, hogy szépen eltűrjük, ha kollégánk, re­nitenskedés nélkül, munká­ját ugyan elvégezve csen­desen „elissza a máját”, s nem tesszük szóvá, míg a dohányzót szidjuk. Nem azért, mert rongálja a szí­a cigaretta ? ! vét, tüdejét, hanem azért, mert kifújt füstjével káro­sítja a nemdohányzók tüde­jét is. Mértéket a hangoskodás­ban! A nemdohányzók érv­anyagában szerepel, hogy több állam belátta, hogy a dohányzás okozta károk fe­lülmúlják a dohányiparból, dohányjövedékből eredő hasznot. Felismerték ezt a tényt az alkoholfogyasztás vonatkozásában is. A dohányzás káros, ez nem leheti vitás. A dohá­nyosok közül többen halnak meg szívinfarktusban, mint a nemdohányzók közül. Na­pi 20 cigaretta elszívása a szívinfarktus kockázatát a háromszorosára emeli. Gyak­ran nem is annyira a ciga­retta elszívása fontos, ha­nem a rágyújtás pillanata. Az erős dohányos tudja, hogy ez ártalmas számára, mégis a legkisebb nehézség, ké­nyelmetlenség arra készteti őket, hogy cigarettadobozhoz nyúljanak, ideges, sokszor remegő mozdulattal. Ez a szorongásos neurózisra jel­lemző mechanizmus hason­ló a neurotikusok olyan gya­kori, fokozott italfogyasztá­sáéhoz. Nem véletlen, hogy idült alkoholisták nagy ré­sze egyébként szenvedélyes dohányzó is. A dohányzás ártalmainak csökkentése elsősorban az or­vosoktól, de valamennyi egészségügyi dolgozótól fo­kozott erőfeszítéseket kíván. Az egészségnevelés mellett fontos szerepe van a szemé­lyes példamutatásnak is. Együtt játszunk Jó és kívánatos hogy apuka játsszon együtt gyermekeivel, de ne így, cigarettával a szájában. A dohányfüst kényszerű belégzé se ártalmas a gyermeknek. A dohányzás illemszabálya 1. Ne gyújtsunk rá, mielőtt a környezetünkben le­vőktől erre engedélyt nem kértünk. 2. Ne fújjuk a füstöt mások arcába, ruhájára. ü. Ne dohányozzunk terhesek, csecsemők, kisgyer­mekek és betegek környezetében. 4. Ne okozzunk a dohányzással rendetlenséget, tűz­veszélyt, használjuk a közterületeken a hamutartókat. 5. Égő cigarettával ne lépjünk be lakásba, irodába, üzletbe. ti. Ne dohányozzunk ott, ahol általában tiltva van. 7. Jól nevelt ember nem beszél cigarettával a szá­jában. 8. Neveletlenség étkezés közben rágyújtani, s addig, amíg az asztalnál még valaki eszik. 9. Ne kínáljuk azt, aki már leszokott a dohányzás­ról. 10. Ne vigyük a dohányzást túlzásba, ne váljunk rabjává. Kultúrcmbcr tud uralkodni szenvedélyein. Ejnye, kismama! El nemcsak illetlenség, hanem bűn! A dohányzó szoptatós ma- "o, a füstön kívül, a szervezetében levő nikotinnal is károsítja 9yermekét. 0 cigaretiázásról - rendhagyón A nagyközönség már meg­szokta, hogy időközönként legtöbb nikotint és kátrány­olvashat egy-egy egészségne­velő cikket a dohányzás ár­talmairól; erre a cikkre az olvasók aszerint reagálnak, hogy a dohányosok vagy az antinikolinisták táborába tartoznak. Lényegében azon­ban — marad minden a ré­giben. A dohányzás elleni küzde­lem egyik legnagyobb aka­dálya az, hogy az „utánpót­lás” a tizenévesek közül ke­rül ki, akik nem gondolnak arra, hogy mi lesz majd húsz vagy harminc év múlva. Az ok és az okozat — e két- három évtizedes időbeli — eltolódása észérvekkel nem ellensúlyozható. A további­akban tehát — rendhagyó módon — nem is a dohányzás ártalmairól szólunk, hanem arról, hogy mit tegyen az, aki már tudja, hogy a do­hányzás nem használ sem maga, sem környezete egész­ségének, netán már meg is próbált leszokni, de — füg­getlenül attól, hogy ez átme­netileg sikerrel járt-e, vagy sem — ismét a dohányzók táborába tartózik. Ez a tá­bor egyébként elég tekinté­lyes: reprezentatív felméré­sek szerint lakosságunk mint­egy 40"„-a dohányzik, és a hazai cigarettafogyasztás összességéből mintegy évi (3500 szál cigaretta jut egy- egy dohányosra. Ez naponta körülbelül 18 cigarettát je­lent dohányosonként. Azt is előre kell bocsátanunk, hogy ezzel a nemzetközi ranglista „előkelő” helyén állunk és megelőzünk számos iparilag fejlett országot. Ügy tűnik, az' illetékes szervek megelégszenek azzal, hogy megtiltották a dohány- neműek reklámozását, kötfe- lezően előírták azt, hogy minden egyes doboz cigaret­tán feltüntessék: „A dohány­zás káros az egészségre!” Eközben azonban a dohány- forgalmazás állami monopó­lium és tekintélyes bevételt jelent a költségvetés számá­ra. Ez persze nem valami újkeletű dolog: már 1851­ben bevezették a dohányjö­vedék állami monopóliumát. Korántsem az állam lefölö­ző szerepe ellen szólunk, hi­szen ennek megszüntetése nem csökkentené, sőt inkább fokozná a dohányzást; pusz­tán azt kell szóvá tennünk, hogy az eddiginél jobban differenciálva arra kellene ösztönöznie dohánygyárain­kat, hogy alacsonyabb niko­tintartalmú és kevesebb kát­rányterméket kibocsátó ciga­rettákat hozzanak forgalom­ba. Ehhez mindenekelőtt elő kellene írni azt, hogy min­den egyes csomagoláson sze­repeljen az, hogy a szóban forgó cigarettafajta mennyi nikotint és kátrányterméket bocsát ki. E kérdés jelentősége mind­járt szembetűnőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai közönség éppen a terméket tartalmazó dohány­féleségeket, cigarettákat kedveli. Mert igaz ugyan, hogy ma már nem a Kos­suth meg a Munkás a leg­keresettebb cigarettafajták. Ez is haladás, mert ezek füstjében van a legtöbb ká­ros anyag: 25—30 mg kát- ránylermék és 1,2—1,4 mg nikotin cigarettánként. Saj­nos, azonban a helyükbe lé­pő füstszűrös gyártmányok alig valamivel kevesebbet tartalmaznak e mérgező anyagokból: a filteres Sym- phonia ugyanannyi nikotint és csak 5 mg-mal kevesebb kátrányt, a Fecske pedig az 5- mg kátrány-kondenzátum csökkentés mellett még 0,2 mg nikotinnal is kevesebbet. A jelenlegi gyártmányválasz­tékból a Helikon tűnik a „legenyhébb”-nek: „csak" 15—20 mg kátrányt és 0,8— 1,0 mg nikotint mutat ki a vizsgálat benne. Az előzőekből következik: minéL jobban szűrje meg a füstöt. Ne felejtsük el: a ci­garetta első felében sokkal kevesebb az ártalmas anyag, mint a másodikban (ahol szíváskor felhalmozódik). Ebből következik: legalább ne szívják végig a „csikket”. Próbálják meg, hogy nem szívják le (tüdőre), hanem pöfékelnek. Azonkívül: éven­te 1—2 alkalommal majd mindenki átesik náthán, meg­fázáson, grippén („influen­zán”); ilyenkor a legtöbb em­ber nem is kívánja a meg­szokott cigarettát. Egy ilyen alkalommal a siker nagyobb reményével kísérelhető meg a leszokás, különösen, ha jó előre beszerzett néhány do­boz Tabex nevű gyógyszert. Ebből az első napon 2 órán­ként 1 szemet, összesen 6-ot kell bevenni, majd fokozato­san lehet csökkenteni az adagot napi 5, 4, végül 2 tab­lettára. Dr. K. K. Az oldalt összeállította: Adamovics Ilona Sokszor összezárja a kényszer a dohányzókat a nem dohányzókkal. A füstös teremben egy idő után fogy az oxigén, lankad a figyelem. Egyre több helyen bevett gyakorlat, hogy értekezlet közben tilos a dohányzás. Óránként szünetet tartanak, s akkor, aki akar a folyosón rágyújthat, igy nem zavar senkit.

Next

/
Thumbnails
Contents