Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
1985. január 5. szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Jé szélben a DIP szerencsi tojója Az elmúlt esztendő közepén egymást érték a telexek, táviratok, telefonok, sűrűn forogtak a gyárkapu előtt az ország más részeiből érkezett gépkocsik, nagy sürgésforgás és nem kis aggodalom jellemezte a Diósgyőri Gépgyár szerencsi gyáregységének hangulatát. Dolgozók és vezetők drukkoltak azért, hogy vállalt feladataikat határidőre teljesítsék, hiszen ettől függött az anyagi elismerés, a prémium ... ám — mint azt sokan vallják Szerencsen — nem is a pénz miatt aggódtak leginkább, hanem az adott szó becsületéért. A gyáregység szivattyúihoz ugyanis nagyon akadozva érkeztek a villany- motorok, áprilisban, májusban és júniusban oly’ nagy lemaradás gyűlt össze, hogy ősszel már tízmillió forint hátrányban voltak. És akkor megnyíltak a csatornák, ami addig elmaradt a szállításban, egyszer csak — szinte dömpingszerűen — megjelent a gyárkapu előtt. Be kellett pótolni a rajtuk kívül álló okok miatt keletkezett lemaradást. Sikerült! A Diósgyőri Gépgyár szerencsi D-egysége december 20-án teljesítette az éves árualap-termelési és árbevételi tervét, amiben benne foglaltatik a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyre tett vállalás is. Ezzel az eredménnyel a gépgyár gyáregységei között ötödik helyen végeztek, de a korábbi hónapok gondjait ismerve, nagyon nagy teljesítmény áll a kollektíva mögött. Erről beszélgettünk Várhegyi János gyáregységvezetővel: — Talpon akartunk maradni... a legnehezebb hónapokban, ha szükség volt rá; naponként, óránként is váltottunk a programunkon. Dolgozóink presztízskérdésnek tekintették, hogy az évi tervünket határidő előtt teljesítsük — mondta a gyáregységvezető. — Ennek köszönhető, hogy gyáregységünk történetében először haladtuk meg a 300 millió forintnyi termelési értéket, ami 20 százalékkal magasabb, mint a tavalyi volt, és szintén először könyvelhettük el december 20-án a tervteljesítést. A hozzáállásról, a szorgalomról egyetlen számadatot mondanék: dolgozóink 96 százaléka vett részt a megszervezett kommunista műszakokon, ami a legmagasabb részvételi arány a vállalaton belül. Ha szükség volt, ha a kiszállítási határidők úgy diktálták, gyakran még éjszakai munkára is visszajöttek szakembereink ... — Ehhez a lendülethez bizonyára megfelelő anyagi ellenszolgáltatás is járult... Hogyan alakultak Szerencsen a keresetek? — Az alapbér növekedése, ami 4,5 százalékos volt, a vállalati átlagnak felelt meg... ebben mi sem voltunk különleges, kivételezett helyzetben ... Ugyanakkor a különböző jutalmak, célprémiumok, elismerések révén átlagosan 21 százalékkal növekedett dolgozóink keresete... ebben mindenféle juttatás, pluszteljesítményért kifizetett pénz benne van ... — Olvastam egy levelet, amit az ipari miniszter elvtárs írt a D1GÉP vezérigazgatójának. Ebben a levélben a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter köszönetét is tolmácsolva, nagy elismeréssel szólt az önök által gyártott mezőgazdasági szivattyúk gyors, határidőre kért leszállításáról... — Gyáregységünk április elején kapott egy rendkívüli feladatot. A mezőgazdaság — számítva a nyári aszályra — soron kívül kért szivattyúkat. összeszedtük magunkat, mindent megtettünk, hogy teljesítsük a kérést. Sajnos, még így is becsúszott egy pici késedelem, de ennek nem mi voltunk okai, sőt, tulajdonképpen a motorokat szállító bolgár testvércégek sem hibáztathatok, hiszen őket is váratlanul érte a gyors, sürgős kérés. A lényeg, hogy a vállalt határidő után három nappal, szinte melegen vettük ki a vámból a Bulgáriából érkezett szivattyú motorokat, és azonnal beszereltük az egyébként kész konstrukciókba, és indíthattuk azokat a téeszekbe, állami gazdaságokba. Ezt köszönte meg a két miniszter. — Vannak-e új termékeik idén ... milyen fejlesztéseket hajtottak végre, és mi várható az elkövetkező évekre? — Ebben az esztendőben futtattuk fel az egy fokozatú centrifugál szivattyúcsalád gyártását, ami a nemzetközi szabványnak is megfelel. Ezekkel váltják ki a korábban gyártott, kis szivattyúkat. A vállalat megvásárolta az NSZK-beli KSB cégtől a vegyipari szivattyúk licencét. Két új szivattyúcsalád gyártását indítottuk be. Harminc szakemberünk járt az NSZK-ban, ahol tanulmányozták az előállítás körülményeit, lehetőségeit. A tervünk, hogy ezekkel az új termékeinkkel 1986—1987-ben nagy mennyiséget küldünk a piacra. — Ügy tudom, hogy a gyáregység új gépeket, termelő- berendezéseket is kapott... — Elkerülhetetlen volt a korszerűsítés. Mivel lényeges létszámnövekedésre nem számíthatunk, de a feladataink évről évre növekednek, új termelőberendezéseket kellett beállítani. Eddig 2 darab NC-gépünk volt, most szerelik be a legújabbakat, és jövőre már 15 darab numerikus vezérlésű szerszámgépünk lesz, és megjelennek gyáregységünkben a CNC- és PNC-gépek is, melyek már a legmagasabb színvonalú szerszámgépek közé tartoznak. — Napjainkban gyakran emlegetik példának a Diósgyőri Gépgyár belső kooperációjának színvonalát, önök, távol az anyagyártól, miképpen tartják a lcapcsolatot a társ gyáregységekkel? — Mi is ugyanannak a hajónak, a DIGÉP nagy hajójának az utasai vagyunk. Jó szélben halad előre a vállalat, és ennek mi is érezzük az előnyeit. Való igaz, hogy kollégáink, a vállalat más gyáregységei mindig nagy figyelemmel voltak a mi igényeinkre is, ha kellett, soron kívül is vállalták azokat a munkákat, melyek elengedhetetlenek voltak a határidős termelésünkhöz és kiszállításunkhoz. Természetesen mi is mindent megteszünk, ha ők kémek tőlünk valamit, hiszen gyártunk szivattyúkat különböző szerszámgépekhez és kábelgépekhez. Nagyon fontos eleme tehát a munkánknak a vállalati belső kooperáció. Lényeges motívum ebben a közös munkában, hogy nem az utasítások, a direkt irányítás dominál, hanem a közös érdekek felismerése és azok megoldásának akarata. Ha nem lenne ilyen jó az együttműködés, a mi gyáregységünk nem érte volna el ezeket a sikereket. A gyáregységvezető búcsúzáskor elmondta még, hogy mindez nemcsak termelési, gazdasági feladat volt, hanem a termelést segítő politikai munka is felemelkedett a feladatok nagyságához. A párt-, a szakszervezet és a KISZ-szervezetek aktivistái, a titkárok, bizalmiak, vezetőségi tagok a legteljesebb együttműködést alakították ki a termelést irányítókkal és a munkásokkal. Azon a bizonyos „hajón” elmosódtak a legénység és a kapitányság közti határvonalak, és — hogy a hasonlatnál maradjunk — szeretnék jövőre is feszesen tartani a vitorlákat. Sz. L. Fotó: Csákó Gyula Kovács János elsőéves segéd a savszivattyú szerelése közben. Nagy Lajos a vákuumszivattyú fúrását végzi FauÉs hóban A Bükk erdeiben fűrészek, fakitermelő gépek zaja töri meg a csöndet. Az erdőgazdaság szakemberei a téli, havas erdőkben is folytatják munkájukat, biztosítva ezzel a különböző vállalatok és a lakosság igényeinek kielégítését, egyúttal elvégezve a soron következő erdőművelési feladatokat is. A téli időjárás miatt különösen keménnyé vált terepviszonyok sem akadályozzák meg a beütemezett munkákat. Fotó: Laczó József MESE-közel ben ■sill Amikor tizenöt évvel ezelőtt négy termelőszövetkezet és egy állami gazdaság vezetőinek aláírásával végleg pont került egy elhatározás végére, még biztató jövőbe néztek. Hiszen pénzükkel, hitelképességükkel közös sertéstelepet létesítenek. Nagyot, korszerűt. A tervek és kalkulációk ösztönzőek, miként a kor: egy biztos alapokon nyugvó, napról napra erősödő és fejlődő mezőgazdaság, a holtpontról elmozduló és új utakon járó, tartós reménnyel kecsegtető sertéstenyésztés. (Ne feledjük, 1969-et írunk, egy évvel az országosan meghirdetett komplex sertésprogram után!) Ennek ellenére az 1973-ra megépült MESE, a Mezőségi Sertéstelep első három éve veszteséges, a visszafizetendő törlesztések magasak, a megtérülési idő végeláthatatlan. Hol van már a derűs jövő és hit, sőt, hol van a türelem határa?! A mezőnyárádi Űj Élet Termelőszövetkezet tizenöt százalékos tulajdonhányadának kétharmadát felajánlja megvételre. A mai Délborsodi Állami Gazdaság névelődje megveszi azt, átvállalva a terheket, s 62 százalékkal ő lesz a fő tulajdonos és a gesztor. Ugyanakkor, amíg kint vitatkoznak a sertéstelep létesítésének helyességéről pro és kontra, addig bent, a telep zárt falai mögött kemény munka folyik. Jó tenyésztői és hizlalási mutatók, s a negyedik év nyereségbe billen. S ahogy az lenni szokott, hírét felkapja a szakma. Beszélnek róla, téma, melyet egyre inkább az elismerés szalagja fogja körül. Az itt folyó munkát végzős agráregyetemistáknak mutogatják. A megyei húsipari vállalat munkatársai díjazott tanulmányt készítenek a Mezőségi Sertéstelep hústermeléséről. „ZÁSZLÓCSERE” ÉS OKAI Érkezésünkkor lázas az izgalom. Bartus András sertéságazat-vezető a kérdés elévág: — Nem várhattunk tovább. Fajtát váltunk. Több mint tíz évig hűségesek voltunk a hungahib-hoz. A rendszerrel korrekt, jó kapcsolatunk volt. De 1983-ban az ország néhány helyén ennél a fajtánál TGE-meg- betegedés történt. Így a hozzánk érkező te- nyész kocasüldőket a korábbinál jóval szigorúbb körülmények között kellett karanténban tartanunk. Miután ez zárt telep, Bükkábrányban és Mezőkeresztesen bériünk ólakat. Egy hónapig — a megfigyelési idő alatt — tartjuk, takarmányozzuk ezeket az állatokat és termelésbe nem állíthatjuk. Igaz, nálunk egyetlen TGE-megbetegedés sem történt, ennek megfelelően egyetlen kismalacunk nem pusztult el az ezzel járó hasmenésben, de ennek árát drágán megfizetjük. Hiszen évente a karanténozás majd’ félmillió forintunkba kerül. De ez mégnem minden! Évek óta jelentős a különbség a tenyészállat és a hízott sertés ára között. Eddig a tenyészsüldőket a rendszer által megszabott áron vásároltuk. A jövőben az új fajtánál, a kahyb-nál a tenyészsüldőket mi válogatjuk ki a saját hizlaldánkból. Ára a hízott sertés árához hasonló. Ugyan így kevesebbet tudunk majd értékesíteni, de jóval olcsóbb lesz a pótlás. — Nem könnyű a megszokottat felcserélni egy újra. Természetesen mi is osztottunk, szoroztunk, vitatkoztunk és végül a fajtaváltás mellett döntöttünk. Januártól már jönnek a kahyb-ok! — Nem kerül mindez túlontúl sokba? Mészáros Miklós telepigazgató arca nyugodt. Érződik, sokszor és sok helyütt elmondta már,: — Egy fajtaváltás mindig sokba kerül. Áldozni kell a jobbért. S jelen esetben egyáltalán nem biztos, hogy a kahyb jobb. Hisz’ paraméterei a hungahib-hoz hasonlóak, sőt érzékenyebb, igényesebb fajta. Előnye viszont, hogy folyamatos hibrid, nincs tenyészsüldő-vásárlás, nincs karantén, tehát várhatóan olcsóbb, tartása gazdaságosabb. És az állományváltásra szánt pénzt is minimálisra lehet szűkíteni, hisz’ mi nem tervezünk azonnali váltást. A már bent levő hungahib-ok selejtezéséig még termelnek. De a pótlást csak kahyb-bal szeretnénk megoldani. HOL A TÍZMILLIÓ? Ma a Mezőségi Sertéstelep 14 400 férőhelyére évente optimális rotációval ötvenezer született malac kerülhet. Mivel azonban hatvanezer születik minden évben, közel tízezer sertést háztáji integrációban hizlal- tatnak. összesen: az évi hízókibocsátásuk meghaladja az ötvenkét ezer sertést. Ez a múlt évben harmincnégymillió forint tiszta nyereséget eredményezett. Az 1984-es várható eredmény viszont „csak” huszonnégymillió körül lesz. Hová lett a hiányzó tízmillió? Hajdú Gáspár, üzemgazdasági osztályvezető papírjai fölé hajolva magyaráz: — A mi telepünk egy kicsit a bogácsi, szentistváni, mezőkeresztesi, mezőnyárádi termelőszövetkezetek tulajdona és nagy részben a Délborsodi Állami Gazdaságé vagyunk. De ha a takarmányszükségletünket nézzük, akkor nem vagyunk senkié. Csak a magunké. Nekünk magunknak kell biztosítani minden kiló kukoricát, árpát, búzát, koncentrátumot, premixet és onnan, ahonnan tudjuk. És a szállítási költség ugyanúgy minket terhel, mint a takarmányok lassan égbe nyúló árai is. Vettünk mi már kukoricát a Dunántúlról, de a szomszéd faluból is.. Igaz, ez utóbbi megjárta a TSZKER-t, ÁG- KER-t mire hozzánk jutott nem kis áron. Az árbevétel-kiesés jelentős része azonban úgy keletkezett, hogy láttuk, havonta számoltuk növekvő nagyságát és nem tehettünk ellene semmit. Ugyanis mi a saját vágásunkon túl, évente mintegy harminchétezer hízott sertést értékesítünk az állatforgalmi és húsipari vállalatoknak. Itt a sertéseink túlnyomó többsége a számunkra kedvezőtlenebb vágási módban vágódtak, s ezért összességében alacsonyabb átlagárat kaptunk, mint amit vártunk. Következésképpen képtelenek voltunk megismételni a tavalyi bevételi eredményünket. JÖVŐ — KÉRDŐJELEKKEL Dr, Szigeti Gábor, az Állategészségügyi Intézet helyettes igazgatója egy beszélgetés során azt mondta erről a telepről, hogy itt kemény munka folyik, közép-európai színvonalú higiénés környezetben, ahol évek óta semmi probléma nem volt. Mészáros Miklós arca mégis gondterheltté válik: — Ma már ezen a telepen az egyszerű újratermelés is gond. Az épületek ugyan még állnak és állni is fognak, de a berendezések elavultak, tönkrementek ... Világbanki hitelt igényeltünk, hisz’ tulajdonosaink hallani sem akarnak rekonstrukcióról... Sőt... A bogácsi termelőszövetkezet felajánlja megvételre a MESE tulajdonhányadát. Balogh Andrea