Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-18 / 40. szám
1985. február 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Köztünk szólva Mit estig bontottak, felépült reggelre Tonnaszám került az utóbbi esztendőkben a beton, az üveg, a sokféle műanyag az Avasra, s az egykor oly üdezöld élet lassacskán megadta magát, sorvadásnak indult, hogy hosz- szú haldoiklás után átengedje az uralmat a szürkének, a földbe süllyesztett betoncölöpök, a föld fölött emelt betonfalak szürkéjének. Aki ebben az időben a hegyre tévedt, mégsem volt szomorú, hiszen ilyen anró- ságokkal, minthogy az egyik konyha ablakából meg lehet vizslatni, tényleg odakoz- mált-e a szomszéd töltött káposztája, az új lakó _ nem törődik. Elvégre éveket várt az új lakásra, amelynek küszöbét azzal a szilárd elhatározással lépte át, hogy itten pedig ő otthont teremt, a saját otthonát, ahol nem lesz anyós és főbérlő, ahol szívesen, fogadja majd az időnként betérő vendégeket, s ahol esténként nap mint nap maga is menedéket, megnyugvást lel a nagyváros fárasztó lüktetése után. Egyre-másra érkeztek a házak elé a bútorokkal telt autók, napok múlva fúrástól, faragástól remegtek a lakások betonfalai, aztán hirtelen csönd lett, jelezvén, legtöbb helyen az utolsó oolc, virágtartó, ikép vagy falióra is a helyére került. A lakók kezet mostak vagy langyos zuhanyt vettek az izzasztó munkák után, s azzal a hangos sóhajjal rogytak le a vacsoraasztal mellé, „a nehezén túl vagyunk!". Napok, hetek teltek el, már másodszor, harmadszor is kilökték a vedlett fenyőt az erkélyről, a legtöbben mégis úgy érezték, valami hiányzik. , Pontosan senki sem tudta megmondani, micsoda, aztán meg, nem is ezen morfondírozik az ember fia, ha a szomszédokkal kénytelen-kelletlen eltöltött liftbeli feszengő1; utón végre lakásának ajtaja mögé menekülhet A gyerekek az ilyesmit könnyebben elintézik, nekik elég egy új játék, egy új ruha vagy cipő, egy kiskutya, kismacska a barátkozáshoz. A felnőtteknek mindez nehezebben megy. Gk mindezt már elfelejtették, így aztán csak zavartan morognák valamit egymásnak, ha ne adj isten. találkoznak, pedig mondanivalójuk volna, elvégre legtöbbjük egyformán fiatal, legtöbbjüknek ugyanaz az öröme, ugyanaz a bánata: beteg a gyerek, késik a busz, megjött az anyós, kapott banánt, nem kapott fizetésemelést, és így tovább ám mindezt egy felnőtt ember nem tudja csak úgy uk- ntúkk előadni egy idegennek, aki meglehet, minderre nem is kíváncsi. Valakinek meg kéne törni a csöndet, de hót miért pont én, gondolja mindenki, s marad továbbra is a feszengés, tán. az idők végéig. A Mednyánszky utca 5-ben ötven család lakik, s az egvik fiatalember, Zsebesi László elhatározta, pingpongversenyt szervez. Helyszín a pince, a lebonyolítás módja kieséses rendszer. A verseny végeztével igaz, hogy megesküdött, többet ilyen vállalkozásba még egyszer nem kezd, ám látszott rajta, mindezt ő sem gondolja komolyan. Elvégre az ötven csalód közül negyvenöt képviseltette magát a házibajnokságon, amelynek tétje egyetlen üveg pezsgő volt, ám, amelynek igazi nyereménye maga a verseny volt, amely közben a ház lakói összemelegedtek egymással, mint ahogyan csak faluhelyen képesek az emberek, ha vasárnap délután kiülnek a kapu előtti lócákra egy kis csevegésre. A betonrengetegben hát már felütötte fejét. az. élet. S ha a házak közé kiültetett facsemeték egyelőre még fagytól is dideregnek, itt-ott, mint a Mednyánszky 5-ben is, már kizöldellt a közösségi élet, Előbb-utóbb talán meg- telfepszik az egész Avason. Csendes Csaba ségtelen táplálkozási szokás, stb. — de ilyen magas műtéti számokat kevés osztály produkál. Így látja ezt dr. Kiss János István is, az osztály új vezető főorvosa. A Semmelweisben különböző speciális műtéti eljárásokat. vezettek be. Az elmúlt évben országos, megyei és helyi tudományos üléseken, az osztály orvosai 20 előadást tartottak, ezek fele epeműtétekkel foglalkozott, Ezzel a témával helyezést értek el az „Alkotó Ifjúság” pályázatán is (dr. Almási Sándor, dr. Hanyik János). A Magyar Sebésztársaság Tiszántúli Csoportja ülésén dr. Zolnay Béla és dr. Popovics Rudolf tartott előadást. Tanulmányt közölt az epeúl-elzáródás sebészeti megoldásairól dr. Zolnay Béla, dr. Bodrogi Nándor és dr. Sende Sándor. Más fórumokon további előadásokat tartottak még a témából: dr. Tóth Katalin és dr. Huszni Al-Droubi. Nevek, melyek többször is előfordulnak. Orvosok, akik szívósan figyelik, észlelik, majd leírják a sebészkés nyomán eléjük táruló jelenséget, Keresik az okokat, de nem hagyják, hogy tevékenységüket kiragadjuk az egészségügyi csapatmunkából. Szólni késztetnek az úgynevezett diagnosztizáló háttérről, a kórház I. fertőző osztályáról, az I. és II. bel- osztályról, a megyei kórház II. belosztályáról, az előzetes endoszkópos, ultrahangos vizsgálóhelyekről. Elismeréssel említik a pontos diagnózist nyújtó osztályokat, az ott dolgozó orvosokat, akiknek tevékenysége, az az első lépcső, amelyről a sebész elindulhat. Ha így tekintjük az összmunkát, akkor egyet kell értenünk azzal, hogy egy sebész-team sikerének nemcsak jó alapja kell hogy legyen — amelyet itt dr. Kardos Géza, a most már nyugdíjba vonult osztályvezető főorvos teremtett meg — hanem pontos diagnózist nyújtó, segítő háttérre is, mint amilyenek az említett belgyógyászati osztályok. Ki akartunk emelni egy teamet, de az orvosetika nevében ellenszegültek. Végül becsületes, elismerésre méltó beszélgető partnerektől köszöntünk el, akik jól ismerik az egészségügyi tevékenység jelenlegi kapcsolatrendszerét, melyben — éppen az orvostudomány magas technikai szintje miatt — nemcsak egyéni „sztárok”, de kiemelkedő kis csoportok sem sajátíthatnak ki maguknak kiváltságos eredményeket, A gyógyító munka ma egymás mellett, egymásra épülő szakterületekből válik egésszé. Jó, hogy ezt, még a legönállóbbnak látszó munkát végző sebészek is így érzik. Adanvovics Ilona den jel arra vall, amíg megkerültük a hegyet, a hómarók az út túlsó végén már áttörték a hófalat. Talán már hazafelé kocognak, megérdemelt pihenőre. Ám egy kanyar után jókora hófüggöny tárul elénk. A hófüggönynél ott dolgoztak a hómarók. Egy hete úgyszólván folyamatosan. Rendesen tizenkét óra után egy nap pihenő járna nekik, ám ilyenkor, hófúvások idején, egykét órás pihenőkkel megszakítva, szinte szünet nélkül mennek, s nem hiába. Ha Pere irányából áttörik a hótorlaszt, Abaújszántón visz- szafordulhatnak, munkájuk befejeződött. Érthető hát türelmetlenségük, hogy szeretnének az újságírótól mihamarabb szabadulni. Éppen elegen akadtak az elmúlt héten, akik megállították őket. Mint Tiszalúc határában a szenesautó, amelyet, miután kihúztak a hóból, újból megelőzte a hómarót, s a méteres torlaszok között persze újból megrekedt. De hát a szenet is várták valahol. Vagy az utak mentén gazdátlanul hagyott személygépkocsik sora, vagy az eiőme- részkedő, aztán megrekedő traktorok. Most meg az újságírók, akik kezében ráadásul nem fog a toll, de ez- egyszer nem bennük a hiba: megfagyott a tinta. Huhukolva jegyezzük föl hát az összeszokott brigád nevét — Brunszvik József, Lenkovics Lajos, Maricpkó István, Vaszily Tibor, hómarósok, Varga Endre, a két- szárnyú hóeke kezelője, és Nagy Ferenc az egyszárnyú eke irányítója —, akik haladéktalanul, újból beindítják gépeiket. Az út mentére újból hófüggöny ereszkedik: ha a torlaszokon kívül Abaúj- szántóig egyéb körülmény nem nehezíti munkájukat, estére Szántón vannak, s már jó úton térhetnek vissza a szikszói telepre. A megyében lévő utak felszabadultak, az éjszakát már minden bizonnyal pihenéssel tölthetik a brigád tagjai. Valóban így is történt. Aztán másnap reggel, némi szél kíséretében, újból havazni kezdett. Cs. Cs. A műtét összehangolt csoportmunka Ahol az út, ha hótorlasz miatt is, de véget ér (Laczó József felvétele) A téma megválasztása egyszerű volt, s nagyon időszerű. Több éve adunk tudósításokat a megyénkben rendezett, sokszor országos rangú egészségügyi tudományos ülésekről. Számos, neves professzor nyilatkozott már lapunkban arról, hogy tanácskozásaik színhelyének előszeretettel választják Miskolcot, .nem utolsósorban azért, mert a gyógyító munkának nemcsak technikailag fejlett háttere van-, hanem azért is, mert orvosaink a klinikai gyakorlat mellett, részt vállalnak a tudományos munka folyamatos fejlesztéséből is. A programfüzetekben egy- egy előadás címe után két, gyakran három név szerepéi. Nyilván tanulmányuk, közös tapasztalataik, munkájuk eredményének összegzése. Ne mi válasszunk, megkértük a Semmelweis Kórház igazgatóját, dr. Jánvá- ry Anna főorvost, ajánljon egy osztályt, ahol ilyen együtt dolgozó orvoscsoportot találunk. A sebészetet javasolta. — Való igaz, itt, csakis — divatos szóval élve — teamek dolgoznak, hiszen minden műtét az operáló orvos, az altatóorvos, az asszisztensek, műtősök közös, összehangolt tevékenysége. Csakhogy mi a sebészeten belül más jellegű teameket kerestünk, s közben kiszélesedett egy olyan szerteágazó, más osztályokhoz, sőt, más kórházhoz is kapcsolódó összmunka, amelyből képtelenség, sőt etikátlanság lett volna kiemelni két-három tudományosan is együttműködő embert. Amit munkájuk közben észleltek, amire később már tudatosan odafigyeltek, majd felkutatták a témához kapcsolódó irodalmat, gyűjtötték évekre visszamenőleg a kórlapok bizonylatait, amit sok-sok közös beszélgetés után végül leírtak, s tudományos ülésen előadtak — nem érzik csak a maguk eredményének. Például: az epehólyagban felgyülemlett, kioperálatlan kő rákkeltő. Az epehólyagrák a legrosszabb indulatú emésztőszervi rákok közé tartozik. Az epehólyag és epeút rákokról az egyik tudományos ülésen dr. Bende Sándor és dr. Zolnay Béig tartott előadást. Tapasztalatukat 9 év munkája és 101 eset támasztja alá. — Mi volt az alapja az így kialakult team munkájának? — A Semmelweis Kórház sebészetén évente 450 körül mozog az epeműtétek száma. Ezek más kórházak általános sebészetein is a leggyakoribb műtéti eljárások. Sajnos, szinte már népbetegség-számba megy nálunk az epebántalom. Okai közismertek : — elhízás, egészA televíziós képerősítővel felszerelt röntgenkészülék a modern epesebészet nélkülözhetetlen eszköze. Havak, emberek Fagy, havazik, szél fúj, órák alatt hótorlaszok keletkeznek, amelyeknek lebontása már korántsem sikerülhet egy pár óra alatt. A hómarósok munkája kicsit Kőmíves Kelemenék munkálkodására emlékeztet. Csakhogy míg Kelemenék falat raktak, ami köztudomásúlag minduntalan leomlott, addig a hómarósok falat, hófalat bontanak, ám az újból és újból megépül. De hát a szélcsendre nem lehet várni, a forgalomnak mennie kell. Vagy inkább csak kellene. Több tucat utat tett járhatatlanná a hófúvás, és bár a gépek szakadatlanul dolgoznak, látványos eredményt nem képesek produkálni. Harmadnapra aztán megáll a szél, az ellenségből hirtelen szövetséges lett, és bár a KM hóügyeletén továbbra is azt tanácsolják, akinek nem muszáj, ne induljon el gépkocsijával a Hernád menti, bodrogközi és a dél-borsodi falvakba — hiszen néhány út továbbra is járhatatlan, s változatlanul sok a nehezen járható útvonal —, az újságíró úgy gondolja, ebben az esetben 6 talán a kivétel közé tartozik, akinek kötelessége tudósítani a hómarósok munkájáról. Napsütés, ködfoltok váltják egymást a szerencsi út mentén, kedvünk ettől függően hol derül, hol borul, elvégre akármelyik úton is dolgoznak a hómarók, a napsütésben készült fénykép csak jobban mutat. Legyesbénye, Bekecs vagy Megyaszó környékén ígérte a KM Közúti Igazgatóságának ügyeletese a gépláncot, faluról falura haladunk át, itt-ott méteres hófalak között, de a gépeknek szó szerint csak hűlt helyét találjuk. Az említett három községbe kisebb-nagyobb nehézségek árán, de hólánc nélkül is eljutunk. Viszont: a Pere—Abaújszántó közötti út, ha két szem hó leesik, rendszerint járhatatlanná válik. Irány Szántó! A vasúti átjárón még akadálytalanul átjutunk, de aztán az első kanyar után a hó tovább nem enged. Méteres torlaszokat emelt, éppen az út közepén. Nincs mit tenni, keservesen visszafordulunk. Kerülőúton jutunk el az út másik végébe, amely azon a szakaszán kifogástalan. Min-
