Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1985. január 5. szombat Negyven éve a nép szolgálatában Közigazgatási pályáin kezdete' i. 1944. március 19., vasárnap, Magyarország megszállása a német fasiszta csapatok által. '1944. március 20., tanáraink egy részének arcán „boldog” mosoly, másik részén (nagyobbik részén) mély ránc, borús tekintet. Mindez történt Miskolcon, a Felsőkereskedelmi iskolában. 1944. március 21., az előbb említett iskola II. B osztályában, kb. 10 órakor. Osztályfőnök jön be az osztályba (olaszóra lett volrm), hóna alatt az osztálykönyv, és még valami. Komor arccal szólt hozzánk: „Fiaim, az iskolai évet befejeztük, az indexét mindenki megkapja.” Komor csend, majd a csendet megtörve közölte az igazgató intézkedését: „Az első és második osztályok tanulói különböző állami, katonai szervezetekhez lesznek beosztva, a hátország védelmének, az ellenséges támadások megfékezésének elősegítésére; mert leventekötelesek vagytok és a „haza” érdeke ezt kívánja! A harmadik, negyedik osztályos tanulók a repülőtéren hadimunkát végeznek.” Így kerültem én a Szir- mabesenyői Községi Elöljárósághoz, mint levente- kő ieies, a „haza” védelmét elősegítő, a Felsőkereskedelmi iskola II. B osztályát korábban befejezett diák. II. Főjegyző úr, segédjegyző úr, bíró, törvénybíró úr, hitesek, községi képviselő testület, hivatalnok urak, kisbíró úr, előttem eddig ismeretlen fogalmak és titulusok. Gabi bácsi (főjegyző) mindig értekezletre járt, Gyula bácsi (segédjegyző, akkor kb. 23 éves) fogadott: „ha már itt vagy, vonalazz (kimutatás készítése)”. Ma sem tudom, hogy az a sok kimutatás mire kellett, viszont ma is behunyt szemmel tudok vonalazni, és a vonal egyenes is, meg párhuzamos is. Az idő múlásával egyre jobban megismertem a titulusokat is, és egyre gyakrabban szenvedő alanya is voltam a harci cselekményeknek is. Ujjongani láttam az embereket az októberi fegyverszüneti bejelentéskor, s a már korábban ismert tisztségviselők neve mellett új nevekkel is ismerkedtem, mint Balázs János (ács volt), Kántor István (dohánykertész), Balog Gyula (üzemi dolgozó), akikről azt hallottam, hogy ellenzékiek. Az ujjongás rövid ideig tartott, mert bekövetkezett a nem várt fordulat, nyilas karszalagosokkal találkoztam, bár ezek nem a községből valók voltak. Az ottaniak nem is örültek ennek. Az ellenzékieknek nevezett emberekkel nem is találkoztam ez időben úgy „hivatalosan”, csak elvétve, ritkán (később tudtam meg, hogy illegalitásba vonultak). III. Felszabadulás I. szakasza. 1944. december 3., 4., vagy 5. Felszabadultunk. Hírek pozitivek, hírek negatívak, * Lapunk 1984. augusztus 9-i számában pályázatot hirdettünk „A magyar újjászületés első napjai” címmel. A fenti írás a pályázatra érkezett. hírek olyanok, hogy elké- pesztőek. Hajnali 3 óra, géppisztolysorozat egy, kettő, több: ajtón dörömbölés, ajtónyitás, öt „orosz” katona, „to- váris Pásztor”, szülőktől eibúcsúzkodás. Bekísérés a parókiára (a római katolikus pap lakása és irodája). Sok „idegen” katona, „major, generális” és ott vannak már a hitesek, törvénybíró, és itt találkoztam ismét az „ellenzéki” emberekkel. Folyik a tárgyalás (a szirmabesenyőiek tudnak szlovákul), az idegen generális barátságosan mosolyog felém, s a beszédéből csak annyit tudtam megjegyezni, hogy „piszár”. Később félve kérdeztem a törvénybíró „urat”, hogy mit mondtak, aki ugyan nem durván, de idegesen tolmácsolta, hogy én leszek az írnok. Ezzel a tárgyalással kezdődött meg Szirmabese- nyőn az élet, ezzel kezdte meg működését a Nemzeti Bizottság, a Községi Elöljáróság. Ettől az időtől működtek legálisan a demokratikus pártok. (E meghatározás a jelenlegi ismeretemre van alapítva, mert akkor erről vajmi keveset tudtam és észleltem.) Szükséges is volt, hogy az élet beinduljon, mert a háborús károk helyreállítását, az egészséges vérkeringés megindulását a szovjet parancsnokság is sürgette. Emellett igényelt különböző élelmiszereket is, fizetés mellett biztosítani. Visszatekintve a 40 év előtti időkre; arra a megállapításra kell jutni, hogy szinte lehetetlen feladatot oldottunk meg! Biztosítva lett a nap mint nap kívánt élelmiszer. Biztosítva lett az a munkaerő-szükséglet, amit egyrészt a község romjainak eltakarítása, másrészt a vasúti pálya helyreállítása, a hadi forgalom beindítása kívánt meg. A cselekedni akarás fantasztikus megoldásokat produkált, így például az élelmiszerek begyűjtését a legdemokratikusabb beadásnak tartottam. Névsort készítettünk a község lakóinak földterületéről. (Itt kell megjegyezni, hogy a községháza teljesen fel volt dúlva, az összes iratanyaga használhatatlan, de e romokban megkerült a gazdalajstrom.) Ismert volt a Nemzeti Bizottság és Községi Elöljáróság előtt a kért élelmiszermennyiség (tej, tojás, kukorica, gabonaféle stb.). Készítettünk egy táblázatot, ahol fel volt sorolva, hogy 100, 500, 800, 1200, 1600 négyszögöl után mennyit kell beadni. A táblázaton egy tolóléc volt felszerelve, és minden gazda a földterülete után kiszámította, hogy miből mennyit kell beadni. Kevesebb sosem gyűlt be, mint a község földterülete után kivetett mennyiség. Vágóállatot is kellett beadni. A vezetőség azt döntötte el, hogy ki jöhet számításba. Végső soron, hogy ki adja be, sorsolás döntötte el. Attól viszont megvásárolták (a többi gazda fizetett neki, a földterülete arányában). E döntéseket nem kis vita előzte meg, s többször előfordult, hogy a vezetőség tagjai sorából került ki a „szerencsés beadó”. Felszabadulás II. szakasza. 1945 január—április. Ez időben a Nemzeti Bizottság és a Községi Elöljáróság szinte naponként „ülésezett”, ami igen tevékeny és aktív mozgást jelentett. Rendbe kellett hozni az iskolákat, közintézményeket, de a legfontosabb feladat volt az elhagyatott föld megművelése, a „kenyér” megteremtése. A föld azé, aki megműveli. Voltak is szép számmal olyanok, akik ezt vállalták, de nem volt mivel megművelni, és mit belevetni. A Nemzeti Bizottság és a Községi Elöljáróság e feladat megvalósításában is helytállt, s főleg a Nemzeti Bizottság, ahol már új nevekkel is megismerkedhettem, mint pl. Vígh András, ifj. Macsuga János, Szarka József. A föld megműveléséhez szükséges eszközök, erőgépek, ekék is biztosítva lettek Szarka József uradalmi kovács és gépész vezérletével. Megkezdődött a földosztás. ölmérő fa, lánc, nyílhúzás, addig ismeretlen fogalmak, viszont e szavakat jól ismerték a volt gazdasági cselédek, és ifj. Macsuga János vezérletével az ölmérő fa ügyes forgatásával gyorsan a mezsgye szélére volt üthető a karó a kimért 2, 3, 5 hold földnek, és a nyílhúzás eredményeként jogos birtokosa lehetett az, aki azt megműveli. Hogy az utókornak is megmaradjon, vezettem a nyilvántartást, el is fogyott vagy egy tucat ceruzám. A közelmúltban jutott tudomásomra, hogy a szir- mabesenyői földosztás megelőzte, de tulajdonképpen a 600/1945. ME. sz. rendelettel azonos módon, szinte elsőként kezdte meg egy Tisza menti településsel együtt az országban a földreform végrehajtását. E tény a Megyei Levéltár anyagában a szirmabese- nyői Nemzeti Bizottság és a megyei Nemzeti Bizottság levelezésében van dokumentálva. IV. Ez volt a most 40 éves közigazgatási pályafutásom kezdete, de e visszapillantást nem azzal a szándékkal írtam, hogy ezt bemutassam, hanem azzal, hogy emléket állítsak Kántor Istvánnak, az akkori kommunista párt titkárának, Balázs Jánosnak, a szociáldemokrata párt vezetőségi tagjának (ellenzéki ember), Balog Gyulának, a szociáldemokrata párt titkárának, ifj. Macsuga Jánosnak, az első demokratikus községi bírónak, akik már ugyan nincsenek az élők sorában, de tevékenységük nélkül nem ment volna oly könnyen az „átállás”, és én sem szerettem volna meg a köz- igazgatást — a nép szolgálatát —, amit 40 éve gyakoriok. Dr. Pásztor János, Miskolc megyei Város Tanácsa Hivatala elnökhelyettese Kétezerötszáz borsodi vadász otthona A Vadászklub egyik sikeres rendezvénye volt 1984-ben Magyar Ferenc fotóművész természetet bemutató képeiből nyílt kiállítás, amelyet több száz természetkedvelő tekintett meg. Egyik sikeres fotóján a bükki erdők királya: a szarvasbika látható. Klub a megnevezése, mégpedig hivatalosan miskolci vadászklub. Ennek ellenére — mint kívülállónak — engedtessék meg nekem, hogy inkább otthonnak, iskolának, könyvtárnak nevezzem, mert tulajdonképpen egy speciális hobbit, szórakozást, sportot gyakorló, s egyúttal természetvédelmi feladatokat ellátó nem kisszámú csoportnak, rétegnek, a borsodi vadászoknak szakmai önképzését, művelődését van hivatva szolgálni ez a Miskolcon egy éve megnyílt intézmény. A MÉM felügyelete alatt dolgozók második szakmai klubja ez már megyénkben. Néhány éve a TIT keretében a megyei agrárklub nyílt meg először, ezt követte most egy esztendeje a vadászok klubja. Mindkettő azzal a céllal alakult, hogy összefogja és rendszeresen talál- koztassa tagjait, szolgálva ezzel — a szakmai tapasztalatcseréktől kezdve a szórakoztató rendezvényekig — a barátságok, az emberi kapcsolatok elmélyítését. Teszi ezt mindkét klub sikerrel. Nagy Lajos, a miskolci vadászklub titkára az egyéves működésükről például elmondta, hogy rendezvényeik gazdag választéka egyre nagyobb létszámban vonzza az érdeklődőket. Minden péntek délelőtt például iskola a klub, a vadász- és vadtenyésztő szakmunkásképzés otthona. A vadászirodalom kedvelői minden hónap első csütörtökén találkoznak, a természet- és vadászfotósok pedig a hónapok második keddjén. Negyedévenként trófeabírálatot tartanak, s nem maradnak el a vidám, szórakoztató rendezvények sem. A legnagyobb sikerük természetesen a szakmai előadásoknak, élménybeszámolóknak van. Idén 14 ilyen előadásra, beszámolóra került sor. Közülük csak néhányat, a legnagyobb érdeklődést kiváltókat említjük meg most példának. Csekő Sándor, a Nimród főszerkesztője és Nagygyörgy Sándor fotóművész a kelet-afrikai vadászparadicsomban tett látogatásukról színes diákkal illusztrálva számoltak be. Dr. Szigethy Jenő északamerikai vadászélményeiről tartott ugyancsak lebilincselő előadást. Nagyon sikeresek voltak az úgynevezett szakmai beszámolók is. Dr. Darázs Dezső például a szarvasbőgésről és a bőgő bika vadászatáról, dr. Ber- tóti István pedig az őzről és vadászatáról tartott, a szakmai továbbképzést is hasznosan szolgáló előadást. A vadászklub keretében egyébként 300 kötetes — zömében szakkönyveket tartalmazó — könyvtár is működik azzal a céllal, hogy elsősorban a kezdő, fiatal vadászok önképzését segítse. S a könyvek mellett napilapok, folyóiratok is várják a vadászokat, mint az minden valamire való klubban lenni szokott, tv, rádió, videójátékok és IV. osztályon árusító büfé is megtalálható itt. S hogy a klub vezetése nem vádolható az ilyen speciális klubok esetében gyakran jelentkező szakmai sovinizmussal, hanem inkább az mondható el róluk, hogy nyitottak társadalmi kérdések, a közművelődés ügye iránt, bizonyítja a felszabadulásunk 40. évfordulójára meghirdetett irodalmi és képzőművészeti pályázatuk. Azzal a céllal hirdették meg, hogy olyan tehetségeknek biztosítsanak nyilvánosságot, akik eddig nemigen kaptak publikálási, kiállítási lehetőséget. (ha) Pillantás a jövőbe? Csillagközi űrutazások Oleg Gazenko szovjet akadémikus véleménye szerint már a jövő században megvalósítható lesz a naprendszeren kívüli űrrepülés. Ha egy űrhajót, melynek hajtóműve termonukleáris energiával működik, sikerül felgyorsítani a fénysebesség tizedére (másodpercenként 30 ezer kilométerre), akkor a bolygórendszerrel rendelkező legközelebbi csillagig ötven év alatt lőhet elrepülni. Erre elegendő egyetlen emberi élet is — mutatott rá az akadémikus a „Tudomány és vallás” című folyóiratban megjelent cikkében. Sajnos az űrhajó aligha képes ilyen út után visszatérni a Földre. Tehát nem automatákat kell küldeni, hanem a letelepítéshez minden szükséges eszközzel felszerelt űrhajókat. Tejútrendszerünk középső területének kivételével, ahol is a csillaganyag sűrűsége több milliószorosa, mint a Nap környezetében, bármelyik térség alkalmas a letelepülésre — véli Gazenko. Az akadémikus, aki az űrbiológia területének egyik vezető szovjet szakértői e, feltételezi, hogy ezeken a vidékeken értelmes, ám felépítésükben az embertől lényegesen eltérő lények alakulhatnak ki. Hiszen a csillagközi űrutazásban részt vevő embercsoportok a rendszeres genetikai kapcsolatok hiánya miatt több jellemző tekintetében elszakító kiválasztódásra kényszerülnek, ami szükségszerűen több különböző emberfaj kialakulásához vezet.
