Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-06 / 286. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1984. december 6., csütörtök Nézőtéri meditáció Egy kocka a Hat gézengúz című amerikai filmből A ma kezdődő műsorhéten szélesnek kínálkozik a vá­laszték a premiermozikban. Felújítanak egy sor koráb­ban már bemutatott filmet,- köztük most kerül miskolci bemutatómoziba Nyikita Mi. halkon filmremeke, a Pere- putty című filmvígjáték, amelyről már november el­sején részletes kritikai mél­tatást írtam, de most ismé­telten igen melegen tudom ajánlani mindazoknak, akik a mai szovjet élet egy hétköz­napi epizódját, az egyszerű emberek életének könnyes, derűs pillanatait szívesen látják filmen, hogy jó más­fél órányi kellemes, hasznos időtöltést kapjanak. Az új filmek között látha­tó a Nem férünk a. bőrünkbe című jugoszláv filmvígjáték, valamint a Barbara királyné sírfelirata című, egy XVI. századi romantikus szerelmi történetet feldolgozó lengyel film; a legnagyobb kasszáéi­ként viszont minden bizony­nyal a Hat gézengúz című amerikai film éri el. Erről érdemesebb néhány szót kü­lön is szólni. Zavarban vagyok, amikor a Hat gézengúzt meg kell ítél­ni. Tulajdonképpen a Hófe­hérke és a hét törpe című mese rrfodern, mai, „ameri- kanizált” változata.. A Dantei Petrie rendezte film történe­te igen egyszerű. Egy öregedő autóversenyző, és bat test-1 vér — öt kisfiú és tizenhat éves nővérük — furcsa, ka­landos együttlétét ismerhet­jük meg a történetben, amely­nek során a gyerekek elő­ször ellopják az autóver­senyző kocsijának minden mozdítható alkatrészét, majd összebarátkoznak. Kitűnik, a gyerekek remek autószeie. íők, legyőzhetetlen kocsit va­rázsolnak a versenyző öreg roncsából, az alkatrészeket igaz. hogy lopják hozzá, meg hasonlók esnek. Természete­sen szerepelnek „gonosz” le. nyék is a filmben, mint egy texasi seriff, aki a gyereke­ket arra használja, hogy ne­ki lopják az alkatrészeket, aztán van ármánykodó rivá­lis az autóversenypólyán, vannak széplányok az éjsza­kai mulatókban, némi kis verekedés, s nem utolsósor­ban a Ford autógyár reklám­ja. Nézem a filmet és töp­rengek, vajon kihez, milyen korosztályhoz szól? A törté­net bonyolítása nem haladja meg az óvodások és alsó ta­gozatos általános iskolások szintjét. Az így elmesélt tör­ténet — a maga primitív fordulataival is — már az általános iskolások felső ta­gozatának felelne meg. A gyerekeknek ocsmány nyel­vezete és egyik-másik talál­kozás az autóversenyző és változó szerelmei között, vi­szont kijárja, vagy legalább­is megkérdőjelezi, hogy ez az ifjúságnak va.ló-e? Minden­képpen forgatagos, látvá­nyos, de hihetetlenül primi­tív megoldásokkal operáló film, s mert igen sokan sze­retik az olyan filmeket, ame­lyek befogadására csak a szemüket kell használni, semmiféle agymunkát, nem ad, a Hat gézengúznak lesz­nek látogatód. (benedek) to ásványi nmgoii liftül r A Központi Földtani Inté­zet kezdeményezésére a Ne-’ hézipari Műszaki Egyetemen a magyarországi ásványi nyersanyagok történetének szervezett kutatása immár közel egy évtizedes múltra tekinthet vjssza. Mint arról korábban beszámoltunk, a kezdeti erőfeszítések, ame­lyek a különböző hazai in­tézményekben teyékenykedő, e témával foglalkozó, illetve ehhez kapcsolódó kutató­munkát végző egyetemi ok­tatók, levéltárosok, muzeo­lógusok, könyvtárosok, törté­nészek és ipari szakemberek munkáját kívánta összehan­golni, 1982-re kézzelfogható eredménnyel jártak: az egyetem kiadásában napvilá­got látott a „Közlemények a magyarországi ásványi nyers­anyagok történetéből” című [ gyűjtemény első kötete. Ez a megállapítás olvasható a most megjelent második kö­tet Előszavában dr. Fülöp József akadémikus, a Köz­ponti Földtani Hivatal elnö­ke tollából, aki a továbbiak­ban arról is szól, hogy az évtizedes kezdeményezés rá­irányította a figyelmet ha­zai történetírásunknak erre a nem érdemének megfelelően művelt és föltárt területére. A Nehézipari Műszaki Egye­tem kiadásában most meg­jelent, Zsámboki László szer­kesztette második kötet to­vábbi tanulmányokat ad köz­re különböző hazai kőolaj-, földgáz- és kőszénkutatások, a szlovákiai bányászat—ko­hászat története, a földtan oktatásának kezdete téma­köréből, a Függelékben to­vábbi értékes adalékkal szol­gál, s gazdag hely- és név­mutatót is tartalmaz. Gyermek­könyvtári moll Az NDK kultúra napjai A Drezdai Filharmenikssek koncertje Segítség a nyelv- ianulísíioz / Uj szolgáltatás a megyei könyvtárban Tankönyvek több mint harminc idegen nyelven, nyelvi Kazettákból töDb mint tízféle, folyóiratok sok nyel­ven — mindez a polcokon, és az asztalon a II. Rákó­czi Ferenc megyei Könyvtár új részlegében az első eme­leten. Itt nyitották meg a napokban a nyelvi szakrész­leget. Elsősorban a világ­nyelvek tanulását segíti a könyvtár ezzel a szolgálta­tásával; a könyveket rész­ben kölcsönözni is lehet, persze a kazettákat és a rit­kább irodalmi segédeszközö­ket csak helyben lehet hall­gatni és olvasni. Ezenkívül szóban, telefonon vagy írás­ban válaszolnak innen azok­nak, akik tanácsot kérnek a nyelvtanuláshoz. Nyelvi ren­dezvényeket is terveznek, sőt­biztosítják, hogy nyelvórá­kat a könyvtári helyiségben tartsanak a pedagógusok, hi­szen az illusztrációs eszkö­zökben itt válogathatnak, a leginkább. Mindezt Szabó Mariann, a részleg vezetője, szervezője ismertette az egybegyűlt pe­dagógusokkal, diákokkal és érdeklődőkkel a megnyitón. Dr. Környei Lászlómé igaz­gató üdvözlő/ szavai után, igazi csemegeként, Lomb Ka­tó, a legtöbb idegen nyelvet beszélő fordító, tolmács be­szélt közvetlenül, és szóra­koztatóan a nyelvtanulás fontosságáról, a nyelv elsa­játításának leghasznosabD módjairól, elsősorban az ide­gen nyelven való állandó ol­vasás fontosságáról- Mert nem igaz, hogy különleges tehetség kellene az idegen nyelv elsajátításához; csak szorgalom és érdeklődés. Az előadás után a könyv­tár két dolgozója, Jászai Zsoltné és Vasas Andrea könyvajánlatnak számító is­mertetéssel mutatott be né­hány nagyon hasznos tan­könyvet a bőséges állomány­ból (máié) © Itt álljunk meg egy szóra! Annyira kedves nekik az a hadapród őrmester, hogy ha­lálát rögtön megbosszulják — főbenjáró bűnt követnek ei, egy német őrmesterrel végeznek (eltüntetik a „cor­pus delictit”, a folyóba dob­ják ...), és egyik percről a másikra átvedlenek „hulla- rablóvá”? A hadapród őr­mester teste még „életme­leg”. Megtapogatják a pul­zusát? Fülüket a melléhez nyomják, ver-e még a szi­ve? És mivel a halál beállt, rögtön a bakancsnak esnek? Kétségtelen, egy birgerlibőr- böl készült bakancs nagy érték háborús időkben, rá­adásul nyakukon a tél, s va­lamelyiknek már lyukas a lábbelije ... Nem és nem, ez hihetet­len! A frontkatonáktól ugyan minden kitelik — háborút járt öregektől hallottam —, de itt mégiscsak .. . igen, egy, legfeljebb két perccel korábban még kedvenc pa­rancsnokuk volt, elvágta a gyújtózsinórt, nehogy a né­met mindőjüket megölje, és nincs bennük érzelmi meg- indultság, bajtársi becsület, egyszerűen: emberi érzés? Egy feltételezés kezd kör­vonalazódni bennem. A had­apród nem halt meg azon­nal, katonái nem hagyták sorsára, cipelték magukkal. Valahol bent a faluban le­tették. Szegény kiszenvedett. idejük nera lehetett arra, Játékos foglalkozásokkal, író—olvasó találkozókkal, ve­télkedőkkel várják ezen a héten a miskolci gyermek­olvasókat az iskolai és a gyermekkönyvtárak. A Mis­kolc városi Könyvtár ha­gyományosan december ele­jén rendezi meg a gyermek­könyvtári napokat. Az e hé­ten tartó rendezvénysorozat­ban már találkozhattak az olvasók Marék Veronikával, a gyerekek körében igen népszerű írónővel, aki a Tom­pa Mihály, a Kaffka Mar­git és a Petőfi Sándor fiók- könyvtárban beszélgetett az érdeklődőkkel. Szerdán Ber- hidai Magdolna ifjú népmű­vész tanította gyermekjáté­kok készítésére a József At­tila Gyermekkönyvtár és a miskolci 9. számú Általános Iskola könyvtárának olvasó­it. A hét további program­jából érdekesnek ígérkezik ma, csütörtökön a Kaffka Margit fiókkönyvtár foglal­kozása a téli ünnepekről, és a József Attila gyermek- könyvtár vetélkedője a fel­szabadult Miskolcról. Mind­két rendezvény tíz órakor kezdődik. Pénteken kisiskolá­soknak rendednek szavaló­versenyt a Petőfi Sándor fi­ókkönyvtárban, a Győri ka­pui ifjúsági könyvtárba pe­dig Tordon Ákos író látogat. Ő lesz a vendége a 34. szá­mú Általános Iskolában ren­dezendő találkozónak is. Tegnap délután kiállítás nyílt a Lenin Kohászati Mű­vek ifjúsági klubjában a két diósgyőri vállalat: a kohá­szat és a gépgyár Alkotó If­júság pályázatára beérkezett munkákból. A BIGÉP fiatal szakem­berei kiállították például egy NC-vezérlésű szerszámgép számítógépes makettjét, az hogy elhantoljék — a ro­mánok már lőtték a falut, menekülniük kellett. Ott­hagyták Es idegenek jöttek, egy elmaradt utóvéd — ne­kik már nemigen lehetett személyes közük a hullához, közülük talán csak az az egy, a névtelenségbe süly- lyedt hidasnémeti vasutas — akkor baka — ismerte fel kedvenc hadapród őrmeste­rét. De ő sem tudott halála körülményeiről. Mi másra gondolhatott? „Eltalálta egy golyó”. Amikor falubelijé­nek, volt főjegyzőjének me­sélte háborús élményeit, húszegynéhány esztendő el­teltével, nemcsak a bor tet­te „érzelgőssé” — „kedvenc hadapród őrmestere” az át­lagosnál rendesebb, jóban- rosszban bajtársaival együtt­érző-szenvedő ember lehe­tett. *És az a vasutas akkor szintén frontkatona volt, er­kölcsi érzéke mégsem tom­pult el, „fájt a szíve”, ami­kor cibálták le róla a láb­belijét . .. Számára a lát­vány visszataszító volt. Akit ismerünk, szeretünk, becsü­lünk, halála után is kedves marad számunkra. Nekibúsulva támasztottam a pultot a borkóstolóban. Mi­A teljes siker — sohasem terhes — poggyászával meg- rakottan búcsúzhattak Mis- kolctól a Drezdai Filharmo­nikusok művészei. A Sieg­fried Kurz által dirigált pén­tek esti hangversenyük — különösen annak második fele — kivívta a közönség hiánytalan elismerését, s az a ritka eset fordult elő, hogy a szűnni nem akaró taps rá­adásra késztette a zenekart. Az együttessel három évvel ezelőtt már találkozhattunk, s már akkor megcsodálhat­tuk hangzásuk grandiózus tömörségét és intenzitását, a szólamok választékos és to­leráns jelenlétét mind a szó- lisztikus, mind az összzene- kari — tutti — állásoknál. Ezek az erények azóta m.it sem halványultak, s ráadásul most az utazási fáradalma­kat is sikerült maradéktala­nul kiiktatniuk produkció­jukból. Elsőként a karmester. Sieg­fried Kurz Öp. 24-es Sinfo- nia piccola című, neoklasz- szikus fogantatású művét ját­szották. A kompozíció szelíd dallam-isága, a táncos és elé- gikus programot váltogató három tétel érezhetően nem jelentett különösebb gondot sem az előadóknak, sem a befogadóknak. Mozart A-dúr klarinétversenyének szólóját Hans-Detlef Löch.ner tolmá­csolta. Interpretációjának ugyanazok voltak az erényei, amiket a zenekar munkáját illetően említettünk, tehát főként a jó hangzáskép, azon belül is egyfajta dolce színezet, amely végig jellem­zője maradt játékának. A legnagyobb várakozás kétségkívül a befejezésül megszólaltatott Beethoven­LKM pályázóinak munkái között látható frekvenciamé­rő, valamint a darukra sze­relhető mérőberendezések rá­diós ellenőrző műszere. A makettek és tárgyak között számos pályamunkát, szak­mai dolgozatot is benyújtot­tak a fiatalok, és a kiállí­tást gazdagítják a szabad­nék jöttem éppen ide, ebbe az „áilvaivósba”? Várnám azt a háborús élményeit mesélő vasutast? Képtelen ötlet! Bennem nem ismerhetne földijére. Mivel nyomozásom megfe­neklett, meditációra adtam fejem. Lám — gondoltam — Antal József és tagtársai jó érzékkel találtak rá arra a magyar katonahős,re a má­sodik világháborúból, aki méltó az új Magyarország tiszteletére. A szociáldemok­raták egy új hidat „tűztek zászlajukra”, a kommunisták egy ismeretlen magyar ka- .tonjít, aki élete árán többet tett, mint a vasúti híd ösz- szes építője együtt. Az a ba- jonett, mely lecsapott, a rob- banótőltéthez kígyózó zsi­nórra, egy hetvenméteres közúti folyóhidat ajándéko­zott az országnak, több tu­cat parasztházat, s ha csak egy, , egyetlenegy perccel megrövidítette a második vi­lágháborút, több mint há­romszáz embert mentett meg a biztos haláltól — a híd kompozíciót, az Ötödik szim­fóniát előzte meg. Ennek az alkotásnak ma már könyv­tárnyi irodalma van, íratlan könyvei pedig szinte minden európai, vagy az európai kul­túrán nevelkedő emberben ott sorakoznak. 'Az Ötödik szimfónia ebben az összefüg­gésben maga a Zene, a mu­zsikának olyan egyértelmű megtestesítője, miként a Mo­na Lisa a festészetnek, vagy a Laokoon-csoport a szob­rászatnak. Beethoven alkotá­sa — sok-sok előadás eredő­jeként — egy idealizált és abszolutizált változatban ott él a tudatunkban, s szinte elnyomja az újrahallgatás élő valódiságát, vagy azt a bennünk hangzó eszményhez rendeli hozzá: Fölöttébb ne­héz vállalkozás tehát az elő­adók részéről minden újbóli megidézése, hiszen a közön­ség valamennyi esetben ra­gaszkodni fog eszményképé­hez, ami végső soron azo­nos egy élénk kritikai töl­tettel felruházott, ízlésbeli előítélettel. Divatos kifeje­zéssel: pontos elvárásaink vannak az Ötödik szimfóniát illetően, s zenekar legyen a talpán, amelyik úgy elégíti ki ezeket az „elvárásokat”, hogy közben nem mond le némi egyéni íz, önálló kon­cepció megvalósításáról. Ezért értékelhető elisme­résre méltónak a drezdaiak tolmácsolása, hiszen a közön­ség — tapsának intenzitásá­nál ítélve — akár még egy­szer végighallgatta volna az egész művet. Helyette be kellett érnie a szimfónia in­terpretálásához méltó Es- mont-nyitánnyal. D. Szabó Ede idős tevékenységek produk­tumai: fafaragások, amatőr fotók és egyéb tárgyak. A legeredményesebb pá­lyázókat oklevéllel és juta­lommal díjazták, valamint 30 kohászati fiatal kapta meg a vállalat elismerő ok­levelét a folyamatosan vég­zett gazdasági és társadalmi munkájáért. felvonulási területen tartot­ta á hátát dübörgő tankok, teherautók alá. És 1949-ben már senki sem beszélt hídról, a tábláról, amit a Magyar Kommunista Párt állított. Az MDP és a Magyar Népköztársaság kor­mánya legnagyobb nemzeti ünnepünkké nyilvánította áp­rilis 4-ét — hazánk felsza­badulásának ünnepnapjává. Hitem szerint, teljes joggal. Az ünnepségek „ellégiesed- tek”, vagy a nemzeti önos- torozás alkalmaivá váltak. Egyebet se lehetett hallani — „Hitler utolsó csatlósa ...” A nemzeti szégyenkezés je­gyében tartott ünnepségek miatt a bánat sötét mada­ra telepedett a magyar lé­lekre, hogy kiköltse benne bűntudatának veszedelmes indulatait. Egy hadsereg túl­nyomó többségét a közlegé­nyek alkotják — minálunk agrárproletárokból, munká­sokból verbuválódott. Ami­kor megjött a behívó vala­kinek, a kocsmában milyen siralmas nóta járta! Sirhat-rihot már az az édesanya, Kinek fiát elviszik a frontra. Kezét vagy lábát gránáttal ellövik — Még meg sem halt szegény, mó ris eltemetik. ills az LKM isáil Újában Gulyás Mihály: Híd a senkiföldjén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents