Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
T9M. december I,, ssotefcírt- tS2M.M*QW*ORSZAG 7 A naiv művészet hazánkban Igen érdekes, meglrá- Knbóztetett figyelmet lci- vánó és érdemlő, album- szerű kötetet jelentetett meg a téli könyvvásárra a Képzőművészeti Kiadó: Bánszky Pál művészettörténész, kecskeméti múzeum igazgató — a tokaji nyári művésztelep évtizedeken át volt vezetője — k naiv művészet Magyar- »rszágon című művét. A sötét e sajátos művészeti telenség első tudományos gonyű összefoglalása. A XIX—XX. század for- hilója a naiv művészet izempontjából a felfedezések korszaka. A szellemi lletben eddig figyelemre iem méltatott dolgok egy- izerre jelentőségre tesznek wert. Ez a felismerés meg- cérdő jelezte az antik és eneszánsz hagyomány ki- árólagosságát és felkeltet- e az. érdeklődést az egyterű, mindonnani dolgok ránt. A naiv művészet új- :ori története lénj'eg -ben RRfi-ban kezdődött, a pri- nitív kultúrák és a syer- nekművészet mellett a >aiv művészet felfedezése s új ismeretekSSl gazda- !ítóttá a mod«** m övezetet. Magyaron-»*»; mint- ■ev negyedszázadé»: késései követte Franoiaorszá- [ot a naivak felfedezésélen és bemutatásában. Az ij hullám Magyar-országot hatvanas évok közepén ■rte el naiv művészeti érékeink újrafelfedezésével, tz „őstehet.ségek” és az. i.ionnan feltűnt alkotók (emulates ozását mellet-te és •llene felsorakoztatott érek kísérték a sajtóban, a nűvészeti és hivatalos kö- ökben egyaránt. Bánszky ’ál kötete helyet jelöl a aiv művészet számára a oagyar művészet történekben. ismerteti 32 alkotó let'it iát, munkásságát, öz.fük két megyénk belit; l'-őri Eleket 'i'i.szoladány- iél é= Mokrv-Mészáros De- söt Saióeosegről íés nem la íócsegóröl. mint olvastató !). A könvvasok fe- :ete-f eltér kén mellett 85 zínes nyomatét tartalmaz t nvolcvanoldalas tanul- nánvt is tartalmazó kötet ■’•tékes, hézagpótló murira. fW • Werner Lindemann*: j | Egy kaukázusi parasztasszony Szeme más mint az anyámé, és a keze is más — gondoltam. Képeket rajzolt egy asztaflapra a háborúról. S a szeme hideg *oK akár a messzelátó lencséje, keze kemény, mikor átmarkolta a fegyvert De most meleg volt a szeme, a keze szelíd, mint az anyámé, ahogy kenyeret és sót adott nekem. Kezek Egyik mossa a másikat s az eredmény meghökkentő: ahelyett, hogy tisztább lenne, még piszkosabb mind a kettő. Fordította Juhász József * Született 1926-ban, Rostockban él Tv-film Sztamboiijszkiről Ászén Trojanov érdemes művész rendezésébe«! Alekszandar Sztamtoolijszkd éleiének egy fontos epizódjáról mutatott be filmet a Bolgár Televízió. A tévéfilm pete» PéLmov A Sztambolí jszkn-per című drámájából készült. Könyvek, folyóiratok, újdonságok Szibéria és a Távol-Kelet folklórja címmel hatvankötetes sorozat készül a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai tagozatának gondozásában. A szerkesztésben a Szovjetunió 20 felsőoktatási intézményének és 14 kutatóintézetének néprajzosai vesznek részt. A sorozat 33 szibériai nép legszebb népköltészeti alkotásait gyűjti csokorba. A kiadvány kétnyelvű lesz, a müvek eredeti nyelven és oroszul jelennek meg. A köteteket lemezek egészítek ki, amelyeken népművészek eladásában hallhatók a szibériai népek dalai. Az első tíz kötet az ér végéig megjelenik. ★ A moszkvai Patrice kamum ha Népek Barátsága Egye temet 1960-ban alapították a fejlődő országok szakembereinek képzésére és továbbképzésére. A közeljövőben az egyetemnek sóját Idád ója lesz, amely tananyagok, szakdolgozatok és kutatási eredmények megjelentetésevel foglalkozik majd. Harmincéves a Biezscte**a rod na ja Zsizny (Nemzetközi élet), a Szovjetunió egyik legtekintélyesebb külpolitikai folyóirata. Az orosz, angol és francia nyelven kiadott lap minden egyes szama 115 ezer példányban jelenik meg. A lap hasábjain rendszeresen megszólaltatják a Szovjetunió és a többi szocialista ország vezetőit, a nemzetközi politikai élet jelentős személyiségeit. A népszerű újság nemcsak politikai, hanem tudományos kiadvány is, amely gyakran kér fel neves tudósokat egy-egy cikk megírására. A köcsög belecsobbant a ntosogaloszerlö! habzó tatba. Egy darabig tartotta magát, majd szája elérte a víz peremét, és lassan ereszkedni kezdett a mélybe, mint egy léket kapott ókori hajó olajbogyóval teli amforája. Várjál csak, nyúlt utána, nem szöksz meg olyan könny'en. Megfogta a köcsög száját, kezét belülre támasztva, az a gondolata támadt; egy nagy' halat lóg. „aki” csak azért nem kapja be jobban a kezét, mert utálja a mosópor ízű húst. Belülről hideg volt a síkos fal, még nem járta át a viz forrósága, amely a külső, kopottas felületet már elviselhetöre melegítette. Sokáig kutatott a régi holmi után, míg aztán egy végtelenül lehetetlen helyről elökotorta. Álmodott éjszaka, ami ritkán fordult elő vele, és az időjárási front, vagy mi. még nyugtalanná is tette. Amire reggel is emlékezett, az a tejfölös köcsög volt, régi darabja a csalód generációról generációra öröklődő háztartásának. Nem dobtak ki semmit: így’ maradi a századelői csigacsináló — aminek géemkában készült kései testvéreit szálkás fából, kiriolgozallanul már kézbe vette a boltok polcain —, és bánatos küllemük láttán megesküdött, ő sem doh ki semmit. Az abuses knimplihámozól. a fura formájú, de végtelenül praktikus darabokat. Némelyikükre ugyancsak rá lehetett csodálkozni, de az évtizedes holmik megbízható tagjai az unokák, dédunokák családjainak is. Ahogy szamba vette a portékákat, kezébe akadt a rézmozsar; órákig kellett fogkrémmel tisztítani gyerekkorában, sohasem szerelte. Most is félretolta, te most nem kellesz, de aztán elöl hagyta; na. majd a hét végén. Amikor minden szegletet átnézett, belehasi- tott a felismerés: a köcsögöt keresi. Tejfölösnek nevezték. de ez a fajta étel sohasem került a mélyére, csak egyszer. Tiszta víz. vagy lej igen: frissen préselt. szőlő leve; málnaié, mindig éppen az, amit a kert termett. Ritkán tették az asztalra. Amikor eszmélni kezdett, a gyermekkori önmagán kívül a többiek gondjai, örömei is kezdték érdekelni, a köcsög addig homályos képe. ahogy olj’kor- olykor megjeleni az asztalon, kezdett tiszta kontúrokat ölteni. Érzékelte a felnőttek között vibráló ellentétel, amibe időnként hidegség is villant, ez tartott egy darabig, aztán valami sajátos rítus szerint ismét meleg lett a tekintetük. Szent a béke, gondolta, és olyankor a köcsög mindig az asztalon volt, hűsítő Itallal, a megbékélés jelképeként. A „tejfölös” egyre kopottabb lett. Apró gyerek volt, amikor a dédi mesélt: hogyan ismerkedett meg a dédpapával; élményeket kellett hallgatni, amit néha unt is, de mint egy ragaszkodó allatka, mindegyik ott maradt: vele. láthatatlan, kedves, bo- hóltás, olykor sírós állatseregletként. Háború zajlott a század első felében, dédi Fénykorában. Nehéz idők jártak, ennivaló is kevés volt, kincsnek számított a tej, kenyér. A köcsög akkor még fiatal volt, öblös mélyén tejfölt rejtett, dédi kilépett vele az udvarra, hogy a kút vizében még frissebbé tegy'e, amikor nyílt a kapu, viseltes katonaruhában megjelent a dédapa és vizet kért. A lánykezek nyújtották neki a köcsögöt és az éhes, szomjas katona, míg éhét- szomját csillapította, alaposa« megszemlélte az öt kínáló leányzót ... A háború kegyes voH hozzájuk, csak hónapokra sodorta őket szét, a béke beköszöntővel összeházasodtak. A k< "sög díszhelyet kapott a polcon, szekrényben, mikor, hová helyezték. Aztán telt az idő. a nagymama is megszületett, férjhez ment és a köcsög hozzákerült, mint nélkülözhetetlen, el veszthetetlen emlék. Anyáról lányra szállt a családban. Emlékeikben a történetek között stabilan maradt a hajdani megismerkedés, a megszületett boldogság. Bárkihez került a tejfölös köcsög, a család újonnan befogadott tagjai is átérezték asztalra kerülésének fontosságát. Mast keresi. A köcsög mintha kérdezte volna, amíg kereste; igazán akarod? Gyengéd kezekkel megszárogatla a konyharuhával: hajdani cirádáiból alig maradt már, fényét is elvették az. évtizedek, de a fontos az, hogy megtalálta. Vajon megérti-e, töprengett. Nem ismer még mindent: a rezdüléseken, haj- szálfinom érzéseken kívül ez most valami más, gondolt a távollevőre, aki felébresztette a gondolatait, és aki most, iszonyú, szinte fényévnyire került reggel óta. Érteni fogja, szaladtak szét benne a gondolatok: és a tisztára mosott köcsögöt. teletölt ötle borral. Köpecsi Eött A köcsög Miskolci macskakövek r iz-reminsszccncía Hideg decemberi hajnalon, Uijrener-suru kóóoen vitt a miskolci villamos a Tiszai pályaudvarra. Viszonylag gyaKian járok erre. nem nagyon akadhat látnivalóm akkor sem, ha egyáltalán látni lehel. Nem is erteni. a kocsivezető mennyire láthat, hogyan vezethet. Kódmentes reggeleken is inkább az út bal oldalát nezem, menynyien sorakoznak a kis, Szánva melletti boltocskánál, varva a hatórai nyitást, meg a pálinkavásárlás lehetőséget. Délután, amikor visszatértem, hirtelen iá csodálkoztam a hajdan villanytelepként ismert, de már többféle funkciót teljesített területre. Hiányzott valami. Az elmúlt több mint fél évszázad alatt sose láttam ezt a vidéket ennyire kietlennek, sivatagian üresnek. A földön még megláthattam a bontás nyomait, a rozsdásodé sínpárokat, szerelőaknák helyeit. Itt állt még nem is olyan régen a remíz, a villamosvasút szerelvényeinek pihenőhelye, ahol a napközben megfáradt kocsik — József Attila Altatójának tanúsága szerint — álmukban néha csengetni szoktak. Most eltűnt ez a hosszú, füstös abla- kú, gerendavázas épület is, »melynek villanyfényes ablaktábláin régi hajnalokon a napi forgalomra készülődést lehetett látni. Szükségtelenné vált, lebontották. A József Attila, illetve Szondi György utcán, a vállalat új telephelyén hatalmas új remiz tárja éjszakára a szerelvényeket, de előbb végig kell csö- römpölniök-csikorogniok a hajdani lovastüzér-kaszár- nya udvarán, meg a drégelyi hős nevét bizony sva lázó nyomorúságos lakótelep viskói között. A régi villanytelep már a múlté. Elköltözött onnan az áramszolgáltató, el a közlekedési vállalat, amely régen különvált tőle. nem volt hát szükség a nemiav. A város másik pontján, Újdiós gyérben még árválkodik a másik remíz, nem tudom, mire használják, de nem sokat adnék már a jövőjéért. A zörgő sárga kocsik is eltűntek. A régi, MDV feliratú, a vasgyár felé járó széles szerelvényekre már igen kevesen emlékezünk. A napjainkban ünnepi alkalmakkor sínre lépő . .nosztal gia-szerelvény ” már egy újabb kor gyermeke . Igaz, ez az „újabb” nagyon relatív fogalom, hiszen nekem még új az is, amelyikben nem hosszú bőrszíjak rongálásával, nanem csuklós vaspálca- szerkezettel csengetett a kalauz a kocsi belsejéből, az unokámnak meg már a tizenöt esztendős csuklós 1* öreg ócskavas. Szeretem a miskolci villamost. Nagyrészt kihasználatlanul, de mindig zsebemben van a bérlete. (Igaz, autóbuszra is érvényes.) Csak azért, hogy erezhessem: bármikor felszállhatok rá. Szeretem, mert gyermek- és ifjúkoromhoz hozzátartoznak a villamosutazásos élmények. Eg: veszekedés a hajnali villamoson. amit hallottam. mert esős idő lévén, a kocsi zsúfoltabb volt, s az égjük újságos több ülő- helj’et foglalt lapjainak rendezgetésére, mint illett Ez valamikor a harmincas évek elején volt. Vagy a njntott peronon bundába, botos-csizmába bújtatott vezető, aki — mert fázott is — kitartóan verte a ko- lomp gombját. Meg az ácsorgások a kitérőkben, amikor még egyvágányú volt az egész városban a villamos. Meg a hejőcsabaá vonalon — erre is ki emlékszik — a felszabadulás előtti apróka szerelvény, amely csak azután indult el, ha a vezető eladta a jegyeket, s a téli fagyó» várakozásban topogó utasok lába alatt ütemesen kongott a fenékdeszka. a kocsi meg táncolt Emlékszem a diósgyőri járatta« felakasztott, utast csalogat« újságokra, a vilianytelepí strand, a mai Augusztus 20. fürdő használatára jogosító villamos-vonal jegyre. a gömöri sorompónál való álldogálásokra. meg az ütközőn utazásra is. Es még egy apróságra: az áramszedőt kötéllel húzta le a vezető, illetve engedte föl, s egyszer valaki úgy ugrott meg a rendőr elől. hogy a nyitott pero- nú villamosra lépett fel menet közben, mire a rendőr elkapta a kocsin hátul lelogó kötelet, lehúzta az áramszedőt, niegáHí a kocsi. Most másképp lehet a kocsit áramtalanftani, az ütközőn nem utazik senki, a csupa beton és üveg új remízben meg talán kedve se lenne a villamosnak álmában csengetni. hiszen már az utcán is valami elektromos cirpe- léssel riasztgat. Eltakarították a Baross Gábor utcai remízt, ami előtt még megálló is volt valaha. Vajon mi nő a helyéle ? ... (benedek) Olvasótáborozók találkozója Nyolcadik alkalommal rendezte meg az idei nyáron olvasótáborát — általános iskolás gyerekek részére — az Edelényi nagyközségi Könyvtár. E táborok 7—10 napja alatt a tanulók a vakáció örömei mellett, irodalmi— lie! j’tör ténet i értékeinkkel ismerkednek, s neves írókkal, költőkkel találkoznak E programok jól szolgáltaik a táborban résztvevő diákok szellemi gazdagodását. Az edelénj'i könyvtár e hagyományosnak mondható nyári tevékenységét most tovább bővíti azzal, hogy ilyenkor télen —, ha csak egy napra is — összehívja a nyári táborokban részi, vett gyermekek három-négy évfolyamat. A legutóbbi ilj'en összejövetelen például az utolsó három évfolj'am tanulói Balogh Béni íróval találkoztak, aki munkásságáról, a könyvek szerete- téről, az irodalom „felfedezéséről” beszélt az Edéién y környékéről összegyűlt mintegy hatvan pajtásnak. A gyerekek felszabadulási szellemi vetélkedőben is összemérte*! tudásukat, s az egész napos program ideje alatt tovább erősítették a korábban kialakult barátságokat. Az edelénj’i könjrvtár téli. „egynapos” tábora követésre méltó kezdeménye; zés.
