Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-06 / 4. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÖLJETEK! SSL PEraíEK SZOMBAT A hét vége Borsodban A kohászat havas vasárnapja rr ki r isznecser A födiszpécser vasárnap csak ipari televíziót néz. Kilométerekről is látja, hogy csapolnak az acélműben. ESZUMAGYARDISZiUl AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 4. szám Ara: 1,80 Ft Hétfő, 1985. január 7. Ma kezdődik Géniben Gromiko és Shultz találkozója Hosszú idő után ismét találkozik és tárgyalóasztalhoz ül a világ két vezető hatalmának külügyminisztere. A műszaki fődiszpécser asztalán öt telefon van. Az egyik piros készülékről leoperálták a tárcsát. Ezzel, a diszpécsterpulton keresztül, a gyár bármely üzemével közvetlen kapcsolat teremthető. Amolyan „forró drót” ez, amelynek révén értekezletet is lehet tartani. Háromszáz tonna plusz! Javában tart már a fűtési szezon. A hőmérők higanyszálai mínusz 12—18 fok között mozognak ezekben a napokban, szükség van tehát a meleget adó szénre. Az utóbbi időben bizony megfeszített munka várt szénbányászainkra, akik sok-sok hétvégét, szabadnapot dolgoznak, hogy a lakosság és az erőművek szénigényét kielégítsék. Folyamatosan termeltek az elmúlt hét szombatján is a borsodi szénbányászok, a vállalathoz tartozó hat üzemben. Január 5-én, a háromműszakos termelés eredménye 14 453 tonna szén volt, amely háromszáz tonnával több a tervezettnél. A közkedvelt lyukói szénből 4300 tonnát termeltek ezen a napon. Az északi szénmedence bányászai vasárnap egyharmados műszakban folytatták munkájukat. A Lenin Kohászati Művek fődiszpécsere, Pusztai Árpád vasárnap reggel nemcsak a „hivatalt” vette át társától, hanem az információkat is. Szombaton 1700 tonna nyersvas és 3500 tonna acél készült a diósgyőri nagyüzemben. Vasárnap virradóra, látva a nagy havazást, húsz embert rendeltek be, havat seperni, sózni. A cégnek egyébként hókotrója is van. A diszpécserszolgálat reggel nyolc órától másnap nyolcig tart. Pusztai Árpád és csapata (Czingul Sándor és Vizi Tamás) tegnap reggel azzal a reménnyel léphetett szolgálatba, hogy a vasárnapi termelési eredmények sem maradnak alatta a szombatinak. Igaz, a havazás miatt a Volán elvezényelte az alapanyag-szállító kocsikat (napi nyolc-tíz 12 tonnás Kamaz az igény), így A szombaton este kezdődött havazás később hózáporba csapott át, majd a késő esti óráktól vasárnap hajnalig csendesen szállongott a hó. Vasárnap reggeltől ismét Szombaton is teljes kapacitással dolgozott a Nagyaztán a gyári kocsik hozták a tömörítvényt és a hulladékot. A goromba tél megsanyargatja a vasutat is, de pillanatnyilag elegendő tehervagon áll rendelkezésre. A szállításnál fagyra érzékeny anyagot (homok és mangán) már jó előre betárolták. A dolgozói létszám megfelel a szokásos vasárnapi átlagnak, így tegnap semmi akadálya nem veit a zavartalan termelésnek. A diszpécserteremben lámpák villognak, s a négy televíziós képernyő közül egyiken látszik, hogy csapolnak. Kék, piros és zöld jelek kerülnek a kimutatásra, azaz följegyzik a berakás, a kikészítés és a fúvatás idejét. Az 1980. november 6-tól működő LD-konverterből tegnap délelőtt csapolták le a 325 170. adagot. havazott, megyénk jelentős területén egész nap esett. Ennek megfelelően a korábbi 15 centiméteres hóréteg vasárnap délelőttig 18 ccntimé- (Folytatás a 2. oldalon) miskolci Állami Gazdaság gyömrőpusztai tojásválogató üzeme. Az új év jól kezdődött. Ahogy azt Fehér György termelési igazgatóhelyettestől megtudtuk, gazdaságuk az év első hetében 1 millió tojás exportálására kapott diszpozíciót. Már 5 vagon tojást útnak indítottak. A hatodik vagont szombaton rakták meg, hogy minél hamarább megérkezhessen a friss, fehér héjú tojás a távoli Azerbajdzsánba. A minőség megőrzését, a szállítási veszteség csökkenését speciális, vastagabb falú ikartonok biztosítják, s azt, hogy a vevő elégedett, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gazdaság ezen a héten újabb 1 millió tojást rakhat kartonokba, majd vagonokba, és indíthat útnak a Szovjetunióba. Megállás, lazítás, tehát a héten sincs. Vasárnap reggel Genfbe érkezett Shultz amerikai külügyminiszter, délután pedig szovjet partnere, Andrej Gromiko is. Kettejük találkozója hétfőn kezdődik a rendkívüli nemzetközi érdeklődés, s egyúttal az óvatos várakozások jegyében. A kétnapos eszmecsere célja, hogy megvizsgálják: milyen keretekben és milyen célkitűzésekkel volna lehetséges megkezdeni a tervezett új tárgyalásokat, a nukleáris és az űrfegyverzetek teljes kérdéskörében. Mint emlékezetes, a két nagyhatalom fegyverzetkorlátozási tárgyalásai 1983 végén megszakadtak. A Szovjetunió, amely nagy erőfeszítéseket tesz, hogy sikerre vigye a hadászati támadófegyverek, illetve a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról hosszú éveken át folytatott tárgyalásokat, a Reagan-kormány példátlan fegyverkezésével, újabb erőpolitikai kísérleteivel került szembe. Ezek keretében többek között megkezdték több száz további nukleáris fegyverhordozó nyugat-európai telepítését — olyan támadó fegyverekét, amelyek néhány perc alatt elérhetik a Szovjetuniót. E helyzetben a szovjet politika számára nem maradt más választás, mint megtenni a szükséges katonai ellen- intézkedéseket, s egyúttal leszögezni: a Szovjetunió nem kíván látszattárgyalásokon részt venni, amelyeken az amerikai fél célja nem a megegyezés, hanem a fegyverkezés palástolása. A Reagan-kormány. amely első négy évében érdemi tárgyalásokra nem volt hajlandó, második ciklusát — legalábbis szavakban — azzal nyitotta meg, hogy a fegyverzetek korlátozásáról való tárgyalási, megegyezési- készségét állította előtérbe. A változásban — amely eddig csak a hangvételben mutatkozik — két fő tényező játszhatott szerepet. Az egyik, hogy világossá vált: mind az amerikai, mind a nyugat-európai közvélemény túlnyomó többsége növekvő nyugtalansággal figyeli a Reagan-kormány féktelen fegyverkezését, erőpolitikáját, s bár egyetért a fegyverzetek bővítésvei, nem hajlandó támogatni olyan politikát, amely nukleáris konfliktus küszöbére sodorhatja a világot. Nem kevésbé fontos tényező a Szovjetunió higgadt magatartása. Szovjet részről világossá tették, hogy nem engednek a nyomásnak, nem engedik megbontani a két nagyhatalom lényegi egyensúlyát, amely mind a hadászati, mind az egyéb fegyverfajtáknál fennáll. Ugyanakkor változatlanul készek az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és engedmények alapján megállapodni a különböző fegyverzetek csökkentésében, illetve eltiltásában. A külügyminiszteri találkozóra hatszáznál több újságíró sereglett már Genfbe, ám a tájékoztatás — legalábbis az első szakaszban — szerénynek ígérkezik. Gromiko és Shultz hétfőn délelőtt a Szovjetunió, délután az Egyesült Államok képviseletén tanácskozik, a kedd délelőtti harmadik tanácskozás színhelye ugyancsak a szovjet misszió. Nyit(Folytatás a 2. oldalon) A második az igazi hét Az események nem ismerik a naptárt, s ezért az esztendő első, csonka hetének hírei esetlegesnek tűnnek. A véletlen boronálta egymás mellé őket: a borsodi bányászok az idén sem adják alább a tavalyi virtusnál, ahogy az idő engedi, dolgoznak a földeken is, és a diósgyőri kohászok sem elégednek meg azzal az eredménnyel, amelyet az ultisok „pénz az ablakban” kifejezéssel illetnek. Ma kezdődik az év második, de végeredményben első, teljes munkahete. Különös hangsúlyt ad ennek az ünncptelen premiernek az a tény, hogy 1985-öt írunk. A tervidőszak utolsó esztendeje a nagy összegzések időszakának ígérkezik. Egy tervezési, gazdasági ciklus lezárása teremti meg az alapját a jövő tervezésének és gazdálkodásának. Ez az örök igazság tetéződik azzal a reménnyel, hogy a nehezén már túljutottunk. A számok ugyan szerények, de az 1984-cs népgazdasági terv teljesült, s az idei elképzelések a határozottabb előrelépést szorgalmazzák. Ez — hogy a témánál maradjunk — éppúgy jelenthet több vasat, szenet és tojást, mint vastagabb pénztárcát és jobb közérzetet. (brackó) Hétfői újság 1985 eleje lapunk életében bővelkedik fordulópontokban. A múlt év végi néhány kísérlet után a januári lapszámok — legjobb szándékaink szerint — immár folyamatosan ofszet eljárással készülnek. így az Észak-Ma- gyarország esztétikusabb külsővel jelentkezik, jobban olvasható, látványnak is kellemesebb. A megszorítás — legjobb szándékaink szerint — jelzi, hogy még egy-két hétig készenlétben van a régi technika is, számítván az új gép bejáratásával esetleg együttjáró zavarokra. Nap mint nap együtt izgulunk az újság készítői: újságírók, nyomdászok, lapterjesztők, hogy most már lehetőleg minden kedves olvasó kezébe, és mindennap a szebbik változat kerüljön. A mai nap megint új mérföldkő: ezentúl vasárnap helyett a központi napilapokkal együtt, hétfőn jelenünk meg. A magyar hírlapszolgálat ezzel a lépéssel hozzáigazodott a megváltozott életritmushoz, ezen belül a tömegkommunikációs eszközök új forradalmához. Az elmúlt években a munkaidő csökkenésével együtt gyorsan változott az emberek hétvégi életvitele. Remélhetőleg mind több embernél marad több idő a családra, a pihenésre, a kikapcsolódásra. Tudjuk, hogy ma még az emberek egy része pótlólagos munkára kényszerül, de ezzel együtt is, ahogy kitavaszodik, úgy indul meg egy új népvándorlás a városokból a természetbe, a kiskertekbe, a telkekre. A hét végén több idő jut a tv-né- zésre, a rádióhallgatásra, szeretnénk, ha jutna az újságolvasásra is. Ezekkel a körülményekkel számolunk tudatosabban, amikor szombaton testesebb és reményeink szerint tartalmasabb lapot kínálunk, hétfőn pedig a hét vége krónikájával kívánunk friss jó reggelt a munkába indulóknak. Hétfői lapszámunkat szeretnénk egy kissé másként szerkeszteni, mint eddigi beidegződéseink diktálnák. Abból indulunk ki, hogy a hét vége elsősorban a családé, a pihenésé, a szórakozásé, vagy legalábbis a másmilyen munkáé. Több figyelme) akarunk tehát fordítani az élet eme meghittebb vonulataira, személyesebb dolgainkra. Nem adva fel természetesen azt az elvünket, hogy minden fontos, országos és helyi eseményről, nemzetközi fejleményről is tájékoztassunk. Mindebből következik, hogy hétfőn több teret adunk a kultúrának, a sportnak. Szélesebb értelemben az egészséges életmód mind gyakrabban és sajnos, mind többeknél jelentkező problémáinak. Követni akarjuk a természetbe, a kiskertekbe, a hétvégi házakba induló családokat, avagy az otthonukban olvasókat. Szeretnénk megosztani olvasótáborunkkal a családok örömeit, nem feledkezve meg a gondokról sem. Ostorozni okarjuk az életpazarlókat, mind a szélesebb, mind a szűkebb értelemben vett emberi környezet rongálóit. Azokat, akik helytelenül élnek a megnövekedett szabad idő lehetőségeivel. Tudatában vagyunk annak, hogy célkitűzéseinket az eddiginél jóval nyitottabb szerkesztéssel érhetjük csak el. Szó szerint szeretnénk együtt szerkeszteni e lapszámokat a kedves olvasókkal, mindannyiunk megelégedésére, kivéve természetesen azokat, akik személyükre vonatkozó bírálatainkkal nem értenek egyet. Ebben a szellemben kérjük Tisztelt Olvasóink együttműködését. Bíráljanak, szidjanak is, ha jogosnak érzik, de mindig reméljük segítőkészségüket. Nagy Zoltán Egymillió tojás Azerbajdzsánba
