Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

1985. február 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Csak röviden... Ma N'B Il-es ökölvívó csapatbajnoki találkozót vív­nak Sajószentpéteren. A Bor­sodi Bányász gárdájának vendége Oroszlány együttese lesz. Kezdés 16 órakor. A hét végén két cselgáncs­versenyre is sor kerül Mis­kolcon. A technikai akadá­lyok elhárultak, így — az eredeti tervekkel ellentétben — a szombati és vasárnapi viadalokat a 101-es Szak­munkásképző helyett mégis az MVSC csarnokában ren­dezik meg. A Borsodi Építők Volán NB 11-es férfi tekecsapata ima 10 óra 30 perces kez­dettel bajnoki találkozót vív Somoskőújfalu ellen. A mér­kőzésre Miskolcon, az LKM- pályán kerül sor. Edzéslesen a Miskolci Spartacusnál Sok a tehetséges fiatal Jókedvű, fiatal lányok gyülekeztek a 7. sz. Általá­nos Iskola tornaterme előtt. Itt tartja hétfői és szombati edzéseit a Miskolci Sparta­cus NB Il-es női kézilabda­csapata. Számukra ebben a teremben kezdődik és vég­ződik a heti munka. A csa­pat edzőjével, Szilágyi Im­rével váltottunk néhány szól. — Hogyan szerepelt az együttes az előző évi bajnok­ságban? — Csapatunk az elmúlt szezonban szép eredményt ért el, a második helyen vé­geztünk. Ez nagyszerű siker volt ahhoz képest, hogy az ezt megelőző bajnokságban csak egyetlen ponton múlott a bentmaradás az NB II- ben. — Most az alapozó időszak zajlik. Mióta készülnek a következő bajnokságra, és hogyan alakult a program? — 1984 végén Csehszlová­kiában voltunk, majd pihe­nőt kaptak a játékosok. Az új idényre január közepén kezdtük a felkészülést. A ta­valyi alapozáshoz képest vál­tozott az edzésmunka, most sokkal több labdás. játékos gyakorlatot végzünk. Van persze futás is. Természete­sen ez nem mond ellent an­nak, hogy szükséges a meg­felelő erőnlét is. Hetente négy alkalommal edzünk. és edzőmérkőzéseket is iktat­tunk a programba. — Történt-e változás a já­tékosállományban a tavalyi kerethez képest? — Valójában már a múlt év második felében elkez­dődtek a változások, hiszen Varga Edit a Bp. Spartacus- hoz igazolt, Kovács Nóra pe­dig Dunaújvárosba távozott. Sajnos, Zeleni Enikő sérülé­se még nem jött rendbe, megoperálták a térdét, és az utókezelések miatt még nem tud edzeni. Szabó Zsuzsa visszament Ernődre, onnan nem vállalja a bejárást. Per­sze nemcsak távozók voltak, hiszen nyár óta nálunk ját­szik Csányi Ágnes. Gyakor­latilag az elmúlt fél évben a változások miatt kétszer kellett csapatot építenem. — Nagyon sok fiatal van itt az edzésen, ők hogyan il­leszkednek elképzeléseibe? — Közöttük sokan vannak igazán tehetségesek. Répási Andrea, Sándor Zsuzsa. Kis- gergely Csilla. Szobotics Be­atrix azok, akik már a fel­nőtt keretben vannak. Úgy tűnik, hogy Sándor Zsuzsá­val megoldódik az átlövő­problémánk, neki van a leg­több esélye erre a posztra. Rajtuk kívül is vannak még fiatalok. Az NB-s ifi a fel­nőttekkel edz, a többiekkel pedig Orbán Mihály foglal­kozik. Ök a megyei felnőtt bajnokságban indulnak, ösz- szességében a szakosztály létszáma 120 versenyző, akiit közül csak hat felnőtt van, a többiek diákok. A csapat- építés szempontjából az ifik­nek rengeteg mérkőzést kell játszani a rutin megszerzé­séhez. — Gondolom, erre a hét végi Déli Hírlap Kupa meg­felelő alkalom lesz, hiszen csapatuk is nevezett erre a versenyre. — Igen, indulunk, bár el­vileg nem sok babér terem­het számunkra, mert min­denki magasabb osztályban játszik. Ha mi bárkivel par­tiban tudunk maradni, az azt jelenti, hogy jól dolgoz­tunk. A fiataloknak azonban nemcsak ez a verseny jelent játéklehetőséget, hiszen van­nak edzőmérkőzéseink is. Február végén Egerben ve­szünk részt egy hatos tornán, majd a bajnokság kezdete előtt — április elején — Csehszlovákiába utazunk egy nemzetközi viadalra. — Milyen célkitűzéseik vannak erre az évre, és mi­lyen eredménnyel lenne elé­gedett a bajnokságban? — Jelenleg nagyon jó já­tékosállományunk van, az 1968-as születésűek között sok a tehetség. Okét kell megfelelően felkészíteni, se­gíteni, és természetesen itt tartani a csapat számára. Három játékosunkat már a szövetség képviselői is fi­gyelik: Sándornak. Répási­nak és Kisgergelynek jó esé­lyei vannak az ifjúsági vá­logatott keretbe kerüléshez. A bajnokságban célunk leg­alább a középmezőnyben vé­gezni. mert az ifiknek be kell illeszkedni a csapatba, és olyan alapot kell adni nekik, amelyre a jövőben is lehet építeni. Papp Zsolt A MAMSZ új elnöksége Csütörtökön tartotta első ülését a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség újjá­alakult elnöksége. A tanács­kozáson részt vett Páder Já­nos, az Országos Testnevelé­si és Sporthivatal elnökhe­lyettese, valamint Schneider Jenő személyzeti főosztály- vezető. A jövőben a MAMSZ élén új elnök áll Sipula Ist­ván személyében, a főtitkári lisztet továbbra is Nádasdi János tölti be. A sportág megerősítése érdekében az elnökségi tagok száma a ko­rábbi 14-ről 29-re emelke­dett. Kinevezték a 8 sportági szakszövetség, valamint 6 to­vábbi szakbizottság vezető­jét. A rallye szakbizottság vezetésére Horváth Kálmán, a Borsod megyei Autó- és Motorsport Szövetség főtit­kára kapott megbízást. Az elnökség elfogadta a közép­és rövid távú munkatervet, és korszerűsítette működésé­nek alapelveit. Ennek meg­felelően a legfelsőbb vezetés ezután elsősorban elvi kérdé­sekkel foglalkozik, és a kü­lönböző szakágak a lehető legnagyobb önállósággal irá­nyítják sportáguk életét, se­gítik a nemzetközi, valamint hazai versenyek lebonyolítá­sát. VB-selejtező után E győzelem elmaradt ­nincs veszve semmit?) A jugoszlóvok a palánkokról lepattanó labdák megszerzésében is jeleskedtek. Képünkön: Vrankovics kaparintja meg a labdát. Szabó István felvétele Nem jött be Ránky Mátyás jóslata: Jugoszlávia férfi­válogatottja legyőzte a ma­gyarokat, a szövetségi kapi­tány pedig meggyőződéssel vallotta, hogy déli szomszé­daink vesztesként hagyják majd el a játékteret. A VB- selejtező után, a miskolci vá­rosi sportcsarnokban a szak­emberek rögtönzött eszmecse­rét folytattak, melyen kiala­kult a többé-kevésbé egysé­ges álláspont: a plávik rá­szolgáltak a sikerre! Mert: 1. A találkozó folyamén többször is viszonylag jelen­tős (8—lü pontos) előnyt szereztek és mindig a mie­inknek kellett az egyenlí­tésért küzdeniük. 2. Ellenfe­lünk türelmesebb volt, rend­re kijátszotta a támadásokra rendelkezésre álló időt és az abszolút ziccerhelyzetekig járatta a labdát. A kínálko­zó lehetőségeket aztán nem is puskázta el. Ehhez a pont­hoz tartozik, hogy egyszer sem kockáztattak, a 6,25 mé­ter sugarú körön kívülről még véletlenül sem célozták meg a gyűrűt — 3 pontos kosarat nem szereztek! 3. A mezőnyben kevesebb hi­bát, pontatlan átadást követ­tek el. 4. A palánkokról le­csorgó labdákat — magassá­gi fülónyüket érvényesítve — többször kaparintották meg. 5. Pontosabban dobtak és vé­gül — úgy tűnt — a fizikai szempontokat figyelembe vé­ve is csapatunk fölé kere­kedtek. A felsoroltak ellenére már az is nagyon szép, hogy az első félidőben döntetlent (46-46-ot) mutatott az ered­ményjelző. Ebben a sportág­ban számolni kell a bizony­talansági tényezőkkel is. Éppen ezért teljesen felesle­ges Székelyt szapulni azért, mert 78-75-ös állásnál meg­próbált 3 pontos kosarat „ta­lálni”! Egy perc volt hátra, a szőke irányító tehát na­gyon helyesen mérte fel a helyzetet. A dobást meg kel­lett kísérelni. Jóllehet egy találkozón, különösen akkor, ha szoros az eredmény, min­den mozdulatnak óriási „sú­lya” van, mégsem ezen mú­lott a magyarok üdvössége. Sokkal inkább azon, hogy némelyik játékosunk nem hozta önmagát. Keveset pro­dukált az NSZK-ban profi­ként szereplő Losonczy, az­tán lényegesen többel tud Horváth. Varga L. és Szűcs is. Együttesünk nem tudta elviselni azt, hogy a kezdő­ként pályára lépők közül senki nem nyújtott átlagon felüli teljesítményt. Persze az utóbbinak okai is voltak: a jugoszlávok valamennyi magyar játékost szoros em­berfogással őriztek, de igye­keztek kiszorítani őket a pa- lánkok alól — hogy ne ke­rülhessenek ziccerhelyzetbe. A taktika be is vált, a Rán- ky-legónységnek általában távolról kellett célozgatnia. A hibázási lehetőség távol­ról pedig nyilván nagyobb, mint közelről. Vereség ide, vereség oda, Ránky Mátyás jó úton jár. Nem is olyan régen még el­képzelhetetlen volt, hogy vá­logatottunk déli szomszé­daink egyenrangú ellenfele legyen. Hazai pályán most ez megtörtént! Ne csökkent­sük érdemeiket azzal, hogy hangsúlyozzuk: a jugoszlá­vok az átalakulás időszakát élik. A két címeres gárda között csökkent a múltban tapasztalt jelentős távolság, s ez a legfontosabb! Ügy is lehel fogalmazni, hogy férfi- válogatottunk valamennyit ledolgozott az európai él­mezőnnyel szembeni hát­rányából. A kapitány nem tűr ellentmonást, ha a mun­káról van szó! Részeredmé­nyekkel már büszkélkedhet. Az edző nekünk is el­mondta: fájlalja, hogy a fel­készülés miskolci napjai alatt nem volt gyúrójuk és a szö­vetség vezetői sem néztek feléjük. Igaza van. Azzal vi­szont nem értünk egyet, hogy véleményének egy igen fontos összecsapás előtt ad hangot, s ezzel kavarja fel a kedélyeket. Belső gondjaikat a szövetségben — ha kell az OTSH-ban —, egymás között vitassák meg, akkor, amikor kidolgozzák a ráhan­golás menetrendjét. Mert a meccset megelőző nyilatko­zat mindig úgy tűnik, mint­ha valaki — bajt érezvén — előre magyarázkodik. Tud­juk, hogy Ránkynak nem voltak ilyen szándékai és ke­serűségében fakadt ki. A magyaroknak — bár­mennyire is furcsának tűn­het a megállapítás — nem volt mit veszíteniük. A ju­goszlávok biztosan megverik másik két ellenfelünket, a hollandokat és a belgákat is. A második továbbjutó helyért a magyar—holland—belga „háromszög” csatázik majd — teljesen egyenlő esélyek­kel. Van tehát lehetőség a korrigálásra, hiszen még há­rom találkozó hátra van. A felkészülést ennek tudatá­ban kell folytatni! Kolodzcy Tamás Medeo várja a világ műkorcsolyázóit Az alma-atai korcsolyaparadicsom A kazahsztáni Medeo­S stadion a tengerszint felett 1691 méter ma­gasan ékelődik az Altáj he­gyei közé. A fővárostól. Al- ma-Atától mindössze 18 ki­lométerre található. A pálya 400 méteres, a sta­dion lelátói 30 000 néző be­fogadására alkalmasak. 1972- ben rendeztek itt először or­szágos műkorcsolya-bajnok­ságot, majd 1974 telén Eu- rópa-bajnokságot. Tíz év alatt megfordult itt a világ szinte valamennyi neves mű- korcsolyázója és jégtáncosa. Medeón állította fel első vi­lágrekordját a 18 esztendős amerikai Eric Heiden, aki később ötszörös olimpiai baj­nok lett. Még kisgyerek ko­rában jegyezte el magát a jéggel Jcvgenyij Kulikov, aki szintén nyert olimpiai bajnokságot. Medeón eddig 120 rekordot hitelesítettek. Azt tartják, hogy Medeó- nak három segítőtársa van: a csodálatos levegő, a tiszta víz és a szélcsend. Naponta 500 dolgozó tevékenykedik azért, hogy a jég nemcsak megfelelő keménységű, ha­nem tükörsima is legyen, va­lójában olyan különleges, amelynek talán nincs is pár­ja a világon. „Vágjanak le belőle egy darabot, hogy a korcsolyámba ültethessem” —- mondta egyszer tréfásan Amind Sebrend norvég vi­lágbajnok. Medeo reggel hattól éj­félig tart nyitva. Naponta itt körülbelül 400 sportiskolás és válogatott kerettag for­dul meg. Itt edzenek a szov­jet jégkorongcsapat tagjai, itt gyakorolnak a műkorcsolya- és jégtáncbajnokságok is­mert csillagai. Az idén már­ciusban Medeón adnak ta­lálkozót egymásnak a világ legjobb műkorcsolyázói.

Next

/
Thumbnails
Contents