Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-06 / 4. szám

1985. január 7., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tisztelt Szerkesztőség! A magyar sajtó történeté­ben páratlan újítást vezet­tek be: a napilapok hétfőn jelennek meg szombat után — vasárnap kimarad. Ez az újítás adta számomra oz öt­letet, amelynek realizálását a szerkesztőségtől várom, ha el­fogadja és ólomba önti pró­bálkozásomat. Hétfő reggel­re kevés történik még egy olyan nagyvárosban is, mint Miskolcon. Amióta a szabad szombatokat bevezették, már vasárnapra se sok újdonság maradt, ám a kétnapos szü­net alkalmas talán arra, hogy meditáljunk az elmúlt hét olyan eseményén, amely bizonyos útmutatást adhat az új hétre: mit csináljunk, vagy mit ne csináljunk úgy, ahogy az elmúlt héten csi­náltuk. Miután az első hét­fői lappéldány az új eszten­dő első teljes munkahetének is legelején jelenik meg, el­sőnek talán múlt évi tapasz­talatról is beszélhetnénk, el­végre nemrég még „tavaly" volt, most pedig már „idén”. „Máma más nap van, mint egyébkor" — énekelték egy­kor vidám fiúk és lányok egy Heltai-operettben még e so­rok írójának fiatal korában (tehát jó régen) és kérem „máma" valóban „más nap van”, mert 1985 első hétfő­jét írjuk. És ha már más nap van, akkor legyen más va­lami, ami tavaly kezdődött: legyen a Széchenyi út való­ban íétálóutca, mégpedig olyan, amelybe kivilágított mellékutcák torkollnak be: pérdául elsősorban a kissé sötét Kossuth utca, amely­ben most már színház is van. Tudatosuljon végre az emberekben, hogy ebben az utcában van városunk ka­maraszínháza, éppen ezért vezessen oda világos utca este, hirdesse valami jelző­tábla a sarkon és legyen va­lami kivilágított transzparens is, amely jelzi: itt színház van, itt ez és ez o színmű megy és — ami a legfonto­sabb: ebbe az utcába nyu­godtan be lehet fordulni, mert világos este is nem va­lami bizonytalanságot sejte­tő sikátor. Ne egy sötétben láthatatlan vászonlepedő hirdesse két ház között ki­függesztve, hogy ez színházi utca, hanem - mint mond­tam — transzparens. Általában a sétálóutca le­gyen olyan szépen világított kávéházi és kirakati fények­kel torka, mint a pesti kor­zó volt valaha és sétáljon rajta néhány megnyugtató rendőrbácsi állandóan, hogy más is sétálhasson nyugod­tan ... És tiltsák ki onnan a még mindig besettenkedö autókat, amelyek néha tel­jesen váratlanul tűnnek fel a békésen sétafikáló hátá­ban, nem csekély meglepe­tést okozva. Igaz, hogy las­san jön, nem valószínű, hogy gázol, de azért mégiscsak autó az „istenadta”, nem másik sétáló ... Ennyi talán elég elsőnek az első hétfőre. Ha meg­nyeri a szerkesztőség tetszé­sét levelem, és persze - el­sősorban — az olvasóét, ak­kor a jövő hétfőn újra je­lentkezem. Máté Iván A kongresszusi irányelvekről Szervezés, végrehajtás és ellenőizés A kongresszusi irányelvek A part és a tömegszerveze­tek című fejezetének I. pont­jában ez áll: ,.A szocialista építőmunka sikeres folytatá­sának fő követelménye, hogy erősödjön és tovább széle­sedjen a párt eszmei-poli­tikai befolyása. A vezető sze­rep gyakorlásának alapja népünk, nemzetünk érdekeit kifejező és szolgáló, a tár­sadalmunk valóságos hely­zetét figyelembe vevő marxis­ta—leninista politika. Ennek képviselete és megvalósítása nagymértékben függ a hatá­rozatok végrehajtásának meg­szervezésétől és ellenőrzé­sétől. Munkánknak ma ez a gyenge pontja. Minden szin­ten nagyobb figyelmet kell fordítani a munka megszer­vezésére, végrehajtására és ellenőrzésére.” •Az elmélet próbája a gya­korlat, így a határozatok is annyit érnek, amennyi a gyakorlatban megvalósul be­lőlük. E sommásnak tűnő megállapítás leegyszerűsítve érzékelteti egyik megoldan­dó feladatunkat, hiszen a munkaszervezés közvetve vagy közvetlenül, valamilyen konkrét formában mindany- nyiunkat érint, akár mint vezetőt, vagy mint beosztot­tat. Gondoljunk csak a Köz­ponti Bizottság 1971-es üzem- és munkaszervezésről szóló határozatára, amelynek vég­rehajtása az elmúlt tízegy­néhány évben állandó, fo­lyamatos munkát követelt. Ha folyamatnak az állapot­változások sorozatát tekint­jük. akkor az elmúlt évek sokszor gyors változásai — amelyek kedvező esetben ru­galmas alkalmazkodást jelen­tettek — együtt jártak új üzem- és munkaszervezési intézkedések bevezetésével. A szervezés a vezetés, a vezetői munka viszonylag ön­álló része, és ez nemcsak a gazdasági vagy az állami Szombaton is szállítottak A keményre forduló tél kikötőbe parancsolta a nyék- ládházi kavicsbánya úszó­kotróit, uszályait, a tó vi­zét vastag jégpáncél borítja. Csendes a táj, csupán a ki­kötő és az osztályozó kör­nyékén dolgoznak ilyenkor. Az egyenként 360 tonnás uszályok körül kompresszor­ral mozgatják a vizet egész télen át, mert bármilyen hi­hetetlen, ezekkel a behemót acélóriásokkal könnyen el­bánhatna a jég, fagyos-ke­mény szorításában megrop- panlaná, behorpasztaná az .oldalukat. Akik egész évben az úszó- kotrókon, az uszályokon tel­jesítettek szolgálatot, most sem maradnak távol a vízi alkalmatosságokról, amikor azokon az éves nagyjavítá­sokat végzik. Igazán csak azok ismerik, hol kell na­gyobb gonddal végezni a. karbantartást, akik vezetői, kezelői a különböző gépek­nek. A húrom úszókotró közül jelenleg egyszerre kettőn is dolgoznak. A jó öreg Móhr idén is megtette a köteles­ségét, ám nyugdíjazásáról még szó sem lehet, sőt, ahol arra szükség van, ott meg­újítják minden porcikáját. Mindezt persze lehetőleg úgy, hogy a külföldi alkat­részeket saját készítésű, vagy hazai alkatrészekkel pótol­ják. Ezzel a felújítás nem csekély költségeit lényegesen csökkenteni lehet. Az osztályozó égnek me­redő hatalmas szállítószalag­jai is állnak, a kemény hi­degben gémberedett ujjak­kal cserélik a szerelők a megkopott görgősorokat, a vibrátorokat, javítják a sza­lagokat. Kicsit távolabb a melegedőkben forró citromos teát kortyolhatnak, és szusz- szanásnyi szünetekkel folytat­ják a munkájukat ott, ahol Tél a kavicsbányában Kikötőben az uszályok „Mozgatják" a vizet Megkezdődött a nagyjavítás Uszály a téli kikötőben a hideg miatt abbahagyták. A téli depókból folyamato­san viszik a kavicsot a me­gye nagyobb betonáruüze- meibe, a szomszédos me­gyék házgyáraiba, ám ilyen­kor lényegesen kevesebb vasúti kocsit raknak meg, ugyanis a hosszú úton bele­fagyhat a kavics a vagonba. (Évekkel ezelőtt egy Nyír­egyházára indított szerel­vény kocsijaiból légkala­páccsal kellett kiszedni a csontkeményre összeállt anyagot.) A közúti szállítás kevesebb kockázattal jár, így naponta ötszáz-hatszáz, a következő napokban 2,5—3 ezer köbméter kavicsot visz­nek el a bánya tárolóiból teherkocsikon. Gépesített a rakodás is, a mozgékony, fürge Volvo gépekkel egész kocsisorok rakhatók meg rö­vid idő alatt. Szombaton délután kettőig a legutolsó kocsi is útnak indult Nyék- ládházáról sok tonnás ka­vicsrakományával. — nagy j — élet területeire, hanem a pártszervezetekben es a tö­megszervezetekben folyó po­litikai munkára is vonatko­zik. Aki aktív közösségi em­berként. felelős tulajdonos­ként, alapszervezete vagy tú- gabb közössége dolgaiban gondolkodó kommunistaként, dolgozóként gondolkodik, az valamilyen formában része­se egy határozat végrehaj­tása szervezésének is. Akkor, ha elmondja észrevételeit, javaslatait, esetleg kifogása­it, nemcsak tudomásul veszi, hanem értelmezi egy-egy ha­tározat lényegét. Igaz, hogy a szervezés egy kicsit tudo­mányos tevékenység is, hi­szen figyelembe kel), hogy vegye egy folyamat törvény- szerűségeit és várható követ­kezményeit is. Ez nemcsak egy vállalatvezető vagy egy pártbizottsági titkár, hanem egy művezető és egy alap­szervezeti párttitkár munká­jára is vonatkozik. De az is igaz. hogy egy adott feladat végrehajtására javasolt meg­oldások összhangban kell, hogy legyenek az adott mun­kahely, kollektíva körülmé­nyeivel, lehetőségeivel. Közhelyként hat, hogy a jó szervező munka megkö­veteli a szakszerűséget és a hozzáértést, s napjaink gyors fejlődése következtében ez az igény fokozódik. Emellett a szervezés egyre gyakrab­ban igényli a komplex fel­adatok elvégzését, tehát ami­kor különböző igényeknek és szempontoknak kell eleget tenni. Ez a gazdasági szak­emberektől és a politikai munkásoktól is megköveteli a makro- és mikro-szemlé- let egységét, ha úgy tetszik, az egészbenlátás képességét. Mindez természetesen igény­li a gazdasági és a politikai folyamatok együttes mérle­gelését, amely nemcsak meg­alapozottabb döntéseket eredményez, hanem a vég­rehajtás eredményességét is növeli. Távol áll tőlünk minden­féle tudományoskodás, hiszen az ezekben a napokban zaj­ló taggyűléseken sem tudo­mányos viták, hanem a gya­korlati tapasztalatokból ki­induló eszmecseréken beszél­jük meg a kongresszusi irányelveket; bizonyára úgy, hogy az irányelvek megálla­pításait elemezve, egy-egy közösség saját tevékenységét is mérlegre teszi. Jó néhány helyen arról is lesznek vi­ták, hogyan vagy miért nem hajtották végre a felsőbb pártszervek vagy saját ha­tározataikat, a szervezés, a végrehajtás és az ellenőrzés folyamatában melyik lánc­szem maradt ki, melyik módszert nem (vagy rosszul) alkalmazták. A tanulságokat levonva, ezekben a vitákban felszínre kerülnek majd olyan következtetések, ame­lyek a jövőbeni jobb mun­kát segítik. A szervezés, a végrehaj­tás, az ellenőrzés egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A szocialista ellenőrzés rend­szerében meghatározott és központi helyet foglal el a pártellenőrzés. Célja és ren- rendeltetése, hogy a politi­kai gyakorlat megfeleljen a párt határozatainak, s a párt politikája érvényesüljön á szocialista építés valamennyi területén. A gyakoribb me­net közbeni ellenőrzés fel­színre hozza a határozatok értelmezésének gyenge pont­jait, kiszűri a félreértéseket, a végrehajtás rossz módsze­reit. A kongresszusi irányelvek arra is felhívják figyelmün­ket, hogy a pártmunkát még sok formális, bürokratikus vonás terheli. Növelnünk kell a pártmunka mozgalmi jellegét, vissza kell szoríta­ni és fel kell számolni a gya­korta jelentkező hivatali fel­fogást és formalizmust. Ez azt is jelenti, hogy a kong­resszusi irányelvek vitájá­ban, a kommunisták bátrab­ban kezdeményezzék a ha­tározatok végrehajtásának szervezésében és ellenőrzé­sében jelentkező problémák feltárását, megoldását, a hi­bás gyakorlat kiigazítását, a pártmunka gyenge pontjai­nak megszüntetését. P. J. Tanulság nincs Kollégáim az elmondhatói, hogy hányszor, de hányszor kell becsukni a jegyzetfüze­tet, letenni a tollat, amikor riportalanyunk közli kíván­ságát: szívesen elmondja egy- egy ügy hátterét, bizalma­san. de az nem tartozik sen­ki másra. (Nevét, s a törté­net szereplőit nem kívánja nyomtatásban látni!) Utána következik az újságíró ré­széről a győz'ködés, több. de inkább kevesebb sikerrel. Hiszen hiúba hivatkozunk tanulságokra, a vállalat, szö­vetkezet igazára. Általában egyféle választ kapunk: a jó kapcsolatokat mindenképpen meg kell tartani, attól a szö­vetkezet sorsa függ, a nyil­vánosság csak ártana az ügynek, hiszen a „kicikke­zett” fél megsértődne, s ak­kor elúsznak a remélt jövő­beni üzletek. Nincs mást tenni, mint vállalni annak kockázatát, mint megírni ezeket a történeteket — név­telenül. KORREKT KAPCSOLAT... Számoltam, hogy beszélge­tésünk alatt az elnök tizen­egyszer emelte fel tiltólag a kezét. Mintegy jelezve, még véletlenül se említsem meg kereskedelmi partnerének nevét, mert ugyebár a gaz­daságban jövőre is termelni kell, s ugyebár a megter­melt terményt el is kell ad­ni. s akkor ő mint vezető nem vállalhat semmiféle kockázatot, még egy, a jo­gos sérelmeket, problémákat szóvá tevő újságcikk kapcsán sem, mert a vállalat bizo­nyosan visszalő. De azért elmondja a tör­ténetet, amelynek lényege, hogy a kalászosokon kívül nem szabad rekordot más növénynél elérni! Pedig nyáron, a betakarítás után nagyobb eredménynek tar­tották a 4,4 tonnás hektá­ronkénti borsótermést, mint a közel 7 tonnás búzát. Még­is, a kenyérgabonán értek el hárommillió forintos „rá­adásjövedelmet”, amíg a hü­velyes növény termesztésére alaposan ráfizettek. „Cirkusz.” Az eltelt hóna­pok sem másítottak ezen a kezdeti véleményen, amely- lyel a terményátvételt jelle­mezték. Amikor a tehergép­kocsikkal — több mint száz kilométer távolságra — elő­ször elküldték a borsót, még csak hüledeztek azon, hogy a magas nedvességfokra való hivatkozással azt leminősí­tették. Utána tucatnyi tele­fonbeszélgetés révén meg­győzték egymást, félreértés­ről lehet szó, így a termény­nyel teli gépkocsik ismét út­jukra indultak. Ám, a vitat­kozás ideje alatt annyira megtelt a felvásárló vállalat magtára, hogy egyből felfe­dezték: a szállítmányban rengeteg a törött szem, s ráadásként nem is úgy csí­rázik a borsó, ahogy a szab­ványok megkövetelik. A ko­csik ismét visszaindultak. Ajánlatot is vittek maguk­kal : másodosztályúként a ter­ményt szívesen átveszik. A szövetkezet elnöke itt már nem okoskodott. Viszont eredeti módon állt bosszút a felvásárló vállalaton: az ösz- szes megtermett borsót érté­kesítette másodosztályú áron, de másnak. A vállalat egyet­len grammot nem kapott... És lám, most mégis a kor­rekt kapcsolatra hivatkozik! Az egymásrautaltságra, a jö­vedelmező szerződésekre. Íz­lés kérdése. Viszont különö­sebben nem csodálkoznánk azon. ha megyénkben jövőre tovább csökkenne a borsó vetésterülete. (MTÉSSZEL KÖNNYEBB... Szemben kőbánya. Emitt az őrlöüzem. A kettő között vasút. E három feltétel azt jelentené, hogy megyénkben a talaj javításához nélkülöz­hetetlen mészkőport nem kellene a távoli Felnémeti­ből szállítani. Az összes adottság egy helyben volna ahhoz, hogy ezt a nélkülöz­hetetlen, de a szállítási költ­ségek által már-már a gaz­daságtalanság határáig meg­drágult alapanyagot megter­meljük. Megyénk mezőgazdasági üzemeinek kétharmada ked­vezőtlen adottságú, s a talaj- javítás a termésfokozás leg­elemibb lehetősége lehetne, hiszen a táblákat elsavanyí­tó műtrágyázás már a jobb adottságú gazdaságainkban is az egyik legnagyobb gondot okozza. Végre, szinte az ölünkbe hullott egy olcsó be­szerzési hely, ahol korlátlan mennyiségben lehet bányász­ni, a laboratóriumi vizsgá­latok szerint is kiváló minő­ségű mészkövet. És az egész­ből mégsem lesz semmi! Azért nem, mert a bánya- tulajdonos tsz nem tudja a követ megőrölni. A szom­szédban, ugye ott lenne az ásványbányák feldolgozóüze­me, de az elzárkózott a szö­vetkezet javaslatától — mi­vel a kérésre még nem is válaszolt —, valószínűleg nyereségesebb termékeket ál­lítanak elő a talajjavító mészköpornál. És itt meg­állt a tudomány. A szövet­kezetnek egyetlen árva fil­lérje nincs, hogy saját be­ruházással egy őrlőüzemet megvalósítson, hiszen az még a legelemibb számítá- sok szerint is milliókba ke­rülne. S itt akár befejeződ­hetne a történet. Hogy még­sem, annak egy apróság az oka. Nem is olyan régen ez a szövetkezet több mint százmilliós támogatást, hoszi szú lejáratú hitelt kapott ar­ra, hogy olyan termelési szerkezetet alakítson ki, amely a környék hasonló adottságú gazdaságainak pél­daként szolgáljon. Manapság az akkori beruházásokat már ésszerűtlennek nevezik, igaz a legtöbb esetben nem is a tsz vezetése választhat­ta meg azokat Nos, most itt lenne valami ésszerű. Erre viszont nincs pénz. * Tanulság? Az érdekeltek azt mondják, az idő megold mindent. Valóban? — kármán —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents