Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-08 / 5. szám

1985. január 8., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kőolajról az év elején Nagy érték a kőolaj, csak­úgy, mint a többi energia­hordoz», amelyekből bizony nem dúskálhatunk a ked­vünk szerint. Bizonyíték er­re a Tiszai Kőolajipari Vál­lalat (TIFO) példája. A kő­olaj-feldolgozó kapacitását eredetileg, úgy másfél évti­zeddel ezelőtt, hárommillió tonnában állapították meg az illetékesek. Természetesen később így is építették fel az üzemet. Közben persze tör­tént egy és más az energia­fronton. A leglényegesebb változásnak azt tekinthetjük, hogy a kőolaj világpiaci ára hallatlanul magasra szökött: egy évtized alatt több mint tízszeresére növekedett. Ez pedig igencsak behatárolja a lehetőségeinket atekintetben, hogy mennyi kőolajat hasz­nálhatunk fel a népgazdaság igényeinek kielégítésére. Ugyanis durván számolva, több mint hatmillió tonna kőolajat vagyunk kénytele­nek. importálni, mivel a ha­zai kutak mindössze kétmil­lió tonnányit biztosítanak. — Ebből a nyolc és fél millió tonnából már 1983- ban is csupán 1,4 millió ton­na kőolaj állt rendelkezé­sünkre — mondta Kónya Sándor, a TIFO műszaki igazgatóhelyettese. — Vagyis feldolgozó kapacitásunknak csak a felét tudjuk kihasz­nálni. — Tavaly sikerült negy­venötezer tonnával több kő­olajat feldolgozni — kapcso­lódott a beszélgetésbe dr. Tapasztó György gazdasági igazgatóhelyettes. — Ez a plusz ugyan nem túl nagy mennyiség, mi mégis örül­tünk neki, mert jobban ki tudtuk használni termelőbe­rendezéseinket. — Annak ellenére, hogy a számítottnál kevesebb kőolaj érkezik a TlFO-hoz, a kő­olajfinomító az elmúlt esz­tendőben is nagy értéket ál­lított elő — jegyeztük meg. — A vállalat 1984. évi brut­tó termelési értéke 18 és fél milliárd forintra tehető — újságolta Kónya Sándor. — Ez ugyan kétségkívül igen nagy összeg, mi mégis azt tartjuk a legnagyobb ered­ménynek, hogy a Tiszai Kő­olajipari Vállalat ézeregyszáz fős kollektívája az elmúlt esztendőben is maradéktala­nul teljesítette a népgazda­ság energiapolitikai célkitű­zéseiből reá háruló termelési, feldolgozási, tárolási és for­galmazási feladatokat. — Minden tekintetben si­keres volt 1984? — Az előzőekben már szó esett róla, mennyit, s mi­lyen értékben termeltünk — folytatta a műszaki igazga­tóhelyettes. — Nem beszél­tünk viszont exporttevékeny­ségünkről, pedig kiemelkedő­en jól sikerült a múlt esz­tendő a kivitel szempontjá­ból is. Ez irányú munkánk­hoz biztatást kaptunk irá­nyító és felügyeleti szerve­inktől, amelyek az export, ezen belül is elsősorban a tőkés értékesítés fokozására serkentettek bennünket. Ér­demes figyelemmel kísérni 'kivitelünk alakulását: 1982- ben még csak 4 millió dollár volt a nem rubelelszámolású exportunk, amit 1983-ban a tervezett 10,8 millióval szemben 18,1 millió dollárra növeltük. Az eddigi legna­gyobb sikert 1984-ben ér­tük el, tavaly ugyanis mint­egy 40 millió dollár értékű kőolajipari terméket adtunk él a tőkés piacokon. — Exportunkat döntően annak köszönhetjük — fűzi hozzá magyarázatként Kó­nya Sándor —, hogy az 1983-tól termelő MTBE-üze­münkben gyártott, a benzin oktánszámút növelő értékes adalékanyagot tőkés reláció­ban értékesítettük. Több tíz­ezer tonnát szállítottunk be­lőle Ausztriába, az NSZK- ba és Svájcba. Erről még csak annyit: szóban forgó termékünk azért ilyen kelen­dő, mert csak ebből a spe­ciális adalékanyagból lehet kis ólomtartalmú, illetve tel­jesen ólommentes benzint előállítani. — Valószínűleg nem kür­tölik világgá, ennek ellenére nem titok, hogy a TIFO a számára előírt alacsony olaj- kontingens miatt néhány hó­napon keresztül szüneteltet­ni kénytelen a feldolgozást. Hogyan igyekeznek ellensú­lyozni a termeléskiesést? — Egyrészről, egész évre szóló programmal rendelke­zünk arra vonatkozóan, hogy a lehető legkisebbre csök­kentsük termelési költségein­ket — mondja válaszában dr. Tapasztó György. — A különböző energiatakarékos­sági és költségcsökkentő in­tézkedések révén minden év­ben sok millió forint meg­takarítást érünk el, ami az idén, a szabályozók változá­sa folytán, minden eddiginél nagyobb mértékben befolyá­solja a vállalat gazdálkodá­sának eredményességét. — Az elmondottakon túl úgy is igyekszünk ellensú­lyozni a termelőkapacitás kihasználatlanságából eredő veszteséget, hogy tovább nö­veljük az értékesebb, a vi­lágpiacon is jól eladható ter­mékek arányát. — Mi bizonyítja még, hogy a TIFO eredményesen gazdálkodott? Dr. Tapasztó György: — Egyebek között elmondha­tom, nyereségünk az elmúlt esztendőben meghaladta a 900 millió forintot, s a vál­lalati bérszínvonal is több volt 75 ezer forintnál. — Vajon mire lehet szá­mítani 1985-ben? Kónya Sándor: — Az idén sem nyílik lehetőség a fel­dolgozás számottevő növelé­sére, információnk szerint ebben az évben is 1,4 mil­lió tonna kőolaj érkezik hoz­zánk. Az első negyedév vi­szont rendkívül feszített munkatempót igényel: janu­árban például 280" ezer tonna kőolaj feldolgozásáról kell gondoskodnunk. Ebben az esztendőben úgy kell dolgoz­nunk, hogy 1985 végére a vállalati nyereség elérje a 830 millió forintot. Tovább folytatjuk az ösztönző bére­zési rendszer kiterjesztését. Többek között a karbantar­tás területén a negyedik negyedévben várható az UMS-rendszer bevezetése. Ezzel elérjük, hogy a ter­melési főosztályhoz tartozó valamennyi munkahelyen a továbbfejlesztett ösztönző bé­rezés szerint díjazzák a vég­zett munkát. A műszaki igazgatóhelyet­tes végezetül beszámolt ar­ról a nem kis változásról, amely a környezetvédelem fokozása érdekében az új esztendőben bekövetkezett: — Vállalatunk megtette a szükséges műszaki intézke­déseket a gázolaj kén-, va­lamint a benzin ólomtartal­mának további csökkentésé­re. Az ide vonatkozó rendel­kezések ugyanis kimondják: január 1-től csak 0,5 szá­zaléknál kisebb kéntartalmú gázolajat hozhatunk forga­lomba, ugyanakkor a benzin ólomtartalma nem haladhat­ja meg a literenkénti 0,4 grammot. Vegyszerekkel vizsgálják az érc minőségét a gyár laboratóriumában Javult a minőség Kevesebb a reklamáció Az acélpiaci helyzet rosz- szabbodása az ózdi termé­kek minőségére is hatással volt — állítják az Ózdi Ko­hászati Üzemekben, hozzáté­ve még: ha lanyhul a keres­let, akkor növekednek a mi­nőségi követelmények. Ter­mészetesen az ÓKÜ-ban presztízskérdésnek tekintik az acél minőségét, mindig ügyeltek arra, hogy kifogás­talan minőségű gyártmány kerüljön ki a gyárból. Egyen­letesen jó minőséggel lehet megtartani az üzleti partne­rek bizalmát, és — ami ta­lán mindenekelőtt a leglé­nyegesebb — a biztonságot, hiszen a gyár termékeit olyan gépekhez, szerkezetek­hez használják, amelyeknél végzetes lehetne egy nem megfelelő alapanyagú alkat­rész beszerelése. Szigorúak tehát a minősé­gi követelmények, s ennek megfelelően szigorúak, ala­posak a vizsgálatok és az el­lenőrzések is. A jó módszer persze az, ha már a gyártás folyamán figyelemmel kísé­rik az előírások betartását, megelőző intézkedésekkel szű­rik ki a hibalehetőségeket, és fölhasználnak minden olyan újítást, új anyagot és tech­nológiát, amely a minőség javítását szolgálja. INTÉZKEDÉSEK Hercsik Ferenc, az ÓKÜ minőségellenőrzési főosztály- vezetője is elsősorban a gyár­tási eljárásokkal kapcsolatos intézkedéseknek tulajdonítja az ózdi acél minőségének ja­vulását. Mint mondta, ennek köszönhetően 0,5 százalékkal javult 1984-ben a selejt rész­aránya az előző évhez ké­pest. A számtalan változta­tás sorából kiemelte a fő­osztályvezető a kokillák gon­dosabb, szervezettebb előké­szítését. Belátták azt is, hogy a saját gyártású tűz­álló anyag minősége nem megfelelő, ezért ma már im­portanyagot használnak. A többletkiadás gyorsan és sok­szorosan visszatérül. Üj fe­lületvédő anyagot használnak a kokillák felületkezelésére is, emellett elrendelték az acélöntósi veszteséget csök­kentő öntőporok alkalmazá­sát, amelynek kedvező hatá­sai rövid időn belül érezhe­tővé váltak. Külön intézkedések szület­tek az alapanyagok, a félter­mékek és a késztermékek minőségének javítására. A megfelelő tisztaságú acél biz­tosítása érdekében üstmetal­lurgiai kezelést vezettek be. Három bugacsiszoló gépet vá­sároltak annak érdekében, hogy a hengerelt huzaloknak jobb legyen a felületi minő­sége. A késztermékek minő­ségének megőrzése érdeké­ben svéd gyártmányú kötö­zőgépet vásároltak, amivel gyakorlatilag sikerült kikü­szöbölni a szállítás közben jelentkező gondokat. VIZSGÁLATOK A főosztályvezető szerint nagyon jól szolgálta a mi­nőség javítását az ellenőrzé­sek megszigorítása. Rendsze­resen vizsgálják a gyárba ér­kező alap- és segédanyago­kat. Tavaly különösen a hulladék minőségét kifogá­solták a szakemberek, mivel több szállítmány nagyon la­za és szennyezett volt. Kér­ték is a begyűjtőhelyeket, hogy nagyobb gondot for­dítsanak a válogatásra. A késztermékeket három módon vizsgálják. Ezek kö­zül legkorszerűbb a vegy- vizsgálat. A metallográfiái ellenőrzés feltételei még meg­felelőek, de a mechanikai vizsgálatok többségét elavult eszközökkel végzik. Hercsik Ferenc szerint a kohászati üzemeknek saját érdeke, hogy minél sürgősebben sze­rezze be a korszerű vizsgá­lati eszközöket és korszerűsít­se az anyagvizsgálatokat. A gyárból csak olyan kész­termék kerülhet ki, amely alapos ellenőrzésen esett át. Jellemző a precizitásra, hogy egyetlen hiba észlelése után darabonként szétválogatják és megvizsgálják a szériát. A kiemelt minőségű acéláru­kat még az előírtnál is szi­gorúbban ellenőrzik. Érthető a gyakoribb és sokoldalúbb vizsgálat, hiszen ezeket a termékeket épületek, hidak és gépek alkatrészeiként hasz­nálják fel. TÖBBLETBEVÉTEL Milyen eredménnyel jár­tak az intézkedések, javult-e az ózdi acél minősége a szi­gorúbb vizsgálatok és ellen­őrzések következtében? Az elmúlt év számadatai azt bi­zonyítják, hogy nem volt hiábavaló a szigorúság és a következetesség. Az intézke­dések hatására 5000 tonná­val kevesebb selejt keletke­zett, ami 50 millió forint többletbevételt jelent az ÓKÜ-nek. Lényegesen csök­kent a reklamációk száma: az 1983-ban rögzített 0,04 százalékról 0,03 százalékra csökkent 1984 végére. A kí­vülállók számára ez elenyé­sző változásnak tűnik, ám az iparágban ez a szám azt je­lenti, hogy a kohászatban az ózdiak dicsekedhetnek a leg­jobb értékkel. Erre az ered­ményre azért is büszkék, mert nem mindennapi telje­sítmény évről évre jobb mi­nőséget produkálni. Fónagy István Az ügyintéző- - - ## * intézői Igaz az ókori Róma polgárai által reánk hagyott böl­csesség: sok törvény sok örvény; a túlságosan sok szabály éppen hogy nem rendet, hanem rendetlensé­get teremt. Rendetlenséget, azaz akaratlan szabálysze­gést, kiskapu-nyitogatást, paragrafusok közötti szla­lomozást, büntetlenül maradt jogsértést, hiszen az ügy­intézőhöz nemcsak akták folyama árad, hanem azok­kal egy időben új és módosított meg egységes szö­vegbe szerkesztett jogszabályok is hullámzanak író­asztala, iratszekrénye, hivatali szobája körül. Meg­történhet éppen ilyen okok következtében, hogy a nagy tapasztalaté, gazdag gyakorlatú ügyintéző is el­bizonytalanodik, s mert tétovázni kezd, téved. Akkor az állampolgár azt mondja, na ez sem ért hozzá... Ami nem igaz, ám az állampolgár szemszögéből néz­ve mégis helytálló, mivel másod- vagy hanmadfokon vé­gül is a döntés őt igazolja, már amikor ezt teszi. Az állampolgár ugyanis hajlik rá, hogy amikor nincsen igaza, amikor jogosulatlanul tart igényt valamire, és elutasítják, akkor is hozzá nem értésre gyanakodjon, éppen a valóságos tévedések, a létező melléfogások okán, alapján. Jelenleg hazánkban — az élet valamennyi tere­pét figyelembe véve, s tudva azt is, hogy a vezető hely a gazdaságnak jut benne — ötezer hatályos jog­szabály van. A felszabadulás óta összesen, a ma ha­tályosokkal együtt, huszonötezer különféle jogszabály jelent meg, volt hosszú ide.ig vagy átmenetileg érvény­ben. A huszonötezresre aligha mondhatjuk, csekély­ség, bár igaz, ezeknek a jogszabályoknak egy ré­sze — mint például különböző nemzetközi egyezmé­nyekhez való csatlakozás — a szakembereknek, a szakigazgatásnak csupán szűk körét érintette, érinti, azaz a mindennapos gyakorlatban nincsen szerepe. En­nek ellenére sem ítélhetjük könnyűnek az ügyintéző dolgát, mert gyakran a jogszabályok kibocsátói is ne­hezen igazodnak el saját szövegükben — amit az évek folyamán többször módosítottak —, nemhogy azok, akik a tanácsoknál, más hivataloknál, hatósá­goknál, közüzemi vállalatoknál az íróasztalnál ül­nek. S akkor az ügyfelet — akinek bizony önérdeke az eligazodás — még meg sem említettük...! Társadalmi igény — és szükségszerű haladási irány — fogalmazódik meg ilyen értelemben is az MSZMP Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára megalkotott irányelveiben, amikor kimondatott, „ér­zékelhető javulást kell elérni a lakosság ügyeinek in­tézésében, a bürokrácia visszaszorításában.” Gyanítjuk, a közigazgatás átszervezésén túl a lakosság ügyeinek intézése minden más terepén is szükséges a korszerű­sítés, a kisebb létszám, nagyobb hozzáértés, fokozott megbecsülés hármas elvének érvényesítése, aminek fe­jében mindaz hathatósabban számon kérhető, ami az ügyintéző kötelme, joga, lehetősége. Az azonban ve­szedelmes tévedés lenne, ha úgy hinnék (bárkik) is, de főként az ügyintéző ügyeinek intézői, hogy ezzel vége a teendőknek. Mert seregnyi tényezőre az ügy­intézőnek semmi befolyása nincsen, s ezen a módon olykor kiszolgáltatottja és nem szolgálója a jognak, amibe sem az ügyintéző, sem az ügyfél nem törődhet bele. De elég-e, ha csak ők elégedetlenek...?! Lovas Lajos Sok rejtett hibát tár fel a mikroszkópos vizs­gálat. A mikroszkópot Kisistók Józsefné ke­zeli Fotó: Mészáros János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents