Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
1985. január 5. szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 ■ilTMnla gyermekvárosig Visszatekintés a gyermekvédelem 40 éves fejlődésére A háború pusztítása, az emberek félelme és elcsigá- zottsága jellemezte az 1944 —45-ös éveket Magyarországon. E katasztrofális helyzetnek is minősíthető időben kellett a merőben új élet építését megkezdeni. A politikai-gazdasági élet megindulásával egy időben szükség volt a — legtöbbször életet is jelentő — szociális intézkedések megtételére. A háború szörnyű következményeként a csonkán maradt családok felkarolása, az apa nélkül maradt gyermekek segítése, a mindkét szülőt elvesztő ,,hadiárvák” elhelyezése volt a legfontosabb feladat. A Nemzeti Segély, mint szociális szervezet ösz- szeszedte a családjuktól elszakadt vagy elárvult gyermekeket, s vidékre vitte őket a fővárosból és a nagyobb városokból. Villák, kastélyok elfoglalására, államosítására került sor gyermekotthonok létesítése céljából. Az 1945—50-es években a politikai-gazdasági helyzet, ha korlátok közé is szorította a gyermekvédelmi munka cselekvési lehetőségeit, az alapvető változások, a célkitűzések különböző törvényekben, törvényerejű rendeletekben láttak napvilágot, melyek az új szellemű felfogást és gyakorlatot támasztották alá. A- legfontosabb rendelkezés abban az időszakban a „törvényen kívüli” gyermekek családi jogállásának rendezése, a „mén- hely-lelenc” gyermek tartalmi és formai megszüntetése, az új típusú gyermekotthonok alapjainak lerakása volt. A Nemzeti Segély I. országos kongresszusán — 1947-ben — a főtitkár a következőképpen fogalmazott: „A Magyar Kommunista Párt a felszabadulásnak ezekben az első perceiben felismerte, hogy az egyik és legsürgősebb feladat a lakosságnak az éhhaláltól és járványveszélytől való megmentése ... A felszabadulástól számított első 10 hónapon belül a magyar parasztság önkéntes adakozásából 400 vagon élelmiszert gyűjtöttek össze.” Az éhínség csökkentése mellett a Nemzeti Segély több száz terhes anyát segített élelmiszercsomaggal, hogy gyermekeiket világra hozhassák. Ez a szervezet támogatta az ellenállási és partizánmozgalom életben maradt hőseit, nyújtott segítséget a mártírhalált halt családok tagjainak. Szervezte a bölcsődéket, a napköziket, a tejkonyhákat, a bentlakásos otthonokat, az orvosi rendelőket, egyszóval mindazt, amit az akkori társadalom szükséglete megkövetelt. Az ötvenes évek közepéig a gyermekvédelem területén megtorpanás volt tapasztalható. Az akkori politikaitársadalmi szemléletből következett az a téves nézet, hogy az ország építésével, az anyagi javak bővülésével, az életszínvonal emelkedésével a szocialista fejlődés önmagában is képes megszüntetni a gyermekvédelmi problémákat. Erre az időszakra jellemző volt, hogy a gyermek- védelmet szolgáló intézményrendszer fejlesztését leállították, a meglevő intézmények közül is sokat megszüntettek. Átfogóan a kérdéssel az állami irányításban nem foglalkoztak, ennek ellenére egy-egy területen maradandó változások születtek. Kiemelkedő volt például az 1952. évi családjogi törvény megalkotása, mely a szocialista családi jogállás alapjait határozta meg, és a gyermek védelme érdekében is intézkedett. Az ötvenes évek közepére az árvaszékeket folyamatosan felváltotta a ma is működő gyámhatóság. Erre az időszakra nyúlik visz- sza a főhatósági ágazati irányítás megosztása, mely azt eredményezte, hogy a 0—3 éves korosztály az egészség- ügyi, a 3—18 éves korosztály a művelődési tárca kezébe került. E kettéosztott- ság napjainkig éreztette nem mindig pozitív hatását. Az 1957-es politikai-gazdasági megújhodás a gyermekvédelmi munkára is igen jó hatással volt. A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány 1957-ben a gyermek- és ifjúságvédelem hatékonyabbá tétele érdekében létrehozta a 62/1957. sz. rendeletével a Gyermekvédelmi Tanácsot, melynek elnöke Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke lett. Az Országos Gyermekvédelmi Tanács legfontosabb feladatának a gyermekvédelemmel foglalkozó különböző szervek munkájának összehangolását tekintette. 1958-ban 21 000 gyermek volt állami gondozásban, ennek több mint felét nevelő- otthonokban helyezték el. Ebben az időben 120 gyermekotthon biztosította már az. állami gondozott gyermekek otthonát. Űj színfolt és jelentős fejlődés volt a magyar gyermekvédelemben a gyermekvárosok létrehozása. Ekkor létesült Főt, Sopo- nya, Berettyóújfalu. A gyermekvárosok létrehozásával az volt a cél, hogy a különböző életkorú állami gondozott gyermekek — testvérek — 3—18 éves korig egy otthonban nevelkedjenek. A gyermekvárosok életre hívásához szinte az egész társadalom megmozdult, s óriási segítséget nyújtott felépítésükhöz. Gáti Ferenc 1958-ban a Köznevelésben írta: „Minden hiányosságuk ellenére azonban gyermekotthonaink valóban otthonokká válnak és nem »intézetek« s nem munkahelyek többé.” A 2016/1969. sz. kormány- határozat a gyermek- és ifjúságvédelem továbbfejlesztéséről megjelölte a 70- es évek gyermekvédelmi munkáját. A határozat külön kiemeli az üzemek, vállalatok. munkahelyek gyermekvédelmi tevékenységének fontosságát. Az ifjúságvédelmi munkának minden területén a fő hangsúlyt a megelőzés kapta. Ezt a célt szolgálta a gyámhatósági védőóvó rendszer, a pártfogók, az utógondozók. az iskolai gyermekvédelmi megbízottak beállítása, a rendkívüli és rendszeres nevelési segély bevezetése. Ebben az időszakban épültek az új gver- mekvárosok: Komárom. Eger, Miskolc, melyek már tudatosan, építészetileg is e speciális gyermekvédelmi feladat ellátását szolgálják. A gyermekvédelem intézményes fejlődése mellett erre az időszakra tehető a veszélyeztetett gyermekek számszerű növekedésének emelkedése. a fiatalkorú bűnelkövetők szaporodása, a különböző kábítószerpótló anyagok élvezetének terjedése az ifjúság körében. A negatív irányú változás szükségszerűen követelte a gyermekvédelmi munka egészének elemzését, a jelen és a jövő feladatainak meghatározását. Ezt a célt szolgálta a 2010/1982. sz. kormányhatározat, melynek végrehajtását a jelenben, de várhatóan érezhető eredményeket hozóan a jövőben tudja társadalmunk megvalósítani. Dr. Dobos László igazgató Miskolc, Gyermekváros Villamos vontatással - Dombóvárig ■ f Villamos mozdonyok vontatják a szerelvényeket Dombóvárig a Budapest-Pécs vasútvonalon. A szerelők a kitűzött határidő előtt, a felszabadulási kongresszusi munkaverseny keretében végeztek munkájukkal. A szél - bolygónk „fékje" Féktelen erejével a szél még a Föld tengelye körüli mozgását is képes fékezni, állapították meg szovjet geofizikusok. Pontosan a légkör globális cirkulációjának évszakonkénti változása miatt bolygónk gyorsabban forog télen és nyáron, s lassabban tavasszal és ősszel. Így például a júliusi napok átlagosan egymilliomod részszel rövidebbek az áprilisi vagy a novemberi napoknál. A Föld éves keringési ritmusában észlelhető titokzatos zavarokat, amiket a csillagászati .időszolgálat már egy negyedszázada megfigyelt, az elméleti szakértők minden igyekezete ellenére sem sikerült megmagyarázni az égitestek mechanikájának alapján. A csillagászok adatait az egész világra kiterjedő meteorológiai megfigyelésekkel összevetve, a le- ningrádi Központi Geofizikai Obszervatórium munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy e jelenséget a nyugati szelek okozzák, melyek egészében véve többségben vannak a légkörben. Más szóval — a légkör gyorsabban forog bolygónknál. A nyár és a tél közepén, amikor gyengül a ciklonikus tevékenység, a Föld forgása felgyorsul. Tavasszal és őszszel az óriási légtömegek olyan erővel hatnak a felszíni domborzatra, hogy sajátos „féket” jelentenek. A geofizikusok az általuk felfedezett törvényszerűséget hosszú távú időjárási és éghajlati előrejelzések összeállításához javasolják felhasználásra. A legenda: a falu bírója mindig annak kutyál- kodott, aki fittyentett neki. Egyik nap még a nácikkal és nyilasokkal parolázott, másik nap már kész listával várta a szovjeteket. A hivatalnok precizitásával egymás alá karistolt nevekről szemrebbenés nélkül állította, hogy viselőik nyilasok, nácibarátok, a németekkel szimpatizánsok. Háború volt, a vádbeszédet a fegyverek dörögték ... A bíró listáján szereplőket összeterelték és a csontkemény jégen, a kötésig akasztó hóban Szerencs felé indították őket. Férfiak, nők, idősebbek, fiatalok ... vegyesen, egymást támogatva, kis mo- tyójukat szánokra, derékra, hátra hámolva távolodtak a ködbe vesző faluból. A Tisza túlfelén élt egy ember, háborúviselt, az orosz sztyeppékét megjárt férfi, aki hírét vette a listának. Jelentkezett a szovjet parancsnokságon, egy régi-régi papírt terített az asztalra. A szovjet tiszt tisztelgett. A papír alján Lenin aláírása állt az 1920-as dátum mellett. A Tisza túlfeléről jött férfi igazolta, hogy a bíró listáján kommunisták, baloldaliak, vagy azok családjai szerepeltek... A legendát Tiszalúcon hallottam évekkel ezelőtt. Nem méricskéltem, hogy mennyi a valóság, a bizonyítható elem benne, hiszen újabb és újabb történeteket fűztek hozzá, a „mese” hol csak a szomszédos Tiszadobig, vagy Taktaharkányig kanyarodott, hol Dnyepropetrovszk vagy Krasznojárszk közelében kötött ki. A napokban elhatároztam, hogy végére járok; ki is volt az a tiszadobi ember, kik taposták az ártatlanul rájuk mért stáció jeges gödreit... s vajon valóban létezik-e az a bizonyos papír Lenin aláírásával? — Talán a harkányi orvos, aki már nyugdíjas ... hogy is hívják ... Kolozsi doktor úr ... lehet, hogy ő tud valami biztosat — kapott a történeten Annus néném, s míg beteg derekát gyógyítani vittem, fiát emlegette, aki most Algériában tanítja a nagyüzemi mezőgazdaságra a fiatal arab szakembereket, s akit egy román orvos mentett meg akkor, 1944-ben. A kétéves fiút nem a fegyverek veszélyeztették, hanem a reszelt répa, s héjában sült krumpli bacilu- sai sodorták a halál közelébe. Taktaharkányban az orvosi lakás tetőszobájában ragadhattam meg az első szálat. A tiszadobi ember ugyanis dr. Kolozsi Sándor édesapja volt. A kitárt ablakon beömlő friss levegőben tiszta kép rajzolódott elém: — Az apám? — ejtette maga elé a kérdést „legendámat” végighallgatva a nyugdíjas orvos —, az apám valóban sok igazta- lanul megvádolt embert tisztázott. Tiszadobon is, meg máshol is ... nem is tudom, nem nagyon dicsekedett nekem ezzel, amikor hazajöttem a frontról. Minden lehet... ő hat évig volt kint Szovjet- Oroszországban az első háború után. Jól beszélt oroszul, 1944-ben, meg később A valóság legendája is tolmácskodott a szovjet parancsnokságon .. . nem tudok a papírról... talán az unokatestvérem ... megadom a címét... mi már ritkán találkozunk... de úgy vagyok ezzel is, mint már mindennel, hogy is mondjam? ... akik távol vannak egymástól, ugyanazt a csillagot látják ... A kompon nehezen teltek a percek. Egy szál, vastag drótkötélbe kapaszkodott két személygépkocsi, egy traktor, egy lovas szekér. A szemerkélő esőben araszról araszra fogták a vízi járművet a révészek. ők már a vezető kötelet szerették volna a vízbe ereszteni, én meg a tegnapot igyekeztem kihalászni. Józsi bácsi az udvaron fogadott, mintha várna. — Sándor kemény ember volt. Mindig keresztbe tett itt az uraságoknak. Kiállt a gróf elé, amikor az a kompra igyekezett és meg akarta előzni az órák óta várakozó parasztokat. De kiállt ő másképp is ... szóval érted, fiam? Csenge Dániellel, meg Polon- kai Pállal együtt osztották szét a földet, ezt a temérdek birtokot, amibe majd" beleszakadtunk ... Régen meghalt már, még 1956- ban. A háza üres, nem lakja senki... széthordták már onnan mindent, nem hiszem, hogy találnánk valami papírt... de az biztos, hogy a legnehezebb időkben is tudta, ki mellé kell állnia ... Tölgyek, akácosok mutatták visszafelé az irányt. A gáton túl a Péterkén keresztül kanyarodik az út s a Taktához közeledve kibukkant a szomorúfüzek közül a gátőrház. Negyven évvel ezelőtt is innen vigyázták a vizek vonulását ... s innen figyelték a hadak menetét. A füzek alatt még húsz évvel ezelőtt is találtunk elhagyott rohamsisakot, most didergő kacsák fehérednek a féke- téllő avarban. A Tisza holtágának nyúlványa Ducsaiék kertjének alját mossa. Irma néni gyermekeivel együtt nőttünk fel. Irma néni rajta volt azon a bizonyos listán. — Azt sem tudtuk, hogy' miért, ki jelentett fel... talán, mert az apám vöröskatona volt a Tanács- köztársaság alatt... öt nem írta fel a bíró ... gondolta: nagyobb a csapás, ha a gyermekeket viszik el... Kolozsi Sándorról mi is hallottunk, de volt egy másik ember is: Nagy András, aki a szerencsi szolgabíróval, Nagy Adorjánnal tárgyalt... Elengedtek sokunkat... az ártatlanul megvádolt ember hazajöhetett... Hogy a bíróval később mi lett? Meg nem mondom pontosan ... de az biztos, hogy nem örvendett nagy népszerűségnek s nem sokat törődtünk vele ... Talán jobb lenne teljesen elfelejteni, hiszen azok a fontos emberek, akik tudták, mi a kötelességük ... Hol tartunk már a legendától? Hol tartunk már a valóságban? Hová visznek még ezek az emberek? Kiket kell még meghallgatni, megszólaltatni, hogy nyomra leljek? — kérdezgettem magamtól, s tudtam, hogy már régen nem a legenda igazolása, hanem a valóság legendák nélküli kihámozása hajt. Egy történet sok másikat szült, egy emlék sok másikat megmozgatott, s bármennyire különböznek egymástól, mind hordoznak egy darabkát Magyarországból, Kelet-Európából: a gerinctelen magyar bíró, a gyermeket gyógyító román tiszt, a Lenin aláírásának tisztelgő szovjet katona, a legendássá nemesült tiszadobi férfi... ott vannak a negyven évvel ezelőtti arc- képcsarnokban, századunk dokumentumfilmjében. Ez a dokumentumfilm elevenedett meg a kilencvenéves Nagy Lajos bácsinál, akit "az első világháborúban zsuppoltak be bakának, majd Károlyi Mihály mellé állt és 1919 áprilisában vöröskatonaként védte a Tisza-parti állásokat. — Aki negyven évre tekint vissza, annak egyszázad tárul fel... aki itt így, vagy úgy tett valamit negyven évvel ezelőtt, azok nagy része megélte a hat- van-hetven esztendővel ezelőtti történelmet is. A negyven évvel ezelőtti felnőttek megizzadtak a Hor- thy-rendszer napszámaitól, többen bújdokoltak a húszas években, vagy börtönökben és kényszermunkán vezekeltek 1919-es „bűneikért” ... vagy éppen fogukat összeszorítva hallgattak a csendőr kakastollak pengesuhogásában. Nem volt mindenki hős, nem állt mindenki a tisztességes oldalra, de aki félrehúzódott, az sem a hallgatás cinkosságát vállalta magára, hanem készült, hogy nekiláthasson a tankok marta földbe akasztani az ekéket és eltenni a jövő évi életet... mert éreztük, hogy lesz miért, hogy érdemes. Voltak itt bitangok, voltak itt ártatlanok, jöttek a felszabadítók és kotródtak a fasiszták ... sok minden megtörtént... ami legenda, az is igaz lehetett. Szendrei Lőrinc
