Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
1985. január 5. szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Leninvárosban ifjúsági teremlabdarúgó tornát rendeztek, melyen nyolc csapat vett részt. Eredmények: 1. Tiszakeszi Községi Üzemi SE, 2. Tiszatarjáni Tsz SE, 3. Emődi Vörös Meteor, 4. Ároktői Tsz SE, 5. Tiszapal- konyai SE, 6. Sajószögedi Tsz SE. Az OTST felépítéséről, munkájáról Válaszol: Csótai József, a tanacs tagja „A testnevelés- és sportpolitikai feladatok sikeresebb végrehajtása érdekében tovább kell fejleszteni a testnevelési és sportmozgalom irányítását. Az irányító munkában határozottabban érvényesüljenek a társadalmi-mozgalmi vonások, erősödjön az állami rend. Javuljon az állami szervek, a különböző társadalmi és sportszervek tevékenységének összhangja. Az érdekek egyeztetését, a végrehajtás megszervezését elvi alapokra kell helyezni. Erősödjön a demokratizmus, szélesedjen a társadalmi bázis a mozgalom feladatainak meghatározásában és ellenőrzésében. Ezért a Minisztertanács tanácsadó, véleményező, koordináló és I ellenőrző szerveként Országos Testnevelési és Sport Taná- I csőt kell létrehozni." (Az MSZMP Politikai Bizottságának i 1984. februári állásfoglalásából.) — A testület 1984. november 28-án alakult meg — mondta Csótai József, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem testnevelés tanszékének vezetője, a tanács tagja. — Az első ülésen már kidolgozta ügyrendjét, melyben szerepel, hogy véleményt nyilvánít mindazon kérdésekben, amelyeket az OTSH elnöke a Minisztertanács, illetve a különböző kormány- bizottságok elé terjeszt. További feladataink címszavakban : ajánlásokat kell tennünk az állami és társadalmi szervezeteknek a testnevelési és sportmozgalom fejlesztésére; elő kell segítenünk az irányításban, a szervezésben részt vevő szervek, szervezetek tevékenységének ösz- szehangolását; képviselnünk kell a testnevelési és sport- mozgalom egységét, és az OTST feladata lesz az is, hogy állást foglaljon a sport- politikai kérdésekben. — Kérjük, ismertesse a tanács összetételét! — Elnöke Buda István államtitkár', az OTSH elnöke, titkára pedig Elbert György, az OTSH főosztályvezetője lett. A testületnek — mely társadalmi alapon végzi munkáját — állami „vonalon” tagja az ÁIB, az Egészség- ügyi, a Honvédelmi, a Pénzügy- és a Művelődési Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának képviselője. Társadalmi „vonalon” pedig ugyancsak képviselteti magát a Hazafias Népfront, a KISZ, az MHSZ, a Magyar Űttörők Országos Szövetsége, a SZOT és az Országos Szövetkezeti Tanács. Az szinte magától értetődő, hogy az OTST-nek tagjai a sportmozgalom és -tudomány jeles személyiségei is. — Felsorolásából kitűnik: „családjuk” igen népes... — Valóban így van, s ez mindenképpen szükséges. Korábban ugyanis évekig elemezgettük a sportmozgalom dolgait, szóltunk a visszásságokról, a fejlődést gátló tényezőkről, az eredménytelenség okairól. A különböző testületekben azonban nem foglaltak helyet azok, akik döntéshozatali joggal rendelkeztek, vagy hivatali beosztásuknál fogva szavuk döntő jelentőséggel bírt. Mo6t, aki csak segíthet, ott ül az asztalnál. Ez predig meghatározó, mert enélkül nem lehet eredményes tevékenységet kifejteni. — önt melyik szerv delegálta az OTST-be? — A Művelődési Minisztérium. — Milyen konkrét feladatot kapott? — Az egyetemi, főiskolai testneveléssel és sportmozgalommal kapcsolatos ügyekben kell majd elsődlegesen állást foglalnom, véleményt nyilvánítanom. Ez persze nem jelenti — és nem is jelentheti! — azt, hogy más témákba nincs beleszólásom. Itt jegyezhetem meg: a tanácsban szűkebb pátriámat, Borsodot is képviselem. — Véleményező, tanácsadó munkáját hogi/an fejti ki? — Az OTSH által elkészített tervezeteket — azokat az anyagokat, amelyek a kormányzati szervek, illetve a Minisztertanács elé kerülnek — elküldik az Országos Testnevelési és Sport Tanács valamennyi tagjának. A tervezeteket tehát én is megkapom, azokat tanulmányozom, és — miután érdek- képviseleti területem szakembereivel megtárgyaltam — észrevételeimet közlöm. Ezt teszi a tanács valamennyi tagja. Az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak a tervezet véglegesítésekor véleményünket figyelembe kell vennie. — Az alakuláskor kimondták: évente várhatóan három alkalommal üléseznek majd. Miért van erre szükség? — Egyszerűen azért, mert nem mondhattunk le a vita lehetőségéről, a vélemények ütköztetéséről. Egymás nézetét így ismerhetjük meg, s az érvek, ellenérvek „ösz- szecsapásakor” születhetnek jó ötletek, javaslatok. Hangsúlyoznom kell: az OTSH államigazgatási feladatait a tanács nem vállalta magára, hanem csak a nagyobb horderejű, a sportmozgalom egészét érintő kérdésekben foglal állást. — Legközelebb mikor találkoznak? — Tavasszal. Pontos időpontja azonban még nincs a soron következő ülésünknek. — A leendő napirend ugyancsak ismeretlen? — Nem. A Minisztertanács elé kerülő „A testnevelés és sp>ort fejlesztésének további feladatairól” című tervezetről fogunk vitázni, majd állást foglalni. Az anyag csak ezek után nyeri el végleges formáját. * Azért, hogy olvasóink előtt az OTST munkamechanizmusa még ismertebbé váljon, az ülést követően e témára és a határozattervezet vitájában elhangzottakra visszatérünk. Kolodzey Tamás Az út hókásás, csatakos, de a stadion környéke jó terepet kínál egy kis gimnasztikázásra. Az előtérben Fekete és Cörgei gyakorol. Később következhet a futás. Előbb csak óvatosan, aztán már a kötelező jellegű 12 perces időtartamban. Csúszik a cipő, nehéz megőrizni az egyensúlyt, de a sikerekért ilyenkor kell megküzdeni. Szabó István felvételei Csütörtökön, a DVTK labdarúgócsapata megkezdte a felkészülést a tavaszi idényre A piros-fehérek pénteken délelőtt orvosi vizsgálaton vettek részt, hétfőtől napközis rendszerben, hazai környezetben folytatódik a gyakorlás. Január 14-től kéthetes szolnoki edzőtáborozás következik. Üjság, hogy Teodo- ru I. és Szemere várakozó álláspontra helyezkedtek, nem látogatják a foglalkozásokat, a hírek szerint gondjaik egyelőre orvoslásra várnak ... Szabó Imre, akit nyáron igazolt a klub a Vasasból, már nincs Diósgyőrött, közös megegyezéssel szerződésbontásra került sor, a játékos Szolnokon folytatja pályafutását. „Már nincsenek illúzióim” Beszélgetés Molnár Annával Húszon innen még nem sokat teketóriázik az ember, ha kedvező ajánlatot kap. Főleg akkor, ha a fővárosba hívják, összepakolja cókmókját, s tele elképzelésekkel, tervekkel elindul az ismeretlen felé, hogy valóra váltsa álmait. Csak később, évek múltán derül ki. hogy érdemes volt-e vállalni a kockázatot. Molnár Annának szűkre szabott négy esztendőre szólt a „mandátuma”. A kirobbanó tehetségként cl- könyvélt asztaliteniszcző kis várgabetűt leírva tért vissza Miskolcra. Mondani sem kell: már nem ott folytatta, ahol abbahagyta annak idején ... Vége a délutáni edzésnek, a férfiak veszik birtokba az asztalokat. Molnárral a sarokba húzódunk. — Mostanában csend veszi körül... Széttárja karjait. — Ne csodálkozzon ezen. Semmilyen kiemelkedő eredményt nem értem el az utóbbi időben, miért lenne körülöttem nagy felhajtás? KEVESEN ÁLLTAK MELLETTE — Nincs szándékomban különösebben bolygatni a múltat, de azért kíváncsi va. gyök arra, miért mondott búcsút 1973-ban Miskolcnak? — Akkoriban kacérkodtam a válogatottsággal. Bérezik azt mondta, jobb ha a fővárosban játszom, mert az állandó edzőtáborozások miatt „kéznél kell lennem”. Ott puskáztam el a dolgot, hogy rosszul választottam klubot. — Ezt hogy érti? — Nem a 31. számú Építőkhöz, hanem a Statisztikához kellett volna igazolnom, ök akkoriban voltak feljövőben, s Ormai irányítása alatt valószínűleg másképpen alakulhatott volna az én jö- vőm is. — Ez feltételezés, bizonyítani képtelenség, de kíváncsi vagyok, mire alapozza véleményét? — Bérezik erőltette, hogy két oldalról pörgessek, azt mondta, nekem azt kell játszanom, amit Jónyemek. Borítást is cseréltetett velem. A válogatott edzésein azonban már éreztem, hogy romlik a mozgásom, a klubban végzett gyakorlások pedig megerősítettek véleményemben. Annyit edzettem, mint korábban soha, mégis iöttek a vereségek. Az egyik Tízek- bajnokságon például 9. lettem ... Ha akkoriban mellettem áll a klubedzőm, s szót emel a stílusom érdekében, talán nem következik be a törés. De Lukácsné nem az a típus, aki ellentmond Bercziknek... — A „nagy kaland” röpke négy esztendeig tartott. Ha így utólag visszatekint a fővárosban töltött időre, elégedett? — Nem panaszkodhatom. Részt vettem a szarajevói világbajnokságon, ahol női csapatban 4. lettünk. Jártam Európa-bajnokságon. Három számban lettem lengyel bajnok, női párosban Magossal megnyertük a francia nemzetközi bajnokságot. A 31. számú Építőkkel VVK-győ- zelemig jutottunk. Háromszoros Budapest-bajnoknak mondhatom magam. kétszer az egyéni OB-n második helyen végeztem. Klubtúrák, utazások, szóval került a mérleg serpenyőjébe jócskán. — Hogy fogadták visszatérését az itthoniak? — Azzal nem volt különösebb gond. A lányok akkor az NB II-ben szerepeltek, de később sikerült feljutnunk, s azóta a legjob- bakkal játszunk. MA IS RAJONG A SPORTÁGÉRT — Bevallom, engem foglalkoztat, hogy egy idő után' miért lett önben kevesebb a lelkierő, a kitartás? — Pedig egyszerű a magyarázat. Amíg az ember fiatal, természetes, hogy célokat tűz maga elé. Ezek aztán valóra válnak, vagy álmok maradnak. Visszakerülésemet követően leszámoltam az illúziókkal. Tudtam, hogy többet a válogatott környékére sem kerülhetek. Ta. Ián azért, mert itthon igazából soha nem kényszerítettek kemény munkára. Borzasztóan szeretek játszr ni, i:..ádom az asztaliteniszezr Persze, győzni és versenyezni a legjobb. Azt hiszem, hogy a mi edzőink nem tudnak a szó szoros értelmében követelni. Egy szakvezetőnek olykor igenis gonosznak kell lennie, nem szabad elfogadnia a mondvacsinált kifogásokat. Szerintem az a jó, ha egy-egy gyakorlást követően lóg a sportoló nyelve. Véleményem szerint nálunk az a baj: ezek a lányok soha nem jutottak el a tűrőképesség határáig, nem érezték, milyen is az, ha az ember maximálisan kiadott ma. gából mindent. Én Berciknél a kemény munkát szoktam meg, most is igényelném. Az edzésünkön azonban, amikor a sarkokra helyezem a labdákat, a többiek azt hiszik, hogy ki akarok velük szúrni. Az olyan gyakorlásoknak semmi •'•rtelme, amikor nincs rákényszerítve a sportoló, hogy kiadjon ma. gából mindent. — Ezt általános tapasztalat mondatja önnel? — Nem, kizárólag csak a mi csapatunk háza táján szerzett látásmód alapján mondom. Itt van például Karádi Krisztina. Ma is lejött az edzésre, s azzal kezdte, hogy fáradt vagyok. Leöltözött, ütögetett egy keveset, de ilyen hozzáállással, intenzitással az életben soha nem viszi semmire! — ön a tapasztaltabc, az idősebb, a képzettebb versenyző jogán ezt szóvá teheti az öltözőben, az egymás közötti beszélgetések során! Egy korábbi siker jutalma a disztányér. A győzelmeket azonban nem adják ingyen. — Számtalanszor elmondtam. De a mai fiatalok ezt másként fogadják, mint mi annak idején. Végül is eljutottam oda: ma már nem is szólok nekik, mert egyszerűen nem látom értelmét. Ha valakiben nincs meg az egészséges becsvágy, hiányzik az ambíció, akkor megette a fene az egészet. És végtére is: ezért tart ott pillanatnyilag a Bor.odi Építők Volán SC női gárcij^, hogy késhegyi e Tnenő harcot folytatunk a kiesés ellen. Azt sem lehet előre tudni, egy- egy mérkőzésen mire leszünk képesek. Lehet, hogy négyen is kirobbanó formában játszunk, de az sem kizárt, hogy hárman el sem találják a labdát... — Ha jól tudom, korábban edzősködött is ... — Igen, két és fél évig az avasi 42-es számú iskolában volt egy csoportom. Lányokkal gyakoroltam, hogy bővüljön a szakosztályban a választási lehetőség. Aztán súlyos gondokkal küszködött az egyesület, s felmondták a szerződésemet. Azóta „csak” egy versenyző vagyok a sok közül... Manapság sem megy kuriózumszámba. hogy Molnár Anna inkább a férficsapatból kér meg valakit: gyakoroljon vele. Négyfóros mérkőzéseket játszanak, s annak örül a legjobban, ha a srácok igencsak a sarkokra helyezik a labdákat. Ankért 1 kell rugaszkodni, márpedig ő soha nem szerette a langyos vízben való „ úszkál 1st. A szakedzői képesítés egyelőre fiókban hever, de ez csak picit zavarja. Még játszani akar. lehetőleg minél tovább. Titokban álmodik csak arról: ha egyszer edzőként működik majd, olyar. gyereke■t nevel, akik minden idegszálukkal az asztaliteniszezésre koncentrálnak. Ügy, ahogyan azt Molnár Anna tette és teszi mostanság is. Doros László
