Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
1984. december £9., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Bár a hazai hóviszonyok nem túlzottan kedvezőek, azért a külföldi edzőtáborozásokkal a megszokott ritmusban készül a magyar alpesi síválogatott 1985 fő viadalára, a bormiói világbajnokságra. Holéczy Tibor, a Magyar Sí Szövetség főtitkára elmondta, hogy még javában tart az erők felmérése. de várhatóan négy válogatott indul az eseményen. Kozma Péter, a Svájcban élő, -a szarajevói téli olimpián is rajthoz állt fiatalember ismét a magyar színekért versenyez. Mellette Voi- (iilesi rajtját tervezik, a nőknél ApjOK Ildikó és Görgey Anna 'ehet ott Olaszországban. Széljegyzetek Érem nélkül — „Karambol" Kölcsöncipö f A magyar birkózók az elmúlt évtizedekben sok sikert arattak a különböző rangos nemzetközi viadalokon — olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon. Nemcsak sportolóink teljesítményére lehetünk büszkék, szakembe- reink is letették névjegyüket: vezető szerephez jutottak a nemzetközi szövetségben, annak bizottságaiban es bíróink foglalkoztatottságára sem lehet panasz, örvendetes. hogy az elért erednie-j nyékhez szükebb pátriánk versenyzői, vezetői is hozzájárulták. Nyugodt szívvel leszögezhetjük: Borsod eleget tett a kövételményeknek. Köpfner Lajos, a szövetség elnöke készséggel vállalkozott a megyei helyzetkép megrajzolására. — A DVTK szakosztályával,,.kell kezdenem, hiszen létük meghatározó jelentőségű. Testületünk mindig és mindenben számíthat a piros-fehérekre. Ha gondjaink ; voltak, gyakran kopogtattunk náluk és rendre mellénk állták. Kitűnő edzői gárdával rendelkeznek, mestereik munkáját csak -felsőfokon'lehel méltatni. Vezelő edző.ivik. GuUman József remekül kormányoz, „közkatonáik” pedig a szőnyeg melj lett nevelik az ügyesebbnél- üg.vesebb sportolókat. — Bővítsük a kiirt: kérjük, mondjon véleményt többi szakosztályunk, lényke- dé.sf’.nil -isi — Elöljáróban annyit, hogy a DVTK-n kívül a Honvéd Pajjp József SE, a Kazinc- barjrikai Vegyész, a Sátoraljaújhelyi TK, a Sárospataki TKj a Szerencsi Munkás és a Tis.zalúci FSK működtet birkózó szakosztályt, A honvédek és a barcikaiak jó úton haladnak! Az előbbi „különítmény” Görcsös Józsefnek — aki másodállásban dolgozik a Papp SE-nél — íköszönheti feltámadását. Szerényebb lehetőségeiket jó Szervező munkával, 'gyümölcsöző kapcsolatok kiépítésével tökéletesen pótolni tudták. A KVSE háza táján nagyszerűek a feltételek, s azokkal élnek is. A két szakosztály az idén összesen csaknem 450 pontot gyűjtött a különböző viadalokon. Az újhelyiek néhány, hónapja alaposan összeszedték magukat, elindultak az NB lies felnőtt csapatbajnokságon és törődnek az utánpótlásneveléssel is. Sárospatakon fél esztendeje rendeződtek a sorok, Istenes László fanatikus munkájának eredményeképpen. Fiataljaik már a területi úttörő-olimpián is letették névjegyüket. A szerencsiek és a tiszalúciak több támogatást érdemelnének. Amikor ezt mondom, nem az anyagiakra célzóm... Szeretném, ha klubjaik vezetői és bázisaik jobban figyelnének rájuk. — Többször említette már: fájlalja, hogy az Ózdi Kohász szünetelteti birkózóinak tevékenységét... — Valóban így van. Valamikor, úgy 15—20 esztendővel ezelőtt első osztályú csapatbajnoki meccseket vívtak Özdpn! Ez sajnos, már a múlté. Az egyesület vezetői a szakemberhiányra hivatkoznak. Személy szerint bizakodom, hogy álláspontjukat felülvizsgálják majd. —■. A napokban kezünkbe került elnöki beszámolója, melyet a megyei tanács vb testnevelési és sportosztálya részére, készített. Jelentését így kezdte: „Eredményes birkózóélettel büszkélkedhetünk”. — Ezt a mondatot jóleső érzéssel írtam le. Tíz éve vezetem a szövetséget és a mostanihoz hasonló kiváló mutatókkal eddig talán sohasem rendelkeztünk. Sportolóink negyvennégy 1—(>. helyezést gyűjtöttek a magyar bajnokságokon; 15-en kaptak helyet a válogatottakban; versenyzőink 242 (!) eseményen léptek a szőnyegre; szakosztályaink hetente 42 edzést tartottak. A felsoroltak hallatán a Magyar Birkózó Szövetség vezetői is elégedetten „csettintettek”. — Apropó, országos szövetség! Szakmai irányító Turisták a sivataoban Az expedíció tagjai nappal ilyen sátrakban aludtak. A levegő hőmérséklete megközelítette az ötven fokot. „Az ember és a sivatag” elnevezéssel egyedülálló tudományos és sportexpedíció járt* a Kara-Kum sivatagban. A hét bátor vállalkozó az év legforróbb időszakában több minit ötszáz kilométert tett meg gyalog a kegyetlenül tűző sivatagi napsütésben a Szovjetunió legforróbb sivatagában. A tudományos és sportexpedíció nem, először indult útnak a közép-ázsiai sivatagi területekre. Jártak már Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkménia homoksivatagaiban. A csoport összetétele változott, de vezetője mindig Nyikolnj Kondratyenko orvos, „ a Kazah Testnevelési Főiskola tanára volt. — A sivatagi expedícióknak elsősorban tudományos, másodsorban sportjellegük testületükkel milyen kapcsolatot építettek ki" — A lehető legjobb viszonyban vagyunk velük. Mi igyekszünk tisztesseggel elvégezni mindent, amit vállalunk. . Ez így volt a múltban, de így lesz a jövőben is. Az MBSZ pedig számít ránk, véleményünket gyakran kikéri és igen rangos események megrendezését bízta és bízza ránk. Olthont adtunk már valamennyi korcsoport, magyar bajnoki döntőjének, emlékversenyeknek, körzeti, területi, városi selejtezőknek, minősítő és rangsorviada- loknak. Aktíváink, bíróink szerepet: vállalnak a más megyékben zajló eseményeken és ha kérik, támogatást nyújtanak a kluboknak is. — Evezzünk ismét hazai vizekre. Megfelelöek-e a borsodi szakosztályok anyagi- tárgyi feltételei? — Ezt sajnos, nem mondhatom el. $ DVTK-nál természetesen adott mindaz, ami a jó szerepléshez szükséges, de nekik is gondot okoz, ha- mondjuk egy szőnyeget kell vásárolniuk. A tiszalúciak — de, említhettem volna más példát is — például ezt sem tehetik, mert több éves költségvetésük sem fedezné a „pálya” árát, Aztán a birkózást speciális cipő és mez nélkül nem lehet versenyszerűen űzni. Az árak magasak, az utaztatási, étkeztetési, vagy éppen a szállásköltségek úgyszintén. A felsoroltak miatt a szakosztályoknak nagyon figyelniük kell, mert ellenkező esetben könnyen „elszaladhat a szekér”. Szövetségünk persze segít, ha tud. Amikor javaslatot teszünk az állami támogatások odaítélésére a testnevelési és sportosztálynak, figyelembe vesszük a nyújtott teljesítményeket és az igényeket egyaránt. Szakosztályaink egyébként — személyes tapasztalataim alapján leszögezhetem — takarékoskodnak és a rendelkezésükre álló összeget ésszerűen használják fel. Kolodzey Tamás van. Épp ezért az utak előkészítésében a Szovjetunió számos intézete és tudomáAz országos sportlápban rövid hír adta tudtul, hogy „a Pécsi MSC férfi kézilabdacsapata leigazolta Tótn Andrást, az Ózdi Kohász kapusát,” A hír meglepő és — sajnos — igaz. — Mi mindent megtettünk Andris érdekében! — mondta a vonal végén Marosi István,, az Ózdi Kohász ügyvezető elnöke. — Marasztaltuk, lehetőségeinknek megfelelően pedig áldozatot is vállaltunk volna erte. Kitűnő képességekkel rendelkezik, csapatunkban hétről hétre nagyszerűen védett. — Akkor miért adták ki? — A dolog nem ilyen egyszerű. Amikor két évvel ezelőtt Ozdra került, olyan megegyezés született a Kohász és a Miskolci ÉMTE között, hogy a játékos 1984 végén visszatér majd klubjába. A megállapodást papíron is szentesítették, s ellátták a szükséges „kellékekkel”, pecséttel, aláírással. Tóth szerződésié, a 'napokban letelt, és mivel távozni akart, nem tudtuk visszatartani. — Átigazolási lapját ezek szerint a Borsodi Építők Volán SC — a. MEMTE jogutódja — vezetői írtak alá? — Ezt nem kellett megtenniük. A BÉVSC együttese az NB II-ből is kiesett és az érvényes rendelkezések értelmében „alulról felfelé” kiadatás nélkül lehet igazolni. Az ügy tanulságos. Különösen a szenvedő fél, az Ózdi Kohász szempontjából. Mindössze egy aprósággal, a mondás- igazával „vigasztalhatják” magukat. Nevezetesen: a szó elrepül, az írás megmarad. Az írás pedig megköttetett és akkor is érvényes, ha azt az ÓKSE korábbi elnöke látta el kézjegyével. <K) nyös-kutató központja vett részt. Közép-Ázsiában a népgazdaság fejlesztésének alapvető iránya, a sivatagi területek művelésbe vétele. Ezen a feladaton több száz szakember — geológusok, földrajztudósok, meteorológusok, kőolajkutatók, építők, talajjavítók és állattenyésztők — dolgozik. Kísérletünk olyan gyakorlati tapasztalatokat eredményezett, melyek segítenek az embereknek a sivatagi élet nehéz körülményeit elviselni. — Az orvosi, biológiai, meteorológiai és ökológiai kérdések tanulmányozására összeállított programot teljes egészében végrehajtottuk. Hatalmas mennyiségű kutatási anyagot nyertünk, melynek alapján tanulmányozni lehet, hogyan viselkedik az emberi szervezet a szélsőséges feltételek között. A közelmúlt napokban került megrendezésre az országos úttörő-olimpia cselgáncsversenye. Az eseményt Pakson bonyolították lef s részt vett rajta az ország legfiatalabb utánpótlásának színe-java. Százhúsz olimpiai palánta versengett a tatamin, s a jelenlevők szerint régen látott magas színvonalú viaskodásokban dőlt el az érmek és a helyezések sorsa. Az eseményt vidéki sikerek jellemezték, főleg a debreceniek, a bajaiak és az egriek jeleskedtek. Ez utóbbiak előretörése kisebbfajta meglepetés, hiszen az elmúlt években nem nagyon jeleskedtek, inkább a felnőtt vonalon értek el számottevő eredményeket. Ügy tűnik, kezd gyümölcsözni az a munka, amelyet a Miskolcról elszármazott Nagy József végez a történelmi városban. Az MVSC egykori edzője annak idején nagy kalandba vágott, a jelek szerint cseppet sem eredménytelenül. Igaz, a távozásával keletkezett űrt a mai napig sem sikerült betölteni a vasutasok háza táján, mert. visszaköszönő gondot jelent a fiatalokkal való foglalkozás. Jobb híján, ma is aktív sportolókat kértek fel a közreműködésre, nekik viszont egyelőre inkább a tatamikon kell produkálniuk. Visszatérve az olimpiához, a borsodi pajtásoknak ezúttal csaknem üres kézzel kellett hazatérniük, egyetlen érmet sem sikerült nyerniük a Duna-parti városban. Ilyesmire bizony régen volt példa, s ez nem vet túlzottan jó lényt a megyében folyó utánpótlás-nevelésre. Egyelőre fogjuk fel figyelmeztetésnek a dolgot, de mielőbb el kell kezdeni az „emeletráépítés” kétségkívül fárasztó munkáját. Debreceniek, bajaiak és egriek a megmondhatói: nem kár- baveszeti tevékenység! * Egy élsportoló két évvel ezelőtt kezdte mutogatni oroszlánkörmeit. Tavaly igazolta, hogy nem a véletlenen alapultak sikerei, mert itthon és külföldön is egyenletesen produkált. Ez a mostani esztendő pedig egyfajta betetőzését jelentette az eredményeknek, amit lehetett,-azt megnyert. Sajnos, a sikereket nem éppen a legmegfelelőbb módon viseli el. Az igazi nagyokra jellemző szerénység és példamutatás cseppet sem jellemzi, egyre inkább - önteltté vált Valószínűleg eddigi lépéseit irányító vezetői sem figyelmeztették időben, hogy elöbb-utóbb bekövetkezhet a baj. Meg is történt, amit pedig el lehetett volna kerülni. Az egyik szórakozóhelyen kisebb „nézeteltérése” támadt, s cselekedetének következményei is várhatók. A hírek szerint ráadásul nem is ez volt az első, ilyen jellegű összeütközése. Az eset azért érdemel nyilvánosságot, mert veszélybe kerülhet a reményteljes ifjú pályafutásának folytatása. Olyan sportolóról van szó, aki a nemzetközi porondon is számottevő eredmények elérésére hivatott Elképzelhető, hogy megártott neki a tömjénezés, de bizonyára szűkebb értelemben vett környezete is közrejátszott abban, hogy eltért a helyes iránytól. A büntetés remélhetőleg nem marad el, de arra vigyázniuk kell az érdekelteknek, hogy az elsősorban nevelő hatású legyen. Most még abban a korban van élsportolónk, amikor könnyen formálhatok az emberek, cseppet sem reménytelen megfordítani sorsának kerekét. * Nagy volt a mozgolódás a minap a miskolci városi sport- csarnokban. Bő másfél óra állt a MAGÉV KISZ-bizottsága rendelkezésére, hogy megrendezze hagyományos kispályás teremlabdarúgó-tornáját. Az eseményen négy együttes vett részt, s szikrázóan kemény, helyenként igazán szemet gyönyörködtető megoldásokat hozó összecsapások során találtak gazdára az értékes díjak, tárgyjutalmak. Az elsőséget a TIFO szerezte meg, a második helyen a rendező MAGÉV csapata végzett. A „rosszmájúak” szerint fordított sorrend valósab- ban tükrözte volna az erőviszonyokat, ám a „hazaiak” ezúttal jelesre vizsgáztak udvariasságból... De tegyük félre a tréfát. Volt a rendezvénynek egy látszatra igen apró, mégis jellemző epizódja. Az egyik játékos tornacipő nélkül, zokniban telepedett mellénk a lelátóra. A furcsa szerelés magától kínálta a kérdést. Jött is rá a válasz: „— Nehogy' azt gondolja, hogy' nincs tornacipőm. Csak éppen most kölcsönadtam az egyik társamnak, aki elfelejtett hozni magával.” Nem nagy ügy, mondhatja erre bárki. Végtére igaz is, de ez az apró figy'elmesség mégis jóleső érzésekkel töltött el bennünket. * Olvassuk, hogy az egyik labdarúgócsapat játékosai felvették az év végi prémiumukat. Gondolhatja az olvasó, mi ebben az érdekes. így', első olvasásra valóban nincs semmi rendkívüli, de ha megvizsgáljuk az együttes szereplését^ egyszeriben más megvilágításba kerül a dolog. Szóban forgó csapatunk ugyanis ez idáig semmi rendkívülit nem produkált. Elporoszkál a tisztes középmezőnyben, egy'szer nyer, máskor pedig kikap, szóval az élet megy a maga kerékvágásában házuk táján. A közhiedelem úgy’ tartja: prémiumot akkor kap az ember, ha valami kimagaslót produkál. A dolgozónak a munkahelyén, a versenyzőnek pedig a sportpályákon kell teljesítenie. „Derék, szorgos” labdarúgóink nem szakadtak meg az erőlködéstől, mégis tisztes summa ütötte a markukat. Lehet, hogy' ösztönzőnek szánták a klub, illetve a szakosztály irányítói? Nem tudjuk, csak csodálkozunk. És értetlenkedünk a dolog felett, mert eszünkbe jut az MLSZ vezetőinek állásfoglalása, amely szerint manapság keressenek többet és jobban az átlagnál azok. akik nívós produkciót ny'új- tanak. De ebben nincs szó arról, hogy olyanok is részesülhessenek a javakfiól. akik korábbi célkitűzésüktől igencsak messzire kanyarodtak el... (doros) „Eretaéeyes birkózéélettel fezkÉlkÉeliik” Beszélgetés Köpfner Lajossal
