Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
1964. rfecember 2., rosémop CSZAK-MAGYARORSZAG 7 PEDER HUZANGAJ Hókafolt a folyón... „A fehér foltos hullámtoréjtói . . o fehér jégtábláktól . .. ments meg ... (ősi csuvas imábóf) Hókafolt a folyón a jég már. Habok fehér sörénye lobog. Tüzes paripa járja táncát, ragyog a millió patanyom. Hókafolt a folyón a jég már. Tovazúg a Volga terein ez a vad, tarajos hullámzás. A fohász, az ima se segít1, ha dühe ellened felágáll. Csónakod, s a könnyű evező haragos erejének egy nádszál; s a veszélyben Pjuleh* se ei;ő. Népem, tiéd mégis az érdem! Viharok idején helyedet megálltad. Hajó kell tenéked, ami szeli a tengereket. Hókafolt a folyón a jég már.. . metaforát benne ne keress: az Erő Forrása, ó méltán szeretett Költő, csak te lehetsz! * Pjuleh; ősi csuvos védisten GENNAGY1J KARPUNYIN Fű hullámzott... Fű hullámzott éjszaka, tenger volt a lanka; fürödtek az ujjaim zizegő hajadban. Forgott az ég lemeze, fény csillogott rajta — a csillagok odafönn — s éteri dallamra ringott immár testünk is, s magával ragadva, zenévé oldott minket a magas hatalma. (Cseh Károly fordításai) A Vörös Hadsereg egyik egysége 1944. november 17-éri felszabadította Diósgyőr déli részét (a papírgyár és a Ládi-fatelep magasságában). Az addig illegalitásban tevékenykedő MÓKÁN-csoportok a szovjet elvtársakkal együttműködtek november 20-ig, amikor egy erős német ellentámadás ideiglenesen a szovjet egységet visszavetette, és újra elfoglalta Diósgyőr községet. A diósgyőri MÓKÁN - csoportok tagjai az összekötőkön keresztül december 2-án olyan tájékoztatást kaptak, hogy hajnalban megindul a támadás. December 3-án reggel 6 órára Diósgyőr ismét felszabadult. Aznap délre valamennyi fegyveres MOKAN-csoport és azok az elvtársak is. akik a november 20-i visszavonulásnál a szovjet csapatokkal visszavonultak a hegyekbe, a diósgyőri csendőrőrsön gyülekeztek. A létszámuk akkor körülbelül 35— 40 fő volt. A szovjet csapatokkal a kapcsolatot Boganics Károly elvtárson keresztül vettük fel, aki már november 17-e és 20-a között, mint tolmács működött. A Vörös Hadsereg hirdetményével egyidöben Diósgyőrben megjelent a MÓKÁN első legális falra gaszos hirdetménye is a város lakosságához. A szovjet parancsnokság felhívta a figyelmet, hogy az összes végrehajtó közegek folytassák kötelességük teljesítését: .. a Vörös Hadsereg nem kíván mást a város lakosságától, csak rendet. A rend fenntartását a szabadságharcosok magyar szervezete, a MÓKÁN Komité látja él. Mindenki figyelje, adja tovább és kövesse a MÓKÁN Komité utasításait.” A MOKM felhívásában elrendelte: „A MÓKÁN Komité eddig beszervezett fegyveres tagjai azonnal jelentkezzenek a MÓKÁN Werbőczi utcai helyiségében (Pénzügyőrség)” — e szöveget áthúzva, a jelentkezést a diósgyőri őrsre javították. „A MÓKÁN fegyveres alakulat feltöltése tovább folyik. A ijelentkezés feltételei : náci- és fasiszta- ellenes gyűlölet. Hajlandók részt venni mint partizánok a németek ellen, ahol azt elrendelik. A jelentkezés szintén a MÓKÁN helyiségében történik.” A jelentkezők kiválasztása és felvétele december 3. és 15. között folyt. A további jelentkezőket Miskolcra irányították a 7. honvéd kerületi parancsnoksághoz, ahol már folyt a demokratikus hadsereg szervezése. Ebben az időszakban 73-an léptek be a MOKAN-ba, amelynek létszáma a felszabadulás előttiekkel együtt 113 főt tett ki. Ez a létszám már elegendő volt Diósgyőrben a közrend, és a közbiztonság fenntartásához. A szolgálatba bevonult élvtársak a fegyvereket szedték össze. Valamennyi régi és új elvtárs fegyverviselési engedélyt kapott a szovjet parancsnokságtól. (Mintegy 200—220 fegyvert szedtek össze. A felesleget leadták az újgyőri, illetve a miskolci MOKAN-oso- portoknak.) A diósgyőri MÓKÁN szervezeti felépítése: Parancsnokság + készenléti szakasz. Helye: Csendőrőrs. Őrsök: — Lillafüred (Csendörlaktarnya), Ládi fatelep (Majláth. erdészet), Tatárdomb (Bánat utcai Tircs-kocsma). Szolgálat: 24 ócs szolgálat, 24 óra szabad. Ez több lehetett, de kevesebb soha. Ezzel egyidöben alakult meg a Magyar Kommunista Párt diósgyőri szervezete, amelynek ti lkára Nyíró Sándor elvtórs lett. Megalakult a Közellátási Komité j*. Tagjai: Sóvár Lajos. Pa vári László, Dan- ca Lajos, Kovács Imre, Tamás Imre elv társak voltak. Báthory Pál elvtárs lett a diósgyőri MÓKÁN fegyveres egység parancsnoka. Visszaemlékezésemet az 1944. december 3. és 1945. január 18. közötti negyvenhét napra az is indokolja. hogy a MOKAN-on kívül más erő, amely a közrendet és a közbiztonságot szavatolta volna, abban az időben nem volt. A miskolci rendőrség 1945. január 18-án alakult meg. A rendőrségnek nem volt fegyverviselési joga. Ezt. bizonyítja a miskolci rendőr- főkapi iá n v (Fodor) 447 fi , Ein. 1945. szám alatti előterjesztése a belügyin iniszterhez. amelyben az őrszemélyzet fegyverrel való ellátását kéri. Ezért kötelességünk visz- szaemlékezni azokra,' akik arra a bátor, vakmerő, kockázatos feladatra önként jelentkeztek, hogy megszilárdítsák a Vörös Hadsereg által hozott szabadságot és biztosították az élet beindulását Diósgyőrben. Akikről írok. azoknál a* a gondolat, hogy harcoljanak a náci német fasiszták és a nyilasbanda ellen, jóval korábban született meg, mint december 3-án. Ezt. bizonyította az a körülmény is, hogy jelentkezni zömmel már az addig beszervezett MOKAN- tagok jöttek, akik mögött valamilyen illegális tevékenység állt, és ez úgy értékelhető, hogy a jelentkezés napjáig nem találták meg az utat az illegális MOKAN-hoz, vagy a MÓKÁN sem találta meg hozzájuk. Közülük sokan berátók nevüket a történelem könyvéibe. Felsóhajtott. összedör- tsölte a tenyerét. — Esküdni mernék rá, ha nem Lajos bácsi, megy a hid a levegőbe. Először ö vágta el a zsinórt. — Mutatóujját meglengette orrom elolt. — De két helyen vágták el. Nézzen ide ■— mutatott az oszlop mellé —, itt ment le a zsinór a robbanótöltethez és itt is elvágták. Tudja ki? Nem feleltem, mert egyedül ő volt-lehetett minden titkok tudója. — Az a „tisztes”. Nem volt igazi tiszt, de holmi közönséges baka sem, valami fényes csík volt kabátja hajtókáján, meg az ujjún. Innen gondolom, hogy zászlós vagy hadapród, vagy a csuda tudja, mi volt. Ismét ráfüstöltünk, nekitámaszkodva az életmentő hídkorlátnak — hagyd a másikat beszélni, mert ő volt a „történelem” szemtanúja (a Hernádon ez az egyetlen híd maradt épen., a legnehezebb szovjet tankot, a T—34-est is elbírta!). — Nem tudom, miért — szólott, ismét nagyot sóhajtva — olyan könnyű lett a szívem, majd kirepült ... mieink, magyar katonák szaladtak a túlpartról. a gönci oldalról! Már lement a nap, de azért még jól lehetett látni. A német itt áll, kezében az elvágott gyújtózsinórral — nekem már tényleg pisilni kellett! — s az a magyar tisztes előkapja a bajo- nettjét. Gondolja meg, tele a híd emberrel, és ez a német ja gyújtózsinór végét fogja. Ha hiszi, ha nem, kitaláltam a magyar gondolatát: „Ez az őrült a lábunk alatt akarja felrobbantani a hidat, mert egy német mindenre képes 1” Behunytam a szemem — a német rásütötte a pisztolyát a magyarra. Mintha most is látnám! Villám- lőtt a pisztoly csöve. Ügy gondolom, talált, mert a magyarok valósággal megőrültek. Valaki azt kiáltotta: „Lőjétek le! Vágjátok a Hernádba!” Én már csak a loccsanást hallottam — igen, mint akit puskából lőttek ki, rohantam vissza a pincébe. Azt mondták később. ezt a magyart az Árpád-szobornál, vagy a temetőben hántolták el. Rám meresztette rémült szemét, hangja furán akadozott. — Nem hisz nekem? Menjen végig a túlparton. Talál egy német katona- sírt. Szerintem az lőtte le a magyart —, én úgy láttam, lelőtte — de ha nekem nem hisz. kérdezze meg a presszó vezetőjét. Palikot. És én — időm volt — elindultam megkeresni a jelzett sírt.. Áthaladva a hídon, lépteimet számoltam, van-e 50 méter. Nyolcvan lépést tettem meri. mire átértem. Berci — hadd nevezzem így! — azt is megjegyezte, hogy ezek a magyarok már utóvédek lehettek, mert igencsak forgolódtak hátrafelé — a románok már a sarkukban voltak. Mentem, mendegéltem a történelmi turizmus jelzett útján, amikor egy bokor mögül hirtelen és váratlanul — azt hittem, messzebb van — egy beton keresztre esett pillantásom. Másra gondoltam — mi tagadás — fakeresztre, de ez betonból készült. Mit mondjak? A meglepetés erejével hatott rám, hogy a rajta levő szöveg és számok friss olajfestéktől csillogtak, a sírhant gondosan körülrakva kődarabokkal, s rajta az ősz virágai nyíltak. Bevallom, a látvány meglepett, annál is inkább, mert a kereszt szárán, fent, ez a felírás állt: „Német katona”. Alatta betűk és számok rejtjelei — gondolom. az ún. „dögcéduláról” kerültek ide. Még nem esteledik, de mire a presszóba érek, leszáll a nap, s október végén hamar beköszönt az alkony. Hosszú az út odáig. A hídon haladva, szinte tankméretű traktor dübörög el mellettem — a gyalogátjáróra húzódom, s meglep, hogy a hid alig-alig moccan. Tu la lejönképpen jól , megcsinálták 1927-ben! A Voszá'íló nap fényében újra elolvasom a táblát, s gyaloglásom jó kilométer-e alatt kérdéseket teszek fel magamnak. 1. Honnan tudták, hogy a hidat egy ismeretlen mentette meg? 2. Élete feláldozásával? (Berci szerint ö volt az egr et len szemtanú, és neki sosem hittek.) 3. Milyen nemzetiségű? 4. Ki vagy kik állították az emléktáblát? Siettem a presszóba, a határállomásra, mely bábeli nyelvzavarral fogadott, a vonatra várakozó vendégek itt még forintért ihat- ják tele magukat, 30 perces vonatozás után, Kassán már csak koronáért. Palik László üzletvezetővel behúzódtunk a különterembe. Előttem sör, s — „alágyújtósnak” — fél deci szilvórium. letegeztem, két érvel idősebb nálam. — Lacikám, te tudsz valamit a híd megmeneküléséről. Az alábbialtat adta elő. Cipésznek tanult. Nem messze a hídtól, egy csöpp, zsúpfedeles házban volt a műhelyük. A „suszteráj” valósággal vonzza az embereket. Jönnek, fecsegnek. Azt beszélték, a hidat megmentik, nem kell betojni. Az elöljáróság kiadta a parancsot. hogy a híd környékéről el kell költözni, a pincékből is. mert — ezt a hídőrség magyar tagjai beszélték — 900 kg sírra zit van alatta, s ha felrobban! a föld is megindul, ház itt kő kövön nem marad, a pincék is tropára mennek. Az emberek hittek a szóbeszédnek, és nem költöztek el, megbújtak a pincékben. Egyik cimborája látta, hogy úgy négy körül dulakodás támadt a híd innenső végén. Két lövést hallott. Az egyik pisztolytól, a másik puskától származhatott — akkoriban már nem ment ritkaság- számba a lövöldözés, a katonák néha passzióztak is, nem volt nehéz megkülönböztetni, milyen fegyverből lőnek. Gömöri Lajos bácsi nyári konyhájában laktak a magyar hídőrség tagjai. Az öreg tehetős gazdálkodó volt. Etette-itatta a katonákat. Tokaj-Hegyaljáról hozott bort, s amikor a magyarok felöntöttek a garatra, „oroszlánokká” váltak, de amikor kijózanodtak, nyulak voltak. Ügy féltek a németektől, mint az ördögtől, mert könnyen eljárt a kezük, nekik csak puskájuk, azoknak géppisztolyuk volt. A volt cipészsegéd esküdni mert volna rá. a magyarok a kisujjukat se mozdították a hídért, de azt biztos megsúgták az öregnek, mikor robbantják. Ö vághatta el a zsinórt. (Folytatjuk!) Pélidézek néhány máig emlékezetes akciót: bejártuk a Diósgyőrt környező hegyeket, összeszedtük az elhagyott fegyvereket, lőszereket. felderítettük a fel nem robbant aknákat. Felkutattuk az el nem temetett szovjet hősi halottakat. Biztosítottuk a lillafüredi szovjet katonai kórházat, és segítettük munkaerővel való ellátásukat. Megakadályoztuk az elhagyott javak elhurcolását és az ön kémes beköltözéseket. Biztosítottuk Diósgyőr község közellátását Kíséretet adtunk az élelmiszer-szállításokhoz. Az ilyen szállítmányok védelmére nem egy esetben fegyver használatára is sor került. Segítettük a bujkáló németek, csendőrök, nyilasok elfogását E konkrét feladatok mellett rendszeresen és meghatározott útirányban éjjel-nappal járőröztünk. A MÓKÁN tagjai zömmel katona viseltek voltak. a fiatalabbak viszont sokat tanultak az idősebbektől. A 47 nap alatt jogtalan fegyverhasználat vagy fegyelmezetlenség nem fordult elő. A munka minőségét bizonyítja, hogy a MÓKÁN Komité két küldöttet delegálhatott az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945. április 9-én megalakult megyei rendőr-főkapitányság állományába Nógrádi Sándor eHvtárs, a diósgyőri MÓKÁN tizenegy tagját tiszti beosztásba javasolta. Ezek az elvtán- wik, mint felügyelő gyakornokok n vertek beosztást. A káderkiválasztás helyességét igazolta, hogy az 1945-ben delegált elv-: társak többsége s Belügyminisztériumtól maga» rendfokozattal ment nyugállományba. Nagy Keren* | nyugalmazott | rendőr alezredes, (a diósgyőri f ’ MÓKÁN-egység | parancsnokhel vertese, 1 1944. december 3. és 1945. április 9-e között) • Lapunk 1984. augusztus 9-i számában pályázatot hirdettünk r, A magyar újjászületés első napjai” címmel. Az alábbi irái n pályázatra érkezett. Meg ma is él Lettország falvaiban az a hagyomány, amely szerint a menyasz- szonynak ábrát — egyszerű, fából készült dagasztó- teknőt — ajándékoznak az esküvőre. Ábra nélkül nem lesz boldogság a házban — szól a népi bölcsesség. A házikenyér mind a mai napig nem tűnt el a parasztok asztaláról, a városi lakosok is szívesen vásárolják. A köztársaság sütőipari szakértői a falusi kenyér alapján kb. 300-féle kenyér receptjét dolgozták ki. A boltok pultjaira elegendő mennyiségben kerülnek fekete-fehér, savanvkás cipók, de a valódi falusi kenyérre vonatkozó igények nem csökkennek. Számos Szövetkezetben kisméretű pékségeket építettek, ahol szintén házikenyeret sütnek. Annak érdekében, hogy a régi népi recepteket ne felejtsék el, s hogy a fiatalok megtanulják értékelni & kenyeret, a köztársaságban kenyérmúzeum létrehozását tervezik. A múzeumot egy restaurált szélmalomban rendezik majd be. l
