Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
1985. január 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 tí-O éve történt 99 Tudtuk, miért vállaljuk a rettegést” — A férjem meghalt. Egyedül maradtam — mondja Károlyi Tivadarné, Ilonka néni. — Azóta az utazás a hobbim. Legutóbb Bécsben jártam, de voltam már Franciaországban, Olaszországban, Egyiptomban, Koreában, Spanyol- országban és Grúziában is. Mindenhonnan hozok magamnak valami csecsebecsét. Jelzik ezt egyébként a vitri- nes szekrényben elhelyezett emléktárgyak: a vízipipa, a matrjoska-baba, no meg a térítők sokasága. Ilonka néni mögött viszontagságos életút áll, amelynek indulását korántsem jellemezte nyugalom. Akkor huszonhárom éves volt, és tagja a munkásmozgalomnak. Aggódás, bizonytalanság, rettegés időszakaként említi ifjonti éveit. — Bizony, a negyvenes évek elején gyakran kerültünk szorult helyzetbe férjemmel, mint ahogyan a velünk egyformán gondolkodó, cselekvő emberek legtöbbje. — Hogyan is kezdődött?,.. A férjem már jóideje szervezett munkás volt. Kezdetben persze én erről semmit sem tudtam. Egyszer elkísértem egy Széchenyi utcai házba, ahol Marosán György tartott szemináriumot. Később gyakoribbá váltak ezek a látogatások, egyre több ismerőst szereztem „abból a körből”. Rájöttem, mi egyet akarunk, azonos nézetet vallunk. Itt találkoztam Ducsay Jolánnal és Nagy Piroskával, akikkel felváltva hordtuk szét a röplapokat, amelyeket magunk között „nyalókának” neveztünk. mivelhogy legtöbbször a falra ragasztottuk fel azokat. Előfordult, hogy fegyvereket szereztem. Ez már a MÓKÁN Komité megalakulásának időszakában volt, amelynek férjemmel tagjai lettünk. Legtöbbször a Megy- gyes-alján járkáltam az elcsigázott katonák között. Beszélgettem velük, miért nem mennek haza a családjukhoz. Próbáltam meggyőzni őket a harc értelmetlenségéről. Né- hányukat csupán a civilruha hiánya tartott vissza a hazameneteltől. Ilyenkor segítettem rajtuk, fegyvereiket pedig leadtam csoportunk vezetőjének. — Ilonka néni sokgyermekes gyári munkáscsaládból származik. Mit szóltak a szülők leányuk mozgalmi tevékenységéhez? — Nem volt szokatlan számukra, megbízhatónak ismertek bennünket, és kisebb- nagyobb feladatokat adtak. Tudtuk, miért vállalkozunk az olykor vakmerőnek tűnő akciókra. Bíztunk abban, nem lesz hiábavaló. Ez a hit éltetett bennünket, ez adott erőt. ennek segítségével sikerült legyőzni félelmünket. Amikor negyvenben összeházasodtunk, a Csizmadia utcában laktunk. Rendszeresen találkoztak nálunk az elvtársak, hallgatták a moszkvai rádiót. Ezalatt én őrködtem. Kint sétáltam a ház előtt. Megbeszélt melódia volt a jel, ha veszély van. Szerencsére, erre nem került sor. Szóval, sok izgalmas óránk, napunk volt. Számomr; mégis a legborzasztóbb az volt, amikor a férjemet rej tegettem. Negyvennégy őszén katonaszökevénynek számított. Társai úgy vélték, itthon van rá szükség. Ezért vállalta a bujkálást, az állandó életveszélyt. Az Avas-alján egy pincében, amelynek több elágazása is volt, kialakítottuk búvóhelyét. Nagy kővel torlaszoltam el az elágazás nyílását. Rajtam kívül csak a nő vérem tudott a rejtekhelyről arra az esetre, ha velem baj történne... Itt vészelte át férjem a nehéz heteket. — Milyen feladatokat kap talc a MOKAN-ban? — Szervezéssel, agitációval foglalkoztunk. Felelősségtel jes megbízatás volt. Kicsit zavarban vagyok, ha ponto san kell felidéznem a történ teket, oly régen volt már. Gyorsan peregtek az események. Egy napon szélsebesen terjedt a hír: bejöttek az oroszok. Miskolc felszabadult. Az emberek lassan ki- merészked tek rej fekhelyükről, otthonaikból. Kinek, hol jutott abban az időszakban biztonságosnak számító hely. Azután összehívták az elvtársakat az első gyűlésre, a mostani városháza nagytermébe. És megkezdődött az új élet.. . Monos Márta Mennyit kérhet a taxis? A kérdésre egészen egyszerűnek és kézenfekvőnek mutatkozik a válasz: any- nyit, amennyit a taxióra mutat a fuvar végén. Január elsejétől kötelező a mérő valamennyi taxiban. Ezt rendelet írja elő, és most ennek a követelménynek minden „személyfuvarozó” eleget is tehetett. Volt és van is elegendő taxióra, volt idő a beszerzésére, a szabványosítására és a hatósági bekötésre. Perecesi levélírónk azonban panaszos sorait december végén vetette papírra. Mint írja, karácsonykor rendelt egy kocsit az Avasra, hogy onnan Perecesre utazzon. (Autóbusz a betegsége miatt nem jöhetett szóba.) Azon még csak túltette magát, hogy a taxi 33 forinttal érkezett, merthogy a vezető szerint a Tanácsház térről hívták. Ám perecesi lakásához 'érve a kocsi vezetője 140 forint viteldíjat kért, holott az órán világosan leolvashatók voltak a számok: a számláló 110 forintnál állt meg. Az utas (levélírónk) százötven forintot fizetett, de rosszallását, felháborodását nem hallgatta el. Mint ahogyan a levélből kiderül, más alkalommal ugyanezért az útért 78—80 forintot fizetett. Érdeklődésünkre a Mis- kolc-taxi irányító szolgálatánál’ elmondták, hogy a számítások szerint a taxis nem követett el szabálytalanságot. A város határától ugyanis, ahol az utolsó diósgyőri házakat elhagyták, a vezető dupla viteldíjat számolhat fel. A hiba csupán ott történt, hogy ezt a taxis a tarifahatárhoz érkezve, nem közölte az utassal. Így megmaradt a kétség utólag is, hogy esetleg tévedett, vagy, hogy pontosabbak legyünk, nem volt elég pontos. Mindenesetre, ha így járt el (levélírónk ezt állítja) nem adta meg a lehetőséget az utasnak a számolás ellenőrzésére. Ami feltétlen hiba volt. De mondhatnánk úgy is: alkalmat adott az utasnak arra, hogy bizalmatlanná váljék. — nagy j. — Ölezer évesek A Szovjet Tudományos Akadémia Archeológiái Kutató Intézete leningrádi tagozatának tudósai érdekes kiállítási tárgyakat hoztak magukkal észak-kaukázusi kutatóútjukról. Az aranyból készült női ékszereket egy ősi szarmata temetkezési helyen találták. A leletek között van két arany női karkötő, valamint két kosár formájú, áttört velencei lánccal díszített fülbevaló. Az időszámításunk előtti évszázadban készített nagyszerű aranytárgyak az ősi aranyművesek művészetének magas színvonalát bizonyítják. A többi gazdag temetkezési helyről előkerült aranytárgy viszont még régebbről tanúskodik. Arról, hogy Oroszország déli részén az időszámításunk előtti harmadik évezredben virágkorát élő fejlett civilizáció létezett. TI Az Építéstudományi Intézet mikroklíma laboratóriumában elkészítették az első magyar, hőérzékélő „müembert”. A bábu készítése során svéd tapasztalatokat vettek igénybe. A próbababa nem mozog magától, de beépített minikomputereivel kitünően mutatja a hömérsékletválto- zásokat, igy alkalmazható a ruházati iparban is, az öltözékek szigetelőképességének vizsgálatára, vagy a gépkocsik fűtőrendszerének beállításához nyújt hasznos segítséget. Az ÉSZAK MAOYARQRSIAG MOSTOHAKÉNT KEZELVE Az Észak-Magyarország 1984. október lü-i számában megjelent „Sáros ügy” című cikkhez szeretnénk hozzászólni. A Martintelepen a MÁV- lakótelep építésével kapcsolatban nemcsak a Csokonai és a Radnóti Miklós utca lakói, hanem az ezt körülvevő többi utcák lakói is szenvedik az építkezéssel járó felfordulásokat. Amióta a fent említett két utcán a tehergépkocsik nem tudnak közlekedni, azóta a Fövényszer utcát és a Komját Aladár utcát is igénybe veszik, sőt most már kizárólag ezen a két utcán bonyolódik a szállítás. A nagy teherforgalom miatt lassan ezek az utcák is járhatatlanok lesznek. Az épülő új lakótelep részére megépítették a szennyvíz- és a gázvezetéket. A régi lakásokban lakók évek óta kérjük, hogy legalább a szennyvízhálózatot építsék ki, de erre mindig elutasító választ kaptunk. Lehet, hogy a tanácsnak erre a településre van a legkevesebb pénze? Mi legalábbis igy érezzük. A telep közepén levő fűszerboltot esős időben nem lehet megközelíteni, és csak tol- dozzák-foldozzák az utakat. Mi, itt lakók, amikor építkeztünk, nagyon sok társadalmi munkát végeztünk, most sem zárkózunk el előle, ha látjuk, hogy végre velünk is törődnek. Kérnénk az illetékes válaszát, hogy mikor oldódnak meg gondjaink (egyenes és nem kitérő választ. ha lehet). Ügy érezzük, mi is olyan állampolgárai vagyunk a társadalomnak, mint azok, akik most mindent készen kapnak, és szeretnénk öreg napjainkra kicsit köny- nyebben élni, ezektől a gondoktól mentesen. A lakók nevében: Kiss Sándor Miskolc TEGYÜK MÉG PISZKOSABBÁ? A minap a szőlőbe menet arra figyeltem fel, hogy az Ágó- és Köpüsvölgy között elterülő tanácsi erdőben egyre több szemétkupac rondítja el a természetet (még ócska, foszladozó fotel és rozsdás üslház is található benne). Szomszédom, akivel mentem, szintén fel volt háborodva és mérgét meg is fogalmazta: akik ezeket a kupacokat ide hordják, éppen olyanok, mint amit ide hordanak. Tudni kell, hogy a Köztisztasági Vállalat rendszeresen, hetente kétszer elszállítja a háztartási hulladékot és egyéb szemetet, az Öz és Ibolya utcából, ezért érthetetlen egyes emberek magatartása. Miért akarnak mindenáron. szemétdombot csinálni abból az erdőből, ahová természetszerető emberek sétálni, friss levegőt szívni, vagy gombát keresni járnak. Az illetékesek netán kitehetnének egy tilalmi táblát. Fazekas József, Miskolc, Öz u. 29. sz. KŐTELEZŐ REGGELI Szerencsen a Huszárvár szállodában laktam, mint vendég. A szállodát a Borsod Tourist üzemelteti. A hely, a fogadtatás kellemes volt. Ami viszont nemtetszésemet váltotta ki, az a reggelinél történt. Először is a választékkal volt probléma. Jam, vaj, sajt nem volt, csak méz. Sonka tojással az étlapon szerepelt ugyan, de mint a felszolgáló elmondta, hosz- szabb ideje nincs. Italból csak tea volt a választék. A kenyér élvezhetetlen: keletien és sületlen. Miért nem rendelhet a vendég kiflit vagy zsömlét? Miért nem kapható tej, vágj’’ tejeskávé. Az ötvenforintos kötelező reggeli áráért többet is lehetne nyújtani! Bossányi László, Budapest LEVELEKBŐL RÖVIDEN A VASVILL Borsod megyei kirendeltsége nyugdíjas-találkozót rendezett. Meghívták azokat a ma már nyugdíjas emberekét, akik részesei voltak a vállalat megalakításának, de azokat is, akik később kerültek ide. A kirendeltség igazgatója meleg szavakkal üdvözölte a nyugdíjasokat, majd a szak- szervezet elnöke ajándékokat adott át és meghívta őket egy uzsonnára. Meghitt baráti beszélgetés közben felcsendült a nóta is. A VASVILL nyugdíjasai Mezőnyárádon, a közelmúltban bensőséges ünnepség keretében köszöntöttük községünk idős lakóit. A szíves meghívást hatvan idős nyugdíjas fogadta el. A megjelenteket a tanácselnök üdvözölte, majd az általános iskola tanulói vidám műsorral kedveskedtek az öregeknek. A rendezők külön köszöntötték Krizsán Józsefet és feleségét, akik hatvan éve fogadtak örök hűséget egymásnak. Az est legidősebb résztvevője Kiss József- né, Regina néni volt, már betöltötte a 85. esztendőt — írja Horváth László, a HNFB elnöke. A göncruszkai 3212. sz. Kossuth Lajos Úttörőcsapat Úttörőtanácsa írja: „Szeptember óta tudatosan készültünk arra, hogy emlékezetessé tegyük községünk felszabadulásának évfordulóját. Jártuk a falut, kérdezgettük az' öregeket a múltról, nagyszüleinket kértük, meséljenek a 40 évvel ezelőtt történtekről. Az évforduló napján az úttörők zászlókkal köszöntötték a lángot, melyet a vilmányi pajtások hoztak el nekünk. Este falugyűlés volt és vetélkedő.” Kollégisták Baráti Köre Igó Béla írja Pálházáról: A napokban a miskolci MAB-székházban a volt kollégisták közel százfős csoportja megalakította a Kollégisták Baráti Körét. A bevezetőben Kövér Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője visszaemlékezett az 1945-ben létrehozott Petőfi Diákotthon igen fontos tevékenységére, mely elsősorban a munkás—paraszt fiatalok nevelését szolgálta. Ez a diákotthon volt az alapja a Miskolcon és a megyében, 1946-ban megalakult népi kollégiumnak. A kör egyik feladata lesz a kollégiumok történetének feldolgozása és a 40 éves évforduló méltó megünneplése. Pontjaink meg lesznek számlálva? Érdemes eljátszani a gondolattol, hogy néhány év leforgása utón mennyire beleszólhat a közlekedési morál alakításába a pontos és megbízható Információkkal szolgáló, ám teljesen lelketlen számítógép. Megkapja az adatot, hogy az autós ismét tilos helyen parkolt és ennek alapján eljut a következtetésig, hogy oz Illető jogosítványát haladéktalanul be kell vonni. A szabálytalan parkolásért? - hallom oz olvasó felhördülését. Csudába az Ilyen számítógéppel, amelyik ilyen cudarul bánik a feledékeny, de jóhiszemű autóssal. Pedig a leírtak pontról pontra megtörténhetnek. A jogosítványt ugyanis valóban a szabálytalan parkolásért, tilos jelzésen való áthajtásért, sza- bólytalon előzésért, kanyarodásért vonják majd be. Oe nemcsok azért oz egy esetért. A számítógép ugyanis gyűjti majd o közlekedés során szerzett „fekete pontjainkat” és omlkor betelik a pohár, vagyis eléri a pontok száma a tűrés legmogosabb fokát is - Jóllehet ezt már éppen egy semmiséggel te'■ :. v ' ... • tőzzük be - ugrik a vezetői engedély. Persze, minél több rossz pont lesz a rovásunkon, annál inkább igyekszünk majd maradóktolonul alkalmazkodni a szabályokhoz, közlekedési partnereinkhez. Amit most figyelmeztető levéllel intéznek el, amiért o járőr összevonja szemöldökét és helyszíni bírságot fizettet, azt a kitörölhetetlen emlékezőképességű gép makacsul csak gyűjti, gyűjtögeti. Nem hatnak rá ábrándos, ártatlan női szemek, nem érti meg a magyarázkodásokot sem. A közlekedésben fokozatoson egyre nagyobb szerephez jutó számítógépek egyelőre a járművek nyilvántartásával lesznek elfoglalva. Őriznek, tárolnak róluk mindent, amit érdemes és tanácsos magunk és mások biztonsága érdekében. Ez cgy-két éves programnak ígérkezik. Azt követően a gepjárművezetók kerülhetnek sorra. Adotolkkal, amelyek, bal nagyon sokot ki lehet majd olvasni, divatos szó- használattal élve, naprakész bizonyítvánnyal rendelkeznek, amelyen fehet rontoni is, javítani is, ha olyan. Nagy József
