Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

1985. január 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 11 IJ IÉ1 r íi r irm hr az 1 ESUKMEHIMSZIG H lEl IV EG ft szabadidő-magazinja Hóban, fagyban A tél viszontagságai elleni védelemnek elterjedt és jól ismert módja a kocsik ta­karóval való borítása. Ennek azonban van néhány bukta­tója is. A műanyag borítók télen megmerevednek, nehe­zen hajthatók össze. Ezért inkább vászontakarót alkal­mazzunk, és készítsünk hoz­zá nagyméretű, műanyaggal bélelt szatyrot. A nedvesen leszedett takarót a szatyor­ba gyömöszölhetjük, A másik hiba, hogy a műanyag ráta­pad a kocsi fémfelületére, főként a tetőre. Ezért elő­nyös, hogyha a rendszere­sen műanyag takaróval bo­rítandó kocsi tetejére tető- csomagtartót (esetleg csak egyszerű síléctartó rudakat) szerelünk, úgy alatta levegő marad, kevésbé rongálódik a lakkozás, a fényezés. Télen különösen fontos a hátra néző ablak hótól-jég- től való óvása. Ha nem az egész kocsit borítjuk taka­róval, az ablakra szabott, pontosan illeszkedő plexi-, vagy celluloidlap is tisztán tartja az üveget. Sátorvászonból olyan „kucsma” is készíthető a ko­csira, amelyik valamennyi üveget védi és könnyen le-, felszerelhető. További elő­nye, hogy jóval kisebb a helyszükséglete, mint a nagy ponyváé. Ha ezt alkalmaz­zuk a kocsink védelmére, ugyancsak előnyös a tető- csomagtartó felszerelése. A legfontosabb, előre néző üvegre pedig az éjszakai parkoláshoz még nem ha­vas időben is érdemes „szemellenzőt” készíteni. Megvédi az üveget a váro­sokban állandóan hulló ko­romtól, az álló autó mellett elhaladó járművek felverte latyaktól. (A sátorvászonból készíthető, az első szélvédő méreténél alig valamivel na­gyobb borítást gumiszalagok és horgok segítségével a ki­lincshez, illetve a karosszé­rialemezek alsó peremezett éléhez lehet rögzíteni.) A páraképződés a hűvö­sebb és fagyos időben elke­rülhetetlen. Ellene való ■ vé­dekezésként sokféle szer van forgalomban. Azokat tiszta ronggyal, vékonyan vigyük fel a páramentesítendő felü­letre. A kocsik ablakainak befagyása ellen magunk is készíthetünk egy keveréket. (50 sűlyrész etilénglikolt [fagyállót] összekeverünk 50 súlyrész vízzel, vagy 70 súly­rész glicerint 30 súlyrész vízzel.) Az elegybe mártsunk egy tiszta rongyot, és azzal az ablakokat — mielőtt ma­gára hagynánk a kocsit — kívülről töröljük át. Más­nap, illetve a kocsi haszná­latbavétele előtt, a látási vi­szonyok biztosítása érdeké­ben ismét jól töröljük ót az üvegfelületet. Az etiléngli- kol, illetve a glicerin nem engedi az ablakra hulló ha­vat megtapadni, s ezzel meg­akadályozza az üveg elje­gesedését. Gondoljunk arra, hogy a fényszórókat, az irányjelző lámpákat, a külső tükröket is üveg, illetve mű­anyag borítja, amely éppúgy ki van téve a jegesedésnek. A szaküzletekben vásárolt fagymentesítő keverékekből tehát ezekre is juttassunk egy keveset. Ha felkészületlenül ért bennünket a fagy vagy a nagy havazás, az az egysze­rű megoldás is megvédi szél­védő üvegeinket a vastag le­fagyástól, ha egyszerűen új­ságpapírt terítünk rájuk. A mostanihoz hasonló hideg telek a mérsékelt égövben meg­lehetős ritkasággal fordulnak elő. Mérnek ugyan mínusz tíz lók alatti hőmérsékleteket minden télen, ám a mínusz húsz, huszonöt fokos zimankó, kiváltképpen, ha az heteken át tart, már megviseli az embed. A kemény hideget „megérzik" a járművek is. A hajnali, reggeli órákban gyakran halljuk, mint kínlódnak, „köszörülnek" ablakaink alatt az akkumulátod fá­rasztó-gyengítő önindítók, míg végre megtörik a motorban der­medt olajat. Az utak mentén itt-ott járműveket húzóinak be, sűrűn cseng a telelőn az Autóklub indítószolgálatánál. Télen csak kifogástalon akkumulátorral szabad közlekedni, különben nem számíthatunk a biztonságos indulásra. Az elindulás előtt jó, ha átvizsgáljuk a gumikat, hogy legalább szemre meggyőződjünk róla, nem kevés-e egyikben-másikban a levegőnyomás. Ilyenkor a lapos, leeresztett gumi nagyobb veszélyt jelent, mint nyáron, hiszen fékezéskor a nehezebb tapadási vi­szonyok mellett megnő a valószínűsége a kicsúszásnak.. Menet közben óvakodjunk a hidelen gázadásoktól és lehető, leg kerüljük a hidelen fékezéseket. Ezéd tadsunk a szokásosnál nagyobb féktávolságot. Aki hosszabb utat tervez, helyesen jár el, ha indulás előtt érdeklődik az utak állapota felől. Miskolcon a 87-201-es telefonon adnak gyors, pontos felvilágosítást a borsodi utakról. Ráfagy a mosóvíz Ilyenkor, télidőben nagyon sok piszkos autót látni az utakon. A feLcsapódott sár odafagy a karosszériára, egykönnyen bizony nem tá­volítható el. Az autósok kö­zül sokan úgy vélekednek, elég, ha a szélvédőn kilát a vezető, a többi nem szá­mít. Aki így gondolkodik, nem számol azzal, hogy az oldalsó, a hátsó üvegek tisz­taságának híján nagyon megnövekszik a veszély. Az átsorolásoknál, fékezéseknél elengedhetetlenül fontos, hogy lássuk a többi közle­kedőt, a mögöttünk, mellet­tünk haladókat. Igaz, hogy ilyen tartós hi­degek idején nehéz a jár­művek mosása, mert a ka­rosszériára fagy a mosóvíz. A szakemberek szerint az sem jó, ha az alaposan le­hűlt, fényes felületeket forró vízzel tisztítjuk. Mi hát a megoldás, hogy a téli hó­napokban is tiszta kocsival közlekedhessünk ? Mindenesetre csak mele­gebb hőmérsékletű vízzel kezdjünk munkához, és ahol a felületet megtisztítottuk, lehetőleg nyomban töröljük szárazra a karosszériát. A legpraktikusasbb persze, ha kocsinkat szervizbe visszük és ott optimális körülmé­nyek között tisztára mosat­juk. Mosás után ne feled­kezzünk meg a fékpróbáról, és csak azt követően indul-- junk útnak! Megelőzhető a szétfagyás A sebességmérő Milyen a jó Függetlenül a kocsi használatától, a fék állapotától, még a leállított autóban is ned­vességet vesz fel a fékfolyadék. Fizikai tör­vényszerűség, hogy ez a nedvesség teljesen elvegyül a fékfolyadékban. Ha tiszta víz kerül a fékrendszerbe, akkor fennáll annak a veszélye, hogy télen szétfagy a fék, nyá­ron pedig a fékfolyadék forráspontja na­gyon alacsony lesz. Ha menet közben be­következik ez a hőmérséklet-csökkenés, fé­kezés esetében veszélyes helyzet alakul ki. Ebben az esetben nyomáskülönbség lép fel, és a hidraulikus fékrendszer hatástalan lesz. Sok megmagyarázhatatlan baleset oka a fékfolyadék elfáradása. Sokszor a modem fékrendszer és a hozzátartozó autókarosszé­ria nem alkot műszaki egységet, ami a fék­pofák melegedéséhez vezet, aminek a kö­vetkezménye a fékfolyadék túlterhelése. Ez azt jelenti, hogy gyakrabban kellene a fékfolyadékot cserélni. Legtöbb autósnak fogalma sincs erről, és így rossz helyen takarékoskodik: nevezetesen, a fékfolyadék cseréjével. Az osztrák Castrol cég 800 autót vizsgált meg. A megvizsgált gépkocsik igen magas százalékánál a fékfolyadék már nem volt üzembiztos. Ezek között egyéves autók is voltak. Ez is bizonyíték arra, hogy a fék­folyadék állapota nem függ az autó korá­tól, a lefutott kilométertől, hanem nagyban befolyásolja a környezet nedvességtartalma. A vizsgálat is bizonyítja, hogy a íékfolya­dékot rendszeresen, átlagosan évente egy­szer kell cserélni! Manapság már majdnem mindegyik autógyártó az üzemeltetési elő­írásokban meghatározott időközönkénti fék- folyadékcserét javasol. De még a rendsze­resen végrehajtott fékfolyadékcsere sem adhat teljes biztonságot, mivel ;a környe­zetnek, a levegő nedvességtartalmának igen fékfolyadék? nggy szerepe van a fékfolyadék minőségi romlásában. A Castrol kifejlesztett egy fékfolyadék- vizsgáló berendezést. Ez egy pontos és a ke­zelés szempontjából egyszerű műszer, amely pillanatok alatt megmutatja a fékíölyadék állapotát. A folyadék minőségét pontosan megméri a kor. szerű műszer. A gépjárművek egyik leg­fontosabb műszere a kilo­méter-számlálóval egybeépí­tett sebességmérp. Mivel a hajtómű és a műszer, elhe­lyezésük miatt, közvetlenül nem kapcsolhatók össze, az összeköttetést hajlékony hü­velybe (csőbe) bújtatott haj­tótengely, a spirál biztosítja. A sebességmérő működése­kor a motor áttétel művétől a spirál forgómozgást köz­vetít a műszerhez. A kisebb működési hibákat legtöbb­ször a spirál okozza, amit magunk is megjavíthatunk. Ha „lusta” a sebességmérő és visszatérve nem a nullán áll meg a mutatója, feltehe­tően zsír került bele, ki kell tisztítani. Ha ingadozik a mutató, lehetséges, hogy el­kopott az egész szerkezet. Ha sem a sebességmérő, sem a kilométer-számláló nem mű­ködik, bizonyosan a spirál­ban kereshető a hiba. Ha viszont az egyik működik, a másik nem. a hibás szerke­zetet kell átvizsgálni. Ha a spirál excentrikusán helyezkedik el a hüvelyben, valószínű, hogy a végéhez közel megcsavarodott, meg­tört, esetleg szorul. Rendsze­rint ez okozza a mutató in­gadozó mozgását. A hiba megszüntetésének legbizto­sabb módja a spirálcsere. A spirál akként ellenőriz­hető, hogy sima lapra fek­tetve tenyérrel végighenger- getjük. Ha mindkét, a hü­velyből kiálló vége simán „fut”, jó. Ha a végek ex­centrikusán mozognak, emel­kednek, hibás a spirál. Hazánkban még ritkaság a nagy teherautó vagy kamion volán­jánál ülő női vezető. Több országban azonban ez sem feltűnő a forgalomban. Egy londoni biztosítótár­saságnak az a véleménye, hogy a nőket kisebb össze­gért lehet biztosítani, mint a férfiakat, mert veszélyte­lenebből vezetnek. A volán­nál ülő nő — akit gyakran kinevetnek és bírálnak —, eszerint egyáltalán nem tű­nik olyan ügyetlennek, mint általában hiszik. A statiszti­kák is megerősítik ezt. Az NSZK-ban például az autót vezető nőknek évente csu­pán 1,6 százaléka okoz bal­esetet. Az állandóan volán­nál ülő férfiaknak viszont 4,8 százaléka. Hogyan lehetséges akkor, hogy a közlekedés női részt­vevői újra és újra feltűn­nek aggodalmaskodó ügyet­lenségük miatt, és nemegy­szer akadályozzák is a for­galmat? Nyilván van valami oka a férfi autóvezetők só­hajának: „Persze, nő veze­ti!” Nem sok remény van ar­ra, hogy ez a helyzet gyor­san megváltozzon. Hacsak a férfiak meg nem változnak, és nem lesznek türelmeseb­bek. Ha gyakrabban át nem engedik a volánt feleségük­nek. A nők sok olyan tulajdon­sággal rendelkeznek, ame­lyeket gépjárművezetéskor hasznosíthatnak és ez tudo­mányosan is megmagyaráz­ható. Szeretik például az olyan feladatokat, amelyek­ben a kézi tevékenység egy­hangú munkája automati­kussá válik. A gépjárműve­zetés is ilyen gépiesen vég­zett tevékenységek mozgás­sorozataiból áll. A nők ki­válóan alkalmasak az ilyen mozgássorozatok lebonyolí­tására, már csak nagyobb kézügyességüknél fogva is. Kézmozgásaik pontosság és gyorsaság szempontjából jobbak a férfiakénál, mert ujjaik hosszabbak, de hü­velykujjuk rövidebb. Haj- lásnál segíti őket a rcjvi- debb comb és a hosszabb törzs, könyöküket is jobban át tudják hajlítani, tehát a kör irányú mozgásokat — amilyen a kormánykerék forgatása is — jobban el tudják végezni, mint a fér­fiak. Nem volna teljes képünk a nők vezetési magatartásá­ról, ha nem válaszolnánk arra a kérdésre: miben elő­zik meg a férfiak a női ve­zetőket? Tény, hogy a nők lassabban sajátítják el a ve­zetéstechnikai és műszaki ügyességet, és ebben nem is jutnak el olyan fokra, mint a férfiak. Az sem vitatható, hogy a vezetési munkával kapcsolatos fizikai erőkifej­tésben a nők nem verse­nyezhetnek a férfiakkal. Milyenek tehát a hők a volánnál? Ha latolgatjuk autóvezetési erényeiket és hátrányaikat, meg kell álla­pítanunk, hogy megállják a helyüket. Kétlépcsős jogosítvány Okkal, ok nélkül gyakran emlegetik napjainkban autósok és nem autósok, hogy közlekedési tapasztala­taik alapján úgy tűnik egyik-másik jogosítvány gya­korlati értéke közön igen nagy a különbség. Mások meg a tanulóvezetők kötelező vezetési óraszámát tart­ják igen kevésnek, szerintük túlságosan nagy a bizony­talanság, amivel a kezdő autós nekivág az önálló veze­tésnek. Mindezeket figyelembe véve elképzelhető, hogy a járatú vezetési alkalmasság feltételeit a jogosítvány ki­adását a jövőben új alapokra helyezik. A „végzős” tanu­lók — az egyik változat szerint —- nem kapnának nyomban .jogosítványt, csak bizonyos idő eltelte, vagy jó pár ezer kilométer megtétele után. Balesetmentes kilométerre gondolunk — természetesen. Az oldalt összeállította: Nagy József

Next

/
Thumbnails
Contents