Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

( ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. december 30., vasárnap A Uj, nyitottabb Filmmúzeum A Magyar Filmtudomány] Intézet és Filmarchívum 1984. december elseje óta Magyar Filmintézet névvel és sok vonatkozásban meg­újuló tartalon.mai folytatja munkáját. Az intézet igaz­gatója Nemesktirty István Tőle kaptunk tájékoztatást az intézet sokirányú munkái közül az új, nyitottabb film­múzeumi munkáról, annak már a napokban realizálódó és távlati terveiről. A budapesti Filmmúzeum a Magyar Filmintézetjiez tartozik, programja annas munkatervéhez igazodik. A jövőben a lehetőségekhez ké­pest nyitottabb lesz, arra törekszik, hogy a széles nagyközönség klubtagság nélkül is értesülhessen a műsorokról, megismerhesse a magyar film múltját. Terv­szerűbben kívánnak foglal­kozni a magyar filmmel az 1931-es hangosfilm-kezdetek­től folyamatosan. Természe­tesen továbbra is bemutat­nak olyan filmeket, amelye­ket a filmforgalmazás vala­milyen ok miatt nem tud a nagyközönség elé vinni. Fi­gyelmet érdemel ezzel a be­mutatással kapcsolatosan Nemeskürty Istvánnak az a hangsúlyozott megállapítása, hogy a múzeumi tárgyak nem mind értékek, így a múzeumi keretek között be­mutatott filmek mindegyike sem az, de jellemzők lehet­nek a korra, amelyben szü­lettek, a bennük szereplő színészek révén kapcsolód­hatnak az értékekhez stb.. ezért így kell felfogni a mú­zeumi sorozatban látható filmeket. Fontos törekvése a Filmintézetnek, hogy a film­múzeumi keretek között biz­tosítsa a megfelelő arányt a szórakoztatás és az igazi mú­zeumi-művészeti igények, il­letve azok kielégítése között. Kiemelkedik a filmmúzeu­mi programból az 1985. ja­nuár 7-én kezdődő sorozat, amelynek keretében a kelet­kezés időrendjében bemutat­ják a magyar hangosfilme­ket, az ugyanakkor készült kísérőműsorokból válogatott kultúrfilmekkel, esetleg hír­--------------f------------------------------------­a dókkal együtt. Bár némelyik filmet korábban, például a televízió műsorában már lát­hatták az érdeklődők, így. ebben a szoros sorrendben a netán gyakrabban látott fil­mek is más összefüggésben szemléihetők, mód nyílik ar­ra, hogy a magyar film tör­ténetéről ne csak kutatók, ne csak szakértők szerezzeneK áttekintést, hanem a magyar társadalom is megismerhesse azt. Elsőként A kék bálvány című. 1931-ben készült fil­met mutatják be, majd utá­na a Hypolit, a lakáj követ­kezik és sorra jön huszon­négy mű, amely 1931 és 1935 között készült. Ez az első fél év programja. Saj­nos, hat film ebből a kor­szakból hiányzik, köztük pél­dául a Fedák Sári főszerep­lésével készült Iza néni. Eze­ket a filmeket a budapesti Filmmúzeum mindig hétfőn vetíti, délelőtt bérletes né­zőknek. délután nyitott elő­adásokon. Ugyancsak janu­ártól tervezik azoknak a hungaricáknak a bemutatá­sát, amelyek akár rendező­jük, írójuk, főszereplőjük révén jelentenek magyar kapcsolatot a külföldi film­gyártásban, vagy magyar té­májúak. Mindezeken kívül a Filmmúzeum folytatja egyéb sorozatait. Például péntes. esténként a mindenkori öt­ven év előtti legjobb, leg­jellemzőbb, vagy legnagyobb hatású külföldi filmeket ve­títik, bemutatják a Filmmú­zeum új szerzeményeit és sorozatokat mutatnak be nagy alkotók műveiből; foly­tatják az Elfújta a szél ve­títéseit és látható lesz A nagy zabálás. A Magyar Filmintézet a Filmmúzeum életének nyi­tottabbá tétele mellett sze­retné megújítani kiadvány] tevékenységét. A magyar filmek mindegyikéről külön ismertetőt ad ki, magyar al­kotókat kíván bemutatni a Filmbarátok Kiskönyvtára sorozatban, filmkalauzt je­lentet meg 40 év 100 ma­gyar filmje címmel. A jövő­ben a Filmkultúra című fo­lyóirat havonta jelenik meg és markánsabban kapcsoló­dik a filmmúzeumi munká­hoz. Végül szeretné elérni a Magyar Filmintézet, hogy kiadványait a mozikban is árusítsák. Mindez elsősorban a fővá­rosra, illetve az odalátoga­tókra vonatkozik. Mennyiben érdekelt ebben a vidék, a városok filmbarát közönsé­ge? E külön kérdésre Ne- meskürty István elmondta, hogy a nyitottabb filmmú­zeumi munkát, elsősorban a magyar filmek folyamatos bemutatását 1931-től kezdő­dően a vidéki városokban is . szeretnék megoldani, első­sorban a nagyobb, egyetemi városokban, mert ebben lát­ják a filmklubmozgalom to­vábbi útját, lehetőségét, ám a megvalósításnak még sok akadálya van napjainkban. Elsősorban az, hogy a vidéki mozik a megyei vállalatok­hoz tartoznak, eltérő az ér­dekeltségi rendszerük. A Magyar Filmintézet azonban nem mond le arról, hogy a helyi érdeklődés kielégítésé­re, a kölcsönös érdekek egyeztetése alapján, megfele­lő előkészítés után néhány nagyobb vidéiki városban megteremtse a budapesti Filmmúzeum megfelelőjét. Kéri is azokat a művelődési intézményeket, amelyek meg­felelő teremmel és vetítő­felszereléssel rendelkeznék, s nem utolsósorban környeze­tükben van érdeklődés a magyar filmtörténet iránt, ha igénylik az intézet ilyen irányú segítségét, keressék velük a kapcsolatot. Miskolcon bizonyára lenne igény. Vajon megvalósul-e nálunk is, s ha igen, mikor lesz Miskolcon is a nagy­papák moziját jelentő öreg- film-vetítések mellett — vagy éppen helyett! — ma­gyar filmtörténeti sorozat?... Benedek Miklós Ma délután a képernyőn / „Bús szívből ÉBdkelsfi...” Aligha tévedünk, ha megjósoljuk: ina délután 16.35-kor igen sokan be­kapcsolják a televíziót, hogy megtekintsék, vagy inkább meghallgassák az első műsorban jelentkező zenés összeállítást. A ..Bús szívből énekelni . ..” című műsor alcíme: Szécsi Pál emlékére és ezzel tulaj­donképpen már el is mond­tuk a lényeget. Számos egy­kori pályatárs és más éne­kes, valamint együttes lép pódiumra, hogy a tragikus körülmények között fiata­lon eltávozott énekes em­lékét megidézze. A műsor szerkesztője ér rendezője Csenterics Aghes. a képün­kön pedig egy jelenet az összeállításból (a háttér­képen Szécsi Pál portréja). Irásivakcrialok a Mfás leküzdésére Naponta néhány oldalnyi szöveg nyomtatott betűkkel történő lemásolása segíti a dadogás megszűnését — állapították meg a moszkvai logopédiai klinika orvosai. A módszer rendszeres alkalma­zásával javult a beszédkész­ség, csökkent, majd végképp elmúlt a dadogás. A lassú és gondos másolás során a be­szédhibás páciens lélektani ritmusa kiegyensúlyozottabbá válik, az írás mozgósítja akaraterejét. A módszert egyre több orvos és peda­gógus hasznosítja^ Miskolci macskakövek „A malom” és környéke „A malom”, — így emle­getik a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar új otthonát. Kedveskedő név ez a ma­lom, pedig nincs benne semmi becézés, semmi kü­lönös, hiszen valóban ma­lom volt ez az épület na­gyon sokáig és ama ritka építmények közé tartozik, amelyek nem estek áldoza­tul a városrendezésnek, ha­nem, ha nagyon hosszú fontolgatás után is, de ki­tűnően hasznosulnak új szerepkörben. Átépítve, megszépülve, mondhatni egy új lakótelep díszeként, mert a Jókai és Fazekas utcáktól északra eső terü­leten a lebontott, elavult házak helyén 6zürke be­tonerdő nőtt ki a földből, s e fehérre festett, még egy rondellával meg is tol­dott malomépület olyan üde ebben a rengetegben, mint egy hóvirágcsokor az avarban. Járom a környéket, s próbálom visszaidézni a néhány évtized előtti háza­kat, utcákat, létesítménye­ket. Ha a Tetemvár — ma Petőfi tér — felől közelí­tek, teljes egészében hiány­zik a régi Jókai utca, el­tűnt a Kazinczy utca utol­só telkéről az ecetgyártó üzem, s vele a sajátos il­lat is, most a bányászszék­ház található e sarkon; jobbra, fel a Deszka-teme­tőig új bérházak. Olyan la­kótelep, mint a többi. Ha a Deák tér felől közelítem meg e helyet, már a Tar­kanyi utca végén érzem, új, világba jutottam. Gya­logos aluljárón — amelyet néha elönt a víz — lehet átjutni a forgalmas teher­mentesítő úton. Nem úgy, mint hajdan a keskeny Gó­lya utcán, amely felveze­tett a Laborfalvy Róza ut­cára, ahol a felszabadulás után rövid ideig albérlő­ként laktam is. Egy fél ki­ló — Csengerből csempé­szett — durva só volt a havi lakbér. Keresem, hol futhatott a Pece-patak. A malom ad támpontot, mert mögötte futott, hogy aztán a Jókai és a Fazekas utca találkozásánál átbújjon egy híd alatt és a Tárkányi ut­cával párhuzamosan Deák Ferenc szobra előtt bújjon be a Nemzeti Bank épü­lete mögé. Nincs meg már ez a patakmeder. Mint ahogy nincs meg a malom mellett a túlsó Darton állt egykori épület, amelyet hajdan az ország legele­gánsabb nyilvánosházaként emlegettek. Nagy forgalmú hely volt valaha. Emlék­szem rá, a felszabadulás után a közigazgatási ható­ságok elrendelték a rend- behozatalát, s 1948 őszén avatóünnepséget is tartot­tak benne. Nem egészen két és fél év múlva végleg bezárták, sokak bosszúsá­gára, de hosszú időbe telt, amíg nem zörgettek be it­tas emberek a legkülönbö­zőbb időkben, de különö­sen éjszaka az akkor már szolid állami vállalatok iro­dáinak otthont adó épület kapuján. Érdekes módon, amikor megkezdődött a te­rület szanálása, s eltűnt például az egész Nyakvá­gó utca, a Fábián utca, a Sánc utca (korábban Ár­pád utca), három régi épü­let maradt meg összesen hosszú ideig. A már emlí­tett malom, a börtön!, meg a nyilvánosház. Most már csak kettő van. Diákkoromban nagyon sokat jártam ezen a vidé­ken. Itt sétáltunk fel a Deszka-temetőhöz, illetve a Forrásvölgy irányában fel a Hősök temetőjébe. Pénz­telen diák hol járkáljon szerelmesével? A -szépen gondozott, parkosított, li- getszerű hősi temető befo­gadta az ifjú szerelmese­ket. Egy iskolatársunk meg, aki — mert apja temetke­zési vállalkozó volt — szinte állandóan a temetőt járta, mindenkinek a tit­kát tudta. De tulajdonkép­pen nem is volt még mit! titkolni akkoriban. Keresem a Nyakvágó ut­ca nyomvonalát. Ahol most a szimfonikus zenekar szék­házénak bejárata van, óét mehetett el. Érdekes, a fel- szabadulás után Pallos ut­ca lett belőle. Pedig hát a pallos tulajdonképpen nyakvágó eszköz. A felszabadulás utáni idők egy tragikus emlékű eseménye is e malomépü­lethez fűződik. Itt, az egv- kori Flórián-malomban játszódott le 1946. július utolsó napjaiban, tehát az infláció tombolásának csúcspontján az a forinl- rontó íeketézési. akció, amely hatalmas felháboro­dást keltett, tömegtünteté­seket indított el és két nap múlva, pont a forint bekö- szöntének napján, a rend­őrség előtti tüntetéshez ve­zetett. Az események két halálos áldozata — a ma­lom könyvelője (érdekes módon ő lett az áldozat, a tulajdonos megmenekült), meg egy rendőrnyomozó — néhány lépésnyire in­nen, a Deszka-temetőben nyugszik. A malomépület­ben próbáló zenészek nagy többsége ekkor még nem is élt. A földszinti próbate­rembe bábelőadásra váró gyermekeknek a szülei sem éltek még ekkor. Ök csak azt tudják, egy új, még születőben levő lakótelepen van egy nagyon szép épü­let, „A malom”, amely ké­nyelmes otthon a zenészek­nek, 'ahol a gyerekeket majdan bábelőadások vár­ják. Eltűntek a rozoga utcák, jobb és kevésbé jó házak, érdekes emlékű intézmé­nyek. Egy öreg malom meg új' életet kezdett. (benedek) Bogács felszabadulásának negyvenedik évfordulójára jelent meg a község tanácsá­nak kiadásában és támogatá­sával, valamint más helyi szervek segítségével Hajdú Imre kollégánk munkája, a Bogács históriája, amely 320 oldalon, négy füzetre osztva, sok fényképpel és igen sok dokumentummal gazdagon mutatja be a bükkaijai tele­pülés nyolc évszázadát, első említésétől napjainkig. A felszabadulás évfordu­lója, a szabad életben eltöl­tött négy évtizedre történő visszatekintés lehetősége a helytörténeti munkának is újabb lendületet adott. Hajdú Imre azonban nem alkalmi, „ünnepi” hely történetíró. Ku­tató adottságú újságíró, aki hosszú évek óta jelentkezik lapunk hasábjain — napj munkája mellett — Irodalmi barangolások című írásaival, egyházközségi és levéltári poros iratok kutatásait pub­likálva és így kisebb-na- gyobb jelentőségű költők és írók emlékét mentve meg a feledéstől. Talán természe­tesnek vehető, ha szülőfalu­ja, Bogács története iránt megkülönböztetett figyelem­mel viseltetett és a felsza­badulás negyvenedik évfor­dulója természetes alkalmul szolgált, számára, hogy meg­írja Bogács históriáját. Amennyire ismerem, megír­ta volna valamikor évfordu­ló ünnepi alkalma nélkül is. Szöveggyűjtemény a köz­ség nyolc évszázadából. Ez a szerény és a szerző szemé­lyét meglehetősen háttérbe vonni kívánó alcím, vagy tartalmi meghatározás olvas­ható a négy kötet címolda­lain. Pedig ez a munka jó­val több mint szöveggyűjte­mény. Nem szenvtelen ada­léktár. hanem a helyenként kommentár nélkül sorjázó szövegrészeken, vagy azok rövid összekötésén is átsüt a szerzőnek a témához való kötődése, az Előszóban meg­fogalmazott elképzelések fel­vállalása, s az, hogy nem puszta szólam a következő ifjú generációkhoz szóló, biz­tatás: folytassák ők is a his­tória írását, örökítsék meg Bogács történetét. Hajdú Im­re munkája az első kötetben a XVIII—XIX. század fordu­lójáig mutatja be a község történetét, a második kötet a XIX. századot, a harmadik századunk első felét, a fel- szabadulást megelőző évtize­deket. míg az utolsó szabad negyven évünket tárgyalja. Levéltári kutatások adalékai, sajtódokumentumpk, egyéb iratok, dokumentum jellegű emlékezések, beszélgetések adatai sorjáznak a négy fü­zetben, hogy belőlük hitele­sen ragyogjon fel egy köz­ség, főleg pedig lakóinak élete. Szinte természetes, hogy az utolsó két kötet a legtartalmasabb. hiszen a mához közeledve mind több dokumentum állt rendelke­zésre de szinte regénysze- rűen izgalmas a XIX. száza­dot bemutató kötet is, a jobbágyfelszabadítást követő kor Bogácsának élete. Nem szöveggyűjtemény született Hajdú Imre kezén, hanem értéssel és szeretettel írt hely történelem. A jubileumi ünnepségeken immár túl vagyunk Borsod­ban, a dolgos hétköznapok, egy majdani későbbi törté­netírás témái jönnek. Bo­gács históriáia négy kötet­ben itt marad velünk, hogv vissza-visszalanozva olvas­hassuk, — 'Fojtán László es Laczó József fotóival kiegé­szítve — ismergethessük Haj­dú Imre munkája nyomán a bükkaijai község krónikáját. Ibml Decsko Uzinov retrospektív kiállítása A bolgár képzőművészet nagy öregjének. Decsko Uzu- novnak 85. születésnapját retrospektív ^kiállítással ün­nepelték Szófiában. Bemutat­ták' fiatalkori műveit és leg­újabb kompozícióit is. Élet­művét kimeríthetetlen élet­erő, artisztikusság és megis­mételhetetlen eredetiség jel­lemzi. Uzunov képzőművé­szek több nemzedékét nevel­te föl, s ma azok közé a ta­nítók közé tartozik, akik magukban hordják a tapasz­talatot és az emberi humani­tást. A művész kiemelkedő hazai és rangos nemzetközi képzőművészeti díjak birto­kosa. több külföldi művészeti akadémia tagja, s az UNES­CO Nemzetközi Képzőművé. szeti Szervezetének tisztelet» beli elnöke. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents