Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

1984. december 23., ycssámap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 km 20-ín Mqta RSZK—Manyarorszáo Az NSZK labdarúgó szö­vetsége nevében Hermann Neuberger elnök levelet in­tézett a magyar szövetség­hez. Ebben azzal a kéréssel fordul az MLSZ-hez, hogy a magyar válogatott legyen az NSZK csapatának játék­partnere január 29-én azon a jótékony célú mérkőzésen, amelynek bevételét az 1984. október 2-i hajószerencsét­lenség 19 gyermekáldozatá­nak hozzátartozói javára ajánlanak fel. Az MLSZ elnöksége, Me- zey György szövetségi kapi­tány egyetértő szakmai vé­leménye alapján a meghír vást elfogadta. A válogatott, amely amúgy is spanyolor­szági edzőtáborozáson vesz részt januárban, felkészülé­sét ezzel a mérkőzéssel fe­jezi be Hamburgban, a Volkspark-stadionban. F* Hz emberben muniáɧ A Az edelényi körzetet járva Hegyaljai József sportfel­ügyelő javasolja: — Nézzünk be Körtvély Sándor építészmérnökhöz! Tudom, hogy nagyon elfog­lalt, de ha a sportról van szó ... Valóban így van. Bár ebéd közben zavarjuk, hely- lyel kínál. Sejtheti, hogy mi járatban vagyunk, mert meg­kérdezi : — Újabb tervet akarnak készíttetni? — Nem — nyugtatjuk meg. — Az ön eddigi tevé­kenységét szeretnénk megis­merni. Tudjuk, hogy az el­múlt években, a volt járás területén felépült valameny- nyi sportlétesítmény magán viseli kezeinek munkáját. — Ez igaz, miként azt is, hogy a terveket társadalmi munkában rajzoltam meg. — Szereti a sportot? — Lehet ezt a „műfajt” nem kedvelni? Fiatal korom­ban atlétának indultam, de pályafutásom hamar félbe­szakadt. A sportmozgalom­1 tói persze később sem tud- 1 tam elválni, voltam KISZ- sportfelelős. MHSZ-elnök — Hogyan adta a fejét tornatermek, uszodák terve­zésére? Egymásra néznek Hegyal- * jai Józseffel. Körtvély Sán­dor kisvártatva megszólal: — Az emberben munkál­kodik az alkotási vágy. !ín pedig rajongok a szakmá­mért. Nem is érzem jól ma­gam. ha nincs a kezemben I vonalzó, papír, ceruza. Hogy kérdésére konkrétan vála­szoljak: régóta jóban vagyok Hegyaljaival, aki egyszer fel­keresett.. Kifakadt. hogy rossz a járás létesítményel­látottsága, és kért: tegyünk valamit. Pénzt nem adhat­tam, szellemi „tökét” azon­ban igen. Ezután egymás szavába vágnak. Felelevenítik a né­hány esztendővel ezelőtti történeteket. Hamarosan ösz- szerakódik a mozaikkép: — Egyszer Jóska megállt a házam előtt — folytatja a gondolatsort Körtvély Sán­dor —, és arra kért. hogy üljek, be a kocsijába. Vala­hol a „végeken” kötöttünk ki. Megérkezésünk után egy fut.ballpálya melletti gyepre mutatott, majd felém for­dult: „Sanyikám, tervezz ide egy öltözőépületét!” Hát va­lahogy így kezdődött! — A tervek önmagában nem sokat jelenthettek ... Hegyaljai József kifakad: Ez nem felel meg a va­lóságnak! A kész „vázlato­kat” óriási értéknek tartot­tuk. Birtokukban sokkal könnyebben men1 a felelős vezetők megnyerése. Alkal­maztunk egy „trükköt” is. összehívtuk azokat, akik csak tehettek valamit. Bemutat­tuk a terveket, majd lelke­sítettünk. agitáltunk. Min­denhol' megértették, hogv mit akarunk. A helyi funkcio­náriusok. gazdasági vezetők sehol sem zárkóztak el a végrehaitás — azaz a fel­építés, megvalósítás — elől. Beindult a gépezet, kibonta- kozott egy társadalmi kam­pány. Szerencsés helyzetbe kerültünk, mert ennek kö­vetkeztében csak az anyag- költségekre kellett fedezetet biztosítani. Ha egv bolt beindul ... Nos. Edelény körzetében be­indult. Az emlfiett mód­szerrel Bódvaszilason, Szög­ligeten, Szalonnán, Szcndrő- ládon. Meszesen, Boldván, az alkotási vágy*' Múcsonyban, Ragályon, Zu- bogyban, Felsötelekesen, Szuhogyon, Balajton és Híd- végardón újították fel a ré­gi, elavult létesítményeket, vagy építettek korszerű öl­tözőépületet. — Minden esztendőben át­adtunk valahol, valamit — folytatja Hegyaljai József. — Sok segítséget, támogatást kaptunk az akkori járási ve­zetőktől. Felismerték, hogy jó ügyet szolgálunk! Aztán sorjában jöttek a nagyobb munkák. Az edelé­nyi, szendrői és rudabányai komplexumok. Egyik szebb, mint a másik! Körtvély Sándor: *— Igen, nagyobb terveim­re kicsit büszke is vagyok! Olyanokra sikerültek, ami­lyenekre megálmodtam őket. Az építkezések gyorsan men­tek, mert „rákaptunk” a könnyűszerkezetes megoldá­sokra. — ... és mintha bátrabban rajzolt volna! — Igényes vagyok, igye­keztem az esztétikusságra, ugyanakkor a célszerűségre és takarékosságra törekedni. Megpróbáltam a közönség „fejével" is gondolkodni. így került a szendrői csarnokba lelátó, aztán a versenyzőkről sem feledkeztem el. —<■ A megvalósítások köz­ben nem merültek fel gon­dok? — Dehogynem! Én azon­ban mindig kéznél voltam, reggel — munka előtt — és este — műszak után — min­dennap órákat töltöttem az építők között. Aztán a hiány­cikkek beszerzése se ment könnyen. Szerencsére segítő­kész partnerekre találtunk a gyártó cégek vezetőiben. Szervezésből, koordinálásból azt hiszem, jelesre vizsgáz­tunk. — A beruházásokra hon­nan teremtették elő a szük­séges összegeket? — Egy cikkben lehetetlen felsorolni, hogy kik és mit adtak. Sok-sok szervet, ha­tóságot, üzemet, vállalatot kellene megemlíteni. Es ha valakit kifelejtenénk .... tud­ja ... — Terveire más körzetek­ben, városokban, megyékben nem tartottak igényt? Elkomorul: — Innen-onnan kíváncsis­kodtak — például az encsiek —, de lényegesen nagyobb rohamra számítottam. Bol­dogan segitettem volna má­soknak is. — Az építkezések mosta­nában elcsendesedtek... — A program valóban le­állt, de elsősorban azért, mert az igényeket kielégí­tettük. A körzetben megol­dottuk az úszásoktatást, van már több sportcsarnokunk. Amire vállalkoztunk, teljesí­tettük. Abban még titkon reménykedem, hogy Bódva­szilason a csarnok mellé „te­szünk egy uszodát”. Körtvély Sándort kiemel­kedő értékű társadalmi munkájáért — és azért az ügyszeretetért, melyet éve­ken át tanúsított — a Ma­gyar Népköztársasági Sport­érdemérem bronz fokozatá­val tüntették ki. Az elismerésre igencsak rászolgált! Reméljük, hogy újra a tervezőasztal mellé áil, ha a sport „szólítja” majd. Kolodzey Taniás Egy „les” a ringlen Fotó; laczó József Kiampát ellen — öl szőr Végre egy mérkőzés, ame­lyen njnes tét!. Jó ez, vagy rossz? Nos, ha az ellenfél a „futottak még” kategóriába tartozik, akkor feltétlenül jó. De abban az esetben már korántsem mi­nősíthető annak, ha egy sok­szoros bajnokról, világhírű kupagyőztesről van szó. Márpedig a Bp. Spartacus férfi asztaliteniszezői az utób­bi években szánté minden megnyerhető! megnyertek. Soraikban többek között Klampár Tibor és Kriston Zsolt is ott található, akiket a sportág ismerőinek bizo­nyára nem kell bemutatni. Fentiek ismeretében nem szükségeltetett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy elő­re „leírjuk” a Borsodi Épí­tők Volán SC gárdája elleni mérkőzésüket. Nem is azzal a szándékkal kerestük fel a népkerti tornacsarnokot, hogy a találkozó krónikáját rögzítsük. Arra voltunk kiváncsiak: vajon milyen érzésekkel lép­nek asztalhoz a miskolciak a világbajnok Klampár ellen? Mert végtére is: egy ilyen lefutott találkozón arra azért adódik lehetőség, hogy a leg­kiválóbbak ellen teljesen fel­szabadultan, felelősségtől mentesen játsszanak az el­lenfelek. — Érdekes a téma — je­gyezte meg Dubéczi Zoltán, a BÉVSC vezető edzője. — Magam is kiváncsi vagyok rá, mit mondanak a srácok. * Először: KLAMPÁR— LACZKÓ 2-0 (9, 16). Az el­ső játszma tulajdonképpen pillanatok alatt véget, ért „Klampi” szinte minden lab­dát azonnal „megölt”, Laczkó nem találta az. ellenszert A második szorosabban alakult de nem volt vitás a szövet­kezeti sportoló fölényes győ­zelme. Laczkó Sándor: — Azt hi­szem, hogy természetes az a drukk, ami ilyenkor benne van az emberben. Persze, hogy szeretné mindenki meg­mutatni, mennyit is ér a „börzén", de Tibor annyira labdabiztos, hogy szinte kép­telen hibázni. Amikor kato­na voltam, egy-egy játszmát azért sikerült tőle „ellop­nom”, de ha odafigyel, esély sem adódik ilyesfajta bra­vúrra. Egy időben meghív­tak a válogatott edzőtáborá­ba partnernek. Akkor öt fór­ral megvertem. A bajnoki találkozón azonban nincs ef­féle lehetőség ... Másodszor: KLAMPÁR— FRÖNA 2-0 (18, 14). Az el­ső játszmában a levegőben lógott a meglepetés,, mert Fróna 16-12-re vezetett. Klampár innen fordított, s a másodikban már nagyon ügyelt, nehogy ismét gondjai támadjanak. Fróna Ferenc: — Nag-yon bosszant, hogy elment az el­ső szett! Az az igazság, hogy addig a saját játékomat tud­tam játszani. Távolról indí­tottam, éreztem a labdákat, bejöttek a pörgetések. Ami­kor ránéztem az eredmény- jelzőre, s láttam, hogy négy pont az előnyöm, megijed­tem a lehetőségtől. Mire ész­bekaptam. Klampár fordított. Tibor egyébként teljesen asz­Klampör adogat... A világbajnok tekintélyén nem esett csorba a Borsodi Építők Volán SC elieni találkozón, egyetlen játszmát sem kótyavetyélt el. talközelből játszik, nem moz­dul hátrafelé, minden igye­kezetével azon van, hogy amint lehet, induljon. Na­gyon finoman adogatott, s a rövid labdákból már nem tudtam pontokkal kijönni. Harmadszor: KLAMPÁR— BÁTHORY 2-0 (15, 11). Az első játszmában Báthory 10:10-ig egészen jól tartotta magát, aztán viszont a fővá­rosi sportoló nagyon gyor­san elhúzott, Báthory min­dent megpróbált, de jósze­rével . csak a falhoz járt a labdákért. Báthory' Attila: — Tibor ellen azért borzasztó nehéz játszani, mert sokkal gyor­sabban érkeznek a térfelem­re a labdák, mint ahogy azt megszoktam. Az az igazság, hogy Klampár ellen nem le­het megtanulni játszani... Nekem főleg nehéz, mert stí­lusbeli problémák miatt más a hullámhosszunk. Ez azon­ban korántsem jelenti azt. hogy eleve feltartott kezek­kel lép ellene asztalhoz az ember. Igyekszik mindent elkövetni a siker érdekében, belül viszont ott motoszkál: abszolút nincs esély ... Negyedszer: KLAMPÁR— VIRÁGH 2-0 (12, 10). A mis­kolciak ifjúsági korú asztali- teniszezője sokáig láthatóan lámpalázzal küszködött. Kép­telen volt azt játszani, amire egyébként képes. Igaz, Klam­pár sem „jószívűsködfitt”, amit lehetett, azt poénra vál­totta. Virágh István: — Szinte fel sem tudtam emelni a ke­zem, máris ott volt a labda. Érthető, hogy derékmagas­ságból nem lehet eredmé­nyes az ember. Klampár nem moccan hátrafelé az asztal­tól, ott marad, s nem drop- pol. hanem azonnal indul. Minden mozdulata villám­gyors, s az sem elhanyagol­ható körülmény, hogy az ütőjének a fája is rendkívül gyors. Most csak ennyire fu­totta. de remélem, lesz még szorosabb mérkőzéséül elle­ne. ötödször: KLAMPÁR— SZŰCS 2-0 (19, 14). Már a mérkőzés elején elhúzott Klampár, 9:l-nél került visz- sza az adogatás Szűcshöz. A végén aztán a szövetkezeti sportoló „elmulatott" leg7 alább tíz poént, s 1!) :19.-nel már együtt voltak. A máso­dik játszmában komolyan , vette a játékot, nem is tar-«.- tott sokáig. Szűcs József: — Klampár ellen ez az első mérkőzésem. Milyen érzésekkel álltám oda az asztalhoz? Azzal, hogy játszunk egy jó mérkőzést. Azt gondoltam, hogy nem fo­gom megverni, de ha esetleg nem figyel oda kellő mér­tékben, megszorítani azért meg lehet. Pici szerencsével az első játszmát megnyerhet­tem volna, de talán legkö­zelebb több szerencsével kí­sérletezek. * A világbajnok tehát játsz­mát sem veszített Miskolcon, őrizte presztízsét, s félgőz­zel játszva is lesöpörte ellen­feleit az asztalról. Arra gon- doltunk: milyen nagy is a távolság, s az is megfordult a fejünkben, hogy vajon be­látható időn belül csökken­het-e? A találkozót egyébként a Bp. Spartacus 20:5 arányban nyerte meg. Klampár koro­nája nem ingott meg Mis­kolcon. csapatának s:m volt a legcsekélyebb oka az aggo­dalomra. Doros László Események 2 SpSrtVÍlál&Cl SAKK. Hilversumban, a Timman—Portisch páros- mérkőzésen a holland nem­zetközi nagymester 3-2 ará­nyú vezetésre tett szert. Az ötödik játszmában Timman vezette a világos bábukat és feladásra kényszerítette nagymesterünket. Még egy forduló van hátra, a hato­dik partiban Portisch veze­ti majd a világos bábukat. A titográdi nemzetközi verseny 10. fordulójában Csőm István a sötét bábu­kat vezette a kolumbiai Za­pata ellen és vereséget szenvedett, visszaesett az utolsó helyre. A torna él­csoportjának állása az utol­só forduló elölt: 1. Tál (szovjet) cs Velimirovics (jugoszláv) 6,5-0,5, 3. Korcs- noj (svájci) 5 (2 függő). ÁZSIA legjobbjai. A kínai sportújságíró szövetség sza­vazást rendezett annak meg­állapítására, hogy kik vol­tak Ázsia legjobb sportolói 1984-ben. A következő ered­mény született, férfiak: l. Csu Csien-hua (kínai ma­gasugró), 2. Li Nine (kmai tornász), 3. Ko.ii Gushiken (japán tornász). Nők: 1. Lang Ping (kinai röplabdázó). 2. Luan Csü-esie (kínai tőrvi- vó), 3. Park An Sook (dél­koreai kosárlabdázó). RÖPLABDA. A pénteki 3-0-ás győzelem után szom­baton is pályára lépett a Becsben vendégszereplő ma­gyar férfi röplabda-váloga­tott. Együttesünk ezúttal is jobbnak bizonyult ellenfelé­nél, a magyar csapat úinbb 3-0-ás győzelmet könyvelhe­tett eL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents